Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-05 / 200. szám

4 DÉLMAG7ARORSZAG 1954 szeptember 5: Minden hölgy GFB harisnyát visel _ írért a lesrssebb, legjobb Aa legolcsóbb Gyári lerakat PoSlák Testvéreknél HALLO, KI BESZÉL OTT ? Kedves felebarátom, arra kérlek tulbuígó tisztelettel, hogy tanulj meg végre telefonálni, mert a mai rendszeredet nom birom elviselni « meglátod egyszer, mennyi enyhitö körül­ményt talál érdekemben a tekintetes királyi járásbíróság! Teszem azt, élvezem az üdítő csendet, a gye­rekek valahol a harmadik határban vereked­nek, mikor megszólal a telefon. Nem mindig teszem meg, de most kivételesen elnéző han­gulatban vagyok s felveszem a kagylót. Més­külömben leszomorodott viszonyaink között csak akkor érzem magam urnák, ha nem ve­szek róla tudomást, hogy rakoncátlankodik a telefon. — Tőlem ott ehet meg a görcs, ahol vagy. Cseng a berekedésig. De, mondom, most elnéző vagyok, felveszem » kagylót, mikor is a te hangodat hallom, fe­lebarátom: — Halló, ki beszél ott? Hidegvérrel felelem. — Becsületszavamra, senki. Rég volt a la­kásban ilyen csend Azzal leteszem a kagylót Percbe sem telik, megint kellemetlenkedik « telefon. — Halló, ki beszél ott? Türelmetlenül felelem. — Mondtam már, hogy senki. Mit kíváncsis­kodik? Én se kérdeztem, hogy a maguk társa­ságában ki beszéL Előfordult, hogy ezt kellett a tárgyilagos Igazság szempontjából felelnem: — A szobában senki, de a konyhában az Emmának meséli a mamája, hogy Algyőn meg­ellett a tehenük. Higyje el nem érdekes. Csak három-négy mondat váltása után ju­tunk az egyenesbe, amikor megtudom, hogy ki keres és mit akar. Mert a legtöbb ember így kezdi a telefonálást, ahogyan leírtam. Nem ő mutatkozik be, nem azt kérdezi, hogy X. Y. te­lefonjával van-e kapcsolva, hogy azon kit keres, hanem egyenesen nekem szegezi a kér­dést. — Kí beszél? Nagyon régóta próbálom őket leszoktatni, de nem lehet. Az emberek sok dolgot képtelenek megtanulni, azért vigyázz a kritikádra, mert az abszolút modortalan 1» ellenségeddé válik, ha a hibáira figyelmezteted. A telefon azonban túlfeszíti az idegrendsze­remet, ezt a finom szokást nem >irom el. In­kább leszereltetem, vagy megfogadom, hogy sose jelentkezem a csengetésére, esetleg titkos számot szerzek. Akkor aztán csak én zaklatok másokat az indiszkrét kérdéssel, hogy: ki be­szél. Valamikor a téves kapcsolás mászatott a falra. (Ugyan, mit gondolnak tárcsázni min­denki tud?) De akkor napirenden volt, hogy melléfogott a Központi Bájos. Ma már elárulhatom, hiszen olyan rég tör­tént, hogy elévült, egyszer kegyetlen bosszút álltam a tévedés miatt. Voltaképpen akkor sem a Központra haragudtam, hanem a nyájas ismeretlenre, aki még csak azt sem kérdezi meg, hogy ki beszél, hanem toronyiránt neki­vág a szóval és hallatlan bizalommal a kap­esoló iránt, elkezd darálni. Akkoriban álmatlansággal kínlódtam, ötször Is eloltottam éjszaka a villanyt, aztán felkat­tantottam megint, ugy hogy reggelre egészen kiolvastam egy-egy könyvet. Virradni kezdett már, mikor nagynehezen el tudtam aludni s ime. korán reggel felver a telefon, hogy az első szóra azt mondja: — Tévedés! Borús téli hajnal volt, hat óra lehetett, nem sokkal e'öbb ájultam álomba, mikor szól a cs«ugő. Az ilyenkor felriadt ember meghatóan hűlve ábrázatot tud vágni, felül, időbe telik a tájékozódása, hamarosan azt se tudia, merről jOnnek a zavaros hangok. De a telefon ideje­korán felvilágosítja. Odatámolyogtam hát én is, aztán minden előzetes magyarázat nélkül hallom a követke­zőket: — Na, mi lesz? Küldi már a zsákokat, vagy sem? Teljes korrektséggel, sőt mondhatnám, hogy szilárd elhatározással, azt feleltem. — Eszem ágában sincs. Riadt hang folytatta. — Nem küldi? Hát mi akkor mit csinálunk? Már félórája itt áll tétlenül a tíz emberünk. — Üljenek le kártyázni, én nem adok ma­gának zsákot — Lenne szives megmondani, hogy ki fisé­ti meg a káromat? — A fogadalmi templom nagyharangja. (Ak­kor még meg se volt a templom.) — Nagyon hetykén tetszik beszélni, de meg­látom, legény lesz-e a bíróságon? — Tatám, feleltem, nem ijedtem én meg a rézfarku bagolytól sem, hát mit gondol, a ma* ga bögöly-szeme előtt esek hasra? — Tébolyító, tébolyító! — őrjöngött partne­rem. Utoljára kérdezem, küldi-e a zsákokat? — Esküszöm, hogy soha. Egyáltalában sem-" miféle üzleti összeköttetésben nem akarok ura­Ságoddal állani. Nekem ne köszönjön az uo< eán, ne telefonáljon, örülök, hogy ina i«< merem. — Megbánja! — Fene bánja, végeztem. Azzal lecsaptam a kagylót, visszafeküdtem az ágyamba és olyan jót aludtam, hogy alig tudtak délben felkelteni. Hanem, hogy kivel szakítottam meg az 0» íefi összeköttetést, azt ma se tudom. Talá» most, hogy lelepleztem magam, jelentkezik. Azóta esetleg megtanult telefonálni i®. Vigyázat! Megérkeztek a szenzációs összes u j márkás VI« yázat! RÁDIÓK Mielőtt vásárol okvetlen nézze meg nálam az uj rádiókat, mely felülmúlja az eddigi készülékeket. Régi rádió" Jól becserélem. Dijtalan bemutatás. — Kedvező részletek. "Sru6VéTeTVaS"ira: Kelemen Márfon Kelemen ucca 11. »zám. 0 szeptemberi közgyűlés foglalkozik a Vásárhelyi-sugáruti háztulajdonosok adósságiigyével Október 10-ig haladékot kaptak a polgármestertől a háztulajdonosok (A Délmagyarország munkatársától-) jelen­tette a Délmagyarország. hogy a városi adóhi­vatal pár héttel ezelőtt tömegesen kézbesített ki zálogolási végzéseket a Vásárhelyi-sugáruti ház­tulajdonosoknak- A végzésekben arról értesítet­ték a háztulajdonosókat. hogy szeptember 15-én árverezni fognak, ha addig a négy év előtti jár­da, csatorna és kocsibeálló költségeit nem fize­tik meg a városnak. Az árverés hire megdöbben­tette a Vásárhelyi-sugárut háztulajdonosait, mert szinte egyikük sincs abban a helyzetben, hogy az ezer-kétezer ponigöt, sót ennél nagyobb össze­geket is megfizessék alig két hét alatt. A tarto­zás igaz már négy esztendős, de sem most, sem ezelőtt nem tudták fizetni azoknak a munkák­nak a költségét, amelyet megkérdezésük nélkül készitett a város. Annak ellenére, hogy roppant költséggel elkészült a csatornázás, a Vásárhelyl­suigárut legtöbb házában ma sincs még bevezetve a viz. mert a házigazdák nem képesek előterem­teni a költségéket­A szeptember 15-iki árverési terminus roha­mosan közeleg, a Vásárhelyi-sugáruti háztulaj­donosok megbízásából fritz Béla törvényható­FUIéres tanulmányutazás Bécsbe! Útlevél nem kell. Express hajójegy oda-vissza 12.80. Három napi szállás és reggeli 6.70. Lát­nivalók megtekintése 7 P. Jelentkezés, felvilá­gosítás szeptember 10 d. e. 10-ig a Délmagyar­ország kiadóhivatalában. Utazásvezet 5 : M E Z 6 F I Q Y ö R ö Y 7cÍHá iinnonckrp megrendeléseket aprójó­CdlUU UHHCgJBKire szágra, részekre is elfo­gadok. Tisztán kezelt libazsír, frissen sült töprirtő, máj, libapecsenye kapható Belv&rosi Baromi icsarnoU, Széchenyi tér. (Városi bérliái( sági bizottsági tag felkérte dr. Pálfy József Pol­gármestert, hogy engedélyezzen haladékot. A polgármester azonnal intézkedett és utasította a városi adóhivatalt, hogy egyénenkénti kérdem­re legkésőbb október 10-ig adjon halasztást a Vásárhelyi-sugáruti háztulajdonosoknak• Ez ugyan alig háromheti haladék és előrelátható, hogy a háztulajdonosok októberben sem lesznek jobb helyzetben, mint most, de bizonyos, hogy a szeptemberi közgyűlés is foglalkozik a Vásár helyi-sugáruti háztulajdonosok adósságával- Ér­tesülésünk szerint indítványt terjesztenek elő arra vonatkozólag, hogy a város hatósága a Vásdrhe.yi-sugdruti háztulajáonosok tartozásá­nak engeáje el a felét, a másik felére pedig ad­jon hosszú iáejii haladékot. A háztulajdonosok véleménye szerint ez a megoüdás volna az egyet­len. aimely segítene rajtuk. Becsületsértésért fetietentette mostoháját (A Délmagyarország munkatársától-) Major Sári u'szegedi. Középfasor 163. szám alatt lakó leány becsületsértésért feljelentette mostohaany­ját, Major Gyulánét- A leány mostohaanyjával nem a legjobb viszonyban állott, gyakoriak vol­tak közöttük a veszekedések. Nemrég ismét összevesztek és a mostohaanya a legválogatot­tabb kifejezéseikkel illette Major Sárit, sőt az apját is megsértette. Major Sári ezúttal nem csa­ládiason intézte el a nézeteltérést hanem a bí­róságnál panaszolta be mostoháját. A járásbiróság Major Gyulánét 60 pengő pénz­büntetésre ítélte becsületsértés miatt. Majomé az ítélet ellen fellebbezést jelentett bé és így ügye kedden a törvényszék elé került- A felsőbb bíróság helybenhagyta a járásbíróság által ki­szabott pénzbüntetést, de annak végrehajtását 3 esztendei próbaidőire felfüggesztette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom