Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-09 / 179. szám

DEMAGYARORSZÁG MBOED, Sserl(etaUMég: Somogyi nem U„k.em, Telefon: 23-33.^Rladóhlvalal hölOönkOnyvlAr é» leqylrodn - Aradi DOCB S. Teleion : 13—O®. , Nyomda : IBW UpM DOCa 1». Telefon • 13w>A. TéTlrn« ti DtlmanywaMafl saeged Csütörtök, 1934 augusztus 9. Ara 12 fillér X- évfolyam, 179. $z. EIOFHETÉS: HaTonln helyben 3.ZO VId«ken M Budapesten J.OO, kUltMlditn 0.40 penqO- * Egyes izAm Ara hétköznap 12, vn»*r- él llnneonap 20 (111. Hlr iletések felvétele tarlla szerint. Meote« llinlli héflü klv^telérel naponta röggel GAZDASAG ES KULTURA Irta Dr. Kurt v. Schuschnigg, osztrák szövetségi kancellár A gazdaság problémáiról uralkodó felfogások különbözősége, valamint a kultura fogalmának körülhatárolása tekintetében fennálló eltérések mellett, nem lehet csodálni, hogy nincsen egyöntetű, általánosan elfogadott felfogásunk a gazdaság és kultura egymáshoz való viszonyát illetően. A két lehetőség, hogy a két fogalmat összefüggéstelenül állítsuk egymás mellé, vagy az egyiket csupán a másik funkciójának tekintsük, elméletekké kiképezve mentek át a köztudatba. Pedig, ha valahol szükség van tisztánlátásra, ugy ez elsősorban áll fenn a kultura fogalmának meghatározásánál. Az általános nyelvhasználat szerint a sző értelmi tartalmának legfőbb tényezője az ember, a gondolkodó és a természetre halast gyakorló lény. Ebben a vonatkozásban a kultura állandaón szemben áll az embertől nem érintett természettel. E szélesebb értelemben a kultura elnevezése alatt össze kell foglalni mindent, ami valamilyen módon az emberi szellem és az emberi kéz hatására vezetendő vissza. Ebbe a fogalmi összefoglalásba beletartozik gazdaság, technika, politika, valamint a tisztán művészi, erkölcsi és vallásos törekvéseknek minden terméke. Feltétlenül szükséges, hogy mindazt, ami az emberi szellemnek bélyegét viseli magán, egység gyanánt foghik fel, mert a historikus minden korszakra vonatkozóan be tudja bizonyítani, hogy mindezen területeken, érintsék bár a kulturális alkotásoknak materiális, vagy szellemi oldalát, egységes irányzat uralkodik. Ezt az egységet, amely bizonyos korszakoknak valamennyi emberi munkáját összefoglalja, stílusnak nevezzük. Ez a szó, amely eredetileg esztétikai területekről eredt, minden más szónál jobban fejezi ki azt az egy korszakban az emberi alkotások egész területén végigvonuló összetartozást, amely egyazon szellemiségnek kifejezése gyanánt a gazdasági gondolkodás és a gazdaság üzésének módjában, a technikai alkotások célkitűzésében, a politikában, valamint a művészetekben. A barokknak és biedermeiernek nem csupán művészeti, hanem életstílusa is van és kétségtelenül vannak, bár a mi számunkra még nehezen megfoghatóan, közösségei a mai élet stílusának is, amelyek egység gyanánt jelentkeznek a gépkocsik típusának kialakításában, a bécsi műiparban és a nagy architektúra formáiban. A kultúrának ez az egysége az emberek szellemileg determinált egységéből fakad. A materiális kulturának a szellemitől való teljes különváIr.i-zídsa, vagy miként a tizenkilencedik száll .'ban történt, a gazdaság, technika és poljtí' « srvanánt jelentkező civilizációnak szemb<*he'yezése a kulturával, egy realitás szétzúzásával egyértelmű. Mégis megvan a jogosultsága, ha a kultura kifejezést szűkebb érteíemben is használjuk, példának okáért, ha e kifejezés alatt a vallást, tudományt, művészeiét és erkölcsi életet foglaljuk össze. Erek alkotják a lelkét a kulturális egységnek. Legtöbbször a kulturát ebben a szűkebb értelmezésben szokták felfogni. Van azonban egy másik, inkább a gyakorlati eljárásban jelentkező, semmint elméletekben lefektetett felfogás, mely sem a gazdaság, sem pedig a szellemi kultura álláspontjáról tekintve, nem ismeri fel a kölcsönös összefüggést. Az egyes munkaterületek önállósulása s a legújabb korban tapasztalható és egyre fokozódó specializálódás hozta magával, hogy a szakember az egyik és másik oldalon egyaránt csak a saját érdekterületét látja és a nagy összefüggések meglátása nála veszendőbe megy. Abban a veszedelemben forgunk, hogy a gazdaság elsőbbségét ellentét gyanánt állítják a kultura elsőbbségével szembe s a két felfogás képviselői nem tudják egymást megérteni. Pedig mindkét terület és gondolatkör teljesen egymásra van utalva. Különösen Ausztria iskolapéldáját szolgáltatja a kultura gazdasági értékének. Vájjon a mi országunk nevének különleges csengését nem a kultirrkincseknek és a kulturális tevékenységnek köszönheti, amely minálunk talált otthonra? Bécs vonzóereje nem függ-e össze a bécsi zenével, a város művészetével, muzeális kincseinek páratlanul álló gazdagságával, tudományos műhelyeivel és iskoláival? Elég, ha Salzburg nevét említem s a városalkotás szépsége meggyőző módon jelenik meg lelki szemeink előtt. Ausztriának a világban való hírét a természet és kultura csodálatos összecsengése alapozza meg. Ha erről megfeledkezünk, saját lényünkről mondunk le és saját értékünket taszítjuk el magunktól. A kulturális jelentőség kifejezésre jut abban is, hogy az osztrák alkotásoknak a kézművességben és iparban is jelentkező szépségtörekvései az osztrák produktumok különös minőségi értékét biztosítják a világpiacon. Ausztria szempontjából abban nyilatkozik meg a technikai és gazdasági alkotások különlegessége, hogy bennük a szellemi és materiális érték benső összeolvadásban egyesül. Én azt a meggyőződésemet, hogy gazdaság és kultura egymásra utalt fogalmak az osztrák ujjáépités egyik alapvető feltételének tekintem. A kultura képviselőinek fel kell ismerni, hogy a gazdasági ujjáépités, melynek müvén az elmúlt esztendőben a legnagyobb! energiával munkálkodtunk, az alapokat teremti meg a kultura életlehetőségei számára* viszont a gazdasági élet képviselőinek nem szabad szem elől tóveszteniök, hogy a kizárólagos gazdaságosság nem jelent megoldást* sem Ausztria, sem bármely más ország számára, hanem ki kell egészülni, magasabb szín* vonalra kell emelkedni és teljességet kell elérni a kulturális teremtés lehetővé tétele révén. Sőt, ha a távolba tekintek, merem állítani még azt is, hogy az osztrák nemzeti vagyonnak legállandóbb és leggyümölcsözőbb értékei a kulturális energiákban fekszenek: Az államnak, a közjogi természetű gazdasági szervezetek s a gazdasági élet egyes alanyai ezt nem téveszthetik szem elől, hanem kell* hogy mindenkor a szellemi élet hivatott és felelős támaszainak érezzék és tudják magukat.' A gqttiOiköties és rtsiáln feisiitóinak nincs mu Keresnivalóink Ausztriában tt Rekviem Dollfuss kancellárért — Schuschnigg kancellár békét hirdetett és hitet tett a SOggetlen Ausztria mellett Bécs, augusztus 8. A Hősök-terén ma tartották meg a nagy rekviemet Dollfuss kancellárért. A szertartás után elsőnek a hazafias front országos vezetője mondott beszédet, maid Schuschnigg szövetségi kancellár, aki többek között ezeket mondotta: — Dollfuss pótolhatatlan, de az alaposan kigondolt számításba hiba csúszott be. Erőszakkal lehet rombolni, értékes emberéletet el lehet pusztítani, de ami halhatatlan, azon a terror nem vesz erőszakot. Az olyan felfogásokkal, amelyek a politikai gyilkosságot harci eszköznek tekintik, ezt mondom: nem vitázunk. Azoknak azonban, akik félrevezetve engedték magukat rossz célra felhasználni, jelent valamit, hogy osztrákoknak vallják magukat. — Drága halottunk gyászához hiven megbékélést, nviigalmat és békét óhajtunk és akarunk osztrák hazánkban. A megbékélést nem nehéz elérni és el lehet érni, ha egyek vagyunk abban a tekintetben, hogy mindazoknak, akik azt tartják, hogy feladatuk a gyűlölködés és a viszály felszitása, nincs többé keresnivalójuk Ausztriában. A kancellár ezután a munkássághoz fordult. A szabad munkás a szabad osztrák államban gazdaságilag és lelkileg is hü hazát fog találni. A kancellár után Starhemberg alkancellár szólalt fel. — Dollfuss nemcsak közjogi tekintetben törekedett Ausztria szabadságára és függetlenségére, hanem elsősorban szellemi szabadságnak és függetlenségnek tekintette azt. E szellemben azért teljes szenvedélyességgel küzdünk a modern barbárság ellen, amelyet a német birodalmi határ túlsó oldaláról szeretnének ránk kényszeríteni. Dollfuss szellemében küzdeni akarunk erőszak ellen és azt hisszük, hogy ezzel befolyásoljuk Európa sorsát. Starhemberg ezután a maga és a hazafias front nevében hiiséget fogadót! Schusrhniíjg szövetségi kancellárnak. Beszédét igv fejezte be: — Ausztria n«m posztul el, hanem újra feltámad. ha mi is mrv akarjuk.