Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-12 / 205. szám

£1 L M A G V A fc C U S 2 A G TQ31 szeptember 12: —— Zongora, plafiino« hafitionluiti »ktfnnat áthe'yeztem jjp gg|j|j|| Ftyflggf Petőfi Sándor su­giru! 13. az. a!l. Vétel. Eladás. Művészi plakátkiálütás Szegeden (A Délmagyarország munkatársától.) Az utolsó évek folyamán a plakáttechnika hihetetlen fejlő­dést tüntet fel Az egyszerű hirdetések helyét min­denütt a művészi plakátok váltották fel s főleg a nagy közlekedésű vállalatok, Idegenforgalmi iro­dák, kiállítások és árumintavásárok minél művé­szibb és szebb kivitelű plakátokkal igyekeznek magukra irányítani a közönség figyelmét. I Szegeden Tonelli Sándor kamarai főtitkár foglalkozik esztendők óla a plakátok gyűjtésével. Körülbelül ezer daraból álló gyűjteményében kép­viselve vannak szebbnél-szebb darabokkal a föld­kerekségnek csaknem összes országai, az európai államoktól kezdve egészen az amerikai Pacific vasutakig és a japán hajpstársaságokig. Legutóbb, mikor az országos tarifabizottság tartotta konfe­renciáját Szegeden, a magyar közlekedési vállala­tok vezetői megtekintették a gyűjteményt, amely­nek elhelyezése már nehézségekbe ütközik és azt ajánlották, hogy közlekedési és idegenforgalmi vo­natkozású részét elhelyezik a budapesti közlekedé­si muzeumban. A megindult tárgyalások során Tonelli Sándor kamarai főtitkár abban állapodott meg Pálfy József polgármesterrel, Vértes Miksa kamarai elnökkel és a városi muzeum igazgatóságával, hogy mielőtt bármi tekintetben intézkedés történ­nék a plakátok sorsa tekintetében, az egész gyűj­teményt, illetőleg azt a részét, amelynek a kultúr­palotában helyet lehet biztosítani, kiállítás kereté­ben bemutatja a szegedi közönségnek. A kiállítás elnökségét Bárányi Tibor főispán vállalta el, társelnökök Pálfy József polgármester, Tichy Antal Máv. üzletigazgató és Vértes Miksa kama­rai elnök. A kiállítás időpontját a városi muzeum Igazgatósága december 1—lő napjaiban állapította meg. A rendezés munkáját a kultúrpalotában Cs. Sebestyén Károly h. igazgató irányítja. A bemutatásra kerülő anyag nem csupán hihe­tetlenül színes és érdekes, hanem instruktiv jellegű is. Nemcsak képet ad a modern plakáttechnika je­lenlegi állásáról és nem csupán azt mutatja be, hogy külföldön milyen eszközökkel dolgoznak a közlekedési intézmények mellett az ipari és keres­kedelmi vállalatok is, hanem egyúttal nagyon in­struktiv jellegű is. Főleg a francia, angol és ame­rikai vasutak plakátjai olyan természetűek, hogy teljes nyugalommal a földrajzi oktatás szolgálatá­ba is állíthatók. Vannak a gyűjteménynek darab­jai, amelyek az illető országok legkiválóbb művé­szeinek ceruzája és ecsetje alól kerültek ki s min­den képzőművészeti tárlaton megállnák a helyüket. A kereskedelmi és iparkamara elnöksége a ki­állítás rendezését már bejelentette Fabinyi Ti­hamér kereskedelemügyi miniszternek. Az állam­vasutak igazgatósága kilátásba helyezte, hogy a kiállítás alkalmával filléres vonatokat fog Indíta­ni Szegedre. A rendezés előmunkálatai már meg-» indultak és a nagy tömegű anyag katalogizálása most van folyamatban. Megszüntetik a városi adóhivatali „örökös adógyakornoki" állásokat (A Bélmagyarország munkatársától.) A vá­rost adóhivatalban huszonnégy gyakornok dol­gozik jelenleg a státuszba sorozott adóhivatali tisztviselőkön kivül- Ennek a huszonnégy hosz­szu esztendők óta szorgalmasan dolgozó adóhi­vatali gyakornoknak egészen különleges a hely­zete. Vau közöttük olyan, aki már több, mint busz éve dolgozik az adóhivatalban, de még min­dig csak — gyakornok- Dr. Sztvessy Lehel kor mányfötanácsos, törvényhatósági bizottsági tag most részletesen kidolgozott indítványt nyújtott be dr. Pálfy József polgármesterhez a szeptem­beri közgyűlés napirendjére. Indítványában az adóhivatal jelenleg érvényben lévő és a változott viszonyoknak, az uj törvényeknek meg nem fe­lelő szabályrendeletének módosítását kéri- In­dítványában a 24 adófrivatali gyakornoki állás megszüntetését, illeh'e átszervezését kéri. még pedig ugy. hogy a gyakornokokat szolgálati ide­jük fi gye leimbe v ebeié v>e»l fizetési osztályba so­rozza a közgyűlés és biztosítsa számukra a sza­bályszerű elöhaladást. Dr- Szivessy Lehel indít­ványának erről a részéről a következőket mon­dotta : — Ez az indítvány egy, a városi adóhivatal­nál régi idők óta fennálló áldatlan helyzetet ki­van megszüntetni, amikor 7—21 szolgálati évvel rendelkező, nagyrétében nős és több gyermekes családiapákat (28-tól 56 éves életkorral) a becsü­letes munkájuk után várható elismerésben kí­vánja részesíteni- Ezzel az elismeréssel Szeged közönsége azokat a hivatalnokokat jutalmazná meg. akik az év nagyobb részében a törvénye­sen előirt hivatalos órán tul kénytelenek meg­feszített erővel dolgozni, mert az előirt hivatalos idő alatt munkakörüket ellátni képtelenek. — Kevés adófizető tudja azt, hogy az a városi adi'h vatali alkalmazott, aki nagy elfoglaltsága mellett is a legudvariasabb formában áll min­dig rendelkezésére. ínég mindig csak gyakornok, vagy előrehaladási lehetőség nélküli adótiszt, aki a jelenlegi rendszer mellett akár 40 évi szol­gálat után is mint gyakornok, vagy örökös kez­dő állásban lévő kishivatalnok kénytelen nyug­díjba menni. Szükségesnek teszi a lehetetlen rendszer megváltoztatását a városi adóhivatal fejlődése, az adóhivatali munkálatoknak napról­napra való növekedése és az ebből következő személyi felelősség is. — A hivatal jelenlegi szervezete szerint a szer­vezett állások a következők: 1 pénztárnok, 1 pénztári ellenőr. 1 pénztártiszt, 13 I. osztálya adótiszt, 13 II. osztályú adótiszt, 24 adógyakör nok, 1 földadónyilvántartó- Ez összesen 54 állás. — Indítványozom tehát a jelenlegi 54 hivatal­noki létszám fenntartása mellett a hivatal kö­vetkező átszervezését: 1 pénztárnok, 1 pénztári ellenőr, 1 pénztártiszt, 7 ellenőr, 22 I- osztálya adótiszt. 22 II. osztályú adótlszt. Ezael az át* szervezéssed Szeged közönsége nem biztosit olyan előrehaladási lehetőséért sem, tnint egyes vidéki városok (például Debrecen, Győf, Kecs­kemét), ahol már évekkel ezelőtt rendezték eat a kérdést. Remélem, hogy Szeged törvényha­tóságának minden egyes tagja magáévá tesz! az indítványt és mindent el fog követni, hogy az abban foglaltak ugy a város pénzügyi érdekei­nek. mint az alkalmazottak jövő boldogulásának érdekéből minél előbb megvalósuljanak a gya­korlatban. MMMl SE „VI1MD IIL% tegye el. Akkor lesz tartós. Érek 6ta kitfinCen \nrrO* sylimfilo: ¡«mzervAló szer. Kapható a késiitBnél: GERGELY gyógyszerésznél, Kossuth Lajos sn^Srnt és nagykörút na. ok. 191 Sznqedl url körökben Jártas HÁZASSAOKÖZ VETI Tő lehet privát is, írjon „Bőségesen honorá'juk" jeli­gére Blockner hirdetőirodájába, Bugapest, Erzsé­bet körút 14. Bio Szobafestő é$ mázolósegédeket felvesz FESTŐIPARVÁiLALAt Feketesas uoca 29. szám. A DtíLMAGYARORSZÁG NOVELLA PÁLYÁZ AT A 26 Ha szeret... Jelige: Esőcseppek. A lány az ágyban. Olvassa „A művészetek fej­lőd?sé"-t. Elgondolkozik. Nézegeti a képeket. Anyja lép be. — Kató! Itt van Bélát — Mindjárt! — feleli. Előveszi párnája alól kis tükrét, megigazítja Ha­ját, áttöröli fényes arcát és kiszól: — Fogadóképes vagyok! Belép. — Kezétcsókolom! Kerestem a bankban a tele­fonon. Ott mondták, hogy... Gondoltam megláto­gatom. — Kedves! Éppen olvastam. Könyvét mutatja. — Nem érdekel Magát akarom látni! Azért jöt­tem! Olyan jó színben van, hogy nem is hiszem, hogy beteg. Bizonyára csak szimulál — próbál rá­piritani. — Lehet — tréfálkozik. A fiu csokoládét vesz elő. — Hátha ettől jobban lesz — mondja nevetve. — Köszönöm! Igazán érdemes betegnek lenni. Körülnéz: — Hát ilyen egy leányszpba? — kérdezi hamis­kásan. — Nagyon szép. És itt születnek a lány álmok? Miről álmodik? — Istenkém!... Egyszerű dolgokról. — És pedig? — Hogy stoppolnom kellen«. Hogy foltoznom ii Hogy még három könyvem van, amit nem ol­vastam el és ami nagyon érdekel. Csokoládéval kínálja. — De beszéljen tovább — kérleli kedvesen a fiu. Remélem, szebb álmai is vannak? ' — Ja igen! Jó lenne Írónőnek lenni... Egy nagy lapnál riporternő!... Vagy legalább is irodalom­tanárnő! ... — Nahát! — ősapja össze a tenyerét. — Erről az oldaláról még nem ismertem. És?... — Nincs tovább! — Fáj?... — Nem... Mindent elfogadok, ahogy van. Semmi sem érint túlságosan fájdalmasan. Viszont-tndok mindennek örülni. — Brávó kislány! Kedvem volna megcsókolni. — Ne kezdje maga is. Nagyot esik az a férfi a szememben, aki... — Akkor is, ba a fiu szereti a lányt? — Természetesen! Ha valaki szeret, elég, ha lát­ja szerelmesét — feleli magától értetődőleg. Ha hallja. Igazán csak a lelkünkkel szerethetünk. Belepirul. — Tudja, hogy most tetszik nekem — szól a fiu vágyakozón. Még jobban, mint az uccán. Termé­szetesebb. Nincs kikészítve — teszi hozzá moso­lyogva. Nevetnek. — Tudja, mit?... Én is ntálom a festéket. Mé­gis!... Mert nő vagyok. Majmolom a többit. — Nem szeretem a kikészített nőket Illetve.., — Tehát engem sem? — Most!... Mert most... Szép! Hozzáhajol, de a lány elhúzódik — Nem szeretem a csókolózást — Kérdőn ránéz. — Mert nem szeret engem! — Ohó! Ilyen elméletet nem lehet felállítani. — Miért? — Mert a csók nem bizonyitéSI — De nálam az!... — Beszéljünk másról — terelí «1 a témát a Tfiny. A fiu csökönyös. — Ha szeretne, akkor..s — Szóval, ha megcsókolhat, szeretem"! a ara« ga elve — Ugy van! — Beleegyezem. Egy feltétellel. Ha maga ís 5e* bizonyítja, hogy szeret! — örömmel. — Feléje hajlik, de a lány ellöki. — Nem így gondoltam — Bármilyen próbát kiállót. — Bármilyet?! — Természetesen! — Ha szeret, elvesz feleségű!!... Csend. A kályha muzsikál. Tűzszikrák pattannak. — Na? Megijedt?... Ez az én elvem! Kényszeredetten mosolyog. — Dehogy is... Maga tényleg édes kis feleségnek való! És megkérdi: — Mit is olvasott az imént?

Next

/
Oldalképek
Tartalom