Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-08 / 203. szám

T934 szeptemBer 8: OETMSGTAR O R S Z Á G ff NYARALÓ MAGYAROK a hajdani keresztesek, kurucok, és negyvennyolcasok utján in. Vizsgázunk a magyar históriából A Duna most már jugoszláv partok között höm­pölygött tovább, de hiába meresztgettük a sze­münket, nem igen láttunk változást ezeken a par­tokon. A partok nem változtak, de megváltozott a hajó hangulata. Csudálatosképpen megelevened­tek azok az idegenek, akik már a hajón voltak, amikor mi fölkerültünk rá és akik eddig szinte láthatatlanok voltak: főleg a cseh utasok. Most előkerültek kabinjaikból, elfoglalták a legjobb he­lyeket, hangosak voltak, tolakodtak, kellemetlen­kedtek. Pedig mi voltunk többségben, elszomoro­dott magyarok, akik megilletődött lélekkel halad­tunk a változatlan partcdi között. Gazdag, felejt­hetetlen, de annál fájdalmasabb kárpótlást nyúj­togattak felénk ezek a partok: a magyar história sűrű, megbonthatatlan rendben felsorakozó fényes és véres emlékeit Mert az ut, amelyen jártunk, szinte elejétől vé­gig, hajdani magyar keresztes vitézek, bujdosó kurucok és negyvennyolcas emigránsok emlékek­kel telehintett, dicsőséges és gyászos utja volt, le­tagadhatatlanul magyar ut eltörölhetetlenül ma­gyar állomásokkal. Ezen az uton járt fél évezred­del ezelőtt Hunyady János — a déli harangszó az egész világon Nándorfehérvár-Belgrád-Beográd bevételére emlékezteti a könnyen felejtő népeket —r ezek a partok rejtegették őszi harmat után Rá­kóczi elbujdosó kurucait, amikor fújdogálni kez­dett valahonnan, Szatmár felől, a hideg szél és ezek a partok kisérték el Világos után Kossuth Lajost. És láttak mást is ezek * partok, a leguiabb, a legvéresebb, a legfrissebb magyar tragédia elindulását Már esteledett, amikor a Saturnus lassan, méltóságteljesen befordult a zimonyi kikötőbe, ahová sziporkázva integettek át a belgrádi fé­nyek. Aztán elhaladtunk a Cigánysziget mel­lett. A fedélzeten csönd volt, csak a hajó fáradt, nehéz lihagése hallatszott. A nagy csöndben va­laki halkan mesélni kezdte a történelmet: Erről a szigetről indult el a világháború. Husz esztendő­vel ezelőtt itt dörrentek el az első puskalövések és ide röppentek a Kalimegdán ormairól az első ágyúgolyók. Tikkadt juliusi este volt, a Duna tükrén káprá­zatos tűzijátékot rendeztek a belgrádi fények. Fodra, hulláma sem volt a víznek, mintha azok a husz esztendővel ezelőtt eldörrent első lövések kővé, márvánnyá dermesztették volna az egész Világot — Ezt a hidat a németek építették a háború után jóvátétel cimén — magyarázta valaki, amikor a sfitétedő firmamentumra rárajzolódott a belgrád— zimonyi vashtd karcsú képe. A Saturnus nagy kanyarodóval simult a Néhány sláger iskolacikk a sok ezer közül: Reálgimnázium!, v. főreál, v. piarista gimnáziumi bársony diáksapka P 3-48 Madách-uccai polg. iskolai diáksapka —.98 14 drb 6 lapos elemi iskolai füzet -24 5 drb iskolai notesz —.24 2 drb 72 lapos pepitafedelü füzet —.24 1 üveg antracén irótinta •—.10 Kihuzós mintás tolltartó —.14 Palatábla 20x13 nagyság —.32 10 drb palavessző —.16 Ne^yedives rajztábla —.88 Ra jztábla tartó negyedives —.78 25 drb füzetcimke »—.08 5 iv kék könyvcsomagoló papir >—.24 6 drb Benczúr gombfesték —.24 4 drb iskolai ecset l-es —.24 Bőr iskolai aktatáska P 3.98 Fejes vonalzó 53 cm —.42 KÉRJE MOST MEGJELENT ISKOLAI ÁRJEGYZÉKÜNKET! PÁRISI HAGY ÁRUHÁZ RT. S»OCO, CSIKONICS és KISS UCCA SAROK belgrádi parthoz. Mindenki a Korlátnál alít és nézte Jugoszlávia fővárosának lüktető esti forgal­mát. A hid zörögve, csattogva tolódott a hajóra, megjelentek a szerb katonák, az utlevélvizsgáló tisztviselők. Jó lett volna kiszállni, körülnézni kicsit 4 ebben az idegen világban, de a magyar utasok ma­gyar útlevéllel nem mozdulhattak a hajóról. In­ternáló táborunk volt a hajó a nemzetközi Duna hátán Mohácstól Lomig, az első bulgár állomásig. Az osztrákok, a csehek, a románok szabadon ki­szállhattak útközben, vizűm nélkül is, csak mi áll­tunk odaparancsolva a hajó korlátjaihoz és néztük a váltakozó parti világot. Belgrád szép város. Mondják: rendkivül sokat nőtt, fejlődött a háború óta. Uj városrészek, palo­tasorok épültek a Duna partján. Azt is mondta valaki a hajón, hogy rövidesen meghal a külön Zímony. egyesitik Belgráddal és a kettőből Nagy­Belgrádot csinálnak. Az összekötő hidat megépí­tették hozzá a németek: jóvátétel cimén. — Szép város Belgrád — mondta valaki a fe­délzeten —, de Budapestnek nincs párja. örültünk ennek a megjegyzésnek valamennyien, vigasztaltuk vele magunkat és kissé megnyugod­va ültünk a vacsorához. órákig vesztegelt a Saturnus a belgrádi kikö­tőben, de aztán csak megindult és az elkanyarodó távolság lassan elnyelte Belgrád sziporkázó ké­pét Másnap délelőtt találkoztunk a Tiszával. Sze­rényen simult az öreg Dunához és aztán össze­ölelkezett vele. Lestük a Dunában elkeveredő Tisza-vizet és arra gondoltunk, hogy ez a viz a szegedi partok üdvözletét hozta utánunk. Jobbfelől már a régi szerb partok kisérték ha­jónkat, de a baloldali partok Trianon előtt magyar partok voltak. Valaki térkép fölé hajolva számol­gatta, hogy a háború előtt hány kilométer volt a magyar ut a Dunán és mennyit hagyott negy belő­le a háború. Képtelenségnek tetsző eredmények jöttek ki, de a térkép igazolta ezeket a képtelensé­geket. Hiszen azelőtt a magyar Duna Dévénvnél kezdődött és Orsováig tartott, közben három kilo­méter hiján ezer kilométert tett meg. Most pedig Rajkánál éri el és Mohácsnál hagyja el a trianoni keretet, a két határállomás között pedig a viziut mindössze 428 kilométer, de ebből is 154 olyan ki­lométer, amelynek csak a jobboldala magyar te­rület. Az egyre jobban sárguló viz mégis közömbösen hömpölyög az elpolitizált partok között és \»iszi hajónkat a magyar história állomásai felé. Vizsgáztatott bennünket a Duna a his­tóriából. Bizony, sokat felejtettünk, nem emlékeztünk ese­ményekre, évszámokra, nevekre. Szerencsére sok tanerő volt velünk, — Kiss Károly tanfelügyelő ur szervezte meg a kirándulást — és igy titokban meggyorstalpalhattuk fogyatékos tudásunkat. Először a szendrői vár düledező falai integet­tek a hajó felé. — Szendrő.., Vég-Szendrő... Semendria... >— kutato't valaki tudományos emlékezetében. A név ismerős volt, de csak nehezen, külső se­gedelmei ismertünk rá. Hnnyady .TAnos, II. Mn­rat szultán, II. Mohamed. Mátyás király emlékét idézte. Győztes és elvesztett csaták nyomait por­lasztják századok óta ezekről a mohos falakról a balkánt szelek. Következett Kevevára a balodalon és jobbfelől Galambóc. — „Galambdcon vSr a török, ne vár­ion hiába..," — szavaltuk egyszerre vagy ötvenen a fedélzeten. Ezt tudtuk, a verset és a versen keresztül felrém­lett a mese is Rozgonyi Ceciliáról, akinek gyönge keblét, puha vállát nem törte a páncél és odakor­mányozta a gályát Zsigmond király veszedelembe sodródott életéért. Bebizonyosodott most is, hogy a költők sokkal eredményesebben tudnak törté­nelmet tanítani, mint az — akadémikusok. A tudósabbak azért mást is tudtak Gal.ambócról. Tudták azt. hoiry szerbül KolomhácsnaE hiviák, Ritkán cseréli anótííelepét és zseblámpaelemél száraz teiepeHei ha üti használ. Sav es szélmentes. Mindenttlt kapható! hogy a régi vár szerb kapitánya ötszáz eszten­dőkkel ezelőtt eladta a töröknek a várat és hogy azt 1428-ban hiába ostromolta Zsigmond király, aki az akkor megmentett életét köszönhette Roz­gonyi hitvesének; hogy csak 55 évvel később vet­te vissza Galambócot a töröktől Kinizsy Pál, de öt évvel a mohácsi vész előtt végképpen elve­szett. Aztán kiderült az is, hogy a vadregényes romok között van ama nevezetes kolumhácsi légynek az őshazája. Inine indulnak el a veszedel­mes légyrajok és keresztülrepülve a Dunán, vé­res támadásokat intéznek a magyar Alföld állat­állománya ellen. Most már a Kazán-szorosban jártunk, megles­tük a Széchenyi-emléktáblát örvendeztünk előbb a Babakaj-sziklának, amelyik látta már T r a j á n császár seregeit is, amint bekanyarodtak a Kazán­szoros hires-neves útjára Fölfedeztük a jobbolda­lon a hajdani utépitő császár szerény emléktáblá­ját is és rémüldöztünk az összeszorult folyómeder fölé boruló szédítően magas sziklafalak fenséges­ségétől. Szóval felfedeztük az Aldunát, a Kazán-szorost és a meredek sziklafalak kőzött, a biztonságosan, nyugodtan, komolyan haladó ha­jó ölében megéreztűk Széchenyi István szellemét. Szerettünk volna keresztüllátni a roppant szik­latömegen és belenézni Erdély szivébe. O r s o v a kedvesen, szerényen fogadott ben­nünket. („Kossuth Lajos megbízásából Szemere Bertalan hadügymmiszter 1849-ben itt ásta el a magyar koronát valami füzesben, ahol csak 1853 szeptember 8-án találták meg Ferenc József csá­szár emberei" — hirdette tudományát a fedélzeten valaki.) És elmentünk a Senki-szigete, A d a k a 1 é mellett. Jókaira gondoltunk, — mennyire elkisér bennünket minden utunkra az Irodalom! — és gyö­nyörködtünk a zöld hegyek közé ékelődő meseszi­get karcsú minarettjében. Itt végképpen elmaradtak a hajdani magyar par­tok is, már a román Duna vitte a hajónkat, de a magyar emlékek kitartottak mellettünk. A Vaska­puba szorított Duna-ág még mindig Széchenyiről zengett. Aztán eljutottunk insternáltságunk végé­re: hajónk megállt az első bulgár állomás, Eom előtt Itt már kiszíhattunk ml, magyarok is. gyorsan beváltottunk a hajó főpincérénél néhány pengőt lévára és összevásároltuk a iő szívvel kí­nált bulgár gyümölcsöket. Következett Vidd in. a menekülő Kossuth La­jos első. szabad állomása, ahonnan hires levelét irta - Görgey Artúr ellen. — Nemsokára Ruszcstifcba érkezünk — biztatott a Kapitány — a végállomásukra. "A S a ­turnus tovább megy, Giurgiu-ig, a román vég­állomásig, de onnan rögtön visszafordul. 'A múlt­koriban megjártuk a románokkal. Okvetetlenked­tek. Azóta várjuk meg Ruszcsukban a visszaindu­lás Idejét. Ruszcsutf örömmel fogadta a Várnába igyekvő magyarokat, előzékeny útlevél- és vámvizsgálat­tal, olcsó bulgár cigarettákkal és a ránkvárakozó gyorsvonattal. Magyar László. maradék bútorszövetek árusítása, zálog­(egyek vétele, kiváltott tárgyak el­adása. Oroszlán ucca 6. sz. SíflDlf U E C meq rendeléseket OMK^flEaP elfogadok TREBITSCH sUiőde Uj-tér 2. ős Kossuth Lajos sugárut 9. az. «. üzletében

Next

/
Oldalképek
Tartalom