Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-27 / 267. szám

OTT M A r, y A R O R S ZSÖ t954 novemBer 27. ——————Ml II II dorozsmai fegyelmi vizsgálat Szerdán összeül a kisgyűlés pénteken a közgyűlés (A Délmagyarorszdg munkatársától.) Csor.grád | Tármegye alispánja nemrégiben fegyelmit meg­előző vizsgálatot rendelt el Dorozsma község ve tetői ellen és őket a vizsgálat idejére állásuktól felfüggesztette. A fegyelmit megelőző vizsgálat megindítására a miniszterközi bizottság megállapításai adtak okot. A vizsgálat több kifogásolui valót talált Porozsma község háztartásában és ezért a vezetőket tette felelőssé. A törvényhatósági bizottság felhívására » Pénzintézeti Központ szakközegei vizsgálták meg • dorozsmai községi takarékpénztár pénz­ügyi helyzetét, miután a belügyminiszteri vizsgá­lat főképen emiatt emelt kifogást. Az alispán a vizsgálat biztosául dr. Borbély Károly vármegyei árvaszéki elnököt delegálta és a vizsgálat biztosa a helyszínen folytatja le az érdekes ügyet. * A község pénzügyi adminisztrációjának felülvizs­gálata már megtörtént, de hir szerint semmi oJyen szabálytalanságot nem állapítottak meg, melyből súlyosabb következmények hárulhatnának. A fegyelmi vizsgálat is rövidesen véget ér, a to­vábbi intézkedéseket azután teszi meg a vármegye alispánja. Csalási ügy egy — elmaradt felmondási per miatt (A Délmagyarország munkatársától) A Topolya­sor 7. szám alatt, Farkas Ernőné házában lakott Szenicsán Gábor vendéglős. Juniusban Farkasné arról értesítette Szenicsánt, hogy felmondási pert indít ellene. Farkasné szerint ekkor Szenicsán ar­ra kérte őt, hogy a pertől álljon el, mert a jövő elsején kiköltözik a lakásbóL Farkasné nem jelent meg a tárgyaláson, de megjelent Szenicsán ügy­védje. A biróság ekkor 10 pengő ügyvédi költséget itélt meg Szenicsán ügyvédjének. Farkasné, mikor erről értesült, csalás miatt feljelentette Szenicsánt, azt adta elő, hogy Szenicsán becsapta ót akkor, amikor lebeszélte, hogy ne jelenjen meg a tárgya­láson. Ezzel neki anyagi kárt okozott. Az ügyet hétfőn tárgyalta a szegedi járásbíróság. A vádlott vendéglős tagadott, a kihallgatott tanuk pedig nem tudták igazolni, hogy Széni :sán 'ebe­szélte Farkasnét a tárgyalásról, de igazolták azt, hogy kiköltözését ígérte. A biróság Szenicsán Gá­bort bizonyítékok hiányában felmentette az cMene emelt vád alól (A Délmagyarország munkatársától.) Burányi Ti­bor főispán szerdára a kisgyülést, péntekre pedig a novemberi rendes közgyűlést hívta össze. Mind­két ülés délután nógy órakor kezdődik — vérsze­gény napirenddel, pedig a kisgyülésnek most kell letárgyalnia elmaradt októberi ülésének napirend­jét is. A tanácsi tervezet szerint a kisgyűlés napirendjén kerek száz pont szerepel ugyan, de alig van kőzte jelentősebb. Vállalatba adja a kis­gyűlés a városi intézmények szén szükségletének szállítását, a faiskolai csemeték ciánozásit, renge­teg építkezési ügyet tárgyalt le, a legtöbb tanyai föld­bérlők építkezési ügye. Foglalkozik a kisgyűlés a behajthatatlan követelések leírásával, tudomásul fogja venni az időkőzi földárverések eredményét, elintézi a felmerült tisztviselő-ügyeket, a szabad­ságolásokat, a