Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-23 / 215. szám

DHMAGYflBORSZAfi SKBOED, SaerkM««Még: Somogyi neos ^Z^Lcio. Telefon: 23-33.^Klndóhlvntal kOlctHnkOnyvtAr ét (egylrodo • Aradi uccn S. Telefon - 13-00. « Nyomda : LBw Llpól uccu Itt. Telefon - 13^oft. TArlrnll levélolm: IWImamrantAg sceged Magyar sorsok Lengyelország visszavonta hírhedtté vált indítványát s nem lehet tudni, a népkisebbségeknek mi ártott jobban: az indítvány előterjesztése, vagy visszavonása. A nemzeti kisebbségek bizonyára azt szeretnék legjobban, ha minél kevesebbet kellene róluk beszélni. A nemzeti kisebbségek szeretnének békében élni, békében várni s békében teljesíteni azt a feladatot, amit életüknek és kultúrájúknak fenntartása ró rájuk. Minden izgalom, mely problémáik körül militarizálja a közszellemet, minden nyugtalanság, amivel jogviszonyaik s az államhoz való tartozandóságuk tartalma és kötelezettségei megvitathatok, csak neheziti életüket és súlyosítja gondjukat. Nem akarunk triválisak lenni, de a népkisebbségek helyzetét nem lehet jobban érzékeltetni, mintha azt mondjuk, hogy az uj államoknak a kisebbségek lettek a — zsidósága. Ez a hasonlat a — tizenöt-tizenhat év előtti idők közszelleme szerint alkalmazandó helyi s z i nr e, hogy minden félreértést kizárjon s minden jellegzetességet bemutasson. A nemzeti kisebbségek lettek tárgyai minden uj állam türelmének és civilizációjának, mintahogy minden állam civilizációja a zsidósággal szemben tanúsított magatartásával mérhető. Minden belpolitikai izgalom, minden külpolitikai nyugtalanság legelőször a nemzeti kisebbséek hátán szánt végig. Minden erő és minen félelem a legkisebb ellenállás irányában hat s vannak politikusok és vannak politikai csoportok, akik számára a tekintélyt az aktivitásuk adja meg. Ezek számára nélkülözhetetlenek a népkisebbségek s ha ilyenek nincsenek a határokon belül, megelégednek a vallási kisebbségekkel is, hogy szavuknak súlyát, hangjuknak erejét, cselekvésüknek felelőtlenségét a legkevésbé védettekkel szemben s a legkevésbé védetteken mérjék le. Mennyi póz és mennyi frázis, mennyi hajrá és mennyi hajsza, mennyi gyújtogató jelszó s mennyi nyugalmat rabló, békét feldúló fogadkozás próbálja sikerrel erejét a népkisebbségek védtelenségén és kiszolgáltatottságán. S a türelmetlenségnek milyen atmoszférájába burkolják őket, valahányszor a határokon kivül elhangzik egy szó, felsir egy panasz, ökölbe szorul egy-egy vád, vagy vitába kezd egy szempont, vagy egy érv. Békés férfiak összejönnek a határon tul, — itt valahol, ott valahol, esett, szép szomorú fejekkel nég y-ö t magyar összehajol, — és boros fogadkozással az elszakadt magyarság sorsáról emlékezve nézegetik poharuk fenekét s nem is gondolnak, nem is gondolhatunk arra, hogy elbusulások híre milyen förgeteges veszedelemmé tornyosul, mire a határokon tul ér s mennyi vád és mennyi bilincs készül boros és lelkes s csak magukat vigasztalgató szavaikból. H a zörren egy levél, poroszlót jönni v é 1 a határokon tul minden uj uralom. S ha citiut egy levél, könyv, vagy újság, ami a történelmi múltnak folytatását igéri, egyszerre mar s-m a r s o t dobol a félelem, vádiratok rajzanak, elfogató parancsok özönlenek, házkutatások lepik meg a békésen alvó családok százait, vizsgálati fogságba vetnek mindenkit, nem akiket a bizonyitékok terhelnek, mert bizonyítékok nincsenek, de akiknek szellemi erejétől, tekintélyétől és tudásától tartaniok kell s egyszerre nem kívánatos elemekké válnak azok, akiket apáik siriain domboruló hanVasárnap 1934 szepL 23. Ara 20 fillér x. évfolyam, 213. sz. tok sem engednek elválni az idegenné vált rögöktől. Ha idegen fehérje jut a szervezetbe, virulenssé válhatik minden elmúlt betegség. A lengyel javaslat egyszerre kiélezte azt a viszonyt, ami a népkisebbségek s uralmaik között alakult ki s-aminek alkotmányjogi vonatkozásait s jogi tartalma fölött kiélesedett vitákat már-már elfelejtette a megszokottság. Ez az aktualitás egyszerre virulenssé tette a türelmetlenségnek baktériumait, a gyűlölet kórokozóit s a kulturátlanság kitenyésztett kultúráját. A lengyel népnek másfél évszázadon keresztül kellett busulnia hona állapotj á n, ez a másfélévszázados nemzeti keserűség s ez a másfélévszázados történelemnélküliség több testvéri érzést és több szolidaritást fejleszthetett volna ki azok iránt, akiket a sors ugyanabba a betegágyba fektetett le, amiből a lengyel nemzet másfélévszázados ájulás után felkelhetett. A Népszövetség nem falusi elöljáróság, ahová következmények nélkül lehet indítványokat benyújtani és visszavonni. Lengyelországot, ha más nem, feltámadásának ténye kötelezte CLOFlZBTftS: Havonta helyben 3.20 Vidéken Bndapetten 3.00, kUlfOldHn 0.40 |>eng«. - egyes szAm Ara h«lk'íznap 12, vaMr- és Ünnepnap ZO tul. Hirdetések (elvétele fartfa szerint. Me*j»e-J lenlk /»íllo kivételivel nnoontn reqge I arra, hogy mielőtt ilyen világpolitikai változást kezdeményez, előbb megvitatja javaslatait azokkal, akik afelett dönteni hivatottak. A lengyel kormány, mint az uralom n e o p h i t i á j a, megtagadja a sorsközösséget azokkal, akik harcoltak érte s küzdöttek az ő szabadságáért is. S attól félünk, a népkisebbségek eltorzult élete, megnehezedett sorsa s megsulyosodott életfeltételei járnak majd ennek a tour-retour lengyel javaslatnak nyomában. Amikor mindenki segítségre van kötelezve s amikor ezerszeres annak kötelezettsége, akit az emberi szolidaritás s a történelmi lelkiismeret ébresztett fel nemzeti létének ájultságából, akkor legalább ne ártsanalc azok, akik segíteni nem tudnak. A csehszlo* vák kormány magyar lapok betiltásával —» nyújtotta be újra a visszavont lengyel javas-» latot, Jugoszlávia már fellelkesült a lengyel kezdeményezésen s attól tartunk, a románi visszhang lesz még a legsúlyosabb és legkeservesebb. Ártatlan emberek millióinak könynye sem fogja lemosni az uj parancsolok emlékezetéből a lengyel indítványt. A kisantantállamok ijedten védekeztek a fulyot kisebbségi vádak ellen Genf, szeptember 22. A Népszövetség közgyűlésének VI. bizottsága szombatom délelőtt 10 áraibor folytatta ülésezését. Az ülés első szónoka Antóniádé román kiküldött volt. Beszédében utalt arra, hogy mig az előző években a kisebbségi kérdés általános vita tárgya volt, addig most a magyar kiküldött szakított a hagyományokkal és konkrét adatokkal, váddal lépett fel. — Teljesen igaza van Eckhardt magyar kiküldöttnek abban, hogy a Népszövetség illetékes szervei mindent elkövettek a kisebbségi kérdések rendezése érdekében. Magyar részről 10 év óta Románia ellen mindössze csak 10 petíciót nyújtottak be. Eckhardt szerint a kisebbségi jogokat Romániában nem hozták összhangba a román törvényekkel. A magyar kiküldött különösen az iskola tö rvényeket bírálta és megemlékezett arról a megkülönböztetésről és üldözésről, amelyben Romániában a magyar kisebbségeket részesitik. Antóniádé ezután számszerinti adatokat sorol fel arra, hogy Románia mennyi nemzetiségi iskolát állított fel és évenként hány millió leit költ azok fentartására. Végül kijelentette, hogy Románia mindenkor gondját viseli a kisebbségeknek. Fotics szerb kiküldött szólalt fel: — A magyar küldöttség nem intézett ugyan még támadást Szerbia ellen, de valószínű, hogy későbbi alkalomra tartogatja ezt a támadást. Szerbiának a kisebbségi jogvédelemből folyó kötelessége csakis a nemzetek szövetségével szemben áll fenn, de nem Magyarországgal szemben. Harmadiknak Benes cseh külügyminiszter szólalt fel: — Ami Eckhardt beszédét illeti — mondotta —, az legnagyobb részében formailag támadás, lényegében azonban védekezés volt az esetleg érhető támadással szemben. A magyar delegátus nem ejtette ki Csehszlovákia nevét, én tehát íoyalitással, de őszinteséggel is tartozom neki. Eckhardt azt mondotta* hogy elnöki megnyitó beszédemben elfeledkeztem megemlékezni arról, hogy a kisebbségi védelem egyre inkább veszít hatásából. Tegnap leDciismeretvizsgálatot tartót-» tam ebben a kérdésben és azt találtam, hagyj Eckhardt kiküldött beszéde iuLzott és igaztalant volt. A nemzeteik szövetsége illetékes szervei min-» denkor lelkiismeretesen foglalkoztak a kisebbségi kérdésekkel. — Tizenöt év óta a cseh kisebbségek sohasen* fordultak még petícióval a nemzetek szövetség géhez. Tavaly Magyarország delegátusa — é» ezt felpanaszolta, a ruszinszkói kérdésben fom dúlt petícióval a nemzetek szövetsége elé. Enneia a petíciónak tartalma nem felel meg a valósáé* nak. Azzal vádolják Csehországot, hogy 15 é* óta nincs életbelép tetve a ruszinszkói önkormány« zat. Anglia, Franciaország és Olaszország delegárf tusai e kérdésben állást foglaltak és 1933 októi berében megvizsgálták az ügyet és art a meggyőz ződésüket fejezték ki, hogy a ruszinszkói önkor* mányzat kérdésében az autonómia előkészitése érdekében, amelyet csak a gazdasági válság hátrál* tátott, a cseh kormány mindent elkövetett. Imi a világos vád, amelyei ellenünk emeltek, alaptalan. Eckhardt azzal fejezte be beszédét, hogv nem kíván viszályt támasztani senkivel és csak' az igazságos, pontos végrehajtását kéri a kisebbségi szerződésnek. Aláírom ezt én is, Eckhardí azonban mégis messze ment támadásaival. Megy vagyok győződve, hogy a követendő helyes ut tl reciprocitás elve. Kész vagyok ennek az elvnek az alapján Magyarországgal, vagy más államok* kai tárgyalni. Franciaország képviseletében Massigli sajnálW tának adott kifejezést, hogy a vita kevésbé épúÁ letes jellegű volt és gyakorlati eredményre nem is vezethet. Az utolsó szónok Aloisi báró olasz delegátm volt. Az elnök ezután az ülést berekesztette és a vitj foljtatását hétfőn délelőtt 10 órára tűzte ki.