Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-16 / 284. szám

DPI MAGYAROKSZtfÖ T934 december T6. Salak- PqacÍ hálllf Qlf fllf C7 előjegyezhető, tomentes rCUoI Uclllf CMUitol vábbá7000kaloriás DÁnoí f niőolixHlintl minden mennyiségben kapható a PÉCSI KÖSZéll recsi tOiaSDriKen Hohsz fs laheresK. rl. telepén Iriniil a. 4 -6 TElF.fON 2S-Q2. JÓTÉKONYKODNAK AZ ANGOLOK Irta TONELLI SÁNDOR. Előttem fekszik a Times december 8-iki száma és Irigylem az angolokat. Irigylem őket sok mindenért. Az egyik vezércikk, — mert a nagy angol lapok több vezércikket is közölnek, — a gazdasági fellendülésről és a karácsonyi üzlet kedvező kilátásairól számol be, mikor mi itt még javában küzködünk a a válsággal, a deviza-bajokkal és az áruértékesítés nehézségeivel. Nézem a képeket, de nem annyira a kent! herceg esküvőjének illusztrációs megörökítését ,mint inkább azokat a képeket, amelyeket a tudósítók, fotóriporterek és olvasók küldenek be a birodalom minden részéből. Az indiai alkirály fogadja a bennszülött fejedelmeket, akik szerencsekivánataikat fejezik ki az esküvő alkalmából. Keniában halomba rakják az elefánt-agyarakat. A volt német Kelet-Afrikában fehér mérnökök vezetése alatt fekete utepitő munkások dolgoznak. Rhodesiában uj vasutat építenek. Uj expedíció indul el a déli sarkvidékre. Kanada hóborilo-tt északi részén uj drótnélküli táviró állomást állítanak fel. Éjszakai kép Melbourne városáról, amelyet száz éves fennállása alkalmából pazarul kivilágítottak. Uramisten, a lehetőségek micsoda gazdagsága tobzódik ezekben a képekben, a szövegről nem is beszélve. Mennyivel más ott az ifjúság jövője, mint minálunk! Azoknak nyitva az egész világ, mi be vagyunk szorítva Európának ebbe a katlanába .amelyet mindenfelől a gyűlölet lángjai nyaldosnak "körül. Az ő országuk körül a tenger vész bele a láthatár végtelenségébe .nekünk az oláhok és szerbek a szomszédaink! De nem ezért akarok írni a Timesről és a többi angol lapokról. Ilyenkor, karácsony előtt az angol újságokban megjelenik egy rovat „Karácsonyi és újévi felhívások," vagy más hasonló címmel. A rovat, — ha szabad igy nevezni —, a lapnak egész oldalát, sőt esetleg még ennél is nagyobb részét foglalja el. Különböző közcélú intézmények és egyesületek fehnólitásai a közönséghez, hogy a nagy ünnepek alkalmából adakozzék. Elv az angol újságoknál, hogy egész esztendőben megkímélik a közönséget a jótékony nőegyesületck asztaltársaságok és pumpoló" szervezetek rohamaitól, de karácsony előtt igazán nagy arányokban állanak a kőzjótékonyság szolgálatába. Ilyenkor szedik össze a szükséges öszszegeket az olyan intézmények fenntartására, amelyek nem az államtól, a városoktól és egyéb közületektől, hanem a társadalomtól várják a szükséges fedezet előteremtését. Természetesen maguk a lapok hihetetlenül megrostálják a célokat és csak olyan felhívásnak adnak helyet, amelyeknél meg vannak győződve, hogy a kért pénzek tényleg rendeltetésszerűen fognak felhasználtatni. Nézem példuál a Times emiitett számát és a következők ötlenek szemembe. A karácsonyi felhívások oldalának közepén fent az 'angol rákkutató intézet felszólítása foglalja el. Az emberiségnek ez a nagy betegsége, a kórnak igazi okozója ismeretlen még az orvosok előtt. A kutató intézet a tudósok laboratóriumi munkájához kéri a közönség támogatását. Alatta közvetlenül a gyakorlati cél. Londonban külön kórház van a rákos megbetegedések számára. A kórház teljesen díjtalan. Költségvetése éyi ötvenezer font. A választmány, amely a kórházat igazgatja, azt kéri a közönségtől, hogy karácsony alkalmából ad ja össze ezt a csekélyke összeget. Az évi fenntartási költséget kéri ezen az uton a Mary királynéról elnevezett east-endi szegénykórház és a süketnémákat támogató egyesület is. Az angol egyháznak van egy olyanfajta szervezete, mint az Üdv hadserege. Éz a szervezet a Church Army nevet viseli. Ennek az elnöksége meghatározott összeget, fejenkint öt fontot kér minden jólelkű adakozótól. „Adományából boldog karácsonyt juttatunk tiz családnak," — mondja a hirdetés. Csekkjét szíveskedjék elnökségünkhöz beküldeni. A British Sailors Society, az angol tengerészek egyesülete azoknak a tengerészeknek a karácsonyáról kíván gondoskodni, akik vagy a tengeren vannak, vagy távol otthonuktól, valamelyik idegen kikötőben tartózkodnak. Az egyesület organizációja kiterjed az egész világra és az angol tengerész vagy karácsony előtt, vagy karácsony után, ahogy éppen lehet, megkapja a maga karácsonyi ajándékát. És jönnek a többi célok. Elhagyott gyermekek otthona, birminghami gyermekkórház, alkoholisták gyógyintézete, gyermekvédő egyesület és igy tovább. Felhívás adakozásra, olyan szegény leányok részére, akik hajlandók Ausztráliába kivándorolni, hogy" ott férjhez menjenek. Ausztráliában ugyanis Megkönnyítjük a karácsonyi ajándékozást!! 