Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-25 / 241. szám

D ff C M Á G y A R O R S Z X G 1934 oEtőEer 25: Minden hölgy ®F® harisnyát visel! Mert ez a legjobb, legszebb, legolcsóbb. Gyári lerakat: POLLAK TOWttlflil nics Kálmán. Földeáki kerület. Kilépők: Lengyel János, Bajusz Mihály Maradnak: Máló Balázs, Návay László. Csanádpalotai kerület. Kilépők: Ifj. Csibrán István, Bajnok Kálmán. Maradnak: dr. Vintze Sándor Emődi Ferenc, Csanádalbertii keriilet. Kilépők: dr. Petrovios György, Ladomérszky Gyula. Maradnak: Tarnay Ivor, Kárász Mihály. Battonyai kerület. Kilépők: Fodor Lajos, Szabó Kálmán, Gazsi Lajos, Bolla Pál, Gyulányi Oszkár. Maradnak: Bauer István, Gvőrffy Gyula, Weinreieh János, dr. Deák Gyula, Arvai János. Dombegyházai kerület. Kilépők: N. Lakatos Mátyás, Varga Antal. Maradnak: Hegedűs Pál, Gulyás Pál. Mezőkováesházai kerület. Kilépők: Balázs János, Papp Elek, Kiss János, dr. Uray Miklós, Köller Rezső. Maradnak: Chovanyec Mihály, Szundy Béla, Szűcs Sándor, dr. Fodor Sándor, Zana Pál. Kunágotai keriilet. Kilépők: Kuti Gyula, Farkas Sándor, Srankó Málvás Maradnak: Tóth Kálmán, Bnrta János. Bakó Pál. Eleki keriilet. Kilépők: Schneider Antal, Béczely Lajos, Wittmnnn Elek György. Maradnak: Wi tinin n-n Megyesi György, Baross László, Schinagel Ferenc, Medgyese.s!yliá.jsai kerület. Kilépők: Bánkutv Jóísef, Gvuha András Maradnak: dr. Rubinek István, Gaál Márton. Klszombori keriilet. Kilépők: Mészáros Pál, Kleitseh Mfttvá*. Maradnak: Tesziing Miklós, dr. Sziránvi József S/őregi kerület Kilépők: Jónás Antal, Frass Károly. Maradnak: Bodó János, Martini Károly. Hátralékos könyveléseket feldolgoznak, mérleflel, lársas elszámolásokat elkészítenek és felPIvixsnálnak, — könyvvizsgálat esetén mint ellen szakértők érdekeit legjobban védjük meg. HOFBMIER TESTVÉREK adó és könyvszakértők BUDAPEST, IV.MÜtfUM KRT 7. Tel' 89—757. 4000 kertész és a makói hagyma Nyilt levél Makó polgármesteréhez Nagyságos Polgármester Url Nem kívánunk a makói kertésztársadalom nyomorára újra reámutatni, nem kérünk kegyeket, nem várunk szánalmat. Jogainkat keressük félig elvérezve is és lehetetlennek tartjuk, hogy azok, akik ma hivatva vannak intézkedni, támogassák azt a szindikátust, amely 4000 kertész élete felett monopolisztikusan dönt és diktátorikus szerepet játszik a makói hagymapiacon. Amidőn Polgármester urat Makó város polgársága másodszor megválasztotta, az üdvözlésére siető kertészküldöttségnek meg méltóztatott Ígérni, hogy a kertésztársadalom mindenkor számithat támogatására. Az október 12-én megtartott ellenőrző-bizottsági ülésen megdöbbenéssel hallottuk azonban Polgármester ur azon kijelentését, hogy a spekulációt üző kiskereskedőket ki kell zárni a hagvmaértékesités forgalmából, mert ellenkező esetben a hagyma ára felszökik és veszélyezteti a makói hagyma külföldi értékesítési lehetőségeit. Eltekintve attól, hogy ugy tudjuk, miszerint az alapszerződés egy pontja előírja, hogy a szindikátus köteles minden igyekezetével azon lenni, hogy a termelő a lehető legmagasabb árat kapja, nem tartjuk kertészérdeknek a kereskedelmet tevékenységében akadályozni. Csak vigvék fel az árakat toronymagasságba, nekünk ez kell, ez az érdekünk és ha netalán a külföldi értékesítés ennek folytán nem sikerül, vigye egyszer — a spekuláció a hagymát a Marosba és ne mindig a termelő... Mi magas áron hagymát akarunk eladni és nekünk mindegy, hogy a kiskereskedő-e a spekuláns, vagy — a nagyhatalmú szindikátus. A vöröshagyma sorsával tisztában voltunk abban a pillanatban, amidőn a szindikátus i megkapta a monopóliumot. A fokhagyma azonban más elbírálás alá esik. Ha a fokhagyma 1929-ben a szindikátus nélkül fel tudta magát tornászni 120 pengőre és ilyen ár mellett is megtalálta a maga piacát, akkor tessék ma is szabadjára hagyni ezt a folyamatot, vegyen aki akar, szállítson aki tud, az árkialakulás alapvetője a spekuláció és számításainkból egy pillanatra sem óhajtjuk kizárni azokat a tényezőket, amelyek bennünket magasabb értékesítés, árhoz juttatnak. Kérjük tehát Polgármester urat, — hivatkoz. va Ígéretére —, méltóztassék a mi álláspontunkra helyezkedni. Ezt várja a kertésztársadalom A kereskedelem majd tudni fogja, hogy vegyen-e hagymát, mennyit és milyen áron és nem fogjuk elirigyelni tőle a tisztességes jőve. delmet. Érdekel bennünket a Kincsei Miklós-féle ügy és igen érdekel a Romániában vásárolt fokhagyma-ügy vizsgálati eredménye is. Reméljük Polgármester ur, ebben a nemzeti érdekeket mélyen sértő ügyben az ellenőrző bizottság minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel világosságot fog deriteni. A szindikátusi tagok magyar állampolgárságának újbóli felülvizsgálatát is ajánljuk szíves figyelmébe. A szindikátusi szerződés kizárja a szindikátusból a nem magyar állampolgárokat. Ha a termelői ellenőrök nem tudják ellenőrizni a szindikátus működését és nem veszik észre. hogy az állami támogatásban részesülő szindikátus a román termelők malmára hajtia a vizet, ha minden visszaélésről tőlünk vesznek tudomást, akkor Makó város polgármestere nem nézheti tétlenül és szótlanul ezt a munkát és fel kell bogv emelje szavát a termelők érdekében még akkor is, ha a szindikátus szétrohhantásával fenvegetődznek. Csak robbanjanak minél előbb, legalább egvszer végre ki^ dobtuk ezt a tehertételt sülyedő hajónkból. Keménv intézkedéseket kérünk és várunk"; maradunk az elnyomott kertésztársadalom nevében is mély tisztelettel Vass Imre és társai hagymakertészek". 25"r wtosjüiintíi %tezr;r üaszta Tpotiiínnb károltosok ás dlszlttfc, KiSIcstf n. 8. PArnáI UUlVul üli zott bútorok, fotelágyak állandóan raktáron A DÉLMAGYARORSZÁG NOVELLAPALYÁZATA Régi idők, jó idők Jelige: Poros utón döcögő szekéren. Éppen a Nagyút sarkához értem s azon gondolkodtam, hogy tovább menjek-e, vagy hazafelé forduljak, mikor hátam megett megszólalt fuvolázó hangján Péter bátyám. — Csókollak, testvér! Amint látom, gondolataid hazafelé járdogálnak. Nem sétálnánk egyet? Olyan szép este van, hogy vétek elszalajtani... Vagy talán nem érdekel az augusztusi csillaghullás? — Ha kimaradnék is, nem azért tenném, mert a csillaghullás nagyon érdekel, de szerencsémnek tartom, ha veled egy kissé elbeszélgethetek — feleltem őszintén. Péter bácsinak — ugy látszik — tetszett a mondásom, meg is jegyezte nyomban: — Jaj, hogy csókolom azt a szépen szóló szádat! Mikor az öreg csókokkal bibelődik, már jókedve van és szívesen ad egy-egy csattogó puszit — no nem mindenkinek —, hanem csak meghitt jóbarátjának. A mai nap megint elemében volt. Még az uccán megeresztette tréfáinak gyeplőjét s szokása szerint már előre nevetett bolondsága csattanóinak. — Hát kedvesem — szólt, mikor a Kör elé értünk — én már csak egyenes lelkű ember vagyok. Szivem a számon, szám a szivemben. Azt mondom, menjünk be egy-két pohár borra. Ugy is olyan ritkán találkozunk, legalább elbeszélgetünk egy kicsit... Aztán micsoda fölséges dolog csillagfényes, holdvilágos nyári estén tücsök círpelésnél, hazafelé bandukolni. Ráhagytam. Én is megiszom egy pohárral, — gondoltam magamban — mellette szórakozni is fogok jóizü meséin, melyek ugy termettek nála, mint ahogyan a tavaszi nap verőfényes csókjára feltörnek a pirkadó földből a zsenge fűszálak és oly igazak, mint maga a halál. — Pista, tudod már...! Abból a lélekvidámitó, pirosan ingerkedőből egy fél litert szódával — adta ki parancsát, mikor beléptünk a helyiségbe. — Igenis —, hagyta rá Pista szolgálatkészen s alig került-fordult néhányat, már