Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-05 / 200. szám

SZEGED, SzerkeszUMCo: Somogyi uccb 22..*. em, Telelőn: 23-33.-RindóhlvutBl kiJlc»»nkOnyvt*r é» legyltoda : Aradi UCCO s. Telefon: 13-06. - Nyomd« : IHw Lipót nccn 1«». Tel»'«'«'» • 13'0«. I Av1rn(t levélcím: DélmqgyaronzAg Szeged vumm. Szerda, 1934 szepí. 5. Ara 12 fillér X. évfolyam, 200. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.2fl Vidéken es Budapesten 3.00,kUimid«n 0.40 pengd- * Egyes szAm Ara hétköz­nap 12, vasAr- é< Ünnepnap 20 1111. HIt­•letétek felvétele tarlta «rciinl. Mente« lentx hétwt kivételével naponta ceaget Nép, vagy párt? A választójogi vita első vihara, — de sok viharon kell még átesni, amig mi, vagy uno­káink eljutnak az általános, titkos választó­jogig, — a lajstromos rendszer elő­nyeit lobogtatja meg a politikai színjáték né­zőtömege előtt. A hírhedtté vált közös elgon­dolás a lajstromos rendszer mellett tör lán­dzsát és akar törni ellenfeleket. Vizsgáljuk meg egy kicsit ezt a kérdést, ne csak a dog­mák felsővilágitása alatt, hanem a tapasztala­tok mécsese mellett is. Amikor a lajstromos választás még nem ment át az alkalmazásba, a demokratikus kö­vetelések közé tartozott a lajstromos válasz­tási rendszer sürgetése is. A lajstromos vá­lasztási rendszernek egy felbecsülhetetlen nagy előnye van: a kisebbségi szava­zatok érvényesülése. Hogy mindjárt példával világítsuk meg e tekintetben a kü­lönbséget a lajstromos és az egyéni válasz­tási rendszer között, megtörténhetik, hogy az egyik kerületben az egyik jelölt 5000 szava­zatot kap, ellenfele 5001-et s amig ötezer szavazat képviselet nélkül marad, addig 5001, tehát a választók száma szempontjá­ból ugyanolyan tömege a polgárságnak tör­vényhozási képviselethez jut. Ez természe­tesen megtörténhetik tíz kerületben is s ilyen­kor már ötvenezer szavazat marad képvisel etnélkül, migtizzel több szavazat már — tíz törvényhozót választ. Az egész országban igen jelenté­keny tömeg szavazott le a kisebbségben ma­radt jelöltekre s ez a jelentékeny tömeg a törvényhozásban nem kap képviseletet. A magyar választásokon nem egyszer történt már meg a kerületek sajátságos beosztása alapján, hogy a ki s számmal bekerül 6 ellenzék több szavazatot kapott, mint a mammuttöbbségi párt tagjai. Ha ebből az aránytalanságból leszámítjuk azt, ami a kerületek pártpolitikai szempontból történt beosztására tartozik, — hogy amíg ellenzéki választók közül tízezer választhat csak egy képviselőt, addig például Kiszomborban már nyolcszáz zsellér megválaszthatja kormány­párti programmal törvényhozóját, — rinég mindig igen jelentékeny tömeg, sőt tömegek maradnak teljesen képviselet nélkül. Ha a ke­rületi egyéni választások mellett leszavaz pél­dául egymillió ember, akkor hatszázezer em- ! ber megválaszthatja a képviselőház vala- 1 mennyi tagját, négyszázezer szavazat pedig kisebbségben maradt jelöltekre esik. S amig hatszázezer szavazat megválaszthatja az egész képviselőházat, addig négyszáz­ezer választópolgár akarata, he­lyeslése, bírálata és ítélete nem­csak képviselethez, de még hanghoz sem jut a törvényhozásban. Ezt a választási rendszer az igazán demok­ratikus felfogás, sokáig nem helyeselhette s kí kellett alakítani azt a rendszert, ami mel­lett a kisebbségek is képviselethez juthatnak. Ez lett azután a lajstromos választás, ami mel­lett a választóknak ugyanolyan csoportja, a töredék szavazatokat nem számítva, egy-egy nagyobb kerületen belül egyformán jutott hozzá a mandátumhoz. A kisebbségi képviselet elvét a lajstromos szavazás majdnem kifogástalanul oldja meg, ezért az előnyért azonban jelentős hátrányokkal kell fizetni. A rendszer legelső és legjelentékenyebb hátránya az, hogy a pártvezérek kizá­rólagos jogává teszi a jelölést. Akit a pártvezérek nem jelölnek, az a szava­zás e rendszere mellett nem remélhet man­dátumot. Ez a rendszer a pártvezetők diktatúráját valósítja meg. Mert az, hogy egy listáról hányan kerülnek a törvény­hozásba, a leadott szavazatoktól s így a vá­lasztók tömegétől függ, de egyedül a párt­vezetőkön múlik az, hogy kiknek nevét ír­ják fel a listára. A választók döntenek ugyan a képviselők megválasztásában, de a jelöltek megválasztása a pártok diskrecionális joga marad. Ma, ha még az ajánlásoknak levitézlett módszerétől eltekin­tünk, mindenkinek, aki magában hivatást és képességet érez, megvan az a lehetősége, hogy a törvényhozásba bekerüljön s a válasz­tóknak is módjuk van ahhoz, hogy azt bízzák meg képviseletükkel, akit erre legméltóbb­nak és legmegfelelőbbnek tartanak. A lajstro­mos választáson azonban a választók csak arra szavazhatnak, akit a pártvezetőség je­lölt. Hiába adnák le a választók szavazatukat érdemesebbre, ha a pártvezetők nem jelölték, ha a listán neve nem szerepel, akkor a leg­kitűnőbb polgárt mégaválasztók egy­hangú szavazatával sem lehet be­küldeni a törvényhozásba. A mai pártvezérek érthető okokból ragasz­kodnak ahhoz, hogy lajstromos legyen a vá­lasztás. Először azért, mert a lajstromos vá­lasztási rendszer a pártvezérek hatal­mát megsokszorosítja, hiszen a pártvezérek kinevezési jogukat gyakorolják a jelöltek listájának összeállításával, de bizo­nyosan van ennek a nagy ragaszkodásnak több más oka is. S egy az is, hogy a lajstro­mos választás nemcsak biztosabbá, de két­ségtelenné is teszi a pártvezérek man­dátumát. Egyjóhelya lajstromon és nem kell érdem, nem kell hivatottság, nem kell munka és nem kell népszerűség, — a mandá­tum biztos. Egy jó hely s más semmi. Ezek a megfontolások a demokrácia igazi híveit kell, hogy gondolkodóba ejtsék: váj­jon a lajstromos választási rendszer-e az, amelyik az egyéni választás hibáit a legegy­szerűbben és legbiztosabban küszöböli ki s vájjon nem lehetne-e olyan választási rend­szert kigondolni, amelyik mindkét válasz­tási mód előnyeit képes magában egyesíteni? Tovább folyik a harc a jogfosztó választójogi terv ellen A m nlszíerelnök nem támogatja a kisgazdapárt javaslatát Eckhardt provokáltatta Rassayt — Rassay birói uíra utasította Eckhardtot Budapest, szeptember 4. Az az éles politikai harc, amelyet a független kisgazdapárt ismere­tes választójogi tervezete kiváltott, kedden ujabb fordulathoz érkezett: Eckhardt Ti­bor, a kisgazdapárt vezére provokáltatta Ras­say Károlyt. Az ügy előzményei Eckhardt Tibor szek­szárdi beszédével vannak összefüggésben. Eck­hardt szekszárdi beszédére Rassay éles hangú választ adott, amelyet a kisgazdapárt elnöke magára nézve sértőnek talált. Megbízta dr. U 1 a i n Ferencet és Szentiványi Bélát, hogy nevében elégtételt kérjenek Rassay tói, aki B r ó d y Ernőt és Magya1" Pált kérté fel. Rassay segédei még kedden levelet intéztek Eckhardt megbizottaihoz, akikkel közölték, hogv az ügyet lovagias elégtételadásra a jelen stádiumban közérdekű voltánál fogva nem tart­ják alkalmasnak. Az ügy érdemét illetően egyetlen helyes ut volna, ba a kérdést bíróság elé vinnék, — megnyugtató elégtételt politikai harcban csak birói fórum adhat. A hatósági el­járás lefolytatása után Eckhardt rendelkezésé­re állanak. Gömbös nem íosa$a el Etitfiardi «avasíaíáf (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) A választójogi harc megszólalásra késztette Göm­bös miniszterelnököt is, aki kijelentette, hogy Eckhardt tényleg átadta neki a választó­jogi tervezetet, de a tanácskozások során nem jött létre megállapodás az egyes pontokra néz­ve. Kormánypárti körökben kedden minden kétséget kizáróan megállapították, hosv a mi­niszterelnök nyilatkozata nem támasztja alá az Eckhardt-féle javaslatot, annál kevésbé, mert a miniszterelnök csaknem nyomatékkal mondta a következőket: — Annyit már most ki jelenthetek, hogy csak olyan választójogi javaslatot tudok a magam részéről akceptálni, amely megfelel annak a haladó konzervatív világnézetnek, amelyet mindig hirdettem. Jól informált körökben a miniszterelnök nyilatkozata után ugy ítélik meg a helyzetet, hogy a miniszterelnök nem azonosítja magái az Eckhardt-féle javaslattal. Egyébként is ugy tudják, hogy mihelyt a választójogi javaslát nyerstervezete elkészül, a miniszterelnök elő­ször gróf Bethlen István, volt miniszterel­nökkel fogja letárgyalni. Kormánypárti körök szerint, ez a körülmény azt bizonyítja, hogy Eckhardt Tibor elgondolásai szóhoz sem jut­hatnak, mert politikai körökben jól tudják, hogv gróf Bethlen István és Eckhardt, egykori sajtófőnöke között csaknem áthidalhatatlan el­lentét van. Beszélnek arról is, hogy a miniszterelnök, a kormány választójogi javaslatát még mielőtt a parlamentbe beterjesztené, az ellenzéki Bártok vezetőivel is megtárgyalná. £ckhardi Gömbösnél Budapest, szeptember 4. Gömbös miniszi terelnök kedden délelőtt H ó m a n n Bálint kultuszminiszterrel tanácskozott, majd Eck­hardt Tiborral tárgyalt, akivel, mint népszö­vetségi fődelegátussal a genfi kérdéseket be­szélte meg. Eckhardt holnap, vagy holnanután utazik Genfbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom