Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-05 / 176. szám

7934 aueusztus 3! Of rWAGY ARÖRSZ'SG 7 Sokezer zarándok az alsóvárosi havibucsun (A Délmagyarország munkatársától.) A Havi boldogasszony-napi bucsu nemcsak Szexednek. hanem a messzebbfekvő környéknek is hagyományos ünnepe. Szombaton reggel óta szinte állandóan érkeztek Szegedre a búcsúsok. Estig az alsóvárosi plóbánialnivatal értesítése .szerint 5000 zarándok érkezett Szegedre. Nagyobb zairándokcsapatok jöttek Kiskuramajsáról, Földeákról, Félegyházáról. Püspökieléről, Sándorfalváról. Alsóközpontról, Kecskemétről, Battonyáról. Makóról. Klárafalvárói, Kübekházáról, Kistelekről, Algyőről és Tápéról. A megszállt területről is nagyszámban érkeztek zarándokok. A bucsusokat az alsóvárosi elemi iskoláiban, a plébánia udvarán, folyosóin és a Mátyás király-téren helyezték el. A Bécsi-köruton és a Szentháromság-uccában már szombaton délután egymás mellett sorakoztak a mutatványosok sátrai és a kora esti órákban Alsóváros környéke megtelt a búcsúsok sokaságával. Vasárnap reggel már 4 órakor megkezdődik a szentmise az alsóvárosi templomiban és ettől kezdve félóránkint tartanak misét. Kilenc órakor lesz az ünnepi körmenet, amely után a szentbeszédet a templomban p. Réz Marién salgótarjáni házfőnök, a templom előtt pedig p. Fábián Fausztin, a szolnoki harmadrend igazgatója mondja. Hat órakor litánia lesz, amelynek keretében p. Feitsz Angelusz kecskeméti házfőnök mond szentbeszédet. Jégszekrények háztartási és mészáros, kedvező fizetési feltételek mellett legolcsóbban beszerezhetők Fekete Nándori,TTias Építtetők figyelmébe i Vállalok fűtési és egészségügyi berendezést, vízvezeték és csatornázást lakatos és bádogos munkát, házak jókarban tartását átalányösszegért. Gaal Ferenc lakatos, bádogos és vízvezetékb-erendezé-si vállalata, ZRÍNYI UCCA 18. 232 Ha i CSILLÁRT r uozveiienpyandi Négylángu mmm I Modern M ebédlöcsilár P állólámpa P 4.— UETEAn ^P^p^ ftPVi1 Budapest- Szeged, Mf I F(JI| .C3 I Kárász ucca 11. sz. • mm • csillár gyár • • Telefon 33-76. Hétfőn autóbuszok szállitiák Szegedre a szabadtéri játék makói nézőit (A Délmagyarország munkatársától.) A közönség kényelmére a szabadtéri előadások rendezősége elhatározta, hogy azokat a makói és csanádmegyei csoportos utazásokat, amelyeknél az utaslétszám ezt lehetővé teszi, autóbuszokkal bonyolítja le. A személyenként a viteldíj nem magasabb a vasúiénál, viszont biztosítva van az a kényelem, hogy elmarad a vasúti áüon-.ásokra való ki- és bejárás fáradtsága, vagy költsége. A hétfői augusztus 6-i előadásra tehát Makóról ós Pitvarosról autóbuszok szállítják be a jelentkezett utasokat. Az autóbuszok Makóról a Délmagyarország szerkesztősége elől, a tejpiacról hétfőn délután fél 6 és fél 7 órakor indulnak. Ezekkel az autóbuszokkal csak azok az utasok utazhatnak, akik jegyeiket a hétfőd előadásra a Délmagyarország makói kiadóhivatalában megváltották s ugyanakkor a viteldijat is, személyenikint 2.40 pengőt lefizették. Az autóbuszok a szabadtéri előadás befejezte után is két turnusban indulnak vissza. Közvetlenül az előadás után egy fél órával és az előadás után még Szegeden időzni kivánó utasokkal az előadás befejezte után másfél órával. A szombati, auguszitus 1 l-l előadásra is biztosítja a Délmagyarország makói szerkesztősége a makóiak számára a visszautazás lehetőségét. Erre a csoportos utazásra is felveszszük mór a jelentkezéseket ós árusítjuk a jegyeket. Tekintve az eddigi jelentkezések számát, erre az alkalomra már különvonatot kell beállítanunk. A szombati különvonaton kivül augusztus 12-én, vasárnap újból autóbuszokkal rendezünk csoportos utazást Makóról a szabadtéri játékokra. Szombaton és vasárnap a vármegye több községéből is indulnak autóbuszok Szegedre. E3SÍIST tálcák, evőeszközök, arany ez'st brlllláns ékszerek, Arák naav válos/lékba". O c.só árak. ékszerésznél Kelemen u. 7 Arnn », ezll«t bevAllAí Czékus-fagvlaltszalon — M a, .. ; I A S/.écheny-iér. m e jg n y i s a 5. s*. Olcsó cukorkák, sós és édes teasütemények nagy választékban. Rendeléseket házhoz szállítok. Kérem a n. é. közönség szives pártfogását. A DÉLMAGYARORSZÁG NOVELLAPÁLYÁZATA it> Első szerelem Jelige: Irénke. Amikor megszülettem, már megvolt a lóvasut s akkor is dörögtek rajta apró vagonok, lórék Moson felé. Mindennapi látvány volt ez s nem is figyeltünk rá addig, amig meg nem érkezett Balázs Gyula, az uradalom uj főtehenésze Mosonból. Lőrén hozták a bútorát. Lórén bútor!... Ilyet még mi, pusztai gyerekek, nem láttunk. Meg kell nézr.ünk: szenzáció. A habszinü bárányfelhők közül ragyogva nézett le a koradélutáni nap. Alig engedett ki anyám «pám ágya mellől, ahol valami csínyem után járó térdelésemet robotoltam, már indultam is az országút felé. Velem volt Márcis Jóska, az akkori legjobb barátom, meg Lenes Franci az öccsével. Mind válogatott gyerek! Magam a gyerek-hadsereg fővezére. Lenes Franci a helyettesem, MArcis Jóska szakaszvezető, a kisebbik Lenes, a Szepi baka, de a javából. Mentünk a butoros-lörék elé, melyek már elö>nozog!ak Rónafő felől a poros levegőből. A ,,Dió-álé" végénél, hol beleszalad az országutba, találkoztunk az első kettővel. Derekukról bútorok ágaskodtak jobbra, balra. Uri bútor, városi bútor: megbámultuk. Jött a következő két kocsi. Ezek már érdekesebbek voltak, mert meglepetést tartogattak számunkra. A bútorok közt egy szürkeruhás kisfiú és egy a'maarcu lány ült Uj játszótársak. A lányka nagyobb volt és tarka kalap díszelgett a fején. — Hm .. érdekes. — és loholtunk a lórék után. Félúton Marcis Jóska felkapaszkodott a vagon hátsó ütközőjébe és onnét kiáltott az uj gyerekre: — Hé, ki pz apád?! A gyerek rántott egyet a vállán, aztán kiöltötte nyelvét Jóska felé. — Megállj, az anyádat! Majd elraklak! — fenyegetődzött a vérigcsufolt Jóska. Én is felálltam Jóska mellé az alig téglányi faütközőre. Elfértünk. Mezítláb voltunk s egymás lábára álltunk. Előre szóltam a kalapos leánynak: — Te, leány, hogy hivnak? Nem szólt rá semmit. — Nem hallod? Beszélj: mi a neved? Erre aztán nem tudom felelt-e, nem-e. Válaszadásra nem volt időm, mert Káner bácsi, a kocsis, hátravágott az ostorral: — Azt a hétszázát a kölykeinek! Nem szálltok le mindjárt!... S uci ijedt gyorsasággal rugtuk ki magunk alól az ütközőt. • Akkor láttam először Balázs Irént. Barna lány volt nagy, okos szemekkel. A fülére hulló apró hajcsigák mögül nefelejcskék fülbevalók mosolyogtak. A nővérem is ilyet hordott, de Irénkéjé valahogv jobban tetszett. Az első héten nagyon szótlan volt. Tekintete félszeg és elmélázó és minden tette komoly. Milyen is lehetett volna egy városi lány pusztán, béresek között ?... Irénke nagyon tetszett nekem, de nem mertem neki megmondani Egy késő délu'án ..Hogy a turó komámasszonv?"-t játszottunk a kisréten. Irénke ott állt a közelben és öcsikéjével, Gyuszikával, nézett bennünket. Valaki hivta, hogy jöjjenek játszani. Nem jöttek: megfordultak és hazamentek. Matinék Franci megjegyezte: — Kényes nvavalvások! Elöntött az epe. Odaálltam Matanek Franci elé. — Ilvet ne mondj mégegvszer, mert megjárod! — Mit kényeskednek! — felelte a gyerek. — Elég, ha én tudom! Erről egy szót se már, mert ugy váglak ki a katonacsapatomból, mint a pintv! Fnnek a nagvképüsködésnek volt is hntása Roppant büszke voltam rá. Tisztelettel néztek rám a gverekek s ez valahogv iólesett. Kezemben összpontosult minden pverek-hatalom s akire én. a fővezér, kimondtam: „Nem lehet katonai", az könyöröghetett. Aki nem volt katona, nem játszhatott velünk s mindenki lenézte, mindenki gúnyolta. Hát a Matanek Franci elhallgatott. Mégegyszer fölényesen végignéztem rajta s félvállról odaböktem : — Azért mondom!... Másnap már minden gyerek azt beszélte, hogy Balázs Irén Mester Lajos szeretőie. Előttem még nem merték mondani. * A faházunk közös volt Balázsékéval. A két részt középett húzott vesszőfonat választotta el egymástól. Szerettem a faházban, a „suifni"-ban játszani. Egyszer, amikor épp kukoricaszár-ökröket faragtam, nvilott Balázsék ajtaja és belépett IrénkfcAhogy. meglátott, elpirult, ö mindig pirult. Nem szóltunk egymáshoz. Én ültem tovább a fürészporos földön, Irénke pedig aprófát tördelt a rőzsékről. At-átpillantottam rá. Szép volt. Amikor már maroknyira növekedett ölén az aprófa-csomó. átszóltam: — Mit csinálsz, te? — Aprófát viszek anyukámnak — Kinek? — Anyukámnak. Én megszoktam, hogy mamának szólítsam az Édesanyámat. Az „anyuka" szó Trénkétől is olv furcsán hangzott. Nem tetszett, de Irénkének a világért se emiitettem volna. — Nézd meg az ökreimet! — mondtam neki Akkor odaiött a kerítéshez és átnézett. — Szépek? — kérdeztem. — Szépek. — felelte. — Ne\ed is csinálok, ha akarod. Jó? — 76. Most nem várom meg, mert elő kell vinnem ezt a fát. — Gvere majd hátra!..— Jó. Elsietett. Nézte a mögötte becsukódó ajtót és magamban így beszélt a ffyermeki szív: — Istenem, de szép! O lesz a feleségem. O, esrész biz'os. Ha visszaiön. meg is mondom neki. Kevés idő múlva ismét ott állt a válaszfonatnál. Kicsi hab-kezében esrv norcellán-babát tartott és