nyugdíjazásokat. A napirenden három indítvány is szerepel. Dobó Imre a Kissori-állomáshoz vezető ut kiépitését, Ka­rácsonyi Guidó a Somogyi-telepi ut kiépítését kéri, dr. Singer István pedig az emésztőgödrök tisztítási dijának leszállítását indítványozza. A közgyűlés napirendtervezetének mindössze 19 pontja van, de ezek között sem akad sokkal érdekesebb. Beje­lentik a közgyűlésnek a Mátyás király-tér, a Főld­müves-ucca, a Sárkány-ucca és a Mars-tér burko­lási munkálatainál felmerült pótmunkákat, 'etár­gyalják a vigalmiadó kérdést, bemutatják a köz­gyűlésnek a dr. Somogyi Szilveszter polgármester nevére tett húszezer pengős alapítvány alapítóle­velét és az inségmunkák sorrend-tervezetét. Egye­lőre egy interpelláció szerepel a napirenden, Mun­tyán Valéré, aki a járványos állatbetegségek fel­lépése esetén teendő intézkedések ügyében intc» kérdést a polgármesterhez. Valószínű, hogy az indítványok és az interpellá­ciók csak ezután futnak be al novemberi napirend­re. „SIMON"- fodrászszalon megnyílt Gr. flpponyi A. u. 20 sz. alatt! Mint több szegedi előkelő fodrászüzletben dolgo­zott segéd sok évi tapasztalatom felhasználásával rendeztem be a higiénia követolményeinek megfelelő modern férfi te női fod­rászatomat, hol minden szakmába vágó munkát a legkényesebb igényeket is kielégítően végzek szakképzett munkatársakkal mérsékelt ára­kon, Kérem a n. é. közönség szíves pártfogását. SIMON J6ZSEF A DELMAGYARORSZAG NOVELLAPALYAZATA Hol vagy Lili? Jelige: „Bözse." Hogy fuj, liheg, kesereg ez a megkínzott gő­zös. A kürtőjéből fekete füst ijedelmek ugranak ki, majd utána gyors kattogással fehér napernyők repdesnek, mint megriasztott galambok. De föl­jebb, alaltomosan csap le a haragvó szél és vij­jogva vágtat el velük arra, honnan a közelgő vi­har terpeszkedik. Már forgolódik a földre huppant szele ís. Hull, csík és a gőzös fájós lábu kerekei alig csuszkáinak a záporban tisztálkodó sireken. A rozsos lankákon, ahol most már özönvíz bugy­borékolt, még csak átevickéltünk, de a kerek hasú, lekopott hátú domboldalakon át, megszűnt a ma­siniszta tudománya. Már csak helyben toporzé­koltunk és hiába sistereg az ujabban beleeresz­tett friss gőz. Hiába! Az utasok, mint ijedt kérdő­jelük nyúlnak ki az ablakokon. A lilás, kékes ar­cok a mozdony irányába hajoltak fel, messze a Töröslő, kegyetlenül megszabdalt hegy felé, ahol az élesen lenyesett sziklák között bujkált a vas paripa útja. A nyugtalankodó kalauzra hordónyi víz zuhant, mire magyarul káromkodott, mint egyszer, régen, mesébe kergetett td" talán husz esztendővel azelőtt Vlsitva átkozta a vérszegény mozdony gőzleikét, meg azt a három emlékké rozzant sze­mélykocsit, amelyek a Milleneum óta szolgálnak olyan hűséggel, ahogy csak a lélek nélküli tárgyak tudnak ezen a meggabalyitott földön. Mert azóta sem cserélődtek ki, pedig közben országhatárok kanyarodtak el és a borzas fekete hajak... óh jaj: ;azürkés-fehér sapkát kaptak... De a masiniszta meg sem lepődött a vaspari­'atól * kühorooritott a vaskorlát mellől és kirecsegett a vörös szint környező sziklák felé. Ugy vezényelt, hogy abból az esőszagot lehelő utasok is szót