Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)
1934-11-27 / 267. szám
DELM AQVAKOKSZAC UBOBD, SaerfceMrtAMo: Somogyi ncc« IfnJJ fATi nAV 97 eiOrieETÉSiUaTonto helyben 3.20 tt..i.em. Teleion: 23-33..KI«dóhlTatnl nclllly Ijjl OUT. 61. Vidéken ea Budapestem J.OO.kOlföldBn kWctfnkOnyrtar «s tegylroda j Aradi ...... oenqft. * Enyes szAm Ara hétkitz« nrrn 8. Teleion S 13-oe. - Nyomda : IBw ArB 12 ,u,er nap 12. vaMkr. ünnepnap ZO <111. HlrLtndt ncca 1«. Telefonr »^oO. Távirati VAm OA'T detdsek lelvélele lorltn ««erlnt Me«ri<ü levMcta: DélnaayamnMq swoed CVIOiyOUl, MIK hOitp Bapontajpggcl Fiume Az események tömkelegében, világégéseket sejttető gyújtogatások idején, amikor históriai melléktermény a fokozódó elszegényedés, a diplomás uccaseprő, a szellemi inségmunkáért törtető orvos, — szinte szerényen húzódik meg az újságokban a hire, hogy Rómában egyezményt irtak alá, amely biztosítja Fiume kikötőjében a magyar kereskedelem megillető helyét. Önkéntelenül is megdobban a szivünk Fiume nevének hallatára. Valamikor több volt a számunkra, mintsem az könnyed szavakkal felmérhető volna, közvetlen érintkezésünk a nagyvilággal, büszkeség, amely ha E olitíkailag olykor gondot is okozott, helyet iztositott a részünkre nagy kulturnációk sorában. Aki valamikor ismerte nyüzsgően eleven életét, az nem tudja soha elfelejteni. Átszálló állomása volt a szomszédos Abbáziának, de önmagóban többet jelentett magánál az osztrák pihenőhelynél is, mert éppen színeinek sokfélesége tartotta vissza napokig az utast, mielőtt tovább haladt volna. Talán akkor nem is éreztük tisztán mindazt, ami csak az elvesztése után zsong fel megkristályosodottan bennünk, — akárcsak a hirtelen támadt, érzéketlenül ható sebesülés után az órák múlva megérkező sebláz. Boldog és gondtalan volt az élet, Fiume, a magyar Korona gyöngye, elhozta hozzánk tóvol Kelet napkoronggal díszített hajóit, nagyhatalmak látogatóba érkező flottáit, rakományokkal teli sokezer tonnás gőzöseit, rikoltott a gőzszelep egész nap, emelődaruk krúgatása volt a legkellemesebb kereskedelmi melódia, színes emberi csoportok, élet, a mólón még a szag sem bántó, amely toronymagasságban halmozott tengeri halak raktáraiból érkezett, mert dallal volt tele a levegő, a miénk volt Fiume, az ódon Schenk-kávéhnzban magyar szó zengett, Frangepán váriban egy romantikus vénkisasszony kerülte az embereket, de a napsugár bearanyozta • Terzattót s szin-játékokat rendezett a titokzatos öbölvizeken, akárcsak Krecsányi Ignác a színkörben, minekután az európai kényelemmel berendezett Communaléba nem bocsátották be. Aki ma látja Fiumét, képtelen megérteni efmulóban levő öregek lelkesedését, amely több volt a mindennapi, otthoni, poros levegőből való kiszabadulásnál, több az ifjúság mindent aranyalapon mérő lelkesedésénél, ujjongásánál, hiszen magával ragadta a megállapodottakat, az elöregedőket, sőt az egész öregeket is, akik esetleg csak életük alkonyán Jutottak hozzá először. Fiume ma kihalt és csendes fészek, világjáró hajók nem hasogatják a vizét, acetilénlámpás halászbárkái alig néhány kurta mértföldre merészkednek ki, hogy igazolják a hagyományokat, személyszállító kis gőzösei épp csak kötelességből kelnek szabványos útra, szomorúbb lett a biztos időközökben megérkező bóra is, amely az Adamich-móló bal része felül már rác duda hangját hozza át s bocskoros fináncokkal terhelte meg a vizet, amely azért nyugodt maradt, hiszen csak hajózásra használják, úgynevezett nagyhatalmi ábránd fikciójaként, aminthogy a gyerek is flottának nevezi három papírcsónakját, mikor játszik a mosóteknőben. Emlékeket, hagyományokat, amik vérré válnak, hogyan őrizhetnének és ucrvan miből azok", akik kulturában még a népmesék elijesztő stilusu fokán tartanak s akiknek legendáit legfeljebb Shakespeare tudná feldolgozni, amikor királygyilkos, dinasztiákat pusztító hangulat uralkodik el rajta? De nekünk jól esik tudni, hogy az olasz barátság, amely először és elsőnek tísztult meg a világégés salakjától, bizonyára nem csupán kereskedelmi jelentőséget talált ebben a szerződésben, hanem mindenre kiterjedő figyelemmel, érzelmi motívumokkal is kivánt kedveskedni véget nem érő véráldozataink után, el nem muló szenvedéseink a megaláztatásra ítélt szegény életünk idején. Az a másik, aki „hóditó"-nak vallja és hiszi magát s ugy hősködik, ahogy sötét szobában az elszorult torkú, félő gyerek, mikor kísértetet lát, — csak a természet örök törvényeit követi öntudatlanul is. Mert hiszen józan tudatossággal, akármilyen jóindulatúak legyünk, képtelenek vagyunk megtisztelni. Csinált már más tréfát is a világtörténelem, mintha viszont ő csak tudatosan akarná megmutatni, hogy az a királyi bölcs, aki azt mondotta, hogy minden hiúság, megtalálta a világ egyetlen nagy igazságát. A világtörténelem első nagy hódító népe az assyr volt s ma se tudjuk róla teljes bizonyossággal, hogy honnan indult el kimeríthetetlen és kielégíthetetlen éhes útjára, hogy csak romboljon. A világ legkegyetlenebb hódító nemzete volt, bronz fegyvereivel, hadi szekereivel, tömegei erejével átka az óvilág igazi kulturcentrumainak. Ijesztő emlékét a londoni muzeumban egy dombormű őrzi, assyr király látható azon, amint sajátkezüleg vakítja meg a legyőzött fejedelmeket. Göndör a szakálla, saskeselyüre emlékeztető arcán végtelen a nyugalom, szinte fenségesen természetes. A hódító bünteti Csakhogy az igazi hódító volt s ne feledjük, hogy az assyr népet is eltemették ujabb néphullámok, amiket Ázsia kimeríthetetlen öle bocsátott ki évezredek óta, a régi hatalom pedig elmerült a homoktengerben, amelyből csak néhány évtized előtt ásták ki — az egész történelmüket. Benes elnöki lemondását kéri Magyarország a Népszövetségtől hétfői jegyzékében Genfből jelentik: Eckhardt Tibor, magyar megbízott, a Nemzetek Szövetsége tanácsának hétfőn délután fél hét órakor jegyzéket nyújtott át a Népszövetség titkárához, amelyben Bcnes cseh külügyminiszternek a Népszövetség Tanácsa elnöki tisztéről való lemondását kéri. A levél átadása után a Nemzetek Szövetsége főtitkára értesítette a magvar megbízottat, hogy Benes Genfből való elutazásakor bejelentette azt a szándékát, hogy a magyar—kisantant. ügv tárgvnlása alkalmából a tanács elnöki székét más delegátusnak adja át. A magyar jegyzék a következő: — Az a jegyzék, amelyet szerencsém volt a magyar kuályi kormány nevében november 24-én önhöz intézni, már kifejtette azokat az okokat, amelyeknél fogva rendkívül fontos lenne, hogy miután a marseillei merénylet ügyét a népszövetségi tanács elé terjesztette, a Tanács haladéktalanul és a lehető leggyorsabban a kérdés megvizsgálásába bocsájtkőzzék és azt tűzze ki ennek a rendkívüli ülésszaknak napirendjére, amelv a napokban ül össze Genf. ben. Megbízotti minőségemben, mint a m. kirkormány képviselőie, ebben az ügvben kénytelen vasvok a Tanács előtt megállapítani, hogy a Tanács elnöktisztét az ülésszak közelgő mostani időszakában továbbra is olyan állam, jelen esetben Csehszlovákia tanácsbeli képviselője gyakorolja, amely állam perbenálló fél ebben az ügvben, amellyel a Tanácsnak legkorábban december 4-én megnyíló rendkívüli ülésszakán foglalkozni kell. Ugyanis a november 22-én a népszövetségi főtitkárhoz intézett közleményében a cseh kormány tel jes mértékben csatlakozott a jugoszláv kormány beadványához, még pedig mint a közleményben szószerint mondja a következő okokból: „Azok a tények, amelyekről a jugoszláv kormány beadványában van szó, rendkívül súlyos voltiik következtében közvetlenül érintik Csehszlovákiát és Csehszlovákia jószomszédi viszonyát Magyarországhoz, amely ilyen módon veszélyben forog." — Ilyen körülmények között szükségesnek vélem, hogy felvessem a következő kérdést: ez a helyzet nem olyan természetü-e, hogy súlyos hátrányokat rejt magában abban a tekintetben, hogy miképen kezelje a Tanács a továbbiakban azt az ügyet, amelyet a kisantant három állama terjesztett eléje és nem voln-e helyén való. bogv Benes ©nagyméltósága, aki cseh külügyminiszter és egyben tagja a kisantant állandó tanácsának, a tanács elnöki tisztéről már most a már esvbehivott rendkívüli közgyűlés idejére lemondjon. Ilyen eshetőségről a tanács belső szabálvznta intézkedik is. — Amikor az igy kifejtetteket az ön tudomására hozom, arra kérem főtitkár urat. hogv fogadja kiváló nagvrabecsülésem nvilvánitását: Eckhardt Tibor, Magyarország megbízottja. A szerb „bizonyítékok" London, november 26. A Reuter Iroda genfi tudósítójának értesülése szerint a Népszövetség titkárságához beterjesztendő második jugoszláv emlékirat a következőkre alapítja Jugoszláviának Magyarország ellen emelt vádjait; 1- A marseillei merénylettel kapcsolatban letartóztatott terroristák vallomásai 2. Az 1933 decemberében Zágrábban megtartott összeesküvési per tárgyalása során tett vallomások. 3. Pogorelec Jelka vallomása, aki több éven át együtt élt Percsec terrorista vezérrel. Az emlékirathoz a jugoszláv kormány különböző okmányokat mellekel alátámasztásul.
