Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-16 / 284. szám

DPI MAGYAROKSZtfÖ T934 december T6. Salak- PqacÍ hálllf Qlf fllf C7 előjegyezhető, to­mentes rCUoI Uclllf CMUitol vábbá7000kaloriás DÁnoí f niőolixHlintl minden mennyiségben kapható a PÉCSI KÖSZéll recsi tOiaSDriKen Hohsz fs laheresK. rl. telepén Iriniil a. 4 -6 TElF.fON 2S-Q2. JÓTÉKONYKODNAK AZ ANGOLOK Irta TONELLI SÁNDOR. Előttem fekszik a Times december 8-iki száma és Irigylem az angolokat. Irigylem őket sok mindenért. Az egyik vezércikk, — mert a nagy angol lapok több vezércikket is közölnek, — a gazdasági fellendülésről és a karácsonyi üzlet kedvező kilátásairól számol be, mikor mi itt még javában küzködünk a a válsággal, a deviza-bajokkal és az áruérté­kesítés nehézségeivel. Nézem a képeket, de nem annyira a kent! herceg esküvőjének il­lusztrációs megörökítését ,mint inkább azokat a képeket, amelyeket a tudósítók, fotóriporte­rek és olvasók küldenek be a birodalom min­den részéből. Az indiai alkirály fogadja a bennszülött fejedelmeket, akik szerencsekivá­nataikat fejezik ki az esküvő alkalmából. Ke­niában halomba rakják az elefánt-agyarakat. A volt német Kelet-Afrikában fehér mérnökök vezetése alatt fekete utepitő munkások dolgoz­nak. Rhodesiában uj vasutat építenek. Uj ex­pedíció indul el a déli sarkvidékre. Kanada hóborilo-tt északi részén uj drótnélküli táviró állomást állítanak fel. Éjszakai kép Melbour­ne városáról, amelyet száz éves fennállása al­kalmából pazarul kivilágítottak. Uramisten, a lehetőségek micsoda gazdagsá­ga tobzódik ezekben a képekben, a szövegről nem is beszélve. Mennyivel más ott az ifjúság jövője, mint minálunk! Azoknak nyitva az egész világ, mi be vagyunk szorítva Európá­nak ebbe a katlanába .amelyet mindenfelől a gyűlölet lángjai nyaldosnak "körül. Az ő or­száguk körül a tenger vész bele a láthatár vég­telenségébe .nekünk az oláhok és szerbek a szomszédaink! De nem ezért akarok írni a Timesről és a többi angol lapokról. Ilyenkor, karácsony előtt az angol újságokban megjelenik egy rovat „Karácsonyi és újévi felhívá­sok," vagy más hasonló címmel. A rovat, — ha szabad igy nevezni —, a lapnak egész olda­lát, sőt esetleg még ennél is nagyobb részét foglalja el. Különböző közcélú intézmények és egyesületek fehnólitásai a közönséghez, hogy a nagy ünnepek alkalmából adakozzék. Elv az angol újságoknál, hogy egész esztendőben megkímélik a közönséget a jótékony nőegyesü­letck asztaltársaságok és pumpoló" szervezetek rohamaitól, de karácsony előtt igazán nagy arányokban állanak a kőzjótékonyság szolgá­latába. Ilyenkor szedik össze a szükséges ösz­szegeket az olyan intézmények fenntartására, amelyek nem az államtól, a városoktól és egyéb közületektől, hanem a társadalomtól várják a szükséges fedezet előteremtését. Ter­mészetesen maguk a lapok hihetetlenül meg­rostálják a célokat és csak olyan felhívásnak adnak helyet, amelyeknél meg vannak győ­ződve, hogy a kért pénzek tényleg rendeltetés­szerűen fognak felhasználtatni. Nézem példuál a Times emiitett számát és a következők ötlenek szemembe. A karácsonyi felhívások oldalának közepén fent az 'angol rákkutató intézet felszólítása foglalja el. Az emberiségnek ez a nagy betegsége, a kórnak igazi okozója ismeretlen még az orvosok előtt. A kutató intézet a tudósok labo­ratóriumi munkájához kéri a közönség támoga­tását. Alatta közvetlenül a gyakorlati cél. Lon­donban külön kórház van a rákos megbetege­dések számára. A kórház teljesen díjtalan. Költségvetése éyi ötvenezer font. A választ­mány, amely a kórházat igazgatja, azt kéri a közönségtől, hogy karácsony alkalmából ad ja össze ezt a csekélyke összeget. Az évi fenntar­tási költséget kéri ezen az uton a Mary király­néról elnevezett east-endi szegénykór­ház és a süketnémákat támogató egyesület is. Az angol egyháznak van egy olyanfajta szer­vezete, mint az Üdv hadserege. Éz a szervezet a Church Army nevet viseli. Ennek az elnöksége meghatározott összeget, fejenkint öt fontot kér minden jólelkű adakozótól. „Ado­mányából boldog karácsonyt juttatunk tiz csa­ládnak," — mondja a hirdetés. Csekkjét szí­veskedjék elnökségünkhöz beküldeni. A British Sailors Society, az an­gol tengerészek egyesülete azoknak a tengeré­szeknek a karácsonyáról kíván gondoskodni, akik vagy a tengeren vannak, vagy távol ott­honuktól, valamelyik idegen kikötőben tartóz­kodnak. Az egyesület organizációja kiterjed az egész világra és az angol tengerész vagy kará­csony előtt, vagy karácsony után, ahogy éppen lehet, megkapja a maga karácsonyi ajándé­kát. És jönnek a többi célok. Elhagyott gyerme­kek otthona, birminghami gyermekkórház, al­koholisták gyógyintézete, gyermekvédő egye­sület és igy tovább. Felhívás adakozásra, olyan szegény leányok részére, akik hajlandók Ausztráliába kivándorolni, hogy" ott férjhez menjenek. Ausztráliában ugyanis Megkönnyítjük a karácsonyi ajándékozást!! 