ott is volt az asztalon, ha nem is bikavér, de nem is siller. Az öreg vette kezébe a boros üveget, én a szódát. Közös akaratú szórakozásban illik megosztani a munkát is. Töltött. Mikor a bort meg akarom keresztelni szénsavas prűsszögővel, megfogja kezemben az üveget. — Acsi, testvér! Ez a bor megérdemli, hogy azon szűzen érintse az ember ajkát, kereszteletlenül, ahogy megérkezett. Nem ellenkeztem. Az öreg mindenhez értett a világon. Mesterséghez, gazdasághoz, tudományhoz. hát miért lenne kivétel a bor, mikor hűséges embertársai és önzetlen barátai mellett a bort is szerette? — Hát jó. Isten éltessen Péter bátyám! — Kocintom poharamat az övéhez. — Proszit! Csókolom a gondolatodat — adta vissza a szót s gyengén poharamhoz ütötte az övét. Megkóstoltam a bort, ő még ajkához sem emelte a poharat. Nézett rám. Leste arcomat, hogy mily kifejezi* üli meg azt a bor megízlelése után. — Hát, kedves Péter bátyám — szóltam hozzá fordulva — a háború alatt néhány hétig az aradi várban őrszázadparancsnok voltam. Ott ittam hasonlatos izfl bort. Az öreg rám nézett lassan, hosszan, aztán egyszerre hangos hahotába kezdett. Nem értettem. Vájjon mi ütött az öreghez? Ugy rengett a nagytestű ember nevettében, mintha hálóban rángatták volna. Felemelkedett a székről, meg leült. Jobbra fordult, balra fordult. Járt a keze-lába. Az orrán ülő pápaszem is lecsúszott orra nyergéből, alig győzte helyre igazítani. Nyikorgott alatta a szék, az asztal meg távolodott tőle. mintha csak szellemek táncoltatták volna. Hogy kissé megnyugodott, elővette zsebkendőjét s a szemszögielére kiflit könnycseppeket törölgette. — Hogy Aradot emiitetted, jutott eszembe egy furcsa eset, ami velem történt — mondta kis várakozás után. Különös érdekessége volt Péter bácsinak', hogy kérésre nagy ritkán mesélte el élményeit, de egy alkalomszerű szó rögtön megoldotta nyelvét. így történt most is Arad említésével. Egy érzésteli koccintás után belefogott meséjének elmondásába. — ... Hogy melyik esztendőben történt a háború előtt, nem tudnám hirtelen megmondani. Csak annyit, hogy Aradra kellett mennem gazdasági irányú szaktanfolyamra, mely vakációm felét vet-> te el tőlem. Sebaj! — gondoltam magamban. —> Akad ott a kartársak között bizonyosan egy, aki lelki rokonságba keröl velem s igy a tanfolyamon kívüli időt hasznossága mellett is kellemesen tölthetem el. Már éppen csomagolt az asszony, mikor eszembe jutott, hogy előbb a minisztériumba kellene mennem, mert a tanfolyamról való elmenetelt nem látják szivesen. Ónnan aztán majd egyenest Aradra utazom. Ugy is lett. Felszaladtam Pestre, be a minisztériumba. Azonban, aki ügyemet elintézhette volna, szabadságon volt. Megosiptem a futkározó szolgát s kérdeztem tőle: — Mondja csalt, barátom, az előadó ural ki helyettesíti most? — Senki — felel kurtán a szolga. — 'Azokat az ügyeket, mig az előadó ur a szabadságról vissza nem érkezik, a méltóságos nr maga kezeli .. Tessék majd itt bemenni jobbra, a jobboldali ajtón át a két uccai ablak között az íróasztalnál. .. No, ezt nagyon jól megmagyarázta. Csak nem tévedek el. A szolga elment, 'én pedig nem Is várva a fogadási időt, benyitok a méltóságos úrhoz szerény kopofftatással... Köszönök... .Semmi nesz... A méltóságos ur ar. asztalra hajolva tanulmányoz valami aktát. . Köhögtem ... Fel sem néz. Eszembe jutott, hogy ha nem igyekszem magam észrevétetni és megértetni,- elszalad a vonat Aradra — nélkülem. Kissé, megbátorodva az asztalhoz lépek s kő-1 szönök. A méltóságos ur, mintha 'álombői 'ébredt volna fel, rám néz s kurtán-furcsán csak ennyit mondott: — Mit akar? — Kérem, méltóságos uram, én... — Ke sem fejezhettem a mondókámat, azt mondta, mig a fo^ gadási idő el nem érkezik, nem fogadhat. (Folytatjuk".}