Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-28 / 219. szám

DHMAGYARORSZAG a francia dohányjövedék megveszi a magyar dohánytermelés feleslegét, az áru nem vasúton megy nyugat felé, hanem Szolnokon és Szegeden rakják tiszai uszályokba és vizi uton jut el Marseille kikötőjéig. Tavaly és az idén ezért lepték el francia lobogós uszályok a Tiszát; vitték a magyar dohányt a Fekete-tengerre, hogy onnét folytassa útját Franciaország felé. A Back-malom tegnap mutatta be uj átrakó berendezéseit a hatóságok és a sajtó képviselőinek. A hosszú pangás után örö n volt1 nézni a drótkötélpályán futó gabonaszállító vastartályokat, a visszatérő életnek jelét. De az is egyik jele a felfordult gazdasági életnek, hogy az átrakás iránya megváltozott. Azelőtt a készülékek az uszályokból szivták a gabonát a malomba, most a szaladó csillék viszik a gabonát a malomból az uszályokra. Mindenesetre azonban Szeged szempontjából nem lehet közömbös, legyen bárminő az áru formája és legyen bárminő az áru útiránya, hogy a z átrakás itt történjék s Szeged fokozott mértékben legyen a forgalmi jelentőségében megnövekedett Tiszának legfontosabb kikötője. Amit meg tudunk szerezni Csanád, Békés, Csongrád megyék és Pestmegye déli részének forgalmából, azt minden eszközzel ide kell terelni, hogy ennek a nehéz viszo nyok közé került városnak gazdasági életét gyarapítsa. Ennek pedig egy módja van. Ha szállítássá" átrakással foglalkozó vállalatok mellett a város és az állam is revízió alá veszi a sajál intézkedéseit és alkalmazkodik a közgazdasági életnek az olcsóság felé törekvő irányzatához. Csak ha leszállanak a szállításra és átrakásra nehezedő közterhek, lehet hasznot kicsiholni még azokból a közlekedéspolitikai képtelenségekből is, amelyek a békeszerződések következtében állottak elő s melyeknek legklasszikusabb példája a felsősziléziai szén, amely hatszáz kilométer helyett nyolcezerhatszáz kilométeres uton jut el Szegedre. Rekonstrukció előtt a GSmbSskormány ? Lázár Igazságiigyminiszíer magasabb megbizást kap, Fabinyi Tihamér lesz az uíóda és Baross Gábor lesz a kereskedelmi miniszfer (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) A politikai életet még egy hónap választja el a E

arlament összeülésetől, de azért már is érezető bizonyos izgalom az őszi parlamenti kampány mikénti alakulását illetően. A kormány tervei egyelőre ismeretlenek. Ellenzéki körökben azt rémélik, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök rádiószózata, amelyet október 1-én mond el, valamelyes világosságot vet majd a kormány szándékaira, különösen atekintetben, hogy a rohanó külpolitikai események forgatagában Magyarország milyen álláspontot foglal el és hogy a kormány belpolitikai téren milyen atmoszférát teremt, az őszi parlamenti ülésszak idején milyen politikai, vagy gazdaság javaslatokkal óha jtja foglalkoztatni a Házat. A belpolitika jövő kialakulása, — mint mondották —, sok tekintetben függ Gömbös miniszterelnök és gróf Bethlen volt miniszterelnök tanácskozásától. Ettől függetlenül azonban olyan helyről, ahol a kormánv szándékait ismerik, azt az információt kaptuk, hegy előreláthatóan még a parlament őszi ülésszakának kezdete előtt a kormányban bizonyos rekonstrukciót hajtanak végre. Informátorunk hangsúlyozta, hogy ennek az átszervezésnek semmiféle politikai jelentőség nem tulajdonitható. Nem azért történik, mintha a kormány egyik, vagy másik tagja nem a legmesszebbme. noen birna a miniszterelnök bizalmát, hanem olyan okok játszanak szerepet a kormány-rekonstrukció végrehajtásában, amelyeknek nincs személyi vonatkozásuk. Azt beszélik, hogy Lázár Andor igazságügyminisztert magasabb megbízatásra szemelték ki. Az így megüresedő igazságügyi tárcát, hir szerint F a b i n y i Tihamér, a mostani kereskedelemügyi miniszter foglalná el, viszont a kereskedelmi tárcára Baross Gábort, a TESz elnökét emlegetik. Informátorunk hangsúlyozta, hogy ez a kormány-rekonstrukció teljesen független a belpolitika kialakulásától, inkább technikai jelentősége van. Er a rekonstrukció hir szerint, már a közeli betekben megtörténik, ha Gömbös miniszterelnök legfelsőbb helyről elnyeri hozzá az aprobációt. 1! nyupfi nagyhatalmak uiai?b nyilatkozata Rusztria fiipsetfensége kérdésében A szén utazik A szegedi gázgyárnak szénre van szüksée. A szegedi gázgyár a szenet egy sziléziai anyában rendeli meg, mellékesen megjegyezve, Sziléziának abban a részében, amelyet a békeszerződés elszakított Németországtól és Lengyelországnak ítélt oda. Szenet a szegedi gázgyár már azelőtt is rendelt ebből a bányából, mert a magyar 6zenek, különösen mióta a petrozsényi és zsilvölgyi szénmedencét elvesztettük, nem elég magas fütőértéküek és gázfejlesztésre nem alkalmasak. A magyar gázgyárak tehát gázszénszükségletüket, akarva-nemakarva, külföldről kénytelenek beszerezni. Azelőtt, ha a szegedi gázgyárnak, vagy bármelyik más nagy szénfogyasztó vállalatnak gázszénre volt szüksége, elküldte a rendelést Porosz-Sziléziába, a bánya elismerte a rendelést, működni kezdtek a csillék, megrakták a vasúti vaggonokat és a vonat a legrövidebb uton megindult a rendeltetési állomás felé. Ma a dolog nem ilyen egyszerű. Minden rendelésnek kompenzációs és valutáris nehézségek állanak az útjában. A rendelésnek végig kell csinálni a különböző engedélyező és valutát kiutaló hatóságok és hivatalok retor'áit á csak ha legalább huszonöt pecsét van rajta, indulhat útjára. Ugyanezeket a formalitásokat csinálja végig a rendelés Lengyelországban is. Az ottani hatóságok is meg akarnak bizonyosodni, hogy nem történik valami szabálytalanság és a lengyel nemzeti bank a szénért, különösen a magas kalóriatartalmú szénért, amely aranyat ér, megkapja-e a megfelelő ellenértéket. Mindezen előzmények után pedig méltóztassék elővenni a térképet. A lengyel szénbányavidék Szegedtől kerekszámban hatszáz kilométer távolságra van. Tizenöt-husz kilométer ide, vagy oda nem számit. Úgyannyira esik körülbelül a hírhedt lengyel korridor végén fekvő Gdynia kikötője is, a világ legújabb tengeri kikötője, amelyet a lengyelek azért építettek, hogy ne kelljen nekik az évszázados és minden felszereléssel bőségesen ellátott danzingi kikötőt használni. A szenet a bánya nem a hatszáz kilométeres legrövidebb uton fuvarozza Szegedre, mert drága neki a lengyel-cseh-magyar köte1léki díjszabás, hanem Gdyniába ¡rányitja. Ott a szenet hajóra rakják, a hajó megkerüli egész Európát, elmegy Brailába, ott a szenet másodszor átrakják s a Dunán és a Tiszán, vizi uton megérkezik végre Szegedre. Hatszáz kilóméter helyett a szén utazott vasúton ellenkező irányban másik hatszáz kilométert, tengeren hétezret, a két nagy folyón további ezret, hogy rendeltetési helyére eljusson s hogy a bánya és a felhasználó gázgyár a szállítási költségeken valamit meg tudjon takarítani. Ha másban nem, ebben az egy adatban benne van a háború utáni politikai és gazdasági rendszer minden fonáksága és őrültsége. De hát az őrültségben is lehet rendszer s mihelyt rendszerrel állunk szemben, annak jelenségeivel és következményeivel számolni kell. Az egyik ilyen jelenség pedig, hogy az országhatárok által széttagolt és megdrágult vasutakkal szemben a folyók, — értve ezalatt természetesen a nemzetközinek nyilvánított folyókat. — ifilentőséfire meenövekedett Ha Genf, szeptember 27. A három nyugati nagyhatalom: Anglia, Franciaország és Olaszorszag — mint ismeretes —, ezév február 17-én közös nyilatkozatot tettek közzé Ausztria függetlenséj gének kérdésében. Barthou ma délelőtt azzal i a javaslattal fordult Anglia és Olaszország genfi j megbizottaihoz, hogy a bárom állam kormanya I a februári elvi jelentőségű nyilatkozatot egy u jabb hivatalos nyilatkozattal erősítse meg. Ennek a nyilatkozatnak a szövegét Barthou frani cia küiiisvminiszter eayideiüles be is mutatta az angol és olasz főmegbizottaknak. Anglia részéről Barthou az általa tervezett nyilatkozathoz a hozzájárulást már meg is kap. ta. Az olasz kormány hozzájárulása még nem érkezett meg. A három állam közös nyilatkozata — a kiszivárgott hirek szerint — hangsúlyozni fogja, hogy Ausztria függetlenségét biztosító februári nyilatkozat óta semmiféle olyan esemény nem történt, amely az aláiró három állnm magatartásának meávákeztiiiátsára okot adott volna.