Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-16 / 209. szám

16 DÉI. MAGYARORSZÁG 1934 szeptember 16. Férfi divatkalapok, nyakkendő különlegességek, esőernyők ^'^tSS A DELMAGYARORSZÁO REGENYE KÉSŐ NYÁR 42 A fiuk letelepszenek a Hosszít kőlépcsőkön, Juci és Sári eltűnnek az öltözőben és pár perc múlva megjelennek frissen ruzsozva, pizsamában. Juci fehér és bois de rose — Sári égszínkék, narancssárgával. — Na, hol hagytad a mukidat, Ju-CsiWong? — Kérdi Misi, a Sári barátja. — Távuszást rendez a rózsás bazenben, le akar adni pár kilót a pocakjából — hápogja Pista tele szájjal. — Hadd békén, nem is kövér. Nagyon szép férfi: — Haha! Sári a pocakosok pártján van! Hazabeszélsz, cicuskáml — És Misi jó csattanósat vág a lány kerek nyakára, aztán a combjára. — Vidd innen a praclidaf, Hagyj enni, — méltatlankodik Sári. — A kövéreknek kis adag jár. — Misi a legnagyobb lelkinyugalommal letör egy darabot Sári kenyeréből és bevágja. Juci Pistával osztozik.' — Te megint csak ugorkát eszel? Nem szabad tovább fogynod. Vedd el a sonkát mind, én úgyis több kenyeret eszem. — És Juci kenyerére rakja az egész felvágottat. Közben egyszer megcsókolja hátul a nyakát. Juci nyugodtan letörli batisztkendőjével és zavartalanul eszik tovább. A kenyér csak tányérnak 6zolgál. Sonkát eszik ugorkával. Egykettőre üres mindakét alumínium doboz. Élfogyott a fekete is. De a fiuk még éhesek, főleg Misi zúgolódik: — Sári mindig keveset hoz, spÓTol. Muszáj valahogy segíteni magamon. — Szerezz még egy nőt, akkor dupla porciót kapsz — mondja Juci. — Hogyisne. Arra ráfizetek: — Szemtelen vagy, hallod. — És Sári jóllakottan a fiu térdére hajtja a fejét. — Qlj ugy, hogy a nap ne süssön a szemembe. Ennyi áldozatot te is hozhatsz egyszer egy héten. — Hopp! Van egy écám! — Misi nem Kajfandó még stabilizálni a helyzetet. — Itt a Berta, előbb még egyedül láttam. Az becsomagol minden ehetőt, a levest termoszban, a nudlit külön zacskóban, befőttet üvegben — mit mondjak — Pista bólint. — Igen, a Berta nagyon rendes nő. — Hat tudod mit, gyerünk keressük mee... A kaja az enyim, a nő a tied lehet. Ezzel egyszerűen lerakja Sári fejét a kőre, aláterit valami kendőt, tréfás puszit nyom az orra hegyére és feláll. Négy órakor Juci elhatározza, Hogy legalább tiz percig várat magára. De öt perccel négy után már ott van az óránál. Kósa éppen akkor jön ki a kávéházból. — Mi az? Már pizsamában? — Ez a nap nekem már nem elég meleg. Elég volt a hideg vizből. — Legalább igy is látom. Nadrágban lányosabb. Megint ott sétálnak fel a Venus háta mögött. Eiry sárgapizsamás nő petúnia magot arvüft papírzacskóba. Szorgalmasan hajlong, vigyáz minden szemre. Kósa megfordul utána. — Mit néz rajta? — Tudja, hogy ezt a nőt láttuk odafönt» a padon — a barátja puderezte az orrát — emlékszik? Most petuniamagot gyűjt zacskóbn, hogy megspóroljon husz fillért és mégis virágos Irt>yen az ablaka. Mondom, a roai lányok többfélét tudnak, mint a régiek. Érdekes —• majdnem titokzatos ez az uj típus. Ma HEKE MARGIT | Pár lépéssel odébb hirtelen megáll. — Tudja mit, Jucika? Szökjünk az ötös vonattal. Ha siet, még elérhetjük. Megvacsorálunk valami kis budai kocsmában — ha nem fél tőlem. — Félni? — Juci megint egészen a régi, fölényes, hideg kis nő. — Én mindig pontosan addig megyek, ameddig akarok. — Ugy. És most meddig akar? — Egyelőre nem messzire. Csak a Zöld vagy Diófáig. Persze, maga fizet. — Hajlandó vagyok erre az áldozatra is. — A srácoknak nem engedem, de ha már ilyen tekintélyes úriemberrel hozott össze a szerencse. — Magyarul: öreg bácsival. — Ugy látom, az a perverzitása, hogy szereti a kellemetlen szókat. Megjegyzem, nagyon jó, mert semmivel se szolgálhatok könnyebben. — Eddig nem tapasztaltam. Legföllebb őszinte volt. A vonaton már régi jó barátok. Juci lenge nyári ruhájában sokkal meztelenebb, mint trikóban volt. De amellett hozzáférhetetlen. Vonz és taszit,— kacér és nyersen fius. Csupa feltörő. — Meséljen valamit magáról, a környezetéről, a munkájáról, ha van. Juci erre nem hajlandó. — Én se kérdeztem, élnek-e a szülei, hány testvére van és hány gyermek apja. — Nőtlen vagyok. De ez megint gondolkodóba ejti. Furcsa. Eljött velem, pedig azt hitte, házas ember vagyok. Ez jelentheti azt is, hogy nem számító, de esetleg azt is, hogy hajlandó házasemberrel is kikezdeni egyéb ellenszolgáltatásért. Az ördög igazodik el rajta. (Folyt, kov.) AZ AD A vaqyonátruházós és a közadók Ingatlannak élők közötti átruházása esetén a szerző az ingatlannal felel az átruházás előtt esedékessé vált minden olyan köztartozásért, amely az érvényben lévő rendelkezések szerint az átruházott ingatlant közvetlenül terheli, vagy azon telekkönyvileg be van kebelezve. Az ilyén köztartozásokért a volt tula jdonos az államkincstárnak elsősorban felelős és csak abban az esetben szabad az uj tulajdonostól azokat végrehajtás utján behajtani, ha a behajtás a volt tulajdonossal szemben nem vezetett eredményre. A községi elöljáróságok az érdekeltek kívánságára saját könyveik utmutatása szerint az átruházott ingatlant közvetlenül vagy telekkönyvi bekebelezés folytán terhelő köztartozásokról bizonyítványt kötelesek kiállítani, még pedig, ha a bizonyítvány kiállítása idején nincs az adókivetés teljesen befeiezve, annak feltüntetése mellett, hogy a kiállítás idején még milyen adók nincsenek kivetve. A kiadott bizorvitvány e vevőre nézve az államkincstárral és a helyhatósággal szemben is bizonyító erővel hir. Ennek folvtán a vevő ilyen bizonyítvány birtokában csak a kimutatott és a kiállításkor még nem esedékes folyó adónak az év végén netán hátralékos része erejéig tehető felelőssé. Ingatlanárverés esetében az ingatlant közvetlenül terhelő föld és házadó, valamint ezek járulékai az árverés jogerőre emelkedése után terhelik a vevőt és ennek számlájára vezetendők át. Ha az ingatlant házastárs, saiát vagv házastársának fel vagy lemenő rokona, testvére, vagy féltestvére, vagy e személyek valamelyikének házastársa ruházza át. ugy a szerző minden korlátozás nélkül felel az ingatlant terhelő hátralékban maradt köztartozásokért, még abban az esetben is, ha az előbb emiitett községi bizonyítványt megszerezte. Üzletátruházás esetén az átvevő uj tulajdonos az átruházott üzletből eredő köztartozásokért is felelős, kivéve, ha az átruházás csőd folyamán történt. Az átruházott üzletét terhelő köztartozásokról a nyilvántartó közegek bizonyivánvt kötelesek kiadni, mely bizonvitvánv ugy az állammal, mint a helyhatósággal szemben bizonvitó erővel bir. Hofbaner Artúr. ? Hol vásároljunk ! Hol dolgoztassunk \ Deimaguarország Kis ClmfAra ANTIQUARIUM: tungária kényveket vesz, elad és owrél AUTÓ ÉS FÉLSZ EK ELÉS1 CIKKEK: Hóna Alföldi Gépkeresk, VálL, Feketesas-o 22 FESTŐ ÉS MÁZOLÓ: Szabó ístván, KálVa tér 1 FÉRFIPUHA: Uau lgnácz, Kelemen-n. k ILLATSZERTÁR: Gáspár Ulatszert&r. 8zéch«iy1-téi >. IRODABF.RF.XDF.ZÉS: Wlrth és Rengey, Széchenyl-^ér fc KALVHARAKTAR: Léderer János, Somogyi-ucca KÉPKERETEZÉS: Freimann Miksa, Kárász-u. 10. 18 szegedi kereshedOhrOi es iparosohn» MOSODA: iattyu-mosóda. Takaréktár-u. & OLAJ- ÉS MrSZAKI CIKKEK: Ruh Vilmos Mikszáth K. u. I. ÓRA ÉS ÉKSZER: Tóth Józsel, Kölcsey-a. I. RÁDIÓ ÉS GRAMOFON: UMiUch Albert Rárász-ucca 7. Kelemen Márton, Kelemen-u. 11. SELYEMARUK: ÜoltzeT S és l'iaL, • tőpostávaJ szeműéi SZŐNYEG: Dornün Mihály és Fia, Kárász-u. 12 SZŰCS: itosmann Dávid. Kárász-u 8. TEXTILÁRU: Kurucsev Sándor, Széchenyi téi 14 KÉZIMUNKA: Fischer „Kézimnnkaház". Kölcsey a 10. Fáy Margit, Kigyó x S. KÖTÖTT- és SZÖVÖTTARU: • ¡Mm ás Hegyi. Püspök >czái t-usztig Imre. Széchenyi-tér t ÜVEG ÉS PORCELLAN: Schilln :r Kálmán, C«ekoalt u. L. VILLA MOSSAG: Oeutsch Albert, Kárász-u. J. Rosn er József, 1 isza Lajo> körút VÍZ V EZ ETEK SZ ERELÖ: Fekete Nándor. Kossuth Lajos-sugájmt Ii» Szegeden szerezzük be minden szükségieíunhel!