Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)
1934-11-07 / 250. szám
6 öerMAGYARÖRSZXG T954 novemEer 7: Kalor, Eína, Glóbus, Cyklop, folyíonégőlj«..«!.MAM U^CIIflvürhüll kályhák tűzhelyek, zománcozott edény lMtrDlllll\llCl IdoUUfíllUdll A felfüggesztett ügyvéd tömeges köliségperet (A Délmagyarország munkatársától.) Néhány nappal ezelőtt a szegedi járásbíróságon kihallgatasa közben hirtelen szivszélhüaést kapott és meghalt T a j t h y Gábor idős szeÍ ;edi gazdálkodó. Tajthy Gábor alperesként álott a járásbíróság előtt, egy ügyvédi költségperben. A pert dr. Balogh Béla indította. Dr. Balogh Bélát néhány hónappal ezelőtt a szegedi törvényszék fogházbüntetésre ítélte. A tábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta, a táblai ítélet után a kamara fegyelmi választmánya a bünügy jogerős elintézéséig az ügyvédet hivatásának gyakorlásától eltiltotta és az iroda vezetésével dr. Fekete Bélát bizta meg. A szilencium alatt dr. Balogh a költségperek lavináját Inditotta a volt ügyfelei ellen. Dr. Balogh közel tiz évig folytatott ügyvédi f yakorlatot és ezen idő alatt alig adott be öltségek iránti keresetet ügyfelei ellen. Annál inkább most. Ezideig, értesülésünk szerint, közel 200 keresetet adott be volt kliensei ellen, Tiz-tizenöt pengőtől kezdve többszáz pengő értékig terjednek a keresetek összegei. A bíróság már a legtöbb ügyben fizetési meghagyást kézbesített ki az alpereseknek, akik jóformán valamennyien ellentmondással éltek a meg. hagyás ellen. E hó végén már az ítéletekre kerül sor. Dr. Balogh Béla azóta is folytatólagosan adja be kereseteit ügyfelei ellen. Szabnrialmazoll X^-m»«fci^ágynemütarlóval — Modern rakamiéI^OCZy'lOieiqgiyqKfoteiok stb. md utca 1 szám Ujabb tervek és javaslatok a piackérdés és a vásárcsarnok megoldására (A Délmagyarorszdg munkdtársától) A piacok helyesebb elhelyezésének problémája talán azóta foglalkoztatja a közvéleményt, amióta piac van Szegeden- Toldozgatás, foJdozgatás, kisebb-nagyobb Jeflentőségü átcsoportosítás minduntalan történik a piacok körül és mindig nagy nehézségeket okoz minden változtatási terv végrehajtása, mert a piaci árusok megssokták réfrt helyüket, csak az erőszaknak engedve hajlandók ujjal felcserélni, de erélyesen tiltakoznak az áthelyezés ellen azok a kereskedők is, akik a régi piachelyek közelében nyitottak üzletet és akiknek üzleti forgalmuk jelentékeny részét a piacok hozzák- Az kétségtelen. hogy a piacok mai elhelyezése nem egészséges, nem elégíti ki az Igényeket- Tisztában van azzal is mindeniki, hogy végleges megoldást csakis a vásárcsarnok régi terveinek valóra váltása hozhat. A vásárcsarnok terveinek megvalósításaira történtek Is a múltban kísérletek, de sohasem elegendő komolysággal, igy évrőlévre lekerült a kérdés a közigazgatási élet napirendjéről. Teleki Géza pénzügyi főtanácsos érdekes tervezetet dolgozott ki és nyújtott át dr- Pálfy József polgármesternek a szegedi piackérdés megoldására- Teleki főtanácsos megfigyelései alapján készítette el tervezetét, amelyet a polgármester tanulmányozás céljából kiadóit rdrKatona István tanácsnoknak, az dőljárósásd ügyosztály vezetőjének» akiinek hatáskörébe tartozik a piackérdésTelaki Géza tervezetéiben megállapítja, hogy Szegeden a piacok elhelyezése nagyon balkáni jetlegii• A Széchenyi-téren éktelenkedő piacos sátrak megcsúfolnak minden városiasságot, pedig ez a tér nemcsak Magyarország, hanem Európa egyik legszebb tere. Azt javasolja tervezetében, hogy a Mars-téren, amelynek keramitburkolata remélhetőleg rövidesen elkészül, a kocsi- és gyümölcspiacot helyezze el a város. A Valéria-tér alkalmas lenne a sátoros árusok el. helyezésére, igy a Széchenyi-tér is felszabadulna. A vásárcsarnokot pedig a Rákóczi-téren kell felépíteni» mert ez a hely a legalkalmasabb. A vásárcsarnok felépítése lényegesen megkönynyitené a piacprobléma megoldását, mert a csarnok épületének négy uccai frontján legalább száz üzlethelyiséget lehetne elhelyezni és igy az állandó piaci árusok ideköltözködhetnénak. Ez pedig anyagi lehetőséget is biztosit a vásárcsarnok felépítésére- Ha a város a száz üzlethelyiségért havonta csak 30—30 pengő bért kap, már ez maga harminchatezer pengő évi bevételt jelent, tehát olyan összeget, amely elegendő a vásárcsarnok építési költségének amortizálására. Igy a vásárcsarnok helypénzjövedelme tisztán megmaradnaKétségtelennek látszik, hogy a piackérdés megoldásának alkalmas módja, amelyet a tervezet Is megjelöl, de azért van egy kiküszöbölhetetlen hibája» amely közös iibája minden más elgondolásnak is- Nevezetesen az, hogy- a vásárcsarnok felépítése esetén a városnak le kell mondania a helypénzjövedelem Jelentékeny részéről, a tervezet megvalósítása esetén évi harminchatezer pengőről, mert az a száz piaci árus, aki eddig a piád sátrakban árult, eddig ís fizetett helypénzt, a tervezet megvalósítása után azonban ezt a hélypénzjövedelmet a vásárcsarnok épitési költségeinek törlesztésére kellene fordítani. Ez a hiba még s-em olyan súlyos» hogy miatta az idők végtelenségéig haloga*I ni lehessen a vásárcsarnok felépítését, mert az vitathatatlan, hogy a vásárcsarnokra nétkülözI hetetlen szükség van. A DÉLMAGYARORSZÁG NOVELLAPÁLYÁZATA A nagy király szive Hindu mese — Jelige: VftrS« lótusz. -Jfcmá'was! ftniwpén, «z Újhold éjjelén békés, ezüstös fény áradt a felhőtlen égről. Az erdő bánján és sandálfáktól volt illatos s az éjszaka hallgatásába a papagájok rikoltottak belé. A hatalmas fák alatt harmatos fűben nő suhant tova pávi módra, lépéseire arany lábkös-söntyüi megcsörrentek, karján és nyakán gyöngyfüzérek zizzentek meg. A szent lótusz-tó partjára ment, s közel Indra Isten komor templomához, a Nagy Király sziklába faragott képe előtt földre borult. Majd felpillantott a szoborra, melynek homlokán a Hold ezüstje csillogott. A Nagy Király népe jóságos atyja volt királyi életében, s dicső halála után kőbe faragva fogadta a> elébe járulók hódolatát. És szerelmesét, Shakuntalát. Mert második ágyasát, Shakuntalát szerette egykor Igazán, s az halála óta gyászolta mélységesen. Amáwasi napján pedig elébe járulni sohasem késlelkedett. De a Nagy Király — Brahma tudja csak, hol éli ujabb életét — már nem a régi volt. Köböl volt az agya. kő volt a szive. Kő-agyával parancsolt»! nem tudott, s kő-«zivének parancsolni nem tudott. De nem sajnálta, hogy nem szereti többé Shakuntalát, hideg-kotnoran bámult a Holdra, s sejtelmesen mosolygott maga elé, ha szerelmese földre borult előtte Nem érzett szerelmet, nem érzett részvétet, csak azt érezte, hogy üres a kőszive, szeretne szeretni. Tűnődéseiben a sakálok ordítozása sem zavarta an* Most a szent lótusz-tó ezüstös fekete tükrén hordta végig fenékig fúródó tekintetét. Kereste a lótusz bimbót, melyet akkor pillantott meg először, mikor a felkelő Hold éppen homlokon csókolta. Megirigyelte a Holdat, mert az tudott szeretni és haragudott a kis bimbóra, mert az viszonozta a Hold szerelmét. Ekkor érezte, hogy mennyire szeretné szeretni a lótuszbimbót. Reggel méhecske repdesett a Nagy Király feje körül, megszólította hát, s kérte: — Sárga méhecske, vidd el üzenetemet a fehér lótuszbimbóhoz. Mondd meg — üzenem —, hogy nagyon szép! A méhecske tovarepült nagysokiára hozott. Ekkor azt mondta a Naary Király: — Nem tudom, milyen Tótuszról beszélsz! S mikor a sárga méhecske emlékeztette, elkomorodott és megértette, hogy még nem érett meg a szerelemre. A méhecske toverpüTt. Mikor másnap egy aranyos pillangó szálldosott körülötte, megkérte azt, csókolja meg helyette a szent tó sarkában a lóluszbimbót. A pillangó pedig visszaszállván, igy szólt a Nagy Királyhoz: — Megcsókoltam helyetted a fehér lótuszbimbót — Ó. azt rosszul tetted — válaszolt a« —, hiszen magam sem vettem komolyan az üzenetet! A pillangó pedig már régen messze járt, mikor bánkódni kezdett a Nagy Király, mert átlátta, hogy ostoba volt, s érdemtelen a szerelemre. Meg is szólított egy arra repülő koel-madarat: — Kis koel-mmdárka. elvinnéd-e üzenetemet a fehér lótuszbimbóhoz? Mondd meg, hogy szeretem őt. S a koel-roadárka a tó sarkára szállt. Mig távot volt, Ahi Isten viharos fellegeket támasztott, fölfodrozta a tó tükrét, záporral öntözte meg a főidet és megtépázta a kis lótuszbimbót. Mikor másnap visszatért a koel-madár a bimbó válaszával, így foaadta a Nagy Király; — 6, én nem is szeretem a lótuszbimbót, hiszen soha nem is volt szép és a vihar is megtépázta! — A koel-madárka pedig már egy fügéiéin dalolt, mikor magába döbbent, mert rájött, hogy kőszive állhatatlansága nem szerelmet, de kemény büntetést érdemelne. Azóta pedig több nap tolt el, mint ahány borostyánszem dísziti a hívságos nők testét... S a Nagy Király végig hordta tekintetét ® szent tavon, tűnődve hallgatta a mangófa suttogását és a papagályok rikácsolását. Igy telt el a sötét éj, mig a világosság le nem győzte, s ekkor megjelent Ushas, a rózsaölü Hajnal. Ushas fiai sólyomsebesséRŰ, hattyufehér lovaktól vont fényes kocsikon hajtattak végig a keleti égbolton, hiriil adván a Nap Jövetelét. A rubinvörös Nap diadalmas ragyogással fiit ki az opálszinfi keleti égre s első sugarával forró csókot lehelt a kék tó tükrén pihegő szerelmesének, a vörös lótuszvirágnak ajkára. A föld, melyet a fagyos éjszaka tartott jeges karjaiban, föloldódott dermettségéből. A tó hatytyui csilogtak, mintha ezüstből verettek volna, s a mangófa piros virágain átszűrődő napsugárok rózsaszínű ködfátyolba burkolták a Nagy Királyt. Amint a Nagy Király a virágzása teljében pompázó, csókolózó bíborvörös lótuszra pillantott, kő-szive megremegett. Riadtan bámult a virágra s merev tekintetét nem volt képes róla levenni. Ilyen pompázó szépséget még sohaisem látott. Folytatjuk. Szavazólap a Délmagyarország novellapálvázatára A című .tv... jeligéjű számú pályamunka tetszett a legjobban. \ szavazólap a Délmagyarország szerkesztősé, gébe küldendő „Novellapályázat" felirás«al.
