Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-27 / 267. szám

d f ( T934 novewiber 27: Egyetemi hangjáték Elsőéves joghallgatók tanterme. Áthatolhatatlan cigarettafüst, ordítás. Ilirnök (aki jő 6» pihegve szól): Jön! /—//• Tenor; I—//. Basszus (külön-külön veszi át a hangot, végül össze-vissza): Jön. Jön! Jö-önl összkar (fortisezimó): Jön! Szétugranak, padokon átrohannak a helyeikre. Két ablak összetörik, egy pad leszakad, káromkodás. Professzor (bejön, meghajol), Össslcyr: Éljen! I. Vezérharui (alig hallhatóan): ... pankaszerrel... Stréberek kara (felháborodva): Nahát ilynet! Nahát ilyent! Professzor (aki nem hallott semmit): Mélyen tiszait Uraim! I. Vezérhang: fiijen. //. Vezérhang: Éljen! összkar: Éljen!! Professzor (roppant szelíden): Uraim, csendet kérek! I. Vezér hang: Megadjuk 1 Professzor: Ma a dologról togok beszélni... //. Vezérhang: Halljuk! Professzor (hosszabb magyarázat után): ...ilyen dolog lehet például a pusztai ember lova, " agy az arab tevéje... Kar: Hö-hö-hö... I. Vezérhang (halkan): Teve van egy pupu... //. Vezérhang (erő-ebben): ...van két pupü...! összkar (hirtelen): Sőt többi! Hö-hő-hő... Stréberek kara (össze-vissza, felháborodással): Rettenetes! Tíirhetellen! Tűrhetetlen! Rettenetes! Professzor (kevésbé szelíden): Csendet kérek! összkar: Megadjuk! Professzor (hosszabb magyarázat után: ... a farkast mint vadállatot mindenki lelóheti, de a tulajdonjog kérdéses. A farkas ugyanis ... I. Vezérhang: Ha-ha-ha-ha kis farkaska... Kar: Ilö-hö-hö... II. Vezérhang (halkan): Nem félünk a farkastól ... Stréberek kara: Pszt... Csend legyen! (összevissza): Pszt... pszt... pszt! I—11. Vezérhang: ... a farkastól... Professzor (mérgesen): Csendet kérek Praim! összkar (hirtelen): A farkastól! Stréberek kara: Rettenetes! 'Eürhe'.ctlenl Professzor: Csend legyen! Csend legyenl Hallgatók: (hallgatnak). Professzor: Mondja meg nekem valaki, miért kérdéses a farkas tulajdonjoga? Hallgatók (még mindig hallgatnak). Professzor: Nem tudja senki? Seiiki sem tudja? /. Vezérhang: A lleniecsek ..., //. Vezérhang: ...a Reuiecsek tudja... /. Kar: Remecsek! ... Remecsek! ... Stréberek kara: Rettenetes — Tűrhetetlen! Tűrhetetlen — Rettenetes! /—//. Kar: Állj fel Remecsek!... te tudod Remecsek! összkar (forte össze-vissza): A Remecsek ... a Remecsek... állj fel Remecsek... te tudod Remecsek! Professzor: Halljuk Ren.ccsek! Remecsek a főstréber: Azért mert... Kar: Hö-liö-hö... Remecsek (megzavarodva): ... azért mart... mert azért... azért mert... Professzor: Üljön le Remecsek! összkar: Ha-ha-ha! A Remecsek...! Nem tudott a Remecsek! (össze-vissza). Abcug Remecsek! Éljen Remecsek! Éljen Remecsek! Abcug Remecsek! Stréberek kara: Rettenetes — tűrhetetlen, tűrhetetlen — rettenetes! A csengő megszólal. /. Vezérhang: Csengettek! összkar: Csengettek 1 (Lábdobogás mint távoli, később mint közeti mennydörgés.) Professzor: Uraim befejeztem mai előadásomat! összkar (harsányan): Éfjen! (össae-vis-za ordítva): Éljen!! É-é-éljenü Professzor pánikszerűen kimenekül. (p- 'jy.) „Rz ellenzéket Bem lehintem ellenségnek Az egyesüli polgári pártok vasárnapi vacsorája <f (A Délmagyarország munkatársától.) Vasárnap este vacsorát rendezett az egyesült polgári pártok az ipartestület nagytermében. Az első beszédet dr. Shvoy Kálmán ny. altábornagy mondotta. — Amikor a tényleges szolgálatból megváltam — kezdte — felajánlottam szolgálataimat a városnak. Városom megtisztelt a?zal, hogy örökös taggá választott. A választási küzdelem megindulásakor felszólítottak, hogy lépjek a soraikba, majd az egyesült pártok intézőbizottságának elnökévé választottak. Először is ebben a minőségemben kivánok beszélni. Az, ami most folyik Szegeden, nem harc, hanem küzdelem, mert a harc ellenséget jelent, már pedig mugy-ir polgár magyar polgárnak nem lehet ellensége. A választási küzdelem nem mételyezheti meg a lelkeket, utána nem maradhat gyűlölet és harag. Fontos, hogy a város hatósága a választás után is békében éljen, mint ahogyan előtte élt. Én nem tudok agitatív beszédet tartani, mert ehhez még hiányzik a gyakorlatom, én csak a küzdelem beletartandó alapelveiről beszélhetek. A polgárság csak akkor arathat győzelmet, ha összetart és ha minden polgár leszavaz. 1929-ben a polgárság azért nem tudott teljes győzelmet aratni, a polgári szavazók jelentékeny része távol maradt az urnáktól. Mi nem személyekért, hanem listákért küzdünk. Sokan kifogásolják, hogy egyesek lemaradtak a jelöltek listájáról. A jelölő bizottságok kellő megfontolás után határoztak. A lista támadható, de kétségtelen, hogy a jelölések, ha nem is száz százalékig, de megfelelnek a kívánalmaknak. Tévedés azt hinni, hogy a városatyák egy-egy kerület képviselői, ők képviselői az egész városnak. A® ellenzéket nem tekintem ellenségnek, de mivel bennünket a polgári felfogás tart öszsze, minden polgári ellenlistát elitélek, mert az ellenlista az ellenzék útját nyitja meg. Shvoy Kálmán ezután a frontharcos-kérdésről beszélt. A Frontharcos Szövetség politikával nem foglalkozik — mondotta. A szövetségnek pártállásra való tekintet nélkül tagja lehet, mindenki, aki nemzeti alapon áll. — Nincs más célunk — folylatta — mint az, hogy a törvényhatóságban a frontharcosok képviselethez jussanak. Azt kívánjuk a frontharcos városatyáktól, hogy politikai függetlenségük fenntartása mellett frontharcos-kérdésekben egységesen járjanak el. A jelöltekre és a víla«tó polgárokra üritette poharát. Dr. Pap Róbert, a liberális párt elnöke szólalt fel ezután. Elismeréssel állapítja meg, hogy Shvoy Kálmán, aki eddig katonai pályán szolgálta az országot, politikával igy nem is foglalkozhatott, most mégis kiváló politikusnak bizonyult, aki felállította a tételt: a városi választást a pártok nem egymás ellen, banem egymás mellett vívhatják meg. — Mindkét pártban győzött az a felfogás — mondotta —, hogy nem lehet egyedüli irányadó szempont a városi képviselők kiválasztásánál a párthoz tartozás, hanem mindkét párt adja erőinek a legjavát és mindjét párt vigye magával a törvényhatóságba felfogásából és eszméiből mindazt. ami városunk érdekeinek a szolgálatába állítható. Megerősít bennünket abban a tudatban, hogy helyes uton járunk választási törekvéseinkben, az a támadás, amely bennünket egyrészt a szélsőjobb. másrészt a szélső baloldal gyűlölködő kórusai részéről ér. — Szeged egész múltja tanúságtétel amellett, hogv fejlődésének, boldogulásának a korszakai egvbeesnek azokkal az időkkel, amikqr polgárai a fór-imon nem egymás ellen folytatott agyarkodásban élték ki közszereplésüket, hanem átérezte városunknak, az ország második városának sorsdöntő jelentőségét hazánk életében, a polgári egyenlőségnek, a sorsközösségnek átérzésével, osztály- és származási különbség félreértésével, önzetlen munkával szolgálták városunk haladását. Ezeket az időket akarjuk mi visszavarázsolni, Kállay Albert. Lázár Gvörgy és Somosrvi S»7ilvoszter korát, amikor a mi törvényhatóságunk nemcsak a közigazgatásnak egyik szerve, hanem az alkotásban ezeknek a férfiaknak odaadó, tevék"ay i" unka társa volt. — MéltánvoJni tudom egyes jóhiszemű szabadelviipárti polgárok aggodalmát, amellyel válás»* tási magatartásunkat kisérik. Megnyugtathatom azonban őket, hogy mi elveinkből és függetlenségünkből a hatalommal szemben semmit ' föl nem adtunk, de azt nem is kérték tőlünk és mi ugyanazzal a hajthatatlamsággal fogjuk a polgárság ér« dekeit minden irányban képviselni, mint ahogyj ezt eddig tettük — Tőlünk ne féltsék a polgári öntudatnak és szabadságnak a gondolatát, mi vagyunk, akik vot-» tunk és leszünk, akik vagyunk. Dolgozni akaruntfi lázasan és fokozottam és kívánjuk az okszerű gaz* dálkodás és takarékosság keresztülvitelét a vároS! háztartásában, a közterhek lehető csökkentését; igazságos és arányos elosztását, a forgalom és kereskedelem szabadságát, munkaalkalmaknak te. remtését, a város felé irányuló forgalom élénkítését az algyői híd felépítésével és a tanyai uthálózat megjavításával, a városi közmüvek fokozat tos kiterjesztését, a gazdasági viszonyok hajótöröttéinek a megmentését. Mi a szabadelvüpárt politikai hitelét vissziik bele ebbe a választásba és ezért elvárjuk minden szabalevüpár'i polgártól, hogy kövessen bennünket. Ezután dr. Széchenyi István, a nemzeti egység pártja nevében mondott beszédet. — Azért egyesültünk — mondotta —, hogy ne legyen ellentét testvér és testvér között, hogy ne intézzék kritika nélkül a város ügyeit. Tudjuk,, hogy mindkét párt szereti városát is, ha* záját is. Csak az utak mások, a cél azonos. A múltban aj községi választások mindig lokális jelentőségűek] voltak, de ma sokkal nagyobb a jelentőségűid Itt el kell törpülni a személyi ellentéteknek, itt. nemcsak a városról van szó, hanem az országj életéről vagy haláláról. Ezután arra hivta fel ati választókat, hogy ne korrigáljanak neveket a lis«•, tárói, mert minden korrigálás az egységlista győ-v zelmét veszélyeztetik. Dr. Szivessy Lehel az egység megteremtésé-i nek szükségességéről beszél. Az összefogóra most főkép külpolitikai okok miatt van szükség. Meg-, állapítja, hogy Szegeden a nemzeti egység pártjai és a szabadelvű párt között sohasem voltak mélyebb ellentétek A várospolitika egyik legsürgő-j sebb megoldásra váró problémája a rövidlejáratn terhes kölcsönök rendezése, mert csak ennek megtörténte után indulhat meg újból az alkotó munka. Az uj törvényhatóságnak a város jövőjét keU biztosítania. Dr. Winkler Elemér a balpárt szombati ülésén elhangzott beszédekkel foglalkozott. Tiltakozott aa ellen a vád ellen, mintha az egység pártjának nem» leune várospolitikai programja. Már az egyesülés cime is programot jelent. Az egyesülést, a harmóniát és a polgári gondolatot jelenti. HiJ vatkozik Bethlen István egyik kijelentésére, amely| szerint a magyarság személyi kultuszt üz cs ebben a kultuszban eljelentéktelenedik a közérdek. Azzal fejezte be beszédét, hogy Szegeden, ebben a választási küzdelemben, az egység pártja nem üz személyi kultuszt. Dr. Tőrök Béla a jelöltekről beszélt, az egységpárt jelöltlistáján kiváló fériak neve szerepel, — mondotta. Dr. Grüner István, mint-a frontharcos szövetség tagja szólalt fel és főképen szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Elismeréssel állapítja meg, hogy a városban nem éhezett senki, mert ha máshoz nem, egy tál meleg leve», hez hozzájuttatta a váró*. Dr. Kertész Béla az uj közgyűlés kötelességeiről beszélt. A polgárság elvárja a közgyűléstől, hogy enyhítsen elviselhetetlenül súlyos terhein. A kormánytól pedig fokozott jóindulatot kiván a hinterlandjától megfosztott város számára. Egy Széchenyi idézettel fejezte be felszólalását. — Széchenyi István szavait idézem — mondotta. — Melyikét? — kérdezte valaki. — A „nagy" Széchenyiét — válaszolta óriási derültség közben dr. Kertész Béla. A jelöltek nevében szólalt még fel dr. Tóth Imre és dr. Bodnár Géza, aki megállapítja, hogy Szeged mindent, amit elért, a polgári szabadság-, nak köszönhet Tizenegy óra után dr. Shvoy KV;v>án azzal zárta be a vacsorát, hogy köszöni a \ c.ui4;ek megjele-i nését és — sziyes türelmüket.