Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-12 / 280. szám

MBOED, SaerkeulOMg.' Somogyi nccn Telefon: 23-33.-KI«dóhh'Btol kOlcoünKOnyrtAr é» fegylroda : Aradi uccu S. Teleion r 13-C«. - Nyomda : L»w LlnOt occa t®. Telefon l^^ofl. TArlrftfl xcveiclm • ueimno-vnroraz^o seeoed A genfi határozat Á genfi per egyességgel végződött s ez az egyesség Európa civilizált államaiban a megkönnyebbülés érzését ébresztette fel. A genfi vérvádpemek ez a befejezése megkönnyebbülést keltett bennünk is, bár _ — hangsúlyoznunk kell, — Magyarország tisztes és tiszta magatartása kedvezőbb elintézést érdemelt volna. Ha a Népszövetség visszautasitja azokat a bizonytalan vádakat, melyeket Jugoszlávia csak azért emelt Mgyarország ellen s amelyet B e n e s és Titulescu csak azért tettek magukévá, hogy egyrészt a magyar reviziós mozgalmat diszkreditálják az egész világ előtt, másrészt, hogy eltereljék a figyelmet arról a súlyos, megbékithetetlen elégedetlenségről, ami a jugoszláv határok között forróvá teszi a levegőt s ami a marseillei merényletet kitermelte, — akkor végződött volna ez a genfi per azzal az eredménnyel, amit Magyarország a maga. számára méltónak és igazságosnak tarthatott. Abban a nemzetközi feszültségben azonban, amivel Jugoszlávia cseh és román segítséggel ezt a kérdést körül tudta Venni, abban a példátlanul súlyos légkörben, amivel a politikai gyűlölet s a revízió sikerétől való Irtózás telitette a tárgyalótermet, a józan és hűvös gondolkodás sokkal kedvezőbb elintézést nem is remélhetett. A Népszövetség, — mondotta tegnap Benes, — nem bíróság, hanem politikai testület. Politikai testülettől nem is lehet várni azt az elfogulatlanságot, azt a tájékozódásra való törekvést s az igazságosságnak azt a szellemét, ami a bíró tevékenységét jellemzi. Ahhoz, hogy a Népszövetség Magyarországnak igazságot szolgáltasson, olyan képességekre és olyan tulajdonságokra volt szükség, amelyekkel ecryetlen politikai testület sem rendelkezhetik. A politikai testület annak oldala mellé áll, akinek támogatását a hatalmi érdekek s az uralmi szempontok kényszerítik ki. Amikor nem a bíró elfogulatlansága, hanem a politika elfogultsága nem bíró tisztánlátása, hanem a politika érdeke szabja meg az eljárást s az állásfoglalást, akkor még örülnünk lehet, hogy a genfi politika piacán ez a határozat született meg." A határozat jelentőségének mérlegelésénél nem kerülheti el figyelmünket az sem, hogy Magyarország érdekeinek megfelelően volt-e képviselve ebben a nagyjelentőségű perben. Mi egyetlen kijelentésében igazat adunk annak, amit Titulescu nem gondolt, hanem mondott. Abban, hogy őszintén fájlaljuk. A p p o n y i Albert halálát. Ugy gondoljuk hogy ott, ahol a személyi presztízs, a politikai tekintély, az egyéni összeköttetések, az embernek kijáró tisztelet, a tapasztaltság s a személyes fellépés módja egy-egy tényezője lehet az elért eredménynek s egyegy eszköz a siker kivivására, ott Magyarország helyzete, a nemzet pozíciója nem javult annak következtében; hogy Apponyi Albert tudása, tehetsége, tekintélye és tapasztaltsága a nemzet szolgálatára nem állhatott. Ha azonban a jugoszláv követeléseket összemérjük az elfogadott határozattal, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ezzel a befejezéssel meg lehetünk elégedve s nem volt szabad többet kockáztatni azok előtt, akiknek többségétől Magyarország igazságtevést nem yárhat. Jus-oszlávia kiielentette s ezt a kiielentését a francia külügyminiszter is magáévá tette, hogy jóvátétel nélkül ezt a kérdést a napirendről levenni nem lehet. S most azt látjuk, hogy a Jugoszlávia és Franciaország által is elfogadott határozatban egyetlen szó a jóvátételről nincs. Jugoszlávia nemzetközi vizsgálóbizottságot követelt a vádaknak s a védekezés tényállitásaínak és adatainak a helyszínen leendő kivizsgálására s a határozat most Magyarország kormányára bizza a vizsgálatot. A jugoszláv jegyzék egyes felelős tényezők eltávolítását követelte s a határozatban erről a követelésről már szó sem esik. Jugoszlávia azt követelte a Népszövetségtől, hogy határozatában bélyegezze meg a magyar kormánynak s a magyar nemzetnek magatartását s a határozat e tekintetben sem tartalmaz semmiféle kijelentést. S amit talán legelsősorban kellet volna megállapítani, ami mint negatívum is komoly eredmény és pozitív siker a kisantant államai azon fáradoztak, hogy a reviziós mozgalomban a béke elleni támadást ismerjen fel a Népszövetség s a reviziós mozgalmat népszövetségi határozattal casus belli-ként tekinthessék, — ez az igyekvésük is meddő maradt a népszövetségi határozat igazolása szerint. Éppúgy sikertelen maradt az a törekvése is ellenfeleinknek, hogy a.reviziós mozgalmainkat a terrorizmussal azonosítsák és — diszkreditálja kÉs mert a rágalom szava sokszor ércesen zeng akkor, amikor az igazság suttogva könyörög és mert a hamis vádolóknak sokszor több érvük és több bizonyítékuk van, mint a védekezésre szorított ártatlannak, megnyut'valamit sikerült volna megszereznünk, hanem nunk a genfi határozatot, nem azért, min ;ha valami sikerült volna megszereznünk, hane m azért, mert komoly veszedelmektől és súlyos fenyegetésektől sikerült magunkat mentesíteni. A genfi határozat után Genf, december 11. A genfi megegyezést megelőzően hosszas tanácskozások voltak Kánya külügyminiszter, Laval francia külügyminiszter és Eden angol főpecsétőr között. A békekötés este fél 7 órakor megérlelődött. Altalános az a vélemény, hogy Anglia és Franciaország szoros összetartása és báró Aloisi olasz támogatása adta meg a békés megegyezés alapját. A megegyezést azonban Magyarország készítette elő elsősorban azzal, hogy békeszeretetével nem akar háborút Laval külügyminiszter éjjel a tanácsülés után, amikor Kánya Kálmán külügyminiszter elbúcsúzott, így szólt hozzá: — ,»A jövőre nézve tudhatja miniszter ur abból a támogatásból, amelyben itt az önök jugoszláv szomszédját részesítettük, hogy Franciaország barátsága szilárd. Érdemeljék ki önök is és akkor önök is hasonló mértékben focniík benne részesülni Köze'edés Magyarország és Jugoszlávia között? (Budapesti tudósítónk telefonjelenfése.) Belgrádi politikai körökben megállapítják, hogy Jugoszlávia a genfi határozattal meg lehet elégedve. Politikai körökben megállapitják, hogy a döntés előreláthatólag megváltoztatja Jugoszlávia és Magyarország közötti viszonyt és közeledésre vezethet a két állam között. Csak a szélső nacionalista körök hangoztatják, hogy a Népszövetségtől többet vártak. Ez a megállapítás inkább Jeftics személyének szól, akinek működését ezek a politikai körök nem jó szemmel nézik. Egyébként is politikai körökben az a hir járja, hogy a régenstanács a közeli napokban meghívja kihallgatásra azokat a régi politikusokat, akik az utóbbi évek során teljesen szakítottak „ politikai aktivitással. Ezek között van Davidovics volt miniszterelnök és Korosec. Egyelőre még nem tudni, hogy a kormány tervezett rekonstrukciója összefügg-e a genfi eseményekkel. Belgrádi jelentés szerint, amint az várható volt, a jugoszláv sajtó megelégedéssel nyilatkozik a tegnapi genfi megállapodásról. Egyes laE

k elégtételről írnak, a kormánypárti ..Politiazonban bizonyos keserűséggel állapítja meg, hogy Jugoszlávia jelenleg nem érhetett el többet Genfben és a Népszövetség Tanácsának egyhangúlag hr>zo+t határozata a maximuma annak, amit a Népszövetség egy tagállamnak nyújtani tudott. Az ansol külügyminiszter nyilatkozata az alsóházban a genfi határozatról London, de ember 11. Az alsóházban Lansbury, a munkáspárti ellenzék vezére kérdést intézett a külügyminiszterhez, hogy tájékoztassa a Házat a jugoszláv—magyar vitáról. Sir John Simon külügyminiszter ezeket mondotta: — Legnagyobb örömmel ¡eienthetAm a Háznak, hogy a jugoszláv sérelmet, amely több napon át foglalkoztatta a Népszövetség Tanácsát és egy idő óta éles ellentétek előidézésével fenyegívtett, sikerült olyan módon elintézni, amilyennek a kibéküléshez és a megegyezéshez kell vezetniök. Az anaol kormány befolyásának teljes Lithu-