Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-23 / 290. szám

' T934 (Wemb"« 23. D ? r M A G y * R O R S Z * G VALLÁSHÁBORÚ? Irta TONELLI SÁNDOR. A reformáció is ilyenformán kezdődött. Mikor Luther 97 tételét kiszögezte a wittembergi vártemplom kapujára, esze-ágában sem volt, hogy szakadást idézzen elő a keresztény-katolikus egyházban. Neki csak más nézetei voltak bizonyos, nagyon is szubtilis és a tömeg által meg sem értett dog-mai kérdésekről, mint a dominikánusoknak és hitvitát provokált, amilyenek szokásban voltak a középkor utolsó századaiban. Vagy a z egyik fél győzi le a másikat, a szentírásból és az egyházatyákból vett érvekkel és a dialektika fegyvereivel, vagy a másiknak lesz igaza, de az egyház továbbra is áll rendithetetlen szilárdságában és egységében. A kívülállók még kevésbbé sejtették, hogy a barát a világtörténelemnek egy uj fejezetét lendítette útjára. Még a wormsi birodalmi gyűlés után is, mikor a császár előtt jelentette ki, hogy nem vonhatja vissza tantételeit, sokan voltak, akik hittek és bíztak az ellentétek békés kiegyenlítésének lehetőségében. Esztendők teltek el és a kezdetben kicsiny árkocska csak lassan mélyedt ki át nem hidalható szakadékká. Sokhelyütt olyan fokozatosan, szinte észrevétlenül történt az átmenet, hogy a hivők csak akkor vették tudomásul, hogy már nem tagjai a régi egyháznak, mikor Melanchton és társai megformulázták az uj hit katekizmusát. A reformáció egyike azoknak a nagy világtörténelmi mozgalmaknak, amelyek azt igazolják, hogy a kezdeményezők nem tudhatják, hogy kezdeményezésük hova fog fejlődni. Kicsinyben most ugyanilyen jelenségnek vagyunk tanúi Németországban. A harmadik birodalom, a hitleri koncepció és a totális állam mindenkitől teljes behódolást követel. A nemzeti szocializmus szerint az állam nem egyedeknek megsokszorozott össresége, hanem egy már meglevő nagy egységnek, a népközösségnek politikailag kifejezésre juttatott formája. Ennek a népközősségnek egy szinte misztikusnak mondható biologiai, vérségi és szellemi egvűvétartozás az alapja, nem pedig valami társadalmi szerződés, mint ahogy Rousseau és a francia forradalom teoretikusai feltételezték. Ebben a vonatkozásban a nemzeti szocializmus éppenugy reakciója a tizenkilencedik század liberalizmusának, mint a fasizmus, vagy az orosz bolsevizmus. Mindegyik azonban más és más uton törekszik céljának elérésére. Elméletileg legerősebben ez az eltérés ott jut kifejezésre, hogy milyen álláspontot foglalnak el a vallás és hit kérdéseivel szemben. Olaszországban a fasizmus a kezdet kilengései után megegyezett az egyházzal, sőt Mussolini kétségtelenül zseniális politikai érzéke megoldásra juttatta még az olasz állam testén évtizedek óta nyilt sebként jelentkező római kérdést is. Oroszországban, ahol a marxizmus merev dogmatikusai szervezik az uj társadalmat, az állam kimondottan ateista és ellenséges magatartást tanusit a vallással szemben. Németországban a nemzeti szocializmus a vallást, elsősorban a lutheri egyházat alá akarja rendelni az államnak s az igy keletkezett konfliktus egy uj vallásháború árnyékait vetíti előre. A nagyközönség inkább csak a külsőségeit vetftx észre a vallás könil folyó küzdelmeknek és csak arról értesül, hogy egyik vagy másik püspököt megrendszabályoztak, vagy állásától megfosztottak, vagy hogy a másik oldalon megtagad- j ták az engedelmességet az uj egyházi főhatóságoknak. Pedig a harc itt már sokkal mélyebb kérdések, a keresztény tanítás alapvető elvei köri;l folyik. A német lutheránus egyház keretén belül már a dogmákban van szakadás és mindjobban csökken az áthidalás lehetősége. A vallási reform a német lutheránus egyházon belül formai intézkedésekkel kezdődött. Körülbo'ül fél esztendővel a nemzeti szocializmus hatalomra jutása után, 1933 julius 11-én uj alkotmányt kapott a lutheránus egyház, amely meg? 6. iintette a történelmi fejlődés alapján kialakult országos és tartományi egyházakat és az egész német birodalomra kiterjedő államegyházai állította ezek helyébe. Dogmákat ez a reform még pem érintett, bár sokan aggodalommal látták és hallották, hogy főleg az egyházi szervezet világi képviselői a Gleichschaltung politikáját egyházi téren is keresztül akarják vinni és az egyházat is az államfőnek akarják alárendelni. Amíg Hindenburg élt, ez a törekvés nem öltött akut formát. Az öreg tábornagy puritán egyszerűsége elhárított volna magától minden ilyen kísérletet. Hitlernél megváltozott a helyzet. A führeri elv végső kiépitésében örökös álamfője lett a birodalomnak és egyszersmind önmagának kancellárja, aki senkinek sem tartozik felelősséggel. Ellenkezőleg, mindenki tartozik felesküdni az államfő hűségére. Először felesküdtek a nemzeti szocialista szervezetek, azután a tisztviselők, bírák és katonaság, majd a miniszterek. A német birodalomban egy akarat van, a vezéré, melyet mindenki feltétlenül követni tartozik. Azután, — az utolsó ponton bekövetkezett a megtorpanás. A gondolatnak, hogy a német evangélikus egyház papjai is felesküdjenek a vezérnek, váratlanul heves ellenzéke támadt az egyházban. Meiser bajor evangélikus püspök és Wurm württembergi evangélikus püspök, akik pedig politikailag nemzeti szocialistának vallják magukat, nemcsak az eskü letételét tagadták meg, hanem a szószékről tiltakoztak az államnuk lel d dolgokba való beavatkozása ellen. Példájukat az egyszerű papok százai követték és inkább eltűrték, hogy állásuktól elmozdítsák őket, semmint hogy lelkiismereti szabadságukkal ellen tétes dolgot cselekedjenek. És ugylátszik, ezen a ponton a harmadik birodalom nem meri a végső konzekvenciákat levonni. Ellenkezőleg, Jäger, a birodalmi evangélikus egyház világi feje, elnöki állásától visszalépett, Müller birodalmi püspök pedig már harmadízben volt kénytelen az eskü letételét elhalasztani. Olyan vihart idéztek fel, mellyel megbirkózni sem magukat, sem az államhatalmat nem érzik elég erősnek. A kívülállók közül sokan azt hiszik, hogy ebben egy külső ok, Hitler katobkus volta játszott főleg szerepet. Lehetséges, hogy tényleg voltak egyes protestáns papok, akiket ez is aggasztott, az igazi ok azonban sokkal mélyebben fekszik és a kereszténységnek, mint tan tételnek a gyökereit érinti. Müller birodalmi püspök és mindazok, akik a totális á'lam elméletét elfogadják, arra az elvre támaszkodnak, hogy minden földi hatalom Istentől való s ha a hatalom Istennek rendelése, ugy ennek engedelmeskedni egyúttal vallásos kötelesség. Tagadhatatlanul ennek az elvnek van némi rokonsága azzal a lutheri tan tétellel, amely a laikus fejedelmeknek az egyházban való rendelkezési jogát a maga érdekében elismerte. Ujabban azonban ennek az elvnek a hirdetése az egyházak szempontjából kissé veszedelmes és megfontolandó, mert elvégre a szovjet is földi hatalom és az elv logikai következeAz idők folyamán csak fokozódik értéke ezért legcélszerűbb a jándék a nemes márkájú Herendy és Zsolnay porcellán készlet és dísztárgy ólomkristály modern kerámia nagy választékban olcsó árban kapható Szeged, Tlsxa Cafos Körút 38. sx. tessége szerint ennek » féltétlenül be kellene hódolni. De van még más dolog is a nemzeti szocializmus igehirdetésében, amit keresztény feU fogás szerint nem lehet elfogadni. Minden ke-< resztény felekezetnek egyfora-a ianitása. szériái a keresztség jelenti a megváltást ós a keresztség érvénye nem függhet fajtól és leszármazástól. A keresztény tanítás szerbit minden ember az Isten előtt egyenlő ós aki meg van keresztelve, egyenlő jogú tagja az anyaszentegyháznak. A' vérségi elv, amely különbséget tesz ember és ember között, lehet alapja a nemzeti szocializmus társadalmi és állambölcseletének, de ellentétes a kereszténységgel. Ezen a ponton van a nagy ellentét, amely egyre növekszik a két egyházi párt között. Azok, akik fentarlás nélkül a nemzeti szocializmus elvi alap-« ján állanak és ezeket az elveket az egyházon be* lül is érvényesíteni akarják, német keresztény lenek nevezik magukat, mig azok, akik tagadják a lelkiekbe való beavatkozás jogát az államnál, igen jellemző módon a hilvalló elnevezést vindikálják maguk számára. A német keresztények és hitvallók ma talán még pártok ugyanannak az egyháznak keretén belül, hovatovább azonban a dogmai ellentétek olyan mértékben élesednek, hogy számolni kell a szakadás eshetőségével. A német keresztények vezetői ugy érzik, hogy nekik valamiképen át kell hidalni azl az ellentmondást, amely abban jelentkezik, hogy egyik: oldalon az árja felsőbbrendűséget liirdelik, a másik oldalon pedig elfogadnak egy olyan vallást, amelynek legíoi:.a-d)b alapelemei szemita ere-, delre vezethetők vissza. Ebből az elleni mondásból, vagy kényelmetlenség! érzésből származik az a jelszó, hogy a kereszténységet meg kell tisztítani az orientális elemektől és el kell szakítani azt a köldökzsinórt, amely a kereszténységet az ószövetséggel összeköti. Az ószövetséget a.oi.ban egyszerűen kidobni a keresztem-ég szellemi podMNMMMMMMMMMMMMMMM^ Legolcsóbban és legjobban vehet csillárt, gramofont, rádiót és villamos háztartási készlilé* keket akár 1 évi részletre Fonyó Soma villamossági vállalatánál ^Kfilcsejf ucca «. Díjtalan bemutatás. Telefon 11-65.1