Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-17 / 259. szám

DÉLMAGYARORSZAG . —————————————III ÜKBOBD, üaerkenMMg Somogyi ueea 2K..l.em, Telefont 23-33.. K.ladóhlv«tol kmcMfnkOnyvtAr é* tegylrodo: Arndl UCCA 8. Telefon : 13-00. - Nyomda : L»w tip6l ncrn 19. Telefon : TAvIrntl leveleim - l'^lmngynrorszfla Szeged Szombat, 1954 nov. 17. Ara 12 fillér X. évfolyam, 259. sz. Ü-11.UL.U'" ElÖFItETtS: Rnvontn helyben 3.20 Vidéken M Budapetten 3.«0, K.UlfttldOn 0.40 nenq«. o Egye« »ám Ara hélköz» nap 12, vn<Ar> «» Ünnepnap 20 (111. fflr<lrté«ek fel-vétele tarifa »Jtertnf. Meafelenl'c newrt kivételével aaponta r^Qiif.l Jelenségek Ami most a románok és a szerbek papíron szerzett magyar földjén történik, azt — a stilisztika legjobban leegyszerűsített kifejezését használva, — nem értjük. Csak jelenségek tárulnak elébünk, hirtelen támadt duló viharok, akárcsak novemberi hajnalhasadós előtt tavaszi menydörgés, villámlás, de még ha erőszakolt magyarázat is kisérné, akkor is jogos kételkedéssel kellene kutatnunk, hogy az úgynevezett diplomáciai nyelv mit burkol be — nem is selyempapirosba, hanem csomagoló makulatúrába, alkalmazván a meglehetősen régi frázist, amely szerint a nyelv arra való, hogy eltakarja a gondolatainkat. Ami jelenség azonban adódik, az megnyilvánulásában kíméletlen és embertelen, irigylésre egyáltalában nem való kisebbségi véreinknek immár nem csupán lelki tortúrájára megy a játék, hanem eleven bőrére és ilyenkor semmit sem használ a józan ész, a meggyőzés, vagy a belátásra biró tárgyalás tiszta fegyvere, aminthogy mesrgatolbatatlannak jelzi a történelem Hóra és Kloska „diplomáciai" akcióját is Jellasicséval együtt. A kiindulási pontot ismerjük, azonban bizonyos, hogy a magyar soha nem nyúlt se a maga királya életéhez, sem a máséhoz. A szerencsétlen véget ért Sándor király nekünk nem volt veszedelmes, illetve ha veszedelemről lehet beszélni, nem ő volt az, hanem a nevében felelősséget vállalók, akik megszabják a szavainak súlyát, mértékét, teljességét, mi csak ugy hangozhat el, ahogyan kezébe nyomják a szöveget. A tragédia tipikusan balkáni, ez a jobb sorsra érdemes uralkodó már a születésében magával hozta a végzetét s az a saját nemzeti hagyománya számolt le vele, amely megszokta, hogy a két versengő dinasztia nem szívesen várja be a természet rendjét, hanem megkorrigálja a szerencsét tradicionális véres siettetéssel. Halálos rettegés volt a szegény Sándornak is az egész élete, az volt maga a betegsége, tudta jóí, hogy nem halhat meg rendes halállal, azonban még tévedésből sem hallottuk, hogy a magyarságtól féltette az életét. Oh, az a magyarság- olyan loyális volt, hogy nyugodtabb álmot már élő lélek nem biztosithat. Elnémult odalenn a gondolkodás is, szuperlativusok zengedeztek vitézségről, nagyságról s akik figyelemmel kisértük az idők teltét, rendjét, még azt is kénytelenek voltunk megállapítani, hogy sokan, nagyon sokan, legbelül is hitték mindazt, amit mondanak, őszintén ömlik belőlük a loyalitás, a helyhezkötöttség, a személybiztonságnak, a vagyonmentésnek legalább is beletörődöttsége. Még kevésbé érthető, hogy hirtelenben mitől szilajodott neki a román művezetés, amelynek történelmi szerepét véresszájú leleplezésekben, panamák feltárásában örökiü meg saját nemzeti sajtója. Ott se kell a király életét félteni a magyar kisebbségtől, amely csodálatos tökéletességgel megtanulta a koplalást és jól tudja, hogy ezt a flott természetű uralkodót külső, könnyedebb, históriák jobban érdeklik, mint a kegyetlen atmoszférát teremtő belsők. Legfeljebb az a hurok teremthette meg a szokatlan izgalmat a szókatlan akciókkal, ami a revizió jegyében szorul körülöttük egyre szorosabbra s mintán működésbe hozta a világ eddig elaltatott lelkiismeretét, megmozgatta az övékét is. A büntető kriminológia sok esetet ismer, amikor a tettes csak „szerző" útra indult, mélyebben fekvő gonosz szándék még nem rontotta meg, esetleg a csirke vérétől is rettegve fordult el. Ám vérengző vadállattá vált abban a pillanatban, amikor a nyomába értek és el akarták szedni tőle azt, amihez igaztalan uton jutott. Ami ezen kivül esik, az csak legendázás, megbolonditása egészen magas pozíciókra jutottaknak. Ma már senki sem hiszi, hogy a királyok isteni származásúak s hogy a királytragédiák, a testvérgyilkosságok folytatásai az istenek egymás közötti harcának. De a középkor király-uraiban, történéseikben is, legalább stilus volt. Ök átérezték földöntúli elhivatottágukat, ez volt a legnagyobb erejük, a maguk embervoltát alárendelték a sorsadta hivatásnak és jóformán arról is lemondtak, hogy emberi életet éljenek. Aki közülük nem tudott megmaradni ennek a gondolatnak fantasztikus magaslatán, azt maguk alá tiporták a lázadó hűbérurak, meg a visszafojthatatlanul száguldó események. Kelet urai is az isteni megbízatás erejével és elvontságával álltak a népek fölött, a mai japán dinasztia egyenest a napistentől származik, az izlám uralkodói a próféta családjából. Formaságokban és külsőségek-« ben azonban ha el is ismeri a modern idő ezt az isteni küldetést, — ahol a felszabadult népi erők és szenvedélyek leszámoltak a tradiciókkal, ott rég szertefoszlott az isteni megbízatás legendája. A trónjavesztett uralkodó már csak ember. Ettől félnének? Ennek akarnak ugy elejébe vágni, hogy ujabb nyomort és ínséget fakasztanak ebben a nyomor és ínségfakasztásban úgyis annyira televény világon? Az eddigi intő példák riasztják őket könnyű duskálódásban élő környezetükkel együtt? Történelmi folyamtokat fel lehet tartóztatni, de az emberi erő azok kiteljesedését még nem gátolhatta meg. Hogy hová lejt ez a történelem, azt élő bölcs ma nem tudja megmondani, mert csak emberek kezében van a látszólagos intézkedés, de ők is magasabb irányítástól függnek. Annyi azonban bizonyos, hogy rengeteg szenvedést kell eltűrnie az emberiségnek addig, amig lehiggadnak a farkasok által állandóan felzavart vizek. Gátak ideigóráig megduzzaszthatják ezeket a vizeket, a Tisza, a Maros, meg a Vág azonban soha nem fognék visszafelé folyni. Schuschnigg Rómában Róma, november 16. Schuschnigg osztrák kancellár pénteken este R'ómáha érkezett. Az állomáson a kvirináli és vatikáni osztrák követség tagjain kivül megjelent M u s s o 1 i n i és jelen volt V i 11 a n i Frigyes báró kvirináli magyar követ is. A diszszazad és a zenekar az osztrák Himnusszal fogadta Ausztria kancelláriát. Schuschnigg az eléje siető Mussolini társaságában elvonult a tisztelgő díszszázad arcvonala előtt. Ezután bemutatta kíséretét, majd a pályaudvar előtti téren elköszönt Mussolinitői és kocsiba szállt. Schuschnigg és Mussolini szombaton kezdi meg a nagy érdeklődéssel várt tárgyalásokat, amelyeket hétfőn folytatnak. A tanácskozások után az osztrák kancellár külön kihallgatáson jelenik meg a pápánál. Jugoszláv emlékirat Genfben Paris, november 16. A Petit Párisién közli, hogy Jeftics jugoszláv külügyminiszter Genfbe utazott. — A jugoszláv kormány — irja ezzel kapcsolatban a lap — emlékiratot terjeszt be Genfben. Az emlékirat a magyar hatóságokra akarja hárítani a felelősséget a marseillei merényletértAz Ouvre szerint a jugoszláv jegyzéket kedden terjesztik be Genfben. A jegyzékkel kaposolatban Románia és Csehszlovákia is jegyzéket nyújt be, hangoztatva, hogy osztozik Jugoszlávia nézetébenA La Presse ugy véli, hogy Jugoszlávia magatartása fenvegető feszültséget hozott létre. Jugoszlávia kitiltotta területéről a magyar lapokat és kiutasítja a magyar állampolgárokat. Belgrádban és más városokban kövekkel dobálják meg a szomszédos hatalmak konzulátusait, a rádióban a szomszédos hatalmakat a gyilkosságban való bűnrészességgel vádolják. Genfből jelentik: Népszövetségi körök szerint a jugoszláv emlékirat csak általánosságban beszél a felelősség kérdéséről és nem irányul egyetlen állom ellen sem. Az emlékirat a nemzetközi felelősség megállapítását kéri. Jeftics külügyminiszter kérni fogja egy nemzetközi szerv létesítését, amelynek feladata az lenne» hoey megakadályozzák a marseflíöi merénylethez hasonló események megismétlődését. Az angol kormánynak bizonyos meggondolásai voltak Jeftics tervével szemben és ezért nem támogatja a tervezett lépést. Párisi tárgyalások Páris, november 16. Lc,val francia külügyminiszter hosszabb megbeszélést folytatott Fotics jugoszláv főmegbizottal és Spalaikovies párisi jugoszláv követtel- A megbeszélés a jugoszláv kormánynak a körül az elhatározása körül forgott. hogy a marseillei merénylet ügyében lefolytatott vizsgálat eredményeit a Népszövetség elé terjesztik és hogy hasonló események elkerülése végett nemzetközi intézkedéseket kérnek a terrorszervezetek ellenLaval külügyminiszter megbeszélést folytatott Ausztria párisi követével és biztosította arról hogy Franciaország álláspontja változatlan az osztrák függetlenség tekintetében. A francia szenátus a marseillei mulasztásokról Páris, november 16. A szenátus külügyi bizottságában Berenger. a szenátusi bizott-