Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-30 / 270. szám

6 OPfMAGYARORSZÁG 1934 november 5Q. Indítvány a paprikatermelés felszabadításáért Interpelláció a pénteki közgyűlésre (A Délmagyarorszdg munkatársától) Lájer Dezső törvényhatósági bizottsági tag, a szociáldemokrata párt titkára, érdekes indítványt és Interpellációt jegyzett be a pénteki közgyűlés napirendjére. Indítványában a paprikatermelés fel. szabadításáért száll síkra, interpellációjában pedig a villamosvasúti alkalmazottak nyugdíjintézetének megteremtését sürgeti. Az indítvány a kővetkezőket mondja: „A fűszerpaprika termelését az 1890—1934. M. E. számú rendeletben foglalt intézkedések azért korlátozták, hogy a korlátozás segítségével a fűszerpaprika ára oly színvonalon legyen tartható, amely a paiprikatermcléssel foglalkozók számára megélhetést nyújthat Amikor az említett kormányintézkedés ezt a célt kívánta elérni, nem számolt azzal, hogy a korlátozás következtében az érdekeltek Jelentékeny részét exisztencidjdban támadják meg. A rendelet 3-ik szakasza ugyanis a paprikatermelési jogot nem a paprikatermeléssel foglalkozók személyéhez köti, hanem a paprikatermelésre felhasznált földterülethez. A korlátozó intézkedések értelmiében a zárt területen csakis azok kaphatnak korlátolt mértékben paprikatermelsére engedélyt, akiknek olyan földbirtokuk vagy bérletük van, amelyen 1928 és 1933 kőzött legalább 3 éven át paprikát termeltek. De nem kaphatnak egyáltalán engedélyt azok, akik nem ilyen földet örököltek, vásároltak, vagy béreltek, még ha eddig paprikatermeléssel vagy kikészítésből tartották is fenn magukat. Pedig ezeknek a száma igen nagy és most kétségbe vannak esve jövő sorsuk miatt. Munkaerejük nagyrésze fölöslegessé vált é azok, akik engedélyhez jutnak, oly áron vehetik igénybe munkaerejüket, amilyenen akarják. A múltban a paprikatermelő kertészek a termés felét kapták munkájuk fejében. Amióta a kormányrendelet életbelépett, már csak kélötöd részét hajlandók az engedélyesek fizetni. Egészen bizonyos, hogy a részesedés a korlátozás fentartása esetén tovább fog csőkkenni. A kormányintézkedés azokat az engedélyeseket is legnagyobb aggodalommal tölti el, akik csak kis területen termelhetnek paprikát. Különösen vonatkozik ez a bérföldeken termelőkre. A bérösszegek ugyanis olyan magasak, hogy azokat csak ugy tudnák megfizetni, ha maguk szabhatnák meg, hogy milyen területen termeljenek paprikát. A korlátozó intézkedések kővetkeztéA DÉLMAGYAROPSZÁG NOVFÍ,LAPÁrYAZATA Hol vagy Lili? Tényleg künn már alázatos csenddel szemetelt az eső. Már csak szitált és kósza, elkésett párák csillogtak meg a mindenség arany fényében. A kamyujtásra állongó fenyők boldog borzongással egyenesedtek fel, pedig már csak a magasabbra nyulók kaphattak ajándékot e búcsúzkodó pillanatban. A nap utja már lefelé iveit A kupé ablakain friss, tüdőt csókoló levegő hajolt be. Ugyan hol csatangolhat most, az a délutáni, kohó forróságu meleg, amikor attól féltünk, hogy majd roslályossá lövünk a vicinális íülledtségében? Valahonnan h; ingszó úszott ide. Olyan elhatóan és olyan távolról csengett, mintha abban a mozdulatlan, aludni készülődő faluban, nem is a harangozó kapaszkodott volna bele a kötélbe, hanem a nekibátorodott uccagverekek. Mintha segélyt kiáltva kongattak volna. Mert a valóságban a szél játszadozott a hangokkal. Hol elkapta, hol megrősitette, mint az akadozó rádiókészülékben. A kis harang szive — óh hallga! — mind erősebben köszönti az Urangyalát. Este hét órát imádkoztak, junius végén