Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-14 / 232. szám

DELM AGVAKOKSZAG SKBOED, SatsrkMXMéo: Somogyl <•«<» Vafi&vnan 4Qti Alirl 1A eLOFIZETES: HnTonin helybcn 3.20 Í2.,i.em, Teldon: 23.3S.^HIndóhtrn<aI T ÚSCiril Cl |J , lírM üftl. W. Vld«fcen «• Budape«ten 3.«0,kttimid»n h íllc*4)nkOnrvlAr <• (egylroda : Aiadl ..... 0.40 penqd. Egyet »*Ara Ara hélkilr. UCCB S. Tdeton r 13-00. - Nyomdar LHw ArB ¿u ",ler nap 12, vniAr- «s llnnepnap 20 »111. HlrI Indi uccn t». Telefonr TAvlrafl V ^vfnlvam deíések (elrétele tarlia szerlnt MenleH levéldm: Délmagyaronzdg Sseged " iMíjemm, lenlk h«H6 klvétel«vel naBpnta regael Gyilkosok földje Megrettenünk. Kikkel élünk mi együtt ? Felkel egy ember kávéházi törzsasztala mellől, kezébe veszi revolverét s kiirtja vele életét annak, akit gyűlöl. Halálos Ítéletet hoz, perbefog, vádol és ítélkezik, ki sem hallgatja vádlottját, akit perbefogva el jegyzett a halállal, a kávéházi vendégből ügyész lesz, ítélőbíró és hóhér s elpusztul egy élet, akire milliók néztek fel hódolattal és bizalommal's akiben nemzete az isteni küldetést s a történelem ajándékát látta. Nem a szerbek királyáról beszélünk most s nem a francia külügyminisztert siratjuk, mi az embert siratjuk, akiben egyformán siratni való, akár ölt, akár megölték. Mi még azt sem tudjuk, miért lehet az embert jobban szánni, azért-e, mert életét bizonytalanná teszi a revolvergolyó, vagy azért, mert revolvert tud a kezébe venni, — mi szennyezi be jobban az életét, a kiontott vér, az elcsattant revolver, vagy az a félelem, hogy az ember farkasa tud lenni embertársának. Jól tudjuk, lehetnek gonoszok a szemétben és a bíborban egyformán, a bíbor nem takarja el s a szemét nem tenyészti ki a bünt, sem a magasság, sem a mélység nem teszi kisebbé a szégyent s elviselhetőbbé a nyugtalanságot. Emberek élnek, járnak, végzik mindennapi munkájukat, megeszik nyugodtan ebédjüket, elolvassák kedvtelve mindennapi ujságjukat, eljátszák billiárdpartijukat mindennapi partnerükkel s azután kilépnek a kávéházból és gyilkolnak. Vannak irodák, melyeknek nincs más feladatuk, csak az, hogy igazoló papírokat és útleveleket hamisítsanak gyilkosjelölteknek és gyilkosoknak, vannak műhelyek, amelyek gyilkosokra specializálták magukat s nem is készítenek másoknak robbanó anyagot, vagy ismétlőrevolvert, csak azoknak, akik merényleteket akarnak elkövetni. Minden európai nagyvárosban vannak kávéházi asztaltársaságok, melynek tagjai ugy beszélnek merényletekről, mint ahogy a szomszédasztal vendégei jogesetekről, betegekről, adóról, vagy a buza áreséséről vitatkoznak. Nekik foglalkozásukká, hivatásukká, kenyérkeresetükké és szenvedélyükké a gyilkosság vált. Három órakor nem hivatalba mennek, vagv üzletbe, hanem megszorítják egymás cezét s mennek ölni és hal i. Az ő üzleti utuk — a királyok és politikusok utáni leskeődés, nincs annyi golyójuk és nincs annyi emberük, hogy tévedniök szabad lenne, az őz meg tud menekülni a puska elől, de akit ők hajszolnak puskacsövük elé, annak számára nincs menekülés. Csudálatos, hogy a hazájából kiűzött embernek hogy alakul át élete, moralitása, lelkisége, hivatása és életcélja. Nincs Európában állam, melyben nem lenne már kolóniája a hazájukból kiüldözötteknek. A politika irgalmatlan bent és irgalmatlan kint. Amit az országhatárokon belül megad a politikának a hatalom, azt a határokon kivül megszerzi neki az elszántság. A határokon kivül az exisztenciájától elszakított élet kezd anyagikban és moralitásban lezülleni, csak az elszántság lángja ég mindig magasabb lobogással, az a belső láng, amit a szív elkeseredése táplál olajként s amit a mélyről felszakadó sóhaj szellője szít egyedül. A békés orvos, a kényelmes ügyvéd, a jómódú kereskedő, a dolgos iparos, az élet és csók után loholó egyetemi hallgató a határokon kivül elszánt, megkeményedett, hajthatatlan forradalmár lesz s elzüllött, elrongyolódott életének lassan-lassan nem lesz más értelme, csak az, amit a nemzetből való kitaszítottság szégyene, az elzüllött élet gyalázata s az élete fölé terebélyesedő s szomjuságában egyre égetőbb bosszú tanácsolt azoknak, akik talán a legnagyobb aktivitásra születtek s akik a legnagyobb tétlenségben kénytelenek élni. Nem akarjuk megérteni azt, aki gyilkolt. Megérteni majdnem annyi, mint megbocsátani smi se nem kérnénk, se nem adnánk bocsánatot. A fanatizmus őrültjei éppolyan veszélyesek az emberi társadalomra, mint a hideg értelem gonosz elhatározásainak végrehajtói. A részegség nem enyhítő körülmény, ha a gonosztevő azért iszik, hogy legyen bátorsága ölni. S nemcsak az alkoholnak, vannak eszméknek is részegei, vannak tébolyult igazságok is s a tébolyult igazságoknak egész szektái vannak. Mintahogy vannak az ólomnak és vannak a foszfornak betegei, ők betegei a politikának. Ez a betegség a foglalkozás-betegségek közé tartozik, mint amilyen volt nyomdai munkásnak a tüdővész, matróznak a skorbut s szűcsnek az asztma. Az ő foglalkozásuk a politika s betegségük a tétlenség. Néptől, Íróasztaltól, szószéktől eltaszítva, a nemzet testéből kilökve, a moralitás talajából kiemelve, egyetlen egy aktivitásra látnak módot, ha kezükbe veszik a revolvert. Ha vannak nemzetközi egyezmények a gyermekek foglalkoztatása s a kábítószerek forgalombahozatala ellen, legyenek nemzetközi megállapodások ez ellen a veszedelem ellen is. Se kitenyészteni, se oltalmazni ne lehessen azokat, akik ugy keletkeznek, mint bilincsen a rozsda, cellák falain a penész. A baktériumoknak nincs nagyobb ellenségük, mint a napfény és a tisztaság. K szabadság napja elpusztítja azokat a parazitákat, amelyeknek táptalaja a bilincs s melegágya a börtön. A gyilkosok földjét a szabadság hazájává kell emelni s fel kell egyszer mór szabadítani a bilincseknek s a revolvereknek bitorló hatalma alól. A marseillei királygyilkosság leguiabb eseménye: cseh rágalomhadiárat Magyarország ellen \ politikai elet egyhangúan atasltfa vissza a rágalmazók munkálat \ kisantant a Népszövetség Összehívását tervezi Párisban százezrek kísérlek utolsó utfáro Barthout - 11. Péter kiraiu Belgrádban (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A marseillei királygyilkosság szörnyű alkalmát Csehországban arra használják fel, hogy alattomos gyanúsításokat intézzenek Magyarország ellen. Minden bizonnyal cseh sugalmazásra ír néhány jelentéktelen francia lap és otromba támadást közöl Magyarországról. Amig Csehországban durván támadják Magyarországot, addig Szabadkán tüntetésekben robbant ki a hangulat. Szerb egyetemistákból álló csoport az uccán felvonulást rendezett, közben abcugolta a horvátokat és a magyarokat. A tüntetés odáig fajult, hogy több magyar házára kőzáport zúdítottak. Több üzletbe betörtek. Népszövetség Az Echo de Paris felveti, hogy a francia és a jugoszláv kormány kérje fel a Népszövetség titkárságát, hogy hivják össze a Népszövetség tanácsát. „A gyilkosságban ugyanis nagy erkölcsi szerepet visel egy olyan ország, amely pártfogója a horvát emigránsoknak" — ír ja a lap. Bizonyos, hogy a lap — Magyarországot érti a horvát emigránsokat pártfogó ország alatt. Az esti lapok hosszasan foglalkoznak a merénylet nyomozásának eredményeivel és általában követik a félhivatalos sajtó magatartását. Még azok a híradások is, amelyek rendszerint minden kínálkozó alkalmat felhasználnak arra, hogy feltótlen támadást intézzenek a revizionista hatalmak ellen, ma bizonyos mérsékletről tesznek tanúságot. T i t u 1 e s c u külügyminiszter, a kisantant tanácsának elnöke azt az indítványt tette, hogy hivják össze a tanács tagjait. Benes magáévá tette az indítványt, Jeftics válaszát most várják. Barthou temetése Párisban Paris, október 13. A külügyminisztérium óraterme, ahol Barthout felravatalozták, valósággal elborítja a virág. Annyi hatalmas koszorút helyeztek el a ravatali szobában, hogy meg sem tudják számolni azokat. Délután megkezdődött a temetés. A koporsót levitték a gyászkocsira, majd megalakult a gyászmenet. A menet élén Lebr-un köztársasági elnök haladt, utána jöttek az államfők képviselői, a szenátus és a képviselőház elnökei, a kormány és a diplomáciai testület tagjai, a különböző kormányok képviselői. A menet elkísérte Barthou külügyminisztert az Invalidusok templomába, ahol Doumergue miniszterelnök mondott beszédet. Doumergue beszédében kifejtette azt a reményét, hogy a marseillei események még szorosabbra fűzik a viszonyt Franciaország és Jugoszlávia között. — Barthou meghalt — folytatta —. együtt VJ^