Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-25 / 191. szám

DÉLMAGYARORSZÁG MB9BD, SiefIteMffliéo: Somogyi uceo CvAltlKai |QTi AllfinfiVhiG 9'? EtőriíEtÉS: HnToalo helyben 3.20 C2., 1. em. Telefon: 23-33. ^H ladóhlvotal OfUIUllal, 17J4 aUyU9£lU9 • Vidéken «« Budapesten 3.00.kttlf«ld0n ItHlcMInkOnyvtAr és Jegyiroda: Aradi ,, .... . A.40penqS./ Egye» »tóm Ara hétkKxueea 8. Teleion r 13-OA. «. Nyomda : L»w "" ,UICr nap 12, vntór- és Unnepnan 20 «111. HírLlpdt uccn io. Telefon - 13^oA. Távirati Y ^irfnlvam "I Q1 c« «tetéselc fel-vétele farlta szerint. Mente-, ^t levéldmi DélmegyarorMAa Sceged * * J' aiu, »^m. lenlk h««d kiv«telével naponta reqani A Speyer-köívények A magyar városok Kongresszusa felirattal fordult a pénzügyminiszterhez s azt a kérelmet terjesztette elő a többi között, hogy a pénzügyi kormányzat legyen segítségére a vidéki városoknak Speyer-kötvények vásárlásában, mert a vidéki városok a Speyerbankkal szemben vállalt tartozásukat Speyerkötvényekkel kívánnák vagy törleszteni, vagy legalább is tartozásuk súlyát könnyíteni. Miután Szeged város úgyis, mint adós s úgyis mint hitelező közvetlenül érdekelt ebben a kérdésben, talán nem lesz érdektelen, ha a pénzügyminiszter leiratának egyes feltűnőbb megállapításaival foglalkozunk. A pénzügyminiszter, mint ebben a leiratban kijelenti, akötvényvásárlást spekulati v jellegűnek tartja, mert a szerződés szerint a városok kötvénnyel nem, csak készpénzzel törleszthetnek, közhiteli szempontból pedig, ;— mondja a pénzügyminiszteri leirat, — nem lehet kívánatosnak tartani a vásárlás előmozdítását s még kevésbé lehet a pénzügyi kormánynak arra financiális lehetőségeket nyújtani. Ennek a megállapításnak helyességét mi vitathatatlannak tartjuk, csak — nem tudjuk összeegyeztetni a pénzügyminiszteri leiratban foglaltakat a Speyer-kötvények vásárlását elhatározó közgyűlési határozat kormányhatósági jóváhagyásának tényével. Mert ez a jóváhagyás tárgyilag azt foglalta magában, hogy a kormányhatóság az eladó részére az eladást megkönnyítette akkor, amikor felfogása szerint a város részére a vételt megkönnyíteni módjában nem állhatott. A pénzügyminiszter — helyesen — spekulatív jellegűnek tartja a Speyer-kötvények vásárlását, de azt mégis megengedhetőnek tartotta, hogy a város akkor vegyen Speyerkötvényt, amikor a spekuláció reánézve előnytelenül, viszont az eladó bankra nézve az eladás igen jelentékeny mérvben előnyösen alakult. Amikor Szeged város vásárolt Speyer-kötvényeket a dollár árfolyamának megingása idején, akkor a pénzügyi kormánynak az ictt volna hivatása, hogy a város érdekét védje meg s ehelyett a közgyűlési határozat jóváhagyása á'tal az eladó bank érdekei védelmezőjévé vált. A szegedi közgyűlés ugy határozott, hogy 5 pengő 74 filléres dollárkurzuson veszi meg a Speyer-kötvényeket ugyanakkor, amikor a dollár árfolyama erről a nívóról már lecsúszott s amikor megkezdte vándorlását lefelé. Ez volt a közgyűlés napján. S amikor a kormányhatóság jóváhagyta ezt a közgyűlési határozatot, amelynek alapján 5 pengő 74 fillért kellett fizetni az eladó pénzintézetnek a dollárért, ugyanakkor a Nemzeti Bank már egy pengővel alacsonyabb árfolyamon jegyezte a dollárt. A város, több mint százezer dollárért vette meg ezeket a kötvényeket s ezért magán a dollárnak árfolyamán több, mint százezer pengő volt a visszahozhatatlan veszteség. Beszélhetnénk arról is, hogy a közgyűlési határozat napjától a határozat jóváhagyásának napjáig mennyit esett a S p e y e r-k ö t v é n y k u r z u s a s' ez az összehasonlítás nemcsak a pénzügyminiszternek azt a megállapítását helyeselné, amely szerint a Speyer-kötvények Vásárlásában mée sok a soekulativ elem, hanem jogossá tenné azt a szemrehányást ^ is, hogy ha a spekulatív elem sok, akkor a pénzügyminisztérium miért csak tanáccsal siet a városok oltalmazására s miért nem védi meg a városokat impérium áv a 1 is, amikor azt látja, hogy a spekulatív elem előtérbe tolulása jelentékeny veszteséget zúdít a városi közületre? Amikor választani kellett, hogy az eladó bank, vagy a vevő város károsodjon-e, akkor a pénzügyminiszter, aki leirata szerint meg akarja oltalmazni a városokat a spekuláció esetleg kedvezőtlen