Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-03 / 247. szám

DttM AGYARORSZAG Szombat 1934 nov. 3. ÄpÄÄÄ yp X. évfolyam. 247. sx. SSg^lSS&S^g^SS'.S Kis komédia Mit tagadjuk, csalódtunk. Kellemesen csalódtunk. Ami nagy szó. Mert nemcsak színházi személyekben, színházi kérdésekben is a legritkább esetben szokott az ember csalódni — kellemesen. Azt hittük, hogy a szinügyi bízottság el fogja határozni, hogy a színház jó, a közönség rossz, aztán széjjel fog oszlani, hogy este a szinügyi bizottsági páholyban való ujabb megjelenéssel adja további bizonyítékát annak, hogy a színészetet támogatja. Ez eddig rendben is lenne. Nem a támogatás. A határozat. Támogassa más a színházat. Akinek kevesebb köze van hozzá. Ellenben a határozatot, mint a szegedi szinügy érdekében megindítandó, bizonyára hatalmas sikerű és még hatalmasabb jövőjű munka egyik legggazdagabban bugyogó ősforrását, nekünk kell támogatni. Azt mondja a határozat, tegyen a polgármester javaslatot a kisgyülésnek, hogy adjon támogatást az eredeti bemutatók és az operaelőadások után. A határozat igy kissé túlságosan pongyola. Már pedig a pongyolaság — revüelőadásokon szerzett tapasztalataink megerősítettek ebben a felfogásunkban — részint tunyaságra, részint rendszertelenségre, részint perverzitásra neveli ugy a fiatalokat, mint az öregeket. Néhány példa meg fogja nyerni ennek az elméletünknek a férfikoruk delén álló mindkét nembelieket. Kezdjük az eredeti bemutatókkal. Nem a szezont. Az nem egészen eredeti bemutatókkal kezdődött. Tavaly egy eredeti bemutató volt. Sokkal több az idén se lesz. Mondjuk lesz kettő, három. Mit adjon a város — nem a kisgyűlés, a közgyűlés — egy eredeti bemutató után? ötszáz vagy ezer pengőt? Ez támogatás? Lehet, hogy a szinügyi bizottság nagyobb összegre taksálta az eredeti bemutatókat. Akkor meg honnan vegye a város a pénzt? Mert két ezer pengőt esetleg még oda tud adni. De honnan kerekitse ki, miből rezerválja, kitől vegye a fedezetet például öt ezer pengőre, pedig a szinház falánkságához képest, ha deficit betegségben szenved, nem nagy falat ez az összeg. Hogy pedig a falatnál maradjunk, joggal merül fel a kétely, hogy lesz-e lelkiismeretes városatya, aki ujabb támogatást szavaz meg a színháznak akkor, amikor közel négyszáz, nagyobbrészt családos városi alkalmazott 60—TOO pengős havi fizetéséből hathét pengőket kell levonni, hogy le lehessen szorítani a pótadót, amikor nem gazdálkodni, hanem garasoskodni kell vérszegény gyerekek tejével, amikor egész év idegenforgalmi kiadásaira, pedig az idegenforgalom megforgat idegent a színházban is, hat ezer pengő telik, amikor elesettségünkben nem pénzzel, hanem vitával sietünk a trachoma gyógyítására, amikor hatszáz pengőnk van a tüdővész leküzdésére és hatszáz pengőnk sincs az alacsony kalóriáju népkonyhai ebéd megjavítására? Aztán még egyet. Most van a negyedik éve, hogy megszűnt a házikezelés, amelynek utolsó igazgatója azzal akarta a maga és a házikezeíés nagy nevét még emlékezetesebbé tenni, hogy eredeti bemutatókra specializálta magát. Akkor az eredeti bemutatók vagy hetven ezer pengőjébe kerültek a városnak. Na és a dicsőségbe. Mert hát valamit az is számit. Nem az a dicsőség, amelyet arattunk. Hanem az. amelyet elvesztettünk. Száz szónak is egy a vége, mi történik, ha a közgyűlés — és nem a kisgyűlés, amint a szinügyi bizottság hibás színpadtechnikai érzékkel hiszi — ezer pengőt megszavaz minden eredeti bemutató után és az igazgató, akinek kötelessége, hogy a szinház pénzügyi egyensúlya felett őrködjön, minden heti műsorba beilleszt eredeti bemutatót, megadván a lehetőséget nemcsak annak, hogy A pazar makói hagymatermelés cimü társadalmi erkölcsrajz és jellegzetes társai színre kerüljenek, hanem annak is, hogy a deficit örökös rémét örökre távol tartsa nagyra hivatott kőszínházunk nemes hagyományokkal telitett, frissen festett kulisszáitól. Attól persze nem kell tartani, hogy a mostani igazgató fog folyamodni ilyen irodalmi eljárásokhoz. Sokkal jobban becsüli a szinügyi bizottságot, semhogy irodalmi kérdésekkel zavarná. Ellenben örökkévalóság Kis Pipi sem ült az angol trónon. A héten tehát nem dolgavégezetlenül oszlott szét a szinügyi bizottság. Volt néhány javaslata, amelyek közül — tekintettel a varos többször emiitett rózsás pénzügyi hely zeté»e — az operaelőadások külön szubven* cionálása is a legnagyobb könnyedséggel lesz megvalósítható. Mi történik a Saar-vidéken Nagy Izgalmak a francia csapatösszevonások miatt a rohamosztagos puccs fiirét Berlin cáfolja Páris, november 2. Ugy Franciaországban, mint Németországban nagy feltűnést keltett az a tény, hogy a franciák nagy csapatösszevonásokat hajtottak végre a Saar-vidék határán. Az intézkedéseket azzal magyarázzák Párisban, hogy a Saar-vidél{en álitólag náci-puccsot készítenek elő a népszavazás előtt. Ezt a hirt a Saar-virMk német meghatalmazottja visszautasította. A berlini francia nagykövetség pedig határozottan cáfolja azt a hiresztelest, amely szerintBülöv külügyi államtitkár megjelent Francois Poncét francia nagykövetnél, hogy tiltakozzék a francia katonai intézkedések ellen. A párisi Temps esti lapja ezt irja: — A világon senki sem gyanúsíthatja Francia« országot észszerűen azzal, bogy bárminemű erőszakos rajtaütésre készül. Franciaország minden tekintetben jogos állásponton van és kizárólag Németországon múlik, hogy a francia csapatolé világosan meghatározott rendeltetésük közbelépés, sét el lehessen kerülni. A szerb ellenzéki pártok vezérei Pál régensliercegeél Davüdov?cs volt demokrata miniszterelnök és Korosec szlovén vezéri kihallgatása — Forduatt előtt a jugoszláv politikai élet? (Budajiesti tudósítónk telefonjelentése.) Belgrádból jelentik: A belgrádi politikai életnek nagy szenzációja van. Pál régensherceg tegnap délután kihallgatáson fogadta Davidovics volt miniszterelnököt, a demokratapárt volt elnökét, péntek délután pedig dr. Korosé cet, a szlovén klerikális párt elnöke jelent meg kihallgatáson a régensheroegnél. Politikai körökben ugy hirük, hogy a két" kihallgatás egyelőre csak informativ jellegű, de» mindenesetre nagy fontosságot tulajdonítanak an» nak a ténynek, hogy a régensherceg érintkezést keres a volt ellenzéki pártok vezéreivel. Való* szinü, hogy a legközelebbi napokban a többi ellenzéki párt vezérei is megjelennek Pál régens-« hercegnél. II revízió és Gömbös párisi nyilatkozata a bécsi és római ut előtt (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Gömbös miniszterelnöknek — aki a jövő hét elejéin utazik Bécsbe és Rómába—, mint ismeretes, nyilatkozata jelent meg az egyik párisi lapban, amely egyrészt a marseillei királygyilkossággal, másrészt a revízió kérdésével foglalkozott. A miniszterelnök nyilatkozatának mindkét vonatkozása a politikai életben feltűnést keltett. Az ellenzék ugyanis már régen hangsúlyozta, hogy a kormánynak esélyesen rá kell mutatnia arra, hogy Magyarország a királygyUkossággal sem közvetve, sem közvetlenül nem gyanúsítható, ahhoz egyet-« len magyar embernek sincs semmiféle köze. A' miniszterelnöknek most megjelent nyilatkozatai ebben a vonatkozásban meggyőzte a politikai vwj lágot. Feltűnést keltett a miniszterelnök másik vo-> natkozásu nyilatkozata, amely a revízióról szóH és amely azt a látszatot engedte sejtetni, hogy nem a teljesen integer Magyarország visszaszer^