Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-22 / 263. szám

9KBOBD, Bserkets<fl«ég: Somogy' occa U.,l.em, Telefon: 2M5.. R!adóhly«tol kOleMnkHnyvt&r é» fegylroda : Aradi uccn Telefon: 13-OÖ. - Nyomda t l,1p«< ncrn 1«. Telefon • > "l'Ofl. IAv1r««1 é« leveleim : Béhnonyoror»»*« Saeepe«! Csütörtök, 1934 nov. 22. 4ra 12 fillér X. évfolyam, 263. sz. ELŐFIZETÉS: HnTonlo helyben 3.20 Vidéken eé Bndapesleo 3.00, kUllMIdltn 0,40 pengő' > Eqyes tzAfn Ara hétkornen ÍZ, vn*Ar- és tlnnennno 20 Hll. Hlr~ »elvétele Inll'o «Terim. lenlk hélto Kivételével oo >onln re<j .«1 B nyul és a vadorzó A szegedi határban történt, a Délmagyarország tegnapi száma adott róla hírt. Két tanyai legényt lőttek le a vadőrök, akik nyúlra vadásztak vadászari engedély nélkül s a vadőrök felszólítására nem álltak meg. Senki ne várja azt, hogy most védeni fogjuk a vadorzót. A vadorzó tolvaj, a vadorzás és a lopás között a morális megítélés különbséget nem lát. De ha az erkölcsi érzület, a morális megítélés s hozzátehetjük : a társadalmi veszélyesség szempontjából nincs különbség a nyultolvaj és a csirketolvaj között, akkor ne legyen különbség az egyforma sulyu két bűncselekmény üldözése között sem. A nyomozás megállapíthatja, hogy a vadőrök jogosan használták a fegyvert, mert a vadorzók felhívásra nem állottak meg s megkísérelték a menekülést, de ha a gazda a menekülő csirketolvajokra rálő, ha megölöm azt, aki a kutyámat ellopja, akkor esetleg a felháborodás enyhítheti a kiszabandó büntetés mértékét, de emberölés miatt vonják a tettest fe-' lelősségre. Ne legyen ember és ember között különbség, ezt halljuk, bocsánatot kérünk, de az unásig. A demokrácia az emberek közötti társadalmi és politika-jogi különbséget meg akarja szüntetni, a közszabadságok lerombolták azokat a válaszfalakat, melyeket születés, vagyon, származás ember és ember közé emelt. De, ha e mber és ember között, — mintahogy hirdetik, zengik és prédikálják a politika szószékérői, — nincs különbség, miért van különbség állat és állat között. A tolvaj, aki nyulat lop, miért esik egészen más beszámítás alá, mint a tolvaj, aki csirkét lopott? Ha az egyik menekül, csak utánafutni szabad s ha a másik menekül, akkor miért szabad belelőni? S nem is ez az egyetlen különbség, ami ebben a vonatkozásban megállapítható. Ha összehasonlítjuk a csirketolvajokat és a nyulak tolvajait, észre kell vennünk, hogy a vadorzást arányta 1 anabbu1 súlyosabban büntetik, mint azt a bűncselekményt, amit a jogérzület, a társadalom védekező ösztöne, a morális megítélés a vadorzással egyenlő súlyúnak talál. Ha az idegen ingó dolog nem vad, akkor annak jogtalan elvétele lopás vétsége. S bár a törvény a vétséget súlyosabbnak tartja a kihágásnál s bár a vétségre a törvény súlyosabb büntetést szab, mint a kihágásra, mégis a törvény alkalmazása azt mutatja, hogy a vadászati ki h á g á s t általában súlyosabban büntetik, mint a vagyon elleni vétségeket. A régi magyar mentalitásból s a régi magyar jogból szüremlett át a mai jogalkalmazásba az a felfogás, ami ezeket a tüneteket létrehozza. A vadászati jog sok tekintetben a magyar földesúr jogait, a magyar földesúr szórakozását védte a jobbágy-vadorzókkal szemben. Már Tiborc panaszolta a magyar jobbágy fájdalmát: „szép földeinkből vadászni berkeket csinálnak, ahová nekünk belépni sem szabad; s ha egy beteg feleség vagy egy szegény himlős gyerek megkívánván lesujtunk egy rossz galambfit, tüstént kikötnek." Mintha a régi földesúr és a régi jogtalan zsellér állhatna még egymással szemben s mintha lehetne még a szolgabirónak az a kötelessége, hogv a nemesi kiváltságokat védelmezze az uri osztály tagjai számára, akik neki hivatalt adtak. A jog rendszere megváltozott, az alkotmány intézményei is gyökerükben rendültek meg, csak egy-egy emlék őrzi még a régi jognak szellemét és intézményeit. A nemes és nem nemes között van még különbség a házassági vagyonjogban, az özvegyi, haszonélvezet terjedelmében, ha alig-alig kerül is alkalmazásra, mégis tételes jogszabály ma is, hogy a nen.es asszony örökli férje hátaslovat és díszruháját. A jog megőrzi a régi jogállapot emlékét s a vadászati törvény s annak