Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-19 / 211. szám

SKBOED, SceikesztAaég: Somogyi uccb 22nk.em,Telelon: 23-33.^Kiadóhivatal kölc»önkönyvtór é* (egylrodn: Aradi ucea 8. Telefon : 13-OA. * Nyomda s l»w tipól nee« 1». Teleírni: Távirati «M leveleim: DOmagyaronzAg Seeon) Szerda, 1934 szepf. 19. Ar« 12 fillér X. évfolyam, 211. sz. EtÖFIZETÉS: Havonta helyben 3.2(1 Vidéken M Budapesten 3.00,kllu»ldMn •.40 pengd* <- Egyes szdm ara hélkUznap ÍZ, vaíAr- és Ünnepnap 20 (111. Hlrdetéaek felvétele tarlta szerint. HrqTrlenlk héMö (elvételével napontn reaac A béke kék madara Oroszország tagja lett a Népszövetségnek s a világpolitika jámbor nézője — tragikus szinpad, melyen a nézők összekeveredtek az aktorokkal, — most önmagához interpellációt intézhet: előbbre jutott-e a Népszövetség feladatai teljesítésének utján s közelebb jutottunk-e ahhoz az állapothoz, aminek megteremtésére irányuló vágy szülte meg a népszövetségi gondolatot. Attól tartunk, nincs a világpolitikának az az U f f e r i n i-je, aki az ismeretlenség fekete leple alól elő tudna varázsolni valamit, ami eredményhez hasonlit. A Népszövetség ugy született meg, mint a nemzetek feletti hatalom, a vágy biborbölcsőjében ringatták s az illúziók rózsaolajával kenegették gyönge tagjait. Amit az emberiség a világháború romjai alól ki tudott menteni: régi hitek emlékét, régi törekvések, régi harcok, régi célok es régi ideálok megszenesedett csonkjait, azt mind-mind beépítette a népszövetségi gondolat palotájába. A világháború által oltárra emelt s véráldozattal ünnepelt erőszaK uralmával szemben a népszövetségi gondolat volt az emlékben gazdag mult s a megszépítő jövendő. A vjlágháboru A n t i k r i s ztusával szemben ez volt a krisztusi gondolat s a krisztusi eszme. Az emberi szolidaritás hitét a népszövetségi gondolatra biztuk, ez a gondolat, mint a Vesta szüzek temploma őrizte ereklyéit a felrobbantott, megsemmisített, megalázott, porrátört emberi szolidaritásnak. A háború mérgének, ugy gondoltuk, a népszövetségi eszme lesz a leghatásosabb ellenmérge, a Népszövetség fogja kitaposni azt az utat, amelyen az emberiség el fog jutni, mégis el fog jutni a világ békéjéhez. A Népszövetségről azt hittük, hogy a huszadik század legnagyob gondolata és 1 e g n a sr y o b b alkotása, ugy gondoltuk, hogy ezt a századot egyszer majd a Népszövetség századának fogják elnevezni s az emberiség történetében ugyanolyan jelentőségű lesz a szerepe, mint amilyen a puskapor feltalálásának, Amerika felfedezésének, a reneszánsznak, vagy a reformációnak volt. Nem azt a súlytalan eseményt láttuk meg, ami súlyos s világtörténelmi változásokat előidéző változásnak lesz akaratlan és tudattalan okozója, — magát a világtörténelmi változást, magát a haladást és fejlődést láttuk benne. Azt hittük, hogy a Népszövetség fogja az erőszak világát visszavezetni a béke világába s mármár ott tartottunk részeg várakozásunk felelőtlen lázálmaiban, hogy még a világháború véráldozatait sem sokaltuk olykor azért az eredményért, amit a Népszövetségtől vártunk. Ez volt a hitünk s meg kell állapitanunk, hogy amilyen mély, megingathatatlan, életet betöltő s a jövő álmait kiteregető volt a hitünk, olyan gyökeres, mély megrendülést keltő, a nemzetközi élet minden jelenségét átformáló lett a csalódásunk. Azt gondoltuk, hogy a vágyak álompalotá ja, a béke örökimádás-temploma lesz a Népszövetség s mire felépítettük a világbékónek ezt az uj jeruzsálemi templomát, kiderült, hogy nem a béke istenének emeltünk hajlékot, csak egy nagy i ktatóhivatalt emeltünk fel, egy nemzetközi és világpolitikai sóhivatalt s hogy az egész Népszövetség nem más, mint egy tribün a béke szónokai s egy titkos m üh e 1 y a háború bajkeverői számára s hogy a Népszövetség a politikusoknak ezenfelül csak egy szívességet és egy szolgálatot tud tenni, megismerteti őket egymással. A népszövetségi tárgyalások kezdenek az ismerkedési estélyekhez hasonlítani. A politikusokat megismerjük, csak a politikájukat nem. Arcukat feltárják, de gondolataik rejtve maradnak. Azt halljuk, hogy mit mondanak, de azt nem tudjuk, hogy mit suttognak. Pedig — mennyivel fontosabb volna a suttogás hangjait ellesni, mint hallgatni a nagy szavak páthoszát, amivel már nem is egymást, csak a jámbor, a hiszékeny, az illúziók által elmérgezett vágyó-biró-remélő hallgatóságot akarják elkáprázni. Azt hittük, azt hihettük, hogy a Népszövetségnek olyan eseményei lesznek, mint a háború megelőzése, mint a döntés háborús állapotban levő államok között, mint a fegyverkezés eltiltása, a municiósipar korlátozása, a világbéke előkészítése intézményekben, alkotásokban, rendelkezésekben és rendtartásban. S most az az esemény, hogy Hitler kilép-e s hogy Sztálin belép-e? S az az érdekesség, hogy két dudás még a népszövetségi csárdában, — KafanakodLacLeman, — sem fér meg. Ha a montecarlói kaszinóból egy tag kilép s belép egy másik, senki sem vészig észre, senki sem tudja, senki sem tartja számon a legközvetlenebbül érdekeltek körén kívül. A Népszövetség lassankint nemzetközi kaszinója lesz a nemzetközi politikának, — kit érdekel majd, hogy Chile kilép s Bolivia tag lesz? Lassankint nem fog érdekelni senkit, mint ahogy lassan-lassan sorvad annak az intézménynek érdekessége és jelentősége is, ahonnan kilépnek az elégedetlenek s ahová belépnek azok, akik valamit még várnak tőle. A világ hite lassankint felszáll majd Genfből s ha egy darabig gazdátlanul csapong is majd a levegő tengerében, egyszer majd megtalálja a Jóreménységnek másik fokát s ott megpihen, amíg uj csalódások nem jönnek, uj kiábrándulások nem riasztják majd fel s megint nem kell majd útra kelnie örök utján, örök vándorlásán a béke kék madará -nak. Kedden este a szovjet bevonult a Népszövetségbe A közgyűlés 39 szóval megszavazta Oroszország felvélelél Liivinov székfoglaló beszéde csalódást keltett - »A szovjet mindenkor tiszteletben tartja a nemzetkőzi megállapodásokat« Genf, szeptember 18. A Népszövetség palotája előtt kedden délután nagy tömeg verődött össze. Az érdeklődés a szovjetkiküldötteknek szólt, akik kedden lépték át először a közgyűlési terem küszöbét. Amikor M o 11 a szövetségi tanácsos a Népszövetség elé érkezett, a tömeg élénk éljenzésben tört ki. A Népszövetség közgyűlése délután 6 órakor kezdődött. Az ülésterem 6 órakor teljesen megtelt kiküldöttekkel, diplomatákkal és újságírókkal. Az elnök jelentette, hogy az elnökségi ülés megvizsgálta a politikai bizottság jelentését Szovjetoroszorszag belépése és állandó tanácstagsága ügyében. Ezután a bizottság elnöke ismertette a határozati javaslatot. M o 11 a svá jci főmegbizott utalt tegnapi beszédére, Svájc fenntartja ellenzését a belépéssel szemben. De Valér a ír, megbízott kijelentette, hogy támogatja a szovjet belépését. Felkérte i szovjetet. hógv belépése alkalmával biztosítsa sokmilliónyi lakosságának az egyéni és vallásszabadságot. Perzsia képviselője örömmel üdvözölte a szovjetet. Argentína képviselője hangoztatta, hogv nemzete önérzete azt kívánja, hogy tartózkodjék a szavazástól. Az elnök ezután elrendelte a szavazás', hogv felvegvék-e a szovjetet a Népszövetségbe? A szavazás hét órakor ért véget. A teremben levő 49 szavazásra jogosult nemzet képviselői közül Szovjetoroszország 39 »igen" sza. vazatot kapott Heten tartózkodtak a szavazástól, három tagállam „nem"-mcl szavazott. „Igen"-neí szavazott 11-el több, mint amennyi a kétharmad többséghez szükséges lett volna. Az elnök ezután kijelentette, hogy Szovjetoroszországot felvették a Népszövetségbe. Utána azt indítványozta, hogy az ülés szavazzon a másik kérdésben: kivánnak-e áHandó tanácstagságot a szovjetnek? 50 szavazásra jogosult közül tizen tartózkodtak a szavazástól, negyvenen pedig „igen'-nel szavaztak. A szovjet tehát csaknem kétszerannyi szavazatot kapott, mint amennyire a tanácstagság biztosítására szükség lett volna. A mandátumvizsgáló bizottság elnöke bejelentette, hogy a szovjet kiküldöttek megbizó levelét rendben találta; L i t v i n o v külügyi népbiztos. P o t e n k i m római követ