a Muriny-vő Így ében. — Máskor hétre már régen a rőczei kavics morzsolódik lépteink alatt. Ismeretlenül is barátkozó útitársam fordult ismét felém. — Ez a késés, minden héten legalább kétszer megismétlődik. Mi már fel se vesszük. Megszoktuk. De az idegen elcsodálkozik ezen™ ben csak kis terület áll erre a célra rendelkezésre, a fennmaradt területen termelt termeivények árából pedig képtelenek a magas bérösszegeket fizetni. így a város és a bérbeadók érdekei is veszélybe kerültek. A paprikatermelést űzők túlnyomó nagy többségének véleményére támaszkodva inditványozom, írjon fel a közgyűlés a kormányhoz, hogy állítsa vissza a paprikatermelés szabadságát" Lájer Dezsőnek a polgármesterhez intézett ;nterpellá«iója igy szól: „A Szegedi Közúti Villamos Vasút Rt. a koncesziós szerzőibben kötelezettséget vállalt, hogy alkalmazottai szamára nyugáijintézelct létesít. Van-e tudomása polgármester urnák, hogy nevezett koncessziós vállalat máig sem tett eleget a (A Délmagyarország munkatársától.) Ismeretes, hogv Teleki Géza pénzügyi főtanácsos piacrendezési tervezetet dolgozott ki és azt benyújtotta dr. Pálfy József polgármesternek, aki dr. Katona István tanácsnokot bízta meg a kérdés áttanulmányozásával. A tervezetnek az a lényege, hogy a város építtesse fel sürgősen a központi vásárcsarnokot, amely egycsapásra megoldaná a piackérdést. A vásárcsarnok felépítésére lehetőséget nyújt az, hogy 5. város a csarnoképület külső frontján körülbelül száz üzlethelyiséget adhatna bérbe és a bérjövedelemből amortizálhatná az építési költségeket. Megírtuk, hogy Katona tanácsnok a mérnöki hivataltól kért véleményt Teleki tervezetére és a mérnöki hivatal meg is tette észrevételeit. A mérnöki vélemény szerint ma már tulhalodott dolog a vásárcsarnok; a városok rájöttek, hogy nem célszerű centralizálni a piacokat, sokkal Hozzám és csak hozzám beszélt, de nem is sejtette, hogy milyen húrokat érintett, amikor meglengette ezt a szót: — Rőczei Fájó mélyre hunytam le a szemem és kiforrósodó arcommal elfordultam, hogy megindultságomat elpalástoljam. Ugy rebegtem ajkam között csókolva ezt a szót — Rőczei... Rőczei... Rőcze... régi álmaim városkája. Ifjúságom, gyermekkorom, diákéveim hordozgatója. Rőcze... Lili világai Régi szerelmem Rőcze... Tiz éve, vagy még több, hogy nevednek mézes izére rá se gondoltam. Eltemettelek emlékeim legmélyére és most itt kopogok, itt türelmetlenkedem a küszöbén... Megtértem, visszavágytam hozzá... Egy óra múlva ismét kitárul az ajtaja, hogy befogadjon emlékes falai közé... Ugyan milyen lesz újból bucsuzkodásom? Mondom-e még, hogy „viszontlátásra drága", mint husz évvel ezelőtt, amikor keményen zizegő „hermaneczi" papíron nyomott „érettségi" kevélykedett a zsebemben és mégegyszer (aznap századszor) búcsúzkodtam Lilitől, azzal, hogy visszajövök érte. Érte, hogy elvigyem, de sohasem tértem vissza, mert, mert... közben, hogy leszakadtam az Alföldre, már csak mindig csak készülődtem hozzá. Azután a világháború hánykolódott a földön és én és én... már az eszembe se jutott. Csak a régi és mind ritkásabb leveleit őrizgettem még, de tőlem már hozzájuk, többet nem kopogtatott be a postás... Az idő, a muló évek elhomályosították még az emlékét is. Uj arcok futottak be életembe. Uj szerelmek feledtették a régit, de olyan mélyen egy se ásott belém, mint az a régi rőczei lány. A feledés avarjából csak felém nyúlt, akárhogy is lehazudtam. Mindig és mindenkor jelentkezett, ha valakin hosszabban felejtettem a szemem. Ilyenkor összehasonlítottam őket. Az