alkalmazása megőrzi a régi jog szellemét. A régi jognak ez a hiven őrzött szelleme azonban nem követelhet magának olyan tiszteletet, hogy a mai erkölcsi felfogással s a mai jogfejlődés szempontjaival szöges ellentétben is érvényesüljön. A nyul nem játszhatja azt a szerepet az állati társadalomban, amit valamikor a nemesség töltött be az emberi társadalomban. A házi állatok jobbágyai között a nyul nem lehet nemes. És még ezenfelül is: a nyul é 1 e-te nem lehet drágább, mint az emberi élet s ha a törvény meg is engedné azt, hogy egy nyul miatt le lehessen két embert lőni, akkor sürgősen változtatni kell ezen a törvény eni 'Akárhogyan hajtják is végre a vadászati törvényt, még a vadorzó élete is becsesebb, mint a nyúlé. A drága, okos kutyákat, az embernek érdemtelenül hűséges barátjait összefogdossák a legbrutálisbb módon és kiirtják őket, ha egyik-másik társukon betegséget észlelnek s a nyulak élvezik a törvény védelmét • s annak a szellemnek oltalmát, amit a törvény végrehajtói talán még az elmerült időkből hoztak magukkal. Necsak az ember és ember között követeljünk egyenlőséget, hanem az állat és állat között is s ha szabad fokozni ennek az egyenlőségnek követelését, X: ha nem szabad lelőni a nyulat, talán ne szabadjon lelőni a vadorzót s e. Egyenlőséget követelünk vadorzó és a i nyul között is. Izgalmas tárgyalások Genfben Csütörtökön nyújtják he a juposzláv emlékiratot A Népszövetség vita nélkül a januári napirendre tűzi a jegyzék tárgyalását Genf, november 21. Azt a beadványt, amelyben Jugoszlávia a marseillei gyilkosság ügyének a Népszövetség napirendjére való felvételét kéri, előreláthatólag csütörtökön nyújtják át. A teljes adatolással ellátott részletes emlékiratot — hír szerint — későbbi időpontban terjesztik elő és annak tartalmát csak januárban közlik a nyilvánossággal. A párisi lapok rendkívüli érdeklődéssel figyelik a genfi tárgyalásokat. Nagy fontosságot tulajdonítanak Lavai megbeszéléseinek és általában remélik, hogy a délszláv emlékirat ügye nem vezet komoly súrlódásokhoz. Ittott aggodalmas hangok is hallatszanak és egyes lapok ismét figyelmeztetnek arra, hogy a marseillei merénylet ügvében Franciaországot is súlyos felelősség terheli. A Temps genfi tudósítója szerint a délszláv emlékiratot csak január havában közlik a nyilvánossággal, kevéssel a népszövetségi ta- ' nácsülés összejövetele előtt. Másik jelentés szerint Genfben ugy tudják, a kisantant és Laval megbeszélésein megállapodtak abban, hogy a délszláv emlékiratot csütörtökön nyújtják át a Népszövetségnek. Jugoszlávia azt fogja javasolni, hogy a politikai felelősség kérdését a népszövetségi tanács egyik legközelebbi ülésezésén tűzzék napirendre. Ennek az indítványnak a Népszövetség szabálvzata értelmében minden előzetes vita nélkül helyt adnak. A népszövetségi titkárság egyik főtisztviselője szerdán délben fogadta az olasz bizottság egyik tagját, aki közölte, hogy Róma nem emel ellenvetést a délszláv lépés ellen, de aggodalommal látja, hogy rendkívül heves sajtóhadjárat fejlődött ki. Laval nem támogatja Jugoszlávia lépését? Páris, november 21. A Journal de Geneve sze. rint Genfben hire ter jedt, hogy Laval nem támogatja egészen a délszláv lépést. Laval nagy gondot fordít arra, hogy a béke megszilárdításának ügyét, amelyre Sándor király is nagy súlyt helyezett, ne sodorják veszélybe. A jelentés szerint egyes hatalmak januárban kérni fogják a Tanácstól a politikai menedékjog pontos meghatározását és a terrorizmus elleni nemzetközi szervezkedést. lavai tárgyalásai Lifvinovval Genf, november 21. Laval francia külügyminiszter délelőtt 2 óra hosszat tanácskozott Litvinov külügyi népbiztossal. A megbeszélés kiter jedt valamennyi politikai kérdésre, amely Franciaországot és Oroszországot közösen érdekli. A tanácskozások végeztevei Litvinov kijelentette, hogy Lavallal folytatott megbeszélése hasznos és szivélves volt. Laval francia külügyminiszter este külön fogadta J e f t i c s jugoszláv és B e n e s cseh külügyminisztert, majd résztvett a kisantant vacsoráján. Párisi aggodalmak Páris, november 21. B a í n v i 11 e a Liberté ben aegodalommal gondol arra, hogy a Nép-