Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-11 / 181. szám

DRMAGYARORSZAG 91BGED, SaerhMSlOMg: Somogyi 1100a *I.,l.em, Telefon: 23-33.'Klndfthtvn«nl h»lc*«nk«nyvt&r éi Jegyiroda: Aradi uoen «. Teleion: 13-0®. - Nyomda : I-»w Lipót ncea t9. Telefon i ÍS^O®. TAvIrnlI leveleim i UélmagyarorMAo SMaed Szombat, 1934 augusztus IL Ara 12 fillér X. évfolyam, ISI. sz. ELŐFIZETÉS: Hnvonln helyben 3.20 Vidéken Budapetten 3.00, RUlt»ldttn 8.40 pengd* * Egyes tiám Ara hétköznap ÍZ, vaMkr» Ünnepnap 20 <111. Hír rie«*ek fclvMcle tarifa szerint. Meqlelenltc h««iA hlvftlelftvel naponta reqgci „Az események homlokterében" A sablonos gazdálkodáson kivül, amely a páros-páratlan gyermekjátékot folytatja, mikor hol búzával, hol kukoricával veti be a földeket, van belterjes gazdálkodás is. Az emberi udvariasság szeret olykor a hizelkedés mesgyéjére átcsapni s hamar mintagazdaságnak nevez hat pár tyúkot és három akácfát is, nem gondolva rá, hogy ez a fogalom intenzív tejgazdaságot, csikótelepet, disznóhizlaldát s szeszgyárral kapcsolatos ^megfelelő marhaállományt jelent, nem is beszélve a baromfitelepről, a gyümölcsösről, a szöllőkulturáról, amik ahányan vannak, mind szorosan összefüggenek egymással, akárcsak a hozzájuk tartozó és házi kezelésű ipari depandanszok, a kovácsmühelyek, bognárhajkok. A városok életében is van belterjes követelmény. A törvény csak a kereseteket szabja meg, amikor előirja, hogy kell lennie iktatónak, számvevőségnek, adóhivatalnak, a többit rábizza a közületre: csináljátok annyi szeretettel és hozzáértéssel, amennyi van 'bennetek; iskola, zene, képzőművészet, irodalom-pártolás, szinház mind alkalmas területek arra, hogy a magatok érettségéről és 'érzékéről adjatok számot, versenyre kelve a többi várossal, amelyeknek szintén van valami érzékük művészethez, közgazdasághoz, gyárak odacsalogatásához, ipari gócpontok megszervezéséhez, — lévén nem a legutolsó sorban ez is kultura. Ebben a konceptusban meghatva gondolunk a régi helyi zsurnalizmusra, amely város-szeretetével el nem muló példák alapköveit rakta le, véres harcokat folytatott s felkutatta az egész világ' sajtóiét, hogry megörökítse a felemlegetettségünket, már a cimbe belefoglalva a bennszülött örömét és gőgjét, mondván: „Szegeden az ország szeme ' ' De az sem volt ritkaság, hogy: „Szeged az események homlokterében." Szivesen elhittük, hogy minden, ami a várossal történik, önmagunkért van s áldozatokat hoztunk nagy-versengve, pedig intézményeknél- éppen Szegeden való elhelyezése elsőrendű államérdek volt, mindenféleképpen kifizetendő államérdek, csak kérették magukat és takarékoskodni próbáltak ott, ahol diplomatizálás esetén maga az állam lett volna kész az áldozatra. Belterjes kulturánk számtalan szines virágit messze területek ismerik azóta, voltak na£y fellendüléseink és megütött stagnálásunk is, de nyilvánvaló az őserő, amely nem pusztul ki eboő! a talajból, legfeljebb szünetet tan, hogy a bő termés után pihentetett anyaföld mintájára annál ragyogóbb kalászokkal gyönyörködtessen. Tömörkény Istvánnak van a sok közt egy rtárvánvba vésni való története Valérról, aki a földbe megy. Gergelynek, a paprikoültetvényesnek, a felesége ott roskad össze a munkában, minden elpusztul vele, ifjú házastárs és segitő egy-lélek, hozzá szégyenszemre felboncolják a kórházban, amig sok mogtiportatás utón maga Gergely viszi szegényes kocsiján a temetőbe. Gergely keservesen sir és kérdést intéz az éghez, hogy ki ód mindezekért elégtételt? Akkor érkezik a prófuntházak felül haza gyakorlatozásról a «zázad. a tiszt ur kardot ránt és tisztelem a halottnak", a katonák mereven oldalt fejüket, az árván maradt paprikaültetvényes, a kiszolgált hűséges katona pedig erre a megtiszteltetésre fuldokló hangon intézi halottjához a szót. — Valér látod-e? Megvan az elégtétek könnyebb lett a síive. Mi is minden kicsinyes acsarkodások, bántó meg nem értések és korlátolt mellőzniakarások ellenére benső meghatottsággal nézünk a mai napon a szférákba, hajdani szivárványhidak felé, amelyeken át megindultak eleink és szilárd strukturáju hidra vezettek bennünket művelődésre, fejlődésre törő hajlandóságukkal. Azóta sokszor volt Szegeden nem csupán az ország, de az egész világ szeme, számtalanszor kerültünk „az események homlokterébe" és nem volt okunk a szégyenkezésre .Túrtuk a talajt, amelyben egyszer meg kell fogamzani belterjes müveléssel a haladás, a feltörő siker magvának, hasztalan acsarkodik ellene a jégeső-rosszakarat, az alkotáshoz meddően soha el nem jutó s épp ezért sárgán acsarkodó kritika-köd. Ma már tudják, mert letagadhatatlan, hogy Szeged van, hogy ez a nyár termékenyebb volt sok-sok eddigi nyárnál, hogy csütörtöki kiváló vendégeinket sem a puszta kíváncsiság hozta hozzánk a nagy munkaidőben, hanem a meggyőződés, hogy nem maradhatnak el a kulturteljesitmény hasonló megnyilatkozásától s hogy az osztrák kancellár, a legméltóbb politikai utód, aki ma jobban „az események homlokterében" áll, mint bárki a világon, fl lelkében lakó nagy művészeti lángot mi közöttünk akarja fényesebbre gyújtani. Valér, látod-e? — kiáltjuk úttörő eleink szelleme felé, szerte az egész világba s ha volna még, aki nem érti meg, hogy miért döngetjük a parlagon hagyottságában annyira népszerűbb anyaföldet, kicsiholva belőle méhébe zárt sok kincsét, annak a Legnagyobb, Arany János, szavaival felelünk, ő adta meg utánozhatatlant becsesen, felesleges betű nélkül a választ arra, hogy „mi emel, mi tart fönn, mi sugall, mi biztat?": Egy hang, mely csilingel az égi madárban, Hogy lerombolt fészkét rakja késő nyárban, Mely a pók fonalát százszor megfonatja, Noha füstbe százszor menjen áldozatja, S mely, hatalmas szóval, a költőből riad: Ha későn, ha csonkán, ha senkinek: irjad. Schuschnigg kancellár pénteken délután Budapestről V/v/V repüli A kancellár őszinte elragadtatással nyilatkozott a szegedi szabadtéri előadás kulturális jelentőségéről Nagyjelentőségű politikai tárgyalások Budapesten (A Délmagyarország munkatársától.) Dr. Schuschnigg kancellár és kísérete csütörtökön a késő éjszakai órákban tért nyugovóra. Lefekvés előtt még teát fogyasztottak, ma jd a kancellár elbúcsúzott H ó m a n Bálint kultuszminisztertől és feleségétől, akik nemsokkal ezután autón visszautaztak Budapestre. Darányi Kálmán államtitkár a reggeli gyorsvonattal utazott el Szegedről. Dr. Schuschnigg kancellárt és kíséretét pont. ban 8 órakor keltették fel pénteken reggel a Hungária-szállodában. A kancellár megfürdött, ma jd felöltözött, de mindez alig 20 percig tartott. fél 9 órakor már a reggelijét kérette a szobájába. Közben a szálló hall iában gvülekeztek a városi notabilitások. Petri Pál államtitkár, Ha ász Aladár miniszteri tanácsos, Baran y i Tibor főispán. P á I f y József polgármester. Buócz Béla főkapitánvhelyettes. Tóth Béla polgármesterhelvettes, stb. Először P e r n t n e r közoktatásügyi államtitkár jelent meg a hallban. Meglepte, — mondotta —. hogy Szegeden milyen jól beszélnek az emberek németül. Amikor az osztrák kancellár a hallba lépett, harsány éljenzés fogadta, amit melegen megköszönt és beszélgetni kezdett a reá várakozó urakkal. A kancellár többek között a következőket mondotta: — Rendkívül jól éreztük magunkat Szegeden és kellemes emlékekkel távozunk ebből a városból. Mi, osztrákok is értünk a vendéglátás művészetéhez, de ugy látszik, a magyarok túltesznek ebben rajtunk. Szegeden legalább is ezt tapasztalhattuk és mély benyomást tett reánk ez a szívélyes magyaros vendéglátás. Amikor Schuschniggné megjelent a hallban, P a t a t Lajos, a Hungária igazgatója fehér rózsacsokrot nyújtott át a kancellár feleségének, aki meakérte még az igazgatót, hoev a szobájába bekészített szegedi gyümölcsöt csomagolják be neki, mert nagyon izlett a gyümölcs és az útra is szeretne magával vinni belőle, őszi barackot, körtét, almát Ízléses füleskosárba rakták és nemzetiszínű szalaggal kötötték át. Schuschniggné a figyelmet barátságosan megköszönte és magához vette a kis kosarat. Kilenc óra 20 perckor a társaság felkészült, autóba szállt és kiment a repülőtérre, ahol már indulásra készen állott az osztrák .Tunkers-gép. A repülőtér bejáratánál az osztrák kancellárt és kíséretét vitéz Nagyszombathy Miksa altábornagy, vegvesdandárparancsnok üdvözölte. majd vitéz Tarnóy Sándor légügyi főfelügyelő, a repülőtér parancsnoka tett jelentést a kancellárnak arról, hogy a repülőgép indulásra készen áll. Néhány percig tartott a gép motorjának elindítása, majd először a kabátokat helyezték el a repülőgép fülkéjében és egymásután szálltak be a gépbe Schuschnigg kancellár felesége, a kancellár, Pertner közoktatásügyi államtitkár és báró Fröchliehstahl miniszteri osztálytanácsos. Kilenc óra 50 perckor indult el Szegedről a repülőgép, amelynek ablakából még sokáig intett a kezevei búcsút az osztrák kancellár. A gép elindulása után azonnal jelentést tettek a szegedi repülőtérről Budapestre, a miniszterelnökségre, hogy a repülőgép rendben felszállott. SchusclMigo kancellár és Gömbös miniszierelönk tanácskozása Budapest, augusztus 10. Schuschnigg osztráJk szövetségi kancellár és kísérete ma dél-