uj, dühödten harcolt a régivél, de mindig a régi győzedelmeskedett. A Lili ragyogóbb és Iszázszor édesebben csilingelt bennem. tuiAŐdésben vállalt kötelezettségének, míg az összes többi magyarországi villamostársaságok már megalkották a nyugdíjintézetet És ez csak természetes is. A villamosalkalmazottak éberségén és lelkiismeretességén nyugszik az utazóközönség testi épsége. Ezt a lelkiismeretességet és éberséget pedig csak olyan alkalmazottaktól követelhetjük meg és várhatjuk el, akik annak tudatában teljesitik felelősségteljes kötelességüket, hogy rokkantságukra és elöregedésükre nyugellátásban fognak részesülni, amint más társaságoknál részesülnek is. Milyen intézkedésekkel kívánja polgármester ur a Szegedi Közúti Villamostársaságot kötelezni arra, hogy a szerződésben vállalt kötelességét végre teljesítse is?" helyesebb megoldás, ha felszerelt árusitóbódéIcat építenek a város különböző részeiben és igy városiasit ják a piacot Katona tanácsnok a napokban ter jesztette a polgármester elé jelentését, amelyben a mérnöki vélemény alapján nem javasolja a Telekiféle tervezet megvalósítását. A polgármester, aki maga is tüzetesen áttanulmányozta a kérdést, a csütörtöki tanácsülésen is foglalkozott vele. A tanács ugy határozott, hogy a piackérdés rendezése jelenleg nem időszerű, elsősorban azért nem, mért az súlyos százezrekbe kerülne, pénze pedig nincs hozzá a városnak, de azért sem, mert "a Mars-tér kikövezietésével jelentékeny részben már megtörténik. Kimondotta a tanács, hogy egyelőre félretesz minden piacrendezési és központosítási tervet. Majd akkor foglalkozik a kérdéssel a város ismét, ha alkal-i masabbak lesznek az idők. mint a legújabb. Talán ezért is nem házasodtam mei* azóta, pedig milyen biztosan tudtam, hogy csak álmokat hajszolok. És most husz elfutott év után, hogy a multam rejtelmeiből Lili, olyan ellenállhatatlan erővel integetett felém, elindultam, vonatra ültem, vizummal a zsebemben, vámvizsgálatok kínzásai után, hogy megkeressem és ráleljek valahol— Hol van Lili? Merre és kihez szegődtél Lili? Kihez simultál nékem örök ifjúságoddal? Hová és merre vetett a sors, mert tőlem, hiába éltél a szivemben, hej de messze elszakadtál. Istenem, hol lehetsz és kinél? Megmaradt-e érintetlen leányságod, vagy pedig az élet szörnyű titkaival, már gyermekek szakadtak ki belőled, hogy megmaradjon a folytatásod... — És emlékszel-e még rám, a régi rőczei diákra? Emlékszel-e még a nap-napesti csatangolásainkra és imádkozol-e most és kerülget-e az emlékezés, hogy a néma semmiből olyan közel értem hozzád. Vagy Isten tudja, merre vetődtél? Márvánnyá szépültél-e a messze városvégi temetőben, vagy elkalandoztál a világégéssel, meleg délre, haragos éjszakra, anyának, feleségnek, szeretőnek, mosónőnek és már sohasem gondolsz örök-napos fiatalságodra. Ritkán nézel a tükörbe, inert szépséged elkoptattad és most lyukas harisnyákat feszítsz ki a stoppoló-fára és nekigyürekszel, mert közéig az este, amikor ujból mosnod és mosnod kell... Mi történt veled, hogy velem utoljára füttyentett a kis vonat, azóta, mindig, minden nap és minden tavaszon? Mi történt veled, hogy velem utoljára füttyénútitársam felé fordultam. Már kérdeztem is. Már a nyelvem hegyén alakultak és futkoslak a szavak, de nem szakadlak le, mert útitársam (aki bizon3'ára rőczei) még mindig a zivatarral bajlódott. — Folytatjuk. — vásároljunk szőrmét szőrméi a legszebbek szőrmében vezet árban, minőségben utolérhetetlen. 99 A központi vásárcsarnok és a piackérdés rendezése jelenleg nem Időszerű"