Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-19 / 187. szám

TQ34 augusztus VS. D É l'M A G Y A R O R S Z A G Rákóczi-szobor azOrtzágház előtt A kormányzó Széni István-napi kézirata és a miniszterelnök felhivása Budapest, augusztus 18. A Budapesti Köz­löny vasárnapi számában a kormányzó Szent István-napi kézirata jelenik meg. A kézirat a következő: „Kedves vitéz Gömbös! A jövő évben lesz 200 éve annak, hogy távol hazájától idegen földön örökre behunyta szemét II. Rákóczi Ferenc fe­Í 'edelem. Szívbéli óhajtásom, hogy dicső emlé­ke a parlament előtti térség déli*'oldalán lovas ércszoborral örökittessék meg. Hirdesse ott a szobor örök időkre a magyar nemzet soha el nem muló háláját és tiszteletét II. Rákóczi Fe­renc nagy történelmi alakja iránt. Megbizom tehát, ho^y a szobor létesítésére az összes in­tézkedésekét megtegye." A kormánvzó elhatározása folytán a minisz­terelnök II. Rákóczi Ferenc szobrának elkészí­tésére közvetlen megbízást adott Pásztor János­nak, a kiváló szobrászművésznek, a képzőmű­vészeti tanács alelnökének, akit a kormányzó a Korvin-koszoruval is kitüntetett és aki a Greguss-dij mellett annakidején a nagy állami aranyérmet is elnyerte. A kormányzó a minisz­terelnök előterjesztését jóváhagvólag tudomásul vette. Az emlékmüvet gróf Andrássv Gyula lo­vasszobrának méreteiben az Országház előtt a Kossuth Lajos-tér déli oldalán, szemben Kos­suth szobrával állítják fel. mellékalakok és re­liefek nélkül. A bronz lovasszobor talapzata ruskicai márványból készül barokkstihisban. A kormány — mondja a hivatalos közle­mény —, ez alkalommal azért tért el a pálvázat kiírásától, mivel a hely és a szobor formája adva van, mellékalakok és reliefek pedig az em. lékmüvön nem lesznek, ami a megoldás tekin­tetében művészi szemponthói pályázatot igénv­lő feladatot jelentenek. A felállítandó Rákóczi­szobor költségei 150 ezer pengőt tesznek ki. En­nek az ősszegnek előteremtése cél iából a kor­mány azzal a javaslattal járul az országgvülés két háza elé, hogv a képviselőház és a felsőház 25—25 ezer pengőt szavazzon meg, másrészt a fennmaradó 100 ezer pengő erejéig országos gviiités keretében fordul a nemzet áldozatkész­ségéhez. Gömbös Gyula miniszterelnök a Rákóczi-szo. bor létesítése érdekében felhívást intézett a tár­sadalomhoz. amelyben többek között a kővet­kezőke mondja: — Bizton hiszem és remélem, hogy a nemzet hálás kegyeletét és a mai késői nemzedék tar­tozását a magyar mult halhatatlan hősével, ál­lami önállóságunk lelkes harcosával szemben a magyar nemzet mai megcsonkitottságáhan és szegénvségében is méltóképen fogja leróni. Ada­kozzék kiki tehetsége szerint a dicső emlékezetű vezérlő fejedelem szobrára. Az adományok a „Rákóczi-szobor alap"-ra a miniszterelnökség házipénztárába, vagy a pos­tatakarékpénztárnál ugyancsak „Rákóczi-szo­bor alap" címen nyitott 5730. számú csekkszám­la j^^ra postatakarékpénztári lappal fizeten­Ha CSILLÁRT" Négylángu mm ebédlöcsilár P 17.— METEOR s á r o I vegye. Modern állólámpa p 4.— csillárgyár RT. