Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-19 / 286. szám

DP IMAGYARORSZÂG 1934 december 19. f'.igöíouari. budapesti cég-tői lerabol szereztem Baktáron tartok rendkívül Ízléses finom TRIKO-RUHA ° ^ , ,sl Dr. Baracs Marcellné modelleket, melyeket lakásomon árusítok Zrínyi ucta 9> Aktuális vadászmesék Egy úgynevezett „magyar csárdában" ültünk. Késő este verődtünk össze az asztalnál, sok régi jóbarát, mindenféle népség és katonaság. Ezek a „magyar csárdák" Pesten most nagyon divatosak. Ahol már semmi sem megy, ott „magyar csárdát" nyitnak. A mi csárdánk például egy pincében volt. Csárda — a pincében. Ezt is csak a pesti élelmesség termelheti ki. Ez a pincecsárda, vagy csárdapince tavaly még bár volt. Felette egy hatalmas, modern szálloda terpeszkedik. A bár nem ment jól. A szálloda külföldi vendégei Ugylátsfik, láttak külföldön már bárt, viszont nem láttak még magyar csárdát. Miért kell ezért annak a szegény angolnak a Bakonyba utazni? A szálloda tulajdonosa ebben a kérdésben meglátta aj üzleti lehetőségeket, gondolt egy merészetnagyot és megcsinálta Pesten a csárdát — a pintében, Az az angol nem nagyon kényes, az ilyen apróságokat észre sem veszi. A bárból tehát csárda lett. A régi ledér és rosszul festett képek a padlásra kerültek. Néhány magyar tányér a falra, az asztalokra korsó, borlopó, cserép hamutálca, a régi fehér tiszta abrosz helyébe szines, piszkos abrosz és ime, kész a csárda. Boszorkányos gyorsasággal történt minden — reggeltől estig, még azt se kellett kiírni, hogy „átalakítás miatt zárva". Az ember reggel még bárban éhredt és este már csárdaban »ludt e). Mi ehhez képest a sokat emlegetett „gyorsvonati sebesség?" A pincér a régi frakkban szolgál ki, a tulajdonos se jár ingben-lobogósban, a cigány se tanult meg jobban hegedülni, csak a fizető pincér igyekezett a Sobri Jóskák tempóit kivételes tehetséggel utánozni. Benne domborodott ki a régi csárdák romantikus betyárhangulata. A bort korsókban hozzák az asztalra, E? a módszer roppant praktikus, egyszerű és érdekes. Az üveg bort felnyitják a dugóhúzóval, a bort beöntik a lopóba, onnét a korsóba és az angol most már nyugodtan a csárdában érezheti magát. Hát piint mondom, ebben a forgósajtó« pinee<»árdáb«n ültünk egy hosszú asztalnál ós epedve vártuk a reánk rohanó betyárokat. Nem akartak jönni és Így unalmunkban a szerb határon történteket kezdtük tárgyalni. Tessék elhinni, ez a téma egészen beleillett a magyar csárdák régi betyárromantikájába. A sokat emlegetett betyárvilág hősei azt hiszem, manapság egy kissé elsaéCvelnék magukat... Volt a társaságunkban néhány vadász ls. A vadászok régebben szerettek nagyokat mondani. Ma cs is megváltozott. Éles megfigyelőképességemmel megállapítom, hogy manapság már — csak a vadászok mondanak igazat. Az egyik vadási sióhoz jutott Élénken figyeltük. Elmesélte, hogy nemrégiben vadászott. Egy fácánt vett észre szörnyű magasságban. Látcsövével tudta csak felfedezni. Lekapta fegyverét, célzott és belelőtt a felhők fölött járó fácánba. Eltalálta. Ez természetes is, mert olyan vadászt még nem láttam, aki ne talált volna. Az eltalált fácán a szörnyű magasságból kezdett lezuhanni. Zuhant és zuhant, Mit tehetett egyebet? Zuhanása oly soká tartott, hogy mire földre ért rothadásnak indult. Lám ez ai vadász igazat mesélt Jeftics is a Mit kell venni Karácsonyi Ajándéknak? Nézze meg Miilhoffer Széchenyi-tér 9. i(, kirakatait hol a legszebb arany-, gyémánt,, brjlliánsr ékszereket, kitűnő svájci órákat, divatos ezüst, kinaezüst és finom kristály tárgya, kat és sok szebbnél-szebb apróságot, már csekély összegért is kaphat! OLCSÓ ARAK! RÉSZLETFIZETÉS! ARANYREVALTAS! felhők felett kereste a vadat, lőtt is egy nagyot a levegőbe, de a lövés eredménye megemészthetetlenné vált részére. Ez a Jeftics nem jó vadász, mert ismétlem, — manapság a jó vadász igazat szokott beszélni... A társaságunkban lévő másik vadász fitymálva hallgatta végig igazmondó pajtását. Mesélni 6 is tud és mi érdeklődéssel kezdtük hallgatni. Egy kis szerb nyul szalad eszeveszetten a magyar határ felé, A magyar határon egy magyar nyul megállítja. — Hová szaladsz, komám ilyen eszeveszetten? — Magyarország felé. — Miért oly rettenetes sürgős ez az utad? — kérdi a derék magyar nyul. — Nézd kedves rokon, nekem rohannom kell nagyon, hogy ép bőrrel kerüljek át hozzátok, mert a szerbek rendeletet adtak ki, hogy minden szarvast és őzt Jugoszlávia területén záros határidőn belül ki kell irtani. — De te nem vagy se szarvas, se őz, — teleli résztvevőén a magyar nyul — Azt én nagyon jól tudom édes nyuszi komám, de a szerbek nem tudják és míg ezt ott Genfben nekik megmagyarázzák és ők ezt megértik, — addig engem itt — régen összepuffantottak ... Schiffer Miklós, Férfi divafkalapok I. gyapjú, puha 5*80, "emény 6-80—7-80 Pollák Testvéreknél msmm börtönre ítélték az idős gazdát, ohl halálra szarta vetet (A Délmagyarország munkatársától.) öreg, őszhaju ember került kedden a szegedi törvényszék G ö m ö r y-tanácsa elé. Szűcs Mihály 65 éves átokházai gazdálkodó ellen az volt a vád, hogy november 12-én, egy lakodalmi mulatságon megölte vejét, Bitó Istvánt Szűcs Mihály kétszer nősült. Második felesége felnőtt leányt vitt a házhoz és ennek a lánynak volt az esküvője november 12-én. Este Szűcs Mihály tanyájában lakodalmi ünnepség volt, amelyen megjelentek az öreg gazdálkodó édeslányai és vejei is. Éjféltá'ban Szűcs Mihály összeveszett vejével, Bite Istvánnal, akit ezután késével megszúrt. Bite István orvosi segítség hiányában elvérzett. A verekedés hevében a gvilkos gazdálkodót saját fia, Szűcs Ignác egy lécdarabbal leütötte, ugy, hogy az öreg is súlyos sérüléseket szenvedett, így azután Szűcs Ignác is a vádlottak padjára került kedden. A rendőrség előtti kihallgatás során ls azzal védekezett Szűcs, gyilkos após, hogy erősen ittas volt. A keddi főtárgyaláson kijelentette, hogy bűnösnek érzi magát, mert megölte vejét. Azzal védekezett, hogv sok bort ivott, már pedig a bort nem bírja. Annyira ré-< szeg volt, hogy azt sem tudta, mit cselekszik. Előrántotta ugyan a kést, csapkolódott is azzal, de nem volt szándékában vejét megölni, annál is inkább, mert szerette, jóviszonyban volt vele. Szűcs Ignác, • a fiu azzal védekezett vallomása során, hogy a bicskával hadakozó öreg a lakodalmas társaságra rontott, az ő életét is veszélyeztette, nem voit más mód a megfékezésére, mint a leütés. Előkapott egy deszkadarabot és azzal ugy ütött az apja fen jére, hogv az azonnal elvesztette az eszméletét. A biróság kihallgatta a lakodalmi vacsora résztvevőit, akik előadták, hogy az ittas após kötekedett, verekedett. Bite István igvekezett csilapitani és kituszkolni a szobából. Eközben történt, hogv a vádlott megszúrta és zsebkésével. A biróság dr. Kleitsch Imre ügyésa vádheszéde után halált okozó sulvos testisér-> tés bűntettében mondotta ki bűnösnek Szűcs Mihályt és ezért másfélesztendei börtönre Ítélte, fiát ellenben jogos védelem címén felmeri^ tette. Az itélet jogerős. Csillár Legolcsóbb Legszebb Legpraktikusabb Karácsonyra ty _ < m m s. .. — _ r m Kelemen ucca lt Keiemen Manonnai i«PosM«ai szemben A konyakgyáros gróf és a szegedi kereskedő kártérítési pere 50 százalékos valorizációt itélt meg a biróság a kereskedőnek (A Délmagyarország munkatársától.) Évekkel ezelőtt történt, hogy gróf Keglevich Pál konyakgyártásra rendezkedett be és a vidéki városokban bizományosokat keresett. A gróf több szegedi kereskedővel is tárgyalt, az egyik szegedi kereskedővel: Sz. J.-vel meg is állapodott, hogy ő lesz a Keglevich-konyakgyár szegedi főbizományosa. A képviselet ellenében a szegedi kereskedő 16 Spódium-, 20 Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Bankrészvényt adott át a gróf megbízottjának. A szegedi képviselet egyideig rendesen kapott árut, később aztán rendetlenül érkeztek a szállítmányok, emiatt a rendeléseket nem tudták pontosan teljesíteni. Ennek következtében a szegedi főbizományos felmondotta a szerződését és részvényeit, illetve annak ellenértékét »visszakövetelte a konyakgyártól. Ez azonban nem ment simán, végül is peres eljárás keletkezett a konyakgyáros gróf és a szegedi kereskedő között. A gróf nem tudta visszaadni a részvényeket, a biróság a per során 4'2.000 koronát ítélt meg a szegedi bizományosnak. A kereskedő nem hagyta annyiban a dolcot. a oenaő értékelés ideién uiubbb 47.600 pengős kártérítési pert indított gróf Kegle* vich Pál ellen. A szegedi bizományos keresete szerint a gróf tőle hosszú időre elvonta vagyonát és hogy pénzhez jusson, kölcsönt volt kénytelen igénybe vennie, amelyért magas kamatot volt kény-| telen fizetni, A törvényszék megállapította a gróf mulasztását és kötelezte arra, hogy a szegedi bizományosnak kártérítést fizessen. A kártérítés összegét nem a keresetben feltüntetett 47.600 pengőben, hanem 5000 pengőben állapította meg ai biróság. Fellebbezés folytán az ítélőtábla foglalkozott a kártérítés ügyével, másodfokon azonban nem állapították meg a kártérítés összegszerűségét, hanem a tábla az annakidején megfizetett koronaösszeg valorizálását tartotta méltányosnak. A fellebbezési biróság 50 százalékos átértékelési kulcsot állapított meg. Ez a döntés sem volt végleges, a kártérítés ügye végül is a Kúria elé került. A legfelsőbb biróság a közeljövőben hoz döntést arra-i nézve, hogy milyen összegű kártérítés illeti megj a szegedi kereskedőt.