Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-28 / 193. szám

MAGYARORSZÁG SZBGED, SzMkeMitMeg: Somogyi ucee 2Z.,ii.em,Teielon: t3-33.^Klodfthl-voinl kOICSOnkOnyvlAl é» Jegyiroda : Aradi ucca 8. Telefon: «3-0«. ^ Nyomda : L«w Up^l necn 1». Teleion i íri^oO. TO*iri>« ^ levélcím : DíImagyaronMg SBegefl Mérnökök Ha célzatosságot akarnánk belevinni ebbe az irásba, akkor azt mondhatnánk, hogy a calais-istanbuli csatában a város győzedel­meskedett a mérnökök fölött. A város, — ta­lán nem is annyira a hivatalos város, mint Inkább a közgyűlésnek néhány tagja, aki kül­földi újságokat is szokott olvasni és azokból is értesül a világ eseményeiről, — először ki­verekedte a különböző bel- és külföldi érde­keltségekkel szemben, hogy a nagy nemzet­közi autóutat Szegeden keresztül ve­zessék. Igenis, Szegedon keresztül és nem Szeged mellett, Szeged elkerü­lésével. Erre jöttek a mérnökök és csinál­tak egy ideálisan szép tervet, amely megdo­bogtatta mindazoknak a szivét, akik a puszta rohanás kedvéért ülnek autóba. Azt mond­ták a mérnökök, hogy van egy nemzetközi egyezmény, mely szerint a nagy, internacij­nális autóutakat lehetőség szerint egyenes vonalban kell vezetni. En­nek következtében olyan tervet dolgoztak ki, hogy &z ut ne jöjjön be Szegedre, hanem a rókusi átjáró előtt, a körtöltésen kivül csap­jon át Horgos és a magyar határ irányába, így el lehet kerülni a közlekedési szempont­ból veszedelmes rókusi kanyarodét és eleget lehet tenni a nemzetközi megállapodás köve­telményeinek is. Nos, mi borzasztóan tiszteljük a mérnökö­ket és nyíltan valljuk, hogy sulyuk az utolsó ¡évtizedek alatt, különsen mióta szinte napról­napra uj találmányok gazdagítják civilizáci­ónk birtokállományát, a jogászokkal szemben erősen megnövekedett. A mérnökök feltétlenül nagy és szinte fel sem becsülhető értékű dolgokat müveitek saját munkaterületeiken. Éppen e megbecsülésből folyik azonbrn, hogy a mérnököket ezeken a területeken szeretjük tudni és fel akarjuk menteni őket a nemzetközi szerződések és jo­gi vonatkozású ügyek értelmezése alól. A mérnökök hajtsák végre azokat a technikai alkotásokat, amelyek megoldásra várnak, de ne értelmezzenek. Különösen ne akar­ják velünk elhitetni azt, hogy a nemzetközi megállapodásnak az a pontja, amely azt mondja, hogy az internacionális autóutak le­hetőleg kanyarodóktcl mentesen vezettesse­nek, ugy értelmezendők, hogy bármely or­szágnak a második városát elke­rüljék. Még akkor se, ha az a kanyarodó, amelyet meg kell szüntetni, közvetlenül a vá­ros bejárata előtt, egy vasútállomás fölött van. A mérnöknek ilyenkor az a feladata, hogy alkalmazkodjék a gazdasági szükséges­séghez és az élet igényeihez a feladatát az adott viszonyokhoz képest igyekezzék a lehe­tő legjobban megoldani. A mérnökökön kivül mi tiszteljük a rókusi kanyarodét is. Elismerjük, hogy nem ideális az autósok szempontjából. De hát, Uramisten, nincsenek-e sokkal erősebb és veszedelme­sebb kanyarodok az Alpesekben, vagy a Ri­viérán, Genua és Nizza között, ahol az autó­forgalom, enyhe mértékkel mérve is, legalább százszorta erősebb a miénknél? Nem mond­juk, segíteni kell lehetőség szerint ezen is. De akkor viszont, muszáj-e feltétlenül egy olyan tervet csinálni, hogy az országutat egy ször­nyűségesen naev hidon visrvék át az ecész Kedd, 1934 augusztus 28. 4ra 20 IlUér X. évfolyam, 1Q3. sx. rókusi állomás fölött s hogy olyan költségelő­irányzatokkal rémítgessék az államot és vá­rost egyaránt, amelyeknek előteremtésére nincsen mód és lehetőség? Ez majdnem olyan képtelenség, mintha a városi mérnökség csi­nálna egy kétmilliós uccakövezési program­mot, mikor tudja, hogy ezen a címen a város kétszázezer pengőnél többet nem tud a költ­ségvetésébe beállítani. Ilyen dolgokban a túl­sók veszedelmesen súrolja a semminek a ha­tását. A mérnöki tudománynak nem az a cél­ja, hogy csapongó fantáziáját megeresztve, azt mutassa be, hogy mit lehetne csi­nálni, hanem csináljameg azt, ami­revan pénz és fedezet. Az a jó mér­nök, aki szerény viszonyok között okos kom­E romisszumot tud kötni az építtető zse­é v el. Azért hisszük mi, hogy megleszünk még egynéhány esztendeig és meglesz a Calais— istanbuli ut akkor is, ha nem egy százlábú hidon, a pályaudvar tetején hozzák be a vá­rosba. De megleszünk különösen akkor, ha a (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A magyar belpolitikai és diplomáciai körökben — mint értesülünk —, nagy érdeklődéssel vár­ják az őszi politikai kampány megindulását, mert hir szerint — nemcsak a'belsö, de a kül­ső politika terén is érdekes fordulatok várha­tók. Mint értesülünk, Kánya Kálmán külügy­miniszter előreláthatóan holnap érkezik haza nyári szabadságáról és szeptember első napjai­ra vár ják a külügyminiszter helyettesét, H ó­r y Andrást, valamint Apor Gábort, a kül­ügyminisztérium osztályvezetőjét. Addigra Gömbös miniszterelnök visszatér hivatalá­ba. Előreláthatóan ekkor indulnak meg a miniszterelnök és a külügymi­niszter varsói utjának előkészítésével összefüggő tanácskozások, ame­lyek főleg azért bírnak fontossággal, mert az egyre jobban összekuszálódó külpolitikai hely­zetben fontos, hogy Magyarország milyen ál­láspontot foglal el. A Délmagyarország budapesti munkatársá­nak alkalma volt egv, a magyar belpolitikai és diplomáciai életbe beavatott politikussal be­szélgetést folytatni. A politikus a várható eseményekről fordulatokról, valamint a külpolitikai Helyzet­ről a következő nyilatkozatot adta: — Mindenekelőtt az osztrák események, — mondotta —, valamint a német politikának keleti irányban való akciója mélyreható elto­lódást váltottak ki a középeurópai politikában. A német—lengyel közeledés kétségtelenül el­távolodást idézett elő a francia—lengyel vi­szonyban, sőt kiderült a legutóbbi osztrák e«e­ménvekkel kaDc&olatosan. hofiv , ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken «• Budapesten 3.00, kUltHldtin Ö.40 pengd« # Egye* >zAm Ara hélkliz­nap 12, vasár- 6s Ünnepnap 20 (lll. Hli« deletek felvétele tarlta azerlnt. Megle­lenlk kivételével naponm reoti^l városban is ugy történik az átfutó ut vonalve­zetése, hogy az a belvárost érintve, ahol a szállodák, az üzletek, a látnivalók vannak, ahol az idegen csakugyan a várossal találko­zik. Nekünk ne meséljenek arról, hogy mér­nökileg és forgalmilag legjobb megoldás vol­na, ha a nemzetközi ut Rókusnál jönne be e Kossuth Lajos-sugárutra, végigmenne a nagykörúton és a Petőfi Sándor-sugáruton hagyná el Szegedet. Közönségesen érthető nyelvre lefordítva ugyanis az első tervvel szemben ez azt jelentené, hogy ezen a mó­don a nagy országút nem a kortöl­tésen kivül, hanem a körtöltésen belül kerülné el Szegedet. Minden tiszteletünk nyilvántartása mellett, mellyel a mérnöki kar egyeteme iránt viselte­tünk, kérjük a mérnök urakat, hagyják abba a légüres térben való tervezgetést. Vegyék tudo­másul, hogy sem az ut, sem a mérnöki mun­ka nem öncél, hanem kiszolgálója az élet igé­nyeinek. Ha eszerint cselekszenek, akkor fo­gunk igazán kalapot emelni előttük. az osztrák kérdésben Franciaország többé nem számithat Jugoszlá­via feltétlen támogatására. Jugoszlávia minde­nek felett álló érdekének azt tekinti, hogy az olasz előnvomulást a Brenneren túlra és a Drá­va völgyében megakadályozza. Ez a két körül­mény mindenesetre a francia politikai túlsúly megroppanását jelenti. Ez annál is inkább fi­gyelemre méltó, mert Franciaország két eddi­gi szövetségese, Lengyelország és Csehország között a viszony rendkívül kiéleződött. A német diplomácia tevékenysége a német—lengyel megnemtámadási szerződés­ben —, amely tiz évre kizárja minden kon­fliktus valószínűségét —, azt mutatja, hogy Németország számára az együttműködés uj lehetőségeit nyitotta meg. Ez a német—lengyel közeledés nyitotta meg Olaszország számára a közeledést Franciaországhoz, aminek most, e pillanatban látható jele Franciaország és Olaszország kö­zös elhatározása Ausztria területi sértetlenségének biztosítására. • Még inkább jele ennek az a körülmény, Hogy Csehország hajlandónak mutatkozik a római egyezményhez csatlakozni, vagy legalább is ez­irányban a kezdő lépéseket megtenni. — A helyzet kialakulása: — mint informá­torunk tovább mondotta — Franciaország sza­kítása eddigi keleti barátaival, a kisantanttal és egy szorosabb kapcsolat létesülése Francia­ország, Olaszország, Ausztria és Csehország kö­zött. Egy másik lehetősége a külpolitikai alaku­lásnak Németország, Lengyelország és Jugoszlávia szorosabb kapcsolata. Van egy harmadik is. amelyről eddig kevés Érdekes eseményeket és uj fordulatokat várnak a külpolitikai helyzetben Hatalmi átcsoportosulás Páristól Varsóig és Belgrádiéi Berlinig Magyarország uj helyzete

Next

/
Oldalképek
Tartalom