Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-06 / 226. szám

il MAGYARORSZÁG T054 október 6. figvl miniszter készített el törvényjavaslatot, amely rövídegen a harminchármas bizottság elé is kerül. Ez a javaslat különösen a gazdasági cselédek sorsát érinti, amennyiben ezek felmondási idejének szabályozásáról szól. Ezzel a tör. vényjavaslattal már a legutóbbi minisztertanács is foglalkozott és most ez lesz az első javaslat, amely az őszi parlamenti kampányban a Ház napirendjére kerül. A dolog sürgősségére való tekintettel a törvényjavaslatot a parlamenti letárgyalása előtt már rendeletileg lépteti életbe a kormány. Értesülésünk szerint a törvényjavaslat megállapítja, hogy a mezőgazdasági cselédek költözködésének szokásos január t-i időpontja, egészségi és szociális szempontból rendkívül hátrányos. Éppen ezért a törvényjavaslat ugv intézkedik, hogy a gazdasági cselédek szolgálati éve nem december 31-én, hanem március 31-én vésrződik. Ennek következtében a gazdasági cselédek költözködésének időpontja április 1. lesz. MieiAH cipőszükségletét ,e«,ez„é. saját érdekében nézze meg áras kirakataimat és meggyőződik, hogy az elsOrendíi mmcsÉtíilc^.KSl megiepo olcsó nrcmjngm. m 5-50-töl, férfi 8-50-tŐI. iános. Kossuth Latos suqárut 6. szánt. Telefon 17—72. A kijelölő bizottság és a kisgyűlés egyhansolaü állást foglalt Shvoy altábornagy örökös tagsága neüett (A Délmagynrország munkatársától.) A kijelölő bizottság pénteken délben tárgyalta le Baranyi Tibor főispán elnökletével azt az indítványt, amelyet dr. vitéz Shvoy Kálmán altábornagy örökös tagsága ügyében dr. Pálfy József polgármester és 127 törvényhatósági bizottsági tag nyújtott be a hétfőn kezdődő közgyűlés napirendjére. A bizottság tagjai közül megjelent ezen az ülésen Gárgyán Imre, dr. Hunyady-Vass Gergely, dr. Kogutowitz Károly, dr. Tólh Imre és dr. Tőrök Béla. Az indítványt röviden Bárányi Tibor főispán ismertette. Elmondotta, hogy az indítványozók Shvoy Kálmán közismert közéleti érdemeire való hivatkozással kívánják a volt vegyesdandárparancsnokot az örökös tagság diszével felruházni, már osak azért is, mart a város közigazgatási életének szüksége van Shvoy altábornagy aktiv közremü ködésér®. A kijelölő bizottság, amint az előrelátható volt, egyhangúlag ugy határozott, hogy javasolja Shvoy Kálmán altábornagy örökös taggá való megválasztását. A kijelölő bizottság javaslata már délután a kisgyűlés elé került és a kisgyűlés ahhoz ugyancsak egyhangú lelkesedéssel járult hozzá. Óra, éhsicr^S6,'SorGfultoii bizalommal TÁTH 6ráshoz> Kölcsey u. 7. — óra-, IVlIfl ékszerjavilások ölesén, pon<o«»n, oyorsan! T5r< arany, ezüst, régi pénz, záloqJegvbevMMis. EladV<s kényelmes részletfizetésre előleg nélkül, tisztviselők, nyugdijasok részére. Képkeretek, szentképek leszállított árban TÓTH, Tl«za Lafo» körút 45. . •. már öt éve ismeretes Magyarországon is a sav- és szalmiákmentes RTREÇ I

anód és zseblámpaelemek I ieiaimiilliaíatlan teljesítménye. | Fantasztikus hirek a szerb sajtóban olaszellenes szegedi tüntetésekről (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) A! budapesti olasz követségen feltűnést keltett egy hir, amely a szerb „Vremje" cimü lapban jelent meg. A szerb hiradás szerint Szegeden fel-i állítottak volna egy otrantói emléket, amelynek felállítása, illetve leleplezése alkalmával olaszellenes tüntetések lettek volna. A szerb hir természetesen már az első pillanatban fantasztikusnak tünt fel annál is inkább, mert nemrégiben szögezte le Gömbös Gyula miniszterelnök, hogy Magyarországot a legbarátibb kapcsolatok fűzik Olaszországhoz. Az olasz követség a Vremje fantasztikus hire alapján a Délmagyarország szerkesztőségénél érdeklődött, hogy mi történt Szegeden. A követ-i ség nagy megnyugvással vette tudomásul, hogy a szerb lap közleménye az első betűtől az utolsóig tendenciózus kitalálás, mert Szegeden még semmiféle emléke sincs az otrantói csatának és így a nem létező emlékmű leleplezése sem tör. ténhetett meg. Az elmúlt napokban történt csak, hogy a volt tengerészek társadalmi mozgalom megindítását határozták el az emlékmű megteremtése érdekében, de a mozgalomnak semmiféle olaszellenes tendenciája nincs. STANDARD - TRT LEGÚJABB TIPU/U PHILIPS - ORION RADIO HW közül válogathat. Kérjen még ma vételkényszer SlS,a"MI»RKOVICS mérnök Tisza Le'os körút 44. Tel. 30-20. A GIPSZ-ANGYAL Irta KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Varjú Péter, a tanyai tanitó karácsonykor ajándékot vitt a rokonainak. Már ősszel gondolkozott a prezent-ről. Nem kis feladat volt a kiválasztása minthogy a rokonok egyre több szívességet tettek neki és az ajándékkal azt is ki kellett