1 pár nöi kötött keztyU 1 drb la sváici sapka 1 pár la bordás téli harisnya( 1 drb mllselyem dlvatsál ; i fi­1 svá|ci nadrág 1 sváíel kombiné 1 öves harisnyakötl 1 pár la nöl matt, vagy harlsnvi téír tT­1 pár té'i kezlyii 1 drb bordás harisnya 1 drb d'vatsál '50 1 nyakkendő 1 komnlett színes ing 1 kemény gallérral pí­1 la férfiing 1 la dlvatsál 2 keménygallér 1 pár divat flórzokiil tT­! I Fehércégtáblás BOROS MIKSA „a Széchenyi-tér 15. il sokkal több a férfi, mint a nő és valahogyan pótolni kell a hiányt, a — birodalom érdeké­ben. Az erre a célra alakult egyesület odakint megállapítja, hogy valamelyik bányatelepen például hány férfi volna hajlandó nősülni, el­végzi a szükséges környezettanulmányokat, ugyanezt megcselekszi idehaza is és útnak in­dítja a leány-transzportot az idegen világ fe­Mondani sem kell, hogy nem a lordok ég nem az iparmágnások leányai azok, akik ezen a módon keresnek férjet maguknak. A közön­ség az, amely a leányok útiköltségét és staffi­rangját összeadja. És a statisztika szerint, me-i lyet az egyesület az adakozó közönség tájékoz­tatására közzétesz, ezeknek a tengerentúli há­zasságoknak legnagyobb része szerencsés ki­menetelű. Mindezeket természetesen minden célzatos-* ság nélkül, tisztán mint angol különlegesseget irom meg. Nem tehetek azonban róla, ha aka­ratlanul is egy kérdés merül fel előttem, amelyre érdemes volna feletet is kapni. Miért van az, hogy nálunk a közönség legnagyobb része fásult és közömbös az adakozásra irá­nyuló felszólításokkal szemben? Miért van az, hogy valamennyien idegeskedni kezdünk, ha megjelenik a hivatalunkban, irodánkban, vagy boltunkban az a két bizonyos jól fésült ur, aki valamelyik közéleti előkelőség sajátkezű* leg aláirott, vagy aláhamisitott levelének elő­mutatása mellett borzasztó bőbeszédüséggel kezdi magyarázni, hogy ismét van valami ha­zafias, vagy jótékony cél, bőrkötésben, részlet­fizetésre, a perköltségeket nem is számítva, amelyet feltétlen kötelességünk támogatni, ha nem akarjuk magunkat kitenni a társadalom megvetésének? Miért van az, hogy minden vi­déki váróiban ugyanazt a száz embert pum­polnak végig, uton-utfélen s leginkább csak azok tudnak megmenekülni az örökös pumpolások elől, akik autón járnak, akik el tudnak zár­kózni s akik a legtöbbet adhatnák? Valahogyan nálunk nincs valami rendben a jótékonvkodás körül. Vannak hivatásos jó­tékonykodók .akiknek neve minden gyűjtés megindításánál szerepel, de éppen azért vonják kí magukat az adakozás alól, mert ők úgyis — szerepelnek. Vannak a jótékonykodásnak és a gyű jtésnek hiénái, akikről igen _ sűrűn szoktunk olvasni a lapok rendőri és törvény­széki tudósításaiban, néhány héttel azután, hogy nálunk már tették tiszteletüket. Alig van hét. hogy ne olvasnánk, hogy ismét vala­melyik családi otthon szövetkezetnek, önse­gélyző és temetkezési egyesületnek, vagy kul­turális intézménynek a vagyonát eladminiszt­rálták. Valami "hihetetlen lazaság, felületes­. ség, nemtörődömségből vagy szemérmesség­ből fakadó ellenőrzés-hiány van nálunk a jó­tékony és hazafias célok adminisztrálása kö­rül. Ezek diszkreditálják nálunk a jótékony­kodást és intenek óvatosságra gyakran még ¿rdemes és igen tiszteletreméltó célok eseté­ben Is .mert a sokszori becsapás után bizal­matlanok vagyunk már minden gyűjtéssel szemben. Egyénileg például én sehogyse tu­dom szeretni, mikor tiz kötet hasznavehetet­len könyvet akarnak rámsózni azzal, hogy a kiadó a könyvek jövedelmének „jelentős szá­zalékát," — már tudniillik azt a semmit, ami a saját haszna és az ügynöki jutalék után fennmarad, — a revíziós propaganda céljára kivánja fordítani. És nem szeretem, mikor megjelenik nálam az őrnagyi ruhát viselő egyén, aki bizalmasan adja elő, hogy a földreform során földhözjuttatottak gazdasági felszerelésére gyűjt, de ezt a nemes célt érthető okoknál fogva nem szabad a nyil­vánosság előtt pertraktálni. Még akkor sem nyugszom meg, mikor néhány pap múlva hallom, hogy az illető urat a rendőrség vette őrizetbe, mert nem tudom, hogy holnap, vagy holnapután nem tisztel-e meg szabadlábon le­vő társa a látogatásával. Karácsony előtt talán nem valami szép ezeknek a dolgoknak felemlítése. Mégsem árt ezeket elmondani, éppen a cél és az igazi jóté­konyság érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom