Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-07 / 202. szám

¡MAGYARORSZÁG SKBOED, Szerketztöiég: Somogyi liccn Z2.,i.em,Teleion: 2S-S3.^KIndóhlvnlol kölcíönkönyvtAr é» Jegyiroda r Aradi uccu 8. Teleion r 13-06. ^ Nyomda ; IHw LlpOi ucrn 10. Telefon t l^o». TAvtr«« levélcím: DélmagyaronzAo Szeged Péntek, 1934 szepf. 7. Ara 12 fillér X. évfolyam, 202. sz. mmmmmmmmmmmmBW vsmmi _.. , ELŐFIZETÉST Ha Vonj a helyben 3.20 Vidéken 6» Budapesten 3.eo, kUUHUlISn ö.4ü peng/l. * Egyes >zAm Ara hétköznap 12, valAr« és Ünnepnap 20 illl. Hirdetései« felvétele tarifa fízerlnt. Mecjtelenlic héliö kivételével naponla reaget Tanáccsal el vagyunk látva A világháború kezdetének immár huszonegyedik és a béke kitörésének tizenhatodik esztendejében a Népszövetség nagy felfedezésre jutott. Felfedezte, hogy a különböző behozatali tilalmak, áruforgalmi korlátozások, kompenzációs szerződések, önellótási törekvések, melyeket gazdasági nacionalizmus gyűjtőnév alatt foglal össze, végeredményben gazdaságilag előnytelenek, sőt politikai szemszögből nézve is aggodalmakra adnak okot. A gazdasági nacionalizmus megköti ugyanis a természetes árucsereforgalmat és szaporítja az ellentéteket az egyes országok között. E megállapítás után, amely olyan bölcs és olyan okos, mintlia nem is a Népszövetség, hanem egy egyszerű újságolvasó találta volna ki, a Népszövetség azt a tanácsot adja a kötelékébe tartozó államoknak, hogy igyekezzenek a gazdasági nacionalizmus túlzásait mérsékelni és a nemzetközi forgalom útjában álló akadályokat elhárítani. Minthogy azonban a Népszövetségnek semmiféle végrehajtó hatalma nincs, a tanács nyújtása úgynevezett ajánlás formájában történik. Az ajánlást megkapják az ©gyes országok kormányai és vagy követik, vagy nem. Szuverén joguk ugyanis, hogy az ilyen ajánlásokat illő tisztelettel irattárba helyezzék. A Népszövetségnek ez a mostani ajánlása akaratlanul is eszünkbe juttatja annak a hires genfi protokollumnak kilencedik napját, amely az agrár vámvédelem fellángolásának időpontjában tanácsoka nekünk, hogy hagyjuk abba a mesterséges iparfejlesztést és az országok természetes adottságainak figyelembevételével a mezőgazdasági termelés további fejlesztésében és a mezőgazdasági kivitel fokozásában keressük gazdasági helyzetünk megjavításának előfeltételeit. Hogy mit csináljunk a többlettel és hogy helyezzük el feleslegeinket, arra a Népszövetség adós maradt a felelettel. Mert könnyű azt mondani, hogy fokozzuk a búzatermelést és növeljük az állatállományt, de sokkal nehezebb útmutatást adni az értékesítésre egy olyan időpontban, mikor az ipari államok is autarkiára törekszenek és bezárják kapuikat az idegen Országok mezőgazdasági exportja előtt. Nem tudjuk, hogy Imrédy pénzügyminiszternek, aki most van Genfben, hogy a Népszövetség előtt beszámoljon Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzetéről, alkalma lesz-e, hogy reflexiókat fűzzön a Népszövetségnek. ehhez az ajánlásához. Ha igen, elméletileg nagyon könnyű a feladata. Azt mondhatja, hogy mi igenis hajlandók vagyunk szakítani a gazdasági nacionalizmussal, hajlandók vagyunk lemondani a kompenzációs es kontingentált áruforgalom gyönyörűségeiről, de csakis a viszonosság alapján. Mi megajánljuk a szabad forgalmat mindazoknak az országoknak, amelyek velünk szemben ugyanerre az álláspontra helyezkednek. Azt azonban ne kívánja tőlünk senki. hogy egyoldalúan lemondjunk a védekeze'snek egyetlen rendelkezésünkre álló eszközéről. Mi csak akkor tudunk fizetni idegen énikért, ha tőlünk is vásárolnak. Azt a kis fedezetet/ amit aranyban és jó devizákban őriz a Nemzeti Bank, nem bocsájthatjuk szabad prédára. Előttünk van Németország szomorú példála és halliuk a fenvesretést. amely Schacht közgazdasági miniszternek és egyúttal a birodalmi bank elnökének nyilatkozataiból kicsendül az egész világ felé. A hitlerizmus előtti Németország a teljesítés politikáját követte. Igyekezett megfelelni azoknak a terheknek, melyeket a békeszerződés rótt reá, igyekezett fizetni azokat a rabló-kamatokat, amelyeket rásóztak a telhetetlen hitelezők. Ugyanakkor azonban a hitelező országok elzárkóztak a német ipari cikkek bevitele elől. Hiába hangzottak el a figyelmeztetések, hogy időtlen-időkig nem tartható fenn ez az állapot, be kell következni a pillanatnak, mikor Németország be fogja szüntetni fizetéseit, mert nem lesz, amiből fizessen. Ez a pillanat most bekövetkezett. A birodalmi bank jegyfedezete leszállt nem egészen két százalékra. Kivitel alig van, fizetni nem lehet. Schacht teljes moratoriumot követel, ha nem kapja meg, egyoldalulag bejelenti a nem fizetést. A külfölddel szemben Németország a tiszta cserekereskedelem álláspontjára helyezkedik. Csak onnét és csak annyit vásárol, ahova és amennyit ő is exportálhat. Ha pedig valamelyik ország régi követelései fejében kísérletet tenne, hogy a mostani német exportból elégítse ki magát, azzal az országgal szemben a forgalmat teljesen beszünteti. A tragikomikus ebben a szomorú helyzetben az, hogy míg a franciák annak idején a részletfizetések elmaradásáért büntető szankciókkal fenyegetőztek és Ruhr-vidéki expedíciókkal játszadoztak olyan kormányokkal szemben, amelyek komolyan fizetni akartak, most se ők, se a többi hitelezők nem tudják, hogy mit cselekedjenek. Azt már megtanulták, hogy büntető expedíciókkal pénzt kizsarolni és követeléseket behajtani nem lehet. A valószínűség tehát amellett szól, hogy alkudni és tárgyalni fognak. A kíméletlen hitelezők politikája igazolja a nemzeti szocializmust. Amit nem tudott elérni Stresemann, Marx és Brüning, azt el fogja érni Hitler és Schacht. Ez a szomorú a világ mai gazdasági politikájában. Nekünk nem lehet célunk, hogy ezt a politikát kövessük. Mi nem akarjuk, hogy a magyar gazdasági élet ujabb és ujabb szenvedések árán találjon meghallgattatást akár Genfben, akár a nagyhatalmak kormányainál. Mi azt akarjuk, hogy helyreálljon az áruk, emberek és gondolatok szabad forgalma. De ez nemcsak rajtunk áll, sőt egyáltalán nem rajtunk múlik. Mi nem bölcs oktatásokat akarunk a gazdasági nacionalizmus veszedelmeiről. Még tanácsot se akarunk. Tanáccsal éppen eléggé el vagyunk látva. Cselekedeteket szeretnénk, hogy mi is cselekedhessünk. Halottak és sebesültek az amerikai nagy sztrájk frontián Véres összeütközés a szírájkoiók és a rendőrök közöli Newvork, szeptember 6. Egymásután érkeznek jelentések a sztrájkoló szövőipari munkások es rendőrség közötti súlyos és véres összeütközésekről. Csütörtökön a sztrájk harmadik napján 6 halott és 14 sebesült szerepelt a veszteséglistán. Izlands államban a sztrá jkolók megkísérelték egy gyár megostromlását, amelynek munkásai még nem hagyták abba a munkát. A rendőrség gummibotokkal és könnygázbombákkal védelmezte a gyárat, a sztrájkol óknak mégis sikerült benyomulni a gyárba. A gyár vezetősége kénytelen volt a 800 embert foglalkoztató üzemet megállítani. A sztrájkolóknak ezenkívül sikerült egy társukat, akit a rendőrség letartóztatott, erőszakkal kiszabadítani. Egyéb helyekről érkezett híresztelések szerint az amerikai sztrá jk mai vesztesége tíz halott és 41 sebesült. Eddig 64 embert tartóztattak le. A vérontás olajat öntött a szövőipari sztrájk tüzére. G o r m a n sztrájkvezér kiáltványt intézett a munkássághoz: — Ne hagyjátok abba a küzdelmet és zavarjátok meg a munkát minden gyárban! Roosevelt elnök ismeri a munkásság helyzetét és közvetítő bizottsággal segít ra jtunk, de csak akkor, ha továbbra is kitartunk. A Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottsága megkezdte Magyarország pénzügyi helyzetének átvizsgálását Genf, szeptember 6. A Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottsága a lengyel kiküldött elnöklésével csütörtök délelőtt kezdte meg Tyler népszövetségi biztos jelentése alapján Magyarország pénzügyi helyzetének átvizsgálását, de érdemleges munkára csak a délutáni ülésen került sor. A bizottság meghívására Imrédy Béla pénzügyminiszter megjelent a Népszövetség palotájában, majd Tahy László rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, C s i z i k Béla pénzügyminiszteri tanácsos. Baranvai Lipót, a Nemzeti Bank igazgatója és Q u a n d t Richárd, a Nemzeti Bank felügyelője kíséreté, ben bevonult a bízottság tanácsi termébe. Tyler népszövetségi megbízottnak és Brucsn a k, a Magyar Nemzeti Bank tanácsadójának néhány kielégítő felvilágosítása után a pénzügyminiszter egyórás beszéd keretében ismer, tette Magyarország gazdasági és pénzügvi helyzetét. Az egyes bizottsági tagok felvetett kérdéseire imrédy Béla pénzügyminiszter és Baranyai igazgató szolgáltak magyarázatokkal.