Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-31 / 246. szám

SZEGED, Sznrli esHOsío - Somogyi ueca 22..».cm, Telefon: 23-33—KlodóhlTBíal kOlctHnkOnyvtar 6» (egytroda r Aradi ucca 8. Telelop : t l-OO. ^ Nyomda: LBw Lipót iirrr 14». Telefon - J3^ott. rtTlrn« <M levélcím : Deimagyarorueq Sieqed Szerda, Í934 okt. 31. Ara 12 fillér X. évfolyam, 246. ELŐFIZETÉS: HnVonlaihelybrn 3.20 Videóén e» Budapesten 3JMl,k11IUlldön 0.40 pengA- ' Egyes üzAm Ara hétkiíi­4ap ÍZ, vasár- e* Unnennap lO ¿111. Hlr­Itetétek lelv«lele tartta »íerlnt. MenJe­lanlx htllO Kivételével naponta reggel A Máiyás~lér kövei Nem — Velence köveiről kell most be­szélnünk a ruskini szavak s a ruskini szemek áhitatával, rajongásával és művészetével. Nem Velence, hanem a — Mátyás-tér kövei­ről kell most szólnunk, elmélyedés, áhítat helyett mélységes elkeseredéssel s haraggal felérő elkedvetlenedéssel. Hosszú előkészületek, hosszú harcok, hosszú ellenállás után a közgyűlés végre elhatározta a Mátyás-tér kikövezését. Az ügyek előkészítése a nyilvánosság kizá­rásával történik, a közgyűlés csak azt hallja, hogy temérdek pénzt kell megszavaznia s azt tudja, hogy a Mátyás-tér kikövezését ha­logatni tovább nem lehet. Azonkívül el kell mondanunk, a közgyűlésnek nem is minden tagja kövezési szakértő. A közgyűlési tagok nagy részének az a feltevése, hogy talán a műszaki szakértelemmel nem is annyira a közgyűlés minden egyes tagjának, inkább a mérnöki hivatal alkalmazottainak kell rendel­kezniük s ugy gondolják és joggal gondolják tigy, hogy a kövezési munkák elvégzéséhez szükséges műszaki szaktudást nem a közgyűlés tagjainak, hanem a mérnöki hivatalnak kell nyújtania. A baj ott kezdődött, hogy a Mátyás­tér kövezési munkáira nem há­romszor, hanem csak egyszer hir­dettek versenytárgyalást. A Mars-téri munká­latoknál ez sokkal megnyugtatóbban történt, ott háromszor hirdettek és tartottak ver­senytárgyalást s ezeken a versenytárgyalá­sokon műszaki hivatalunk, a mérnökség határozottan sokat tanult, észre­vehető haladáson ment át, szakisme­retei kétségtelenül bővültek, tárgyis­merete szélesedett s a harmadik ver­senytárgyalás után a mérnöki hivatal már majdnem annyit tudott, mint amennyit az elsa versenytárgyalás előtt kellett volna tudnia. A mérnöki hivataltól sok mindent le­het megtagadni, de a tanulékonyságot nem. Alig három pályázatot hirdettek, alig három versenytárgyalást tartottak a Mars-tér kikö­vezése kérdésében s a harmadik verseny­tárgyalás után a városi mérnökség már azt is tudta, hogy a keramit ára lényegesen ol­csóbb lett s már lehet keramittal is kövezni. Ennek a gyors felfogásnak, ennek a rapid tanulékonyságnak, ennek az ex­p r e s sfelfogó képességnek láttára nem egy­szer mondtuk már, hogy három árlej­tés nélkül nem is volna szabad Szegeden kiadni vállalatot. El­végre: nekünk nemcsak arra van szükségünk, hogy a Mars-tér ki legyen kövezve, hanem arra is, hogy a mérnöki hivatalunk színvo­nalon álljon s mi biztosítja jobban, eredmé­nyesebben és célszerűbben ezt a szinvona­lat, mint a pályázó vállalkozóktól nyert felvilágosításoknak bölcs tudomásulvétele? Ha már elejtettük az eszményi nívót, legalább a mérnö­ki hivatal tevékenységében ne kelljen az eszményi nívóból engedni s ha a mérnöki hi­vatal kövezési szakértelmének nivóntartásá­hoz elég három árlejtésnek tartása, ak­kor hogyan 'rerészelték, honnan vették a bátorságot ahhoz, hogy a Mátyás-tér kikö­vezését egy, egyetlenegy árlejtés után már vállalatba adio!•-.? Nonum Drematur in a n n i s, — tanácsolta a klasszikus költő, ki­lenc évig ha nem is kell pihentetni a mérnöki hivatal minden előterjesztését, de három árlejtésnél alább nem lett volna szabad adni a Mátyás-tér kikövezésének kérdését sem. Elvégre nekünk a Mátyás-tér is van annyira kedves és van annyira fontos te­rünk, mint a Mars-tér, ha pedig ott háromszor kellett áriejteni, akkor ennyi műgondot, az előkészületi cselekmények alaposságának ezt a biztositékát a Mátyás-tér számára is meg lehetett volna követelni. Ha Rókusnak adhattunk három árlejtést, akkor ennyit megérdemelt volna Alsóváros is. A harmadik árlejtés után talán — még a vá­rosi mérnöki hivatal is megtudta volna, amit még mindig nem tud, mert a mérnökség ne­künk nem hisz, csak a vállalkozóknak, hogy másként kell 1934-ben kövezni s ha nem is tudta volna meg azt, hogy kövezni hogyan kell, azt megtanulta volna, hogy i g y nem szabad. Nincs több pénz jobb kövezetre, — mondják. De pénz erre a silány, erre a megbotránkoztató kövezetre sincs, ezt is úgynevezett hitelmüvelettel hajtja vég­re a város. Hatvan-hetvenezer pengőt sok­kal nagyobb vétek elkölteni silány kövezetre, mint százezer pengővel adós ma­radni, ha hasznos befektetés jelentős érték, használható kövezet lesz ellenté­tele a százezerpengős adósságvállalásnak. In­kább fizessünk egy évvel tovább részlete.t, inkább maradjunk tovább adósak, de ne ot­romba köveknek sárbafektetés é­v e 1 oldjuk meg a kövezés problémáit. Mert az, hogy ezentúl nem sárkátyukba, hanem kőlyukakba akadnak meg az alsóvárosi lá­bak, az nem ér meg a városnak hatvanezer pengőt. A kövezésnek ez az olcsó módja nem takarékoskodás, hanem té­kozlás, ilyen kövezésre a városnak ne le­gyen, de nincs is egyetlen fillérje sem. Nem ezeket a köveket sajnál­juk a Mátyás-tértől, a Mátyás-te­ret sajnáljuk ezek miatt a kövek miatt. Nem azt akarjuk, hogy autóversenye­ket tarthassanak a Mátyás-templom körül, nem az a törekvésünk, hogy a Mátyás király állal építeni kezdett templom körűi legyen olyan a kövezet, mint amilyen a bugaci pusz­ta mellett elvonuló országuté, — ilyen fel­lengzős kívánságaink nincsenek, mi csak használható kövezetet kérünk a Mátyás-tér környékére s azt követeljük, hogy n e silányságokra dobják ki, hanem érté­kek teremtésére fordítsák ezekben a rettene­tes időkben rettenetes nehézségek között megszerezhető közpénzt. A !egu!abb hirek szerint a képviselőház november 12-1 ülésére megvalósul az ellenzéki pártok kooperációja Készülődések a kulisszák mögött (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Ernszt Sándor győri beszédének a politikai élet­ben élénk visszhangja támadt. A keresztény­párt tulajd önképen ez alkalommal először szállt nyíltan siikra a szabadságjogok, vala­mint a titkos választójog érdekében és külö­nösen a nemzeti koncentrációs kormány ala­kítására vonatkozó kijelentései keltettek ér­deklődést. Az első pillanatban az ellenzéki kö­rök ugyan bizalmatlansággal fogadták Ernszt kijelentéseit azért, mert azt hitték, hogy a kereszténypártban fennálló bizonyos felfogás­beli differenciák miatt, Ernszt kijelentéseinek inkább akadémikus jellege van» de nincs gya­korlati értelme- Mint értesülünk, most Ernszt Sándorral ós több barátjával tárgyaltak a kü­lönböző ellenzéki politikusok és ¡meggyőződtek hogy a kereszténypárt elhatározta magát ar­ra. hogy az ellenzéki polgári pártok kooperá­cióját a parlamentben biztosítsa- A követke­ző napokban több ellenzéki pártvezér fog ta­nácskozni Ernszt Sándorral és az erre az időre Budapestre érkező Thury Bélával. A tárgyalások sikerrel biztatnak. Ilyenfor­mán valószínűnek látszik, hogy a november 12-én összeülő parlamentben az ellenzék már egységesen veheti fel a harcot. sőt arra is szá­mítanak, hogy a kormánypárt úgynevezett Bethlen-csoportja most már nyíltabb fellépés­re készül. A politikai időjósok u«y ítélik mej? a helyzetet, tekintettel arra, hogy a parlament­éi é nagyfontosságú javaslatok egyelőre nem fognak kerülni, izgalmas harc fog meginduln az üléstermen kivül és a kulisszák mögött• Gömbös nyilatkozata egy párisi lapban a marsei'lei gyilkosságról, Magyarország szomszédairól a revízióról és Varsóról Páris, október 30. Gömbös Gyula miniszter­elnök kihallgatáson íogadta Georges Sua­r e z t, a Le Presse Budapestre küldött munka- _ | társát és nyilatkozott előtte a marseillei me. ! marscillei tragédiáról és arról a szerepről, rénylet ügyéről, Magyarország és szomszédai I amelyet a merényletben Magyarországnak tu­viszonyáról, valamint varsói útjáról. A fran­cia újságíró első kérdése ez volt: Mi a véleménye a miniszterelnök urnák a

Next

/
Oldalképek
Tartalom