1 pár nöi kötött keztyU 1 drb la sváici sapka 1 pár la bordás téli harisnya( 1 drb mllselyem dlvatsál ; i fi1 svá|ci nadrág 1 sváíel kombiné 1 öves harisnyakötl 1 pár la nöl matt, vagy harlsnvi téír tT1 pár té'i kezlyii 1 drb bordás harisnya 1 drb d'vatsál '50 1 nyakkendő 1 komnlett színes ing 1 kemény gallérral pí1 la férfiing 1 la dlvatsál 2 keménygallér 1 pár divat flórzokiil tT! I Fehércégtáblás BOROS MIKSA „a Széchenyi-tér 15. il sokkal több a férfi, mint a nő és valahogyan pótolni kell a hiányt, a — birodalom érdekében. Az erre a célra alakult egyesület odakint megállapítja, hogy valamelyik bányatelepen például hány férfi volna hajlandó nősülni, elvégzi a szükséges környezettanulmányokat, ugyanezt megcselekszi idehaza is és útnak indítja a leány-transzportot az idegen világ feMondani sem kell, hogy nem a lordok ég nem az iparmágnások leányai azok, akik ezen a módon keresnek férjet maguknak. A közönség az, amely a leányok útiköltségét és staffirangját összeadja. És a statisztika szerint, me-i lyet az egyesület az adakozó közönség tájékoztatására közzétesz, ezeknek a tengerentúli házasságoknak legnagyobb része szerencsés kimenetelű. Mindezeket természetesen minden célzatos-* ság nélkül, tisztán mint angol különlegesseget irom meg. Nem tehetek azonban róla, ha akaratlanul is egy kérdés merül fel előttem, amelyre érdemes volna feletet is kapni. Miért van az, hogy nálunk a közönség legnagyobb része fásult és közömbös az adakozásra irányuló felszólításokkal szemben? Miért van az, hogy valamennyien idegeskedni kezdünk, ha megjelenik a hivatalunkban, irodánkban, vagy boltunkban az a két bizonyos jól fésült ur, aki valamelyik közéleti előkelőség sajátkezű* leg aláirott, vagy aláhamisitott levelének előmutatása mellett borzasztó bőbeszédüséggel kezdi magyarázni, hogy ismét van valami hazafias, vagy jótékony cél, bőrkötésben, részletfizetésre, a perköltségeket nem is számítva, amelyet feltétlen kötelességünk támogatni, ha nem akarjuk magunkat kitenni a társadalom megvetésének? Miért van az, hogy minden vidéki váróiban ugyanazt a száz embert pumpolnak végig, uton-utfélen s leginkább csak azok tudnak megmenekülni az örökös pumpolások elől, akik autón járnak, akik el tudnak zárkózni s akik a legtöbbet adhatnák? Valahogyan nálunk nincs valami rendben a jótékonvkodás körül. Vannak hivatásos jótékonykodók .akiknek neve minden gyűjtés megindításánál szerepel, de éppen azért vonják kí magukat az adakozás alól, mert ők úgyis — szerepelnek. Vannak a jótékonykodásnak és a gyű jtésnek hiénái, akikről igen _ sűrűn szoktunk olvasni a lapok rendőri és törvényszéki tudósításaiban, néhány héttel azután, hogy nálunk már tették tiszteletüket. Alig van hét. hogy ne olvasnánk, hogy ismét valamelyik családi otthon szövetkezetnek, önsegélyző és temetkezési egyesületnek, vagy kulturális intézménynek a vagyonát eladminisztrálták. Valami "hihetetlen lazaság, felületes. ség, nemtörődömségből vagy szemérmességből fakadó ellenőrzés-hiány van nálunk a jótékony és hazafias célok adminisztrálása körül. Ezek diszkreditálják nálunk a jótékonykodást és intenek óvatosságra gyakran még ¿rdemes és igen tiszteletreméltó célok esetében Is .mert a sokszori becsapás után bizalmatlanok vagyunk már minden gyűjtéssel szemben. Egyénileg például én sehogyse tudom szeretni, mikor tiz kötet hasznavehetetlen könyvet akarnak rámsózni azzal, hogy a kiadó a könyvek jövedelmének „jelentős százalékát," — már tudniillik azt a semmit, ami a saját haszna és az ügynöki jutalék után fennmarad, — a revíziós propaganda céljára kivánja fordítani. És nem szeretem, mikor megjelenik nálam az őrnagyi ruhát viselő egyén, aki bizalmasan adja elő, hogy a földreform során földhözjuttatottak gazdasági felszerelésére gyűjt, de ezt a nemes célt érthető okoknál fogva nem szabad a nyilvánosság előtt pertraktálni. Még akkor sem nyugszom meg, mikor néhány pap múlva hallom, hogy az illető urat a rendőrség vette őrizetbe, mert nem tudom, hogy holnap, vagy holnapután nem tisztel-e meg szabadlábon levő társa a látogatásával. Karácsony előtt talán nem valami szép ezeknek a dolgoknak felemlítése. Mégsem árt ezeket elmondani, éppen a cél és az igazi jótékonyság érdekében.