Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-23 / 290. szám

TQ34 december 23: DfHMAOyARORSZAG Január B-iw szünetelnek az arióárverések Budapest, december 22. A szombaton elterjedt hírek szerint a kormány a közadók kezeléséről szóló rendelkezések alapján utasította az ország Bsszes pénzű gvigazgatóságát, hogy az ' adóárveréseket január 6-ig függesszék fel és január l-ig a végrehajtások iránt szükséges lépéseket sem lehet megtenni. Osztrák-magyar kulturális tárgyalások Bécsben Bécs, december 22. Nemsokkal Schuschnigg osztrák kancellár nyári budapesti látogatása ntán a magyar kormány javaslatot tett arra, hogy a szellemi eggüttmüködés érdekében kössön a két kormáng egyezményt. Az osztrák kormány a gondolatot a legszélesebben felkarolta és ajánlotta, hogy folytassanak megbeszéléseket az ügyben. A magyar kiküldöttek tegnap megjelentek Pernter államtitkárnál a közoktatásügyi minisztériumban, ahol megkezdődtek a tanácskozások. A tanácskozások folyamán mz az egyöntetű szándék alakult ki, hogy a legmesszebbmenő intézkedéseket tesznek a két ország közötti szellemi kapcsolatok kiépítésért. A legközelebbi időben számitani lehet az osztrák-magyar közművelődési egyezmény létrejöttére. flöi Vóücip», MOWx^kx tttW dpi, 4i»ol íúiwíitam.. Divat (Rodei'-V.. CurWn cipa**ata»bari* SfOrtKl^ sttofónrk TóUjfcopaxoWai -56 ktft mintái karit vyx-. 96 bt —>oq kutsnyx botcU» -.95 Czva-^jki mÍU"-- 76 töi is tirfc jója*»*. 96 Korcsolyák. ©jel-Sfci SZEGED. KÁRÁSZ a 14. — TELEFON: 16-84. AMMMftMMMMMMMWMAWMMIMMMflMtMWMM Vakmerő betörés az Attila-uccában űérrel — tálcán — az ötven koronát — Megveszem azt a nyakkendőt is — folytatta az ismerkedést. — Meg azt a gallért is. öszszesen husz koronáért. — Csak harmincért — vetette oda Feri s ekkor a nyakkendő, a gallér meg a harminc korona már gazdát cserélt. — Aztán a kabátot is, meg az inget is, de az tüstént átadandó és nincs alku, száz koronáért először, másodszor, harmadszor. — Nem bánom. — A nadrágért is adok annyit. — Hohó — tiltakozott Feri, — Az testvérek között is megér százötven koronát. — Egye fene — mondla Szél László és fizetett. Feri már vetkőzött és éljenzés közben küldötte át a pincérrel a nadrágját. — Pezsgőt — orditott Feri — pezsgőt. Amikor hozták a hütővödröket, megtöltve jéghideg kútvizzel s bontogatták az üvegeket és durrogtak a dugók, Szél László tovább vásárolt: — Husz korona a cipőért. — Tessék. — A másikért is annyi. — Nem, ez drágább. — Miért? — Mert az a bal volt. Ez pedig a jobb. Harminc korona. — ötven — csapott rá Szél László —, de a narisnyákkal együtt. Feri levetette iobbcipőjét és harisnyáját. Föllétekzett Jól esett megszabadulni a sok gönctől. Meztelen lábujjaival a kert finom homokját gereblyézte, felhörpintett egy pohár pezsgőt s minthőgv még mindig melege volt, az üvegből locsolgatta a nyakát, a mellét, rtiegmosta kezeit, az arcát a jéghideg pezsgővel, még a sürü fekete haját is, mely a fehér tajtékban ugy habzott, mint a szappanhabban. Aztán ledőlt a lócára a kábitó afrikai hőségben. Előtte kerek négyszáz korona púposodott, papir, ezüst, arany. Szél László előtt pedig az ő szerény, de drágán vásárolt ruhatára, egy halomban. Az most, hogy Feri igy lengén, igaz valójában látta és önérzete sérelme nélkül bizalmaskodliaIsmeretlen tettesek behatollak a Fenyő Testvérek cég üzletébe és 4300 pengőt magukkal vittek i kereskedő cég rt. Attila-ucca 10. szám alatt lóvőí üzletében. A tettesek a redőny lakatját lefeszítették, az üzletajtót álkulccsal kinyitották és igy hatoltak be az üzletbe. Nem nyúltak azonban Wertheim-szekrényhez, hanem az irodai iróasz-i tatban kerestek pénzt. Találtak ott egy Vulkánkoffert, amelyben 4305 pengő készpénz volt. A koffert este nem zárták be a kasszába, pedig a (A Délmagyarorszdg munkatársától.) Az eluralt éjszaka két eddig még ismeretlen egyén vakmerő betörést követett el a Fenyő- Testvérek füszemagytott, felé emelte poharát. — Szervusz, kedves öcsém. — Szervusz, kedves bátyám — felelte Feri és kiitta a poharát. A cigányok most mellé szegődtek és egymásután az ő fölébe húzták a nótát Egyszere csak megakadt rajta Szél László tágranvilt véres szeme. Látta, hogy még mindig ott csillog a monokli, melv legjobban izgatta. — Mondd, édes öcsém — kérdezte — az nem eladó? — Ha megfizeted, édes bátyám. — Mi az ára? — Háromszáz korond. — Annyi már nincs nálam, édes öcsém. De kétszázat szívesen adok érte. — Sajnálom, nem lehet. Addig-addig alkudoztak, mig az öregek összeadták a háromszáz koronát s megvásárolták Feri utolsó ruhadarabját, a monoklit is. A cigányok tust húztak. A fiatalok fürödtek, lubickoltak a pezsgőben. Az öregek csöndesen boroztak. Tiz órakor Feri átszólt hozzájuk: — No, miért nem isztok? Talán elfogyott a borotok? Parancsoljatok. Tüstént átküldött asztalukhoz két üveg pezsgőt, de azzal a föltétellel, hogy megkapja érte a kalapját. Igy vásárolta vissza lassanként egész ruhatárát. Tizenegy órakor már teljesen fel volt öltözve, . monoklija ismét ott villogott a balszemén. Ekkor a két társaság. mintho«v semmi ellentét se volt már közöttük, összeköltözködött s egy asztalnál pezsgőzött délig. Délben, amikor megkondultak a harcok és hangjuk hatalmas, érces hömpölygéssel végigáramlott a tündöklő égboltozaton, a „szagos misé"ről hazaigyekvő uri közönség ámulva látta, hogy egy csézán összeölelkezve és csókolózva ül Szél László Viczay Ferivel, utánuk pedig a forró alföldi porfellegekben, a Idélvidék tüzies számumjában, több kocsin baktat a társaság, hátul a cigányokkal, hogy majd künn, Szél László tanyáján, folytassák ezt a nem rosszul induló, de még egyáltalán be nem fejezett mulatságot ^ a ücxácscnytaján KAPHATÓ'MINDEN'ORION RÁOIÓKERESKEDÖNCJ Kapható részletre is és dijtaianu! beimitatjjj Markovics V Tisza Lajos körút 44|