ért­senek. — Homokot a sínekre, különben itt éjszaká­zunk! Máskor a kalauz visszafelelt, de most a tűhe­gyeket dobáló zápor csipése, nem engedte ki be­lőle a szót. Csak fütyült és visongott a sípja. Tud­ta a dolgát, mert közben a harmadosztályú ko­csik rejtelmességéből, egymásután bújtak elő a földszínű gubák és ugy megszállták a felfelé igyek­vő töltést, mintha elhullajtott kocsiszegeket keres­nének. Régi, régi kép ezl így busultunk el, vonatostul együtt, abbam az időben is. Nem sok változott itt, az elbitangolt husz esz­tendő óta. Az életunt mozdony szemén, a homályos ab­lakú lámpa üvegburáján, még mindig sir a csor­ba és a tömpe, hegyes torkú kéményen vigyázban áll ez a szám: 1896. Ekkor kötötték utána a há­rom középen nyiló személykocsit, mert ennyit hú­zott már akkor is a Murány-völgyben csavargó vicinális, amely ifjúságomat annyit, de annyit hordozgatta. De régi a masiniszta is, csak közben elvitte a könyörtelen hatvan esztendeje és helyette a régi fűtője görnyed a fék és a sárgaréz szelepek mel­lett. A régi kalauz már elkopott, de az uj, annyi­ra unja már ezt az életet, hogy ő is szívesen utána iramodna. Ugyanazok az arcok az utasok is. Csak ki-ki cserélődtek. A régiek elfáradva a meddő élet sze­kér-rudja mellett, kiültek a temetőkbe és keresz­tet tartanak csontos kezükben. Az utánuk jövők hűséggel követik őseik szokását Szó nélkül szór­ják a homokot és mit sem törődnek azzal, hogy a hátuk mögött meg yesajjóljib SQtéUé£U lellegeket " • 'a szél» Mert ugy vágódott, zuhogott az eső, mint egy­szer majd a végitélet napján. A könnyező hegyek, rettegőn kiáltozó fenyveseiről görgetegben zuhant le a zápor. Tüzkigyók futkostak és a szakadatlan dörgések belesiketültek a fülekbe. Kék, majd vö­rös lángokkal lobogott a világ és megszűntek a távoli messzeségek. — Istenkísértés olyenkor a sínek között cél­tal ¡rakodni! így sóhajtoztak a másodosztály utasai. b«r senki sem mert kiszólni. Senki. Ruhájukat fél­tőén, még szorosabban bújtak össze, mig künn, a hosszú csontú tótok, ott könyököltek a pályates­ten, szórták láthatatlanban a homokot és egy­ügyű gyermeki szavakat ejtegetve: imádkoztak... Órákig vesztegeltünk itt Az eső bemászott az ab­laküvegeken is és beleitatódott a ruhákba. Az a néhány másodosztályú utas ott állt a kupé 'öze­pén, összesimulva, dideregve. A barna f^nyű pa­dokon szennyes víz fojdogált és a megdagadt ru­hák nehéz szagot gőzölögtek. Cudarul megáztunk, pedig még homokot se szórtunk. — Nálunk a Murány-völgyben nem ritkásak az ilyen szörnyű fergetegek. Csak az a szerencse, hogy amilyen sebes lábbal rohan, olyan gyorsan el ís ül. Jön, pusztit, de hamar hátat fordít en­nek a vidéknek. Csontos, bibtresókos arc, vöröslő orr és 8sz­szenőtt szemöldök, behavazott fehér hidja vibrált a szavakkal felém. Két komor, szürkébe temetke­zett szem állapodott meg, messziről utazni lát­szó csomagjaimon. Majd fitymálva nézett át az utasokon és rajtam, nálam kötött ki. Hozzám beszélt, az idegenhez. — Tessék csak odanézni! Széles pecsétgyűrűbe ékelt ujjával kibökött a hirtelen kifényesedő nap felé. — Már törik az ég! — Folvtatiuk. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom