Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-13 / 231. szám

DHMAGYARORSZAG SíBOED, ScerhentOMg: Somogyi ucca 22.,Lem, Telefon: 23»33. ^ Kladöhlvalal kUlotUnkOnyvtAr «• (egylroda: Aradi ucca S. Telefon : 13-00. — Nyomda : Löw Lipót occa 19. Telefon Tórlr«« D£lma<D>alW»s«q Sa Szombat, 1934 oki. 13. Ar« 12 fillér X. évfolyam, 231. «z. ELŐFIZETÉS:Havonta helyben 3.20 Vidéken e® Budapesten 3.00, kUUUldOn 0.40 pengd. * Egyes tzám Ara hélküz» nap 12, vasár« é» Ünnepnap 20 1U1. Hlr«; delések felvétele tarifa szerint. Meqle­lenlu MHö kivételével naponta regae. Egri rajztáblák és olasz operák Eger várában nagy munka folyik. Nyolca­dik éve már. Az egri nőknek ebben a munká­ban is dicső szerepök van. Mint volt a tizen­hatodik század közepe táján, amikor a bu­dai pasa és a temesvári vezér ostromolták Eger várát s amikor Dobó Istvánnal az élü­kön az egri nők védték. Jónéhányszor volt még azután szerepe az egri várnak. Elfoglalta, majd elvesztette a tö­rök. 1704-ben II. Rákóczy Ferencnek adta meg magát. A szatmári békekötés után az egész várat tele tömték homokkal, hogy a kurucok ne használhassák. Semminek. Búvó helynek se. A trianoni békekötés után, akkor, amikor az idegenforgalom korszaka kezdett pirkadni az országra, elkezdték a várból kita­karítani kurucok kárára belé hordott homo­kot. A vár kezdte visszanyerni régi képét. De régi forgalmát és régi jelentőségét is. Most azonban széles folyosóin nem a hadviselés, hanem a kultura katonái sürögnek. S jelen­tősége nemcsak a kultura védelmében, ha­nem terjesztésében is kidomborodik. A történelmi tisztánlátás sok kincses esz­köze került eddig is napfényre az. egri „ása­tásnál." Ezeket mind el kell helyezni. Ott a helyszínen. Ahol találtatnak. A vár falain, alkalmas táblákra. Vagy szekrényekben. Le­hetőleg stílusosan. De minden esetre rend­szerezve. Honnan vegyen azonban pénzt az a néhány lelkes ember, aki most az egri vár­ban a kulturáért vezényel remek hadjáratot? Ők szegény emberek. Egyesek egyébként sincsenek arra hívatva, hogy elvonva min­dent, ami a családjuké, odadják a köznek. A kormány adott támogatást. De már beszün­tette. Eger szegény. Annyit nem tud költeni az idegenforgalomra, hogy az ásatá­sokra jusson. Mi történjen tehát az i n s ég­munka során fölszinre került leletekkel? Egri nők segítettek. Gyerekeik rajz­tábláit beszállították a várba. A rajztáblák a széles várfolyosó hatalmas falai­ra erősítve várják az ásatások leleteit. * A szegedi közgyűlésen rövid, de tanulsá­gos idegenforgalmi vita keltett érdeklődést. A jövő évi költségvetésbe a polgármester 4500 pengőt vett fel idegenforgalmi célok­ra. Tonelli Sándor javaslatára 6Ó00 pengő­re kerekítették ki a hatósági előirényzást.Mon­danunk se kell, hogy a szükségletet ez az utóbbi összeg sem elégíti ki. Mi történjen? Nagyobb csapás nem érheti ezt a várost, mint amilyen az lesz, ha idegenforgalmi felkészültség dolgában továbbra is visszama­rad. Veszteni való időnk nincs. Tessék bár­kinek körülnézni, nem a világban, csak az or­szágban s könnyű lesz megállapítania, hogy legföljebb egy-két évet kell még eltölteni eb­ben a sok más városéhoz képest katasztrofá­lis idegenforgalmi tétlenségben s a hátrány, amely érni fog, belátható időn belül nem lesz behozható. Az a rossz szokása viszont Szege­den is megvan az idegenforgalomnak, hogy pénz kell hozzá. Ki adja ezt a pénzt? A vá­rosnak nincs. A kormány Szegednek nem ad. S/.abadtéri csodák nem minden bokorban te­remnek. Ezzel szemben nincs se ál­lami. se társadalmi, se városi ak­ció, amely annyira nyomban, nem az áldozatot hozó nemzedék, ha­nem az áldozatot hozó évek részé­re teremtene gyümölcsöket, mint az idegenforgalom. Nem marad tehát más hátra, mint az, hogy azok, akiknek ér­dekük, hogy Szegeden sürgő idegenforga­lom fejlődjön ki, — és kinek nem ér­deke? — szűnjenek meg ugy tenni, mintha érdektelenek lennének és segítsenek — ha kell, áldozatok árán is — minden jó idegenforgalmi gondolatot megvalósítani. A milánói Scala nem az állam és nem a vá*1 ros, hanem az egész olasz társadalom áldo­zatkészségéből épült és lett világhírű. A kí­vülről szerény épület művészi kiképzésű elő-l csarnokában, balra a bejárattól, márvány­tábla van a falra erősítve s rajta aranyozott betűk sorolják fel azokat, akiknek hozzájá­rulása a világ egyik legelső operaszínházának az alapjait megvetette. A díszes névsor élén hatalmas összeggel a legna­gyobb olasz pénzintézet áll. De szerepelnek magánosok és aránylag sze­rényösszegek is. A marseillei királgggilkos egqik cinkostársa Budapesten lakó fugoszláv emigráns volt akit néhány évvel ezelőtt Belgrádban halálra Ítéltek Szenzációs fordulat az annemassei kihallgatásokon A merénylők Zürichben osztották fel egymás között a szerepeket Páris, október 12- Az annemassei pályaudvar rendőri őrszobáján órákon keresztül faggatták Benest és Novákot, a marseillei merény­let tettesének valószínű cinkosait. A kihallga­táson jelen van F o t i c s jugoszláv követ is, aki gyakran tölti be a tolmács szerepét. A pá­lyaudvar előtt nagy tömeg gyűlt össze, amely időnként tüntet a letartóztatottak ellen- Nó­vák most azt állítja, hogy Procseknek hívják, de azt hiszik, hogy ezzel csak el akar ja terelni a figyelmet, bár neve emlékeztet egy bandave­zér nevére, aki a szerb kormány ellen küzdött. Nóvák herkulesi termetű ember, míg Benes tí­pusa az értelmiséghez tartozó forradalmárok­nak. Bizonyos, hogy Kaleman itt letartóztatott két bűntársa útlevelén a bélyegzések hamisak. Ed­dig még nem állapították meg, vájjon, nem ha­misitvánv-e maga az utlevélnyomtatvánv is. A fontaineblaui erdőkben eltűnt Malny, vagy Chalny még mindig a környező erdőkben bolyong. A letartóztatottak azt állítják, hogy az útle­velet kevéssel a határ átlépése előtt adták ne­kik. Azt. hogy kitől kapták, nem árulják el. Beismerték, hogy tagjai egy forradalmi egye­sületnek, de vonakodnak erről közelebbi rész­leteket mondani. Azt állítják, hogy parancsot kaptak, menjenek Parisba, ott találkoznak egvesületűk egvik vezető személviségével. Et­től az embertől különleges megbízást kellett volna kapniok. de a megjelölt találkozóhelyen hiába vártak rá. Megállapították, bogv Novákot ezév elején Marseilleben lonás miatt 4 hónapi börtönre Ítélték és ezt a büntetését ki ís töltötte a mar­seillei börtönben. A jugoszláv rendőrség főfelügyelője, aki An­nemasséba érkezett, olyan okmányokat hozott magával, amelvek remélik, megzavarják Raj­ticsot és az ál-Novákot. Raitios veszedelmes forradalmár vezér, akinek elfogatása elősegít­heti, hogy az összeesküvés hátterét tel jesen fel­derítsék. Megállapították, hogy Rajtics feltűnően ha- j sonlit ahhoz a gyanús külföldihez, akit állító­lag Nalysnak hívnak. Az utóbbiról pontos sze­mélyleírás áll a francia és jugoszláv rendőrség. ­rendelkezésére. Késő éjszaka jelentik Párisból: Az Havas Iroda annemassei jelentése szerint a marséi]-­lei merénylő egyik letartóztatott cinkostársa, aki magát Nováknak nevezte, kijelentette, hogy , . igazi neve Pospisil Zvonimir ju­goszláv születésű, budapesti lakos. 1904-ben született az eukovinai kerületben. Belgrádban i ncontummatiam halálra Ítélték egy hírlapvállalat igazgató­jának meggyilkolása miatt. Előbb osztrák, majd magyar területre mene­kült, ausztriai, majd magyarországi és mün->i cheni tartózkodása után Zürichben találkozott Kalemann.it, akinek igazi neve Suck. Itt egymás között felosztották a végrehajtó szerepekét. Említést tett az ötödik személyről, név szerint W i 1 ­1 i n g e r r ő 1, akit letartóztattak Calaisban, amikor hajóm szállt. Vallomása szerint ez a Magyarországon székelő párt kiküldötte. MesindjiE! a ny^ozás Budapesten Budapest, október 12. Az Havas Iroda fenti jelentéseit közölték a budapesti rendőrfőkapi­tánysággal. amely a tudósításban foglalt ada­tok alapján a nyomozást azonnal megindította. M ká&züStfik a hamis ut!eve!ek Prága, október 12. Minthogy kétségtelenül be­bizonyosodott, hogy a marseillei merénylők állító­lagos cseh útlevele hamisítvány, s nyilvánvaló.

Next

/
Oldalképek
Tartalom