fejeznie, hogy a szereletüket magasra taksálja. Két évvel azelőtt vitt nekik egy sörkészletet, — söröskancsót és söröspoharakat — tavaly egy kinaezüst cigarettatárcát, melynek a fedelén e.gy ló ágaskodott. Mit vigyen az idén? Alapjában oly kevés dologgal lehet meglepni az embereket. Arra gondolt, hogy vesz még egy sőröskészletet és még egy szivartárcát (kettő is elkél a háznál), de erről a tervről hamarosan letett Az finnepek előtt két nappal felutazott Budapestre és itt sorra járta az összes üzleteket, csetlett-botlott, becsapták és kinevették, hízelegtek neki és gorombáskodtak vele, mlg végre egy Rákóczi-uti üzletben rásóztak egy páratlanul Ízléstelen és értéktelen gipsz-angyalt, ötven koros:' i t. — Gyönyörű, — kiáltott a taniló, az alku előtt. Aztán feltette a csíptetőjét s gyámolalajwl nézegette. — Nem lesz drága? A kereskedő és a segéd viharosan tiltakoztak. Nyomban csomagolták, hogy eNcüldhessék, de a tanitó kis dolgokban ösztönszerűen bizalmatlan volt mindenki iránt s miután kifizete. — szeretett hamar túlesni a kellemellen dolgokon — maga cipelte haza a szállodájába és útközben halálos izgalmakat élt át, hátha valahogy összetörik a szobor? A szobor azonban nem tört óssze. Makulányl hibája sem esett, ugy állott ott az asztalon a hotel szomomi villanyfényében. Most azonban uj izgalom lógta el. Attól félt. hogy becsapták. Elszontyolodva járkált, a szük homloka izzadt, a füle rubinlott. Egyelőre segített magán, a szobrot letakarta az ágyteritővel, hogy ne is lássa, ne zavarja gondolatait. Másnap reggel kisütött a nap, ragyogott az ócska gipsz, a tanitó dörzsölte kezeit és az ajándékot pompásnak találta. — Ha nem mosolyogna, nem érne meg ennyit. De mosolyog. Olyan édesen mosolyog. Az angyal tényleg mosolygott. Szirupédesen mosolygott és a fehér gipsz mintha süvegcukor lett volna, émelvitő bübájt árasztott. A szoborban azonban volt valami nagy-nagy szomorúság, mint mindazokban a tárgyakban, melyek a művészetet akarják haml*ttanl. eredménytelenül. mint egy fanvar öreg nőben, aki kacérkodik, vagy egy ro«sz költőben, tki göndör fürtjeit nyeglén és kelletöen a homlokára csapja. Enek lehet tulajdonítani. hogy a tanitó kételkedni kezdett az ajándékban s éjjel is — izgatottan — felkelt az ágyból, hogy megnézze a gipsz-angyalt. Megint nem tetszett neki. Vajion hova teszik a rokonok? — tépelődött magában — Négy nagy szobában laknak a Józsefvárosban, de minden szoba, minden asztal tele van szobrokkal és csecsebecsékkel. Talán fölösleges is. Tavaly vettek egy kis szobrot, egy apró szobrocskát, mely egy öreg cselédet ábrázol. A gipsz-angval azonban sokkal nagyobb. Legalább háromszor akkora... Ebben végül megnyugodott és karácsonyestén elvitte nekik a szobrot, a karácsonyfa alá állította, diadalmasan. Varjú Péter sovány ember volt, kiszáradt és vékony, mint egy piszkafa. Garádicsosan nyirt haját fölfelé fésülte, összehajtogatott zsebkendőjét mindig pontosan a felső zsebébe gyűrte Eddig semmi zökkenő se volt az életében, lefeküdt és felkelt, dolgozott és pihent, sétált és heverészett, .gondolkozott mindenkiről, csak macára Mm gondolt soha. Tükörbe se szeretett nézni. Egy vak tükör lógott az iskola egyik szobájában, deő mindig elfordult tőle, nem nézte meg az arcát, azt se igen tudla, hogy milyen. Évekkel ezelőtt mérges bibircsó nőtt az orra tövén. Sokáig bosszantotta és szúrta a gonosz kelevény, a tanitó azonban várt téltől tavaszig tavasztól nyárig, amig elmúlt és egyetlenegyszer se nézte meg elcsufitot arcát. Később pedig szentül meg volt győződve, hogy csak azért mult el. Nem szeretett farkasszemet nézni a tükörrel és önmagával. Most erre a bibircsőra gondolt. Amint a karácsonyi fényekben sütkérezett, egyszerre elborult és ugy tetszett neki, hogy valami bántja A lámpák mintha homályosabban égnének. Elsötétedett körülötte az öröm, a rokonok arca mereven szegződött feléje és a szájakon valami csodálat, valami tompa kérdés lebegett, amit nem mondtak ki, talán szánalomból, talán kíméletből. Végül hebegve és pirulva kérdezte, 6 magat — Tetszik? — Nagyon szép — mondta a húga. — Éti is azt hiszem — szólt a tanitó. Az a szép rajta, hogy olyan édesen mosolyo» Sógora — az orvos — azonban hallgatott. Hatalmas nagy darab rmber volt gyerekszemekkel, fehér, puha henteskezekkel. Finom műértő létére elfacsarodott erre a látványra. Ki is bökte vlgyázatlanul. — Mondd Péterkém, miért veszel te ilyesmiket? A tanító a vállát vonta ,nézte a cipőjét, fülig pirult. Érezte, hogy nem tetszik a prezent. Később az orvos valahogy el akarta Ütni a dolgot: — Érdekes. Mindenesetre köszönjük. — Ugye szép? — Gyönyörű — mondta hidegen. Gyászos hangulatban vacsoráztak. A villanyok