Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-16 / 209. szám

1934 szeptember 16. D £ l MAGYARORSZÁG H MODERN BÚTOROK ÉS KÁRPITOSMUNKÁK nagy választékba KERTÉSZNÉL «¿ST* m NYARALÓ MAGYAROK a hajdani keresztesek, kurucok, és negyvennyolcasok utján IV. BAPHA Tehát megérkeztünk hajóutunk végére, Ruszcsukba, vagy ahogyan a bulgárok nevezik, Russebe. A hajóból ki kellett szállnunk és bizony szomorúan szálltunk ki belőle. Megszerettük a háromnapos ut alatt, összeszoktunk vele, megismertük. Rájöttünk valamennyien, „kabinosok" és „kabin talanok" egyaió|nt, hogy nagyon kedves hajó a §aturnus, hogy nagyon kellemes volt ez a dunai utazás. Különösen akkor éreztük ezt. amikor már a partról néztünk aGiurgiu felé karikázó fehér hajó után és amikor megpillantottuk a reánk váró füstös, kormos gyorsvonatot. A vizenjáró népek gőgje szállt meg bennünket és bizony lenéztük a szárazföldet füstiével, kormával, lármájával együtt Az utasember mindig siet, mindig ideges, akár van oka rá, akár nincs. Nekünk sem a sietségre, sem az idegességre nem volt okunk, hiszen a legtöbben pihenési szándéka knl indultunk el erre a hosszú útra, de azért szaIv'r'vofi utasok voltunk mi is. A vonat ott állt az •"> bulgár állomáson, ránk várt, az állotnásfői* < Ni/ölte velünk, hogy addig nem indul el, amig v' i nennyien föl nem jutunk rá — a menetrend ¡:--nkor nem számit —, de azért veszekedtünk a hordárokkal, a Bulgár Nemzeti Bank pályaudviri fiókjának ártatlan tisztviselőjével, akinek fülkéje előtt sorba kellett állnunk, hogy beválthassuk pengőink egyrészét bulgár valutára Már a háboru alatt nagyon meguntam a sorbaállási örömmel vállaltam a Kiss Károly által felkínált tiszteit: hogy összeszedjem a magyaroktól a vasufá jegy árát, ha valaki vállalkozik pengőim lévára való beváltására. Jelenszky LászIpné vállalkozott szegény, talán azért olyan készségesen, mert nem tudta, hogy hosszú félórákig kell állnia a sorban. A bankfiók gyorsan megtelt pengőkkel, de léva-készlete hamar kimerült. Valaki nagy táskával ment be ujabb és ujabb léva-tömegekért a városi intézetbe, hogy kielégíthesse a lévára szomjas népek igényeit. Hogy mit jelentenek súlyban, tömegben ezek % pénzszállítmányok, csak akkor tudtam meg, mikor megkezdtem a vasúti költségek összeszedését. Percek alatt ugy megtelt gyűrött bankókkal és tenyérnyi nagyságú ércpénzzel minden, zsebem, hogy majd leszakadt tőle a ruhám. k léva kisértékfi pénz, egy belőle négy fillért ér, de akkora, mint a mi pengőnk. A kötteéeszedés kézben tudtam meg, hogy útitársaink közül ki, milyen ember, hogyan bánik a pénzzel. Somogyi József gimnáziumi igazgatót találtam, a legpedánsabbnak. Háromszor is visszahívott, hogy pontosan följegyezhesse, mennyit vettem át tőle és mennyi az, ami visszajár. Nem tudom, így folytatta-e ezt a bonyolult könyvelést, de ha így folytatta, akkor nyolc kofferje közül legalább egyet a számadások és a feljegyzések töltöttek meg a nyaralás végén. A gyorsvonatnak már régen el kellett volna indulnia, de mi még mindig ott voltunk Buszcsuk pályaudvarán, vártuk a lévákat, számoltuk a beszedett pénat, tárgyaltunk az állomásfőnökkel és osHdátkoztunk, hogy a gyorsvonat bulgár utasai olyan jó szívvel törik a miattunk való késedelmet. Mosolyogva n&wk ideges buzgalmunkat a vonat ablakaiból, látszik rajtuk, hogy mindenképpen segíteni szeretnének. A nyelvvel bizony sok bajunk volt. Fsvikünk sara beszélt bulgárul, esak Kiss Károlybnn volt némi, de elég gyorsan halványuló bizalmunk. Hát nem mondom, tudott valamennyit, igyekezett is hasznosítani Javunkra tudását," de az én Pesten vásárolt bulgár szótáramnak nagyobb volt a becsületa Gyorsan elterjedt a híre a társasáa3»n, hogy szótáram van és bizony minr denki az én szótáramból akart megismerkedni a bulgár nyelv fontosabb titkaival. így történt, hogy a szegény szótár Ruszcsukban vándorútra kelt és csak akkor jutott vissza elrongyolódva hozzám, amikor három hét múlva indulóban voltam hazafelé. Végre volt mindenkinek jegye is, lévája is. Két külön kocsit kaptunk, elhelyezkedtünk benne és megadtuk a kegyes engedélyt az előzékeny állomásfőnöknek a gyorsvonat elindítására. A vonatozás első félóráiban még iokozotabban, becsültük a Saturnust, elhagyott hajónkat A háromnapos viziut elszoktatott bennünket a szagoktól, a zakatoló lármától és most, kifinomult orrunkkal és fülünkkel elviselhetetlennek éreztük a vonatot Pedig nézegethettük a vonatablakok 'lőtt elsuhanó bulgár világot. Bizony, elég kopár volt ez a világ. Szikkadt földek, sziklás hegyek, majdnem mindenütt kopárság és szegénysék- Furcsa formájú bulgár faluk mellett vitt el az utunk, színtelen, lapostetejü házikók raktak fészket a sziklás hegyek oldalában. A kiégett legelőkön csenevész tehenek és bivalyok legelésztek. Dósa István főszolgabíró ur nagy örömmel állapította meg: a magyar állatállományinak nincs párja. Kis barátunk, Jelenszky Lacika, lelkesedett az ablakon keresztül elénk tárulkozó bulgár csudákért a legjobban. Keményen elhatározta és elhatározását megfelelő formában közölte is útitársaival, hogy a hegyeket is haza hozza majd Szegedre, meg a hegyek oldalában látható barlangokat is (Kiss Károly szerint ezekben a barlangokban lakott néhányezer esztendőkkel ezelőtt az ősember.) Aztán láttunk a vonat mellett apró török falvakat is, karcsú, fehér minarettekkel és találgattuk, hogy merre vezethetett a várnai síkról menekülő Hunyady János utja. Aztán kóstolgattuk az elképzelhetetlenül olcsó bulgár cigarettákat. A legdrágább darabja sem kerül többe egy magyar fillérnél. Arany a szopóleája, iparművészeti remek a doboza, de ize, zamata, ereje egy szikra sincs. Már kezdtük sajnálni, hogy nem hoztunk magunkkal magyar trafikot, Dósa Pista bár tyánk pedig szomorúan nézegette hatalmas bőrtárcájában azt a hét portorikót, ami a háromnapos hajóút után megmaradt a készletéből. Szomorúságának az volt az oka, hogy Bulgáriában majdnem ismeretlen fogalom a szivar. Bulgár szivar nincs, a boltokban csak külföldi specialitásokat árulnak, leginkább gyönyörűen adjusztált német szivarokat, rosszakat és mérhetetlenül drágán. — Azt számolgatom — mondta elkeseredve a dorozsmai főszolgabíró — hogyan lesz elég a hét Kartelen kívüli porcsávázó szerek, mindenféle növényvédelmi szerek bármily mennyiségben beszerezhetők: IZEGEDI IPARI RT. ecetiüar és szeszdenahirááé telepén Petőfi Sándor sugárut 55. Tel.: 19-17 szivar három hétig. Legalább pipát holtam volna magammal, de különben hallom, hogy azzal se mennék sokra, mert ebben az országban nem pipálnak az emberek, még pipadohány sincs. Nincs bizony semmi más trafik, mint cigaretta, de abból aztán van vagy ezerféle! Bulgariábaa nem állami monopólium a dohány, mindenki szabadon termelhet és gyárthat cigarettát, a dohány után talán még adót sem kell fizetnie, ellenben a hülzni után annál többet. Megdöbbenve láttuk, hogy a „Momicse" nevü cigaretta husz darabos dobozán 1 léva és 80 sz tat inka add pedig az egész doboz hat lávába kerül. A dohánytermelő, földmivel, a gyáros, a dobozkészitő, a munkás, a kereskedő, a viszontelárusitó osztozik meg azon az 1 léva 20 sztatinkán, amit az állam meghagy nekik a hat lévás cigaretta forghni árából. Hát bizony nem sok jut egyre-egyre ebből a pénzből, ami a mi pénzünkben 4 egész és 2 tized fülérnek felel meg. Husz cigarettáért 4.2 fillért kapnak azok, akik a dohány magvetőjével kezdődő és a viszontelárusitóval végződő hosszú sorba szorultak. Erről az Ízléses, adóbélyeges cigarettás dobozról ismertük meg Bulgária politikai, közgazdasági és társadalmi viszonyait, talán jobban, talán hűségesebben és pontosabban, mintha hónapokig tanultuk volna könyvekből és előadásokból. Lutter Károly és Rack János nyugalmazott Máv. főfelügyelő urak pedig az én buigár szótáramnak a segítségével a vasúti viszonyokat tanulmányozták. Kivallatták a jóképű bulgár kalauzt a kilométerpénzről, a fizetésről, a szolgálatról és közben fölfedezték, hogy a vasnti kocsik Budapesten készültek. — Magyar kocsiban utazunk! — száguldott v®gig a felfedezés híre a vonaton és mindenütt fölragyogtak az arcok. Most már szerettük ezt a vonatot, zakatolásában is hazai hangokat hallottunk és Fekete Ipoly igen komoly lelkesedéssel magyarázta meg Toporczy Babucinak, pici barátnőjének, a fölfedezés óriási jelentőségét. A ruszcsuk-várnai ut is végétért egyszer. Kora délután volt, amikor Kiss Károly hangja kihirdette az utazás eredményét: Közeledünk VárnáSoa és mindjárt meg fogjuk látni a tengeri A Fekete-tengert! ^ „ Mindenki odaszaladt az ablakhoz és várta, Teste a csudát Csak Jelenszky Lacikára nem akart ráragadni az izgalom. — Ugy-e anyuka — bizonygatta édesanyjának —-, a Tisza nagyobb, mint a tenger? — A tenger, a tenger! ö kiáltották többen lt az ablakok mellől. A vonat valami Hosszura nyúlt t<S mellett robogott el. Nem volt nagyobb ez a tó a mi Fehértónknál, de víz volt és nagy tengervárásunk izgalmában minden vizet hajlandók voltunk tengernek látni. Amikor aztán megláttuk, alig vettük 'észre, mert a vonat éppen kanyarodott és néhány pillanat alatt elkanyarodott tőle, hogy büszkén befusson velünk Várna állomására. Megérkeztünk Várnára, (vagy "Várnába?) és szemünk idegenkedve tapogatta az állomás, a város nevét hirdető táblát az állomásépület oromzatán, Azt mondta ez a feketebetüs tábla- hogv? BAPHi — Bafal — Sllapltotta meg valaki, aki emlékezett m g görög és latin studiumaira, tndta, hogy a ph-t együtt f-nek kell kiejteni. Csak sokára és csak nehezen nyugodtunk meg abban, hogy a bulgárok cirill-betüket írnak. B-nek írják a V-t, P-nek a R-t és H-nek a N-t. Elandalodtunk ugyan azon, hogy a várnai pályaudvaron maga Gertso Gertseff polgármester fogadott és üdvözölt bennünket és maga Jankó? Xenofon vezérkari őrnagy, a bulgár-magvar egyesület titkára gondoskodott autókról, kalaazokról, de valahányszor megláttuk később 1s Várna bulgárul Irt nevét, mindig csalódás-félét éreztünk. Mert nagy különbség van VABNA és BAPHA között. Közel ötszáz esztendő óta tsmeriük Várnának Várnát és most nagyon nehéz BAPHAnak látni. De azért megérkeztünk Vámára fts Várna sok szépséggel és meglepetéssel fogadott bennünket, vándorló magyarokat. Sfagyar ElszfiS.