alakulásától, a kormányhatósági jóváhagyás megtagadásával meg tudta volna védeni az önvédelemre képtelen várost. S ez a védelem annál inkább indokolt s annál inkább morális lett volna, mert az eladónak, aki törvényes felhatalmazás nélkül vásárolta a város számára a kötvényeket az elérhető jelentékeny nyereség reményében. Ez a bevásárlás minden esetre kockázatot rejtett magában s ha az eladó pénzintézet ugy találta, hogy az elérhető igen jelentékeny nyereség reménye ennek a kockázatnak vállalását indokolttá teszi, akkor a kormányhatóságnak lehetett volna annyi bátorsága, hogy megtagadja a jóváhagyást a városnak attól a spekulatív jellegű elhatározásától, mely nyomban a kiindulásnál, rögtön a startnál mintegy kétszázezerpengősveszteséget okozott a városnak, részben a dollárnak, részben a kötvénynek zuhanó árfolyamával. A pénzügyminiszteri leirat szerint a vásárlás elhatározásához a pénzügyi kormányzat minden esetben hozzájárult, amikor a vétel feltételei megfelelők voltak. De — az Isten szerelmére, — megfelelő volt az a vételi feltétel is, amely szerint a város a dollárt kurzusa felett egy pengővel s a kötvényeket kurzusok alatt négy-öt ponttal volt kénytelen megfizetni. Ha a pénzügyminiszteri leirat most azt mondja, hogy hozzájárult a vételhez mindig, amikor a feltételek megfelelőek voltak, akkor a szegedi esetre gondolva, hozzá kell ehhez tenni azt is, hogy hozzájárult a kormány a vételhez akkor is, amikor a feltételek megfelelőek voltak, — az eladó bank számára. Mert 5 pengő 74 fillért fizettetni a 4 pengő 74 filléres dollárért s 29-es kurzuson eladni a 24-es kurzuson megvehető kötvényeket, — ezeket a feltételeket mégis csak sokkal inkább az eladó bank, mint a vevő város számára lehetett és kellett megfelelőknek tartani. S ekkor azt kell mondanunk, százszor jaj a városnak, amiért a pénzügyminiszteri leirat bölcs megállapitásai távolmaradtak és némává váltak Speyerkötvényei megvásárlásának jóváhagyásánál. Mussolini feltűnő faeszéüe a háborúról „A háború bármely percben kiíörheí" — Olaszországnak miJiíarisla, harcos nemzetté kell válnia" Bologna, augusztus 24. A nagy olasz hadgyakorlatok pénteken reggel véget értek. A hadgyakorlatok végeztével Mussolini az egybegyűlt olasz tisztek és külföldi katonai attasék előtt beszédet mondott. — Nincs senki Európában, aki a háborút akar ja, de a háború gondolata a levegőben van — mondotta — és a háború bármely percben kitörhet Kijelentette továbbá, hogy midőn az osztrák események miatt csapatokat küldött a határra, ezzel véleménye szerint háborúnak vette ele jét. Olaszország ezentúl készen kell, hogy álljon a háborúra és katonai nemzetté, sőt militarista és harcos nemzetté kell válnia. A nemzet politikai, gazdasági és szellemi életének e katonai szükségességeken kell alapulnia, mert a háború a népek legfőbb ítélőszéke és az értekezletek, jegyzőkönyvek minden jó akarata ellenére a hál toru elválaszthatatlan marad a nemzetek sorsától. Német—lengyel titkos szerződés? Izgalom Párisban Paris, augusztus 24. Az Echo de Paris berlini jelentést közöl arról, hogy Németország és Lengyelország hozott titkos szerződés van készülőben, melynek gazdasága klauzulái is lennének. A gazdasági megállapodások arra vonatkoznának, hogy Lengyelország háború esetére Nemetországot nyersanyagokkal és élelemmel látná el. Francia körökben ezt a hírt nem veszik komolyan és ugy ítélik meg, mint annak az idegességnek a kirobbanását, amely ma a nemzetközi politikai helyzeten uralkodik- A hír azonban kétségtelenül nagy izgalmat kelt. Egyébként maga a lap is csupán tervnek ielöli mez fel tünéstkel tő értesülését. Az Echo áe Paris szerint a német-lengyel titkos szerződés, ha igaznak bizonyul, szakítást jelent Franciaország és Lengyelország között és egyben Lengyelország kizárását a Népszövetségből._ A párisi esti lapok egyrésze is közli az értesülést. Ily titkos egyezmény megkötése a Journal des Debats szerint igen súlyos jelentőségű volna. Egyelőre ezért fen tartással fogadja az Echo de Paris értesülését, de kíváncsian vár ja, hogy a lengyel kormány mily magyarázatot ad az üggyel kapcsolatban. A Reuter Iroda párisi tudósítójának értesülése szerint a francia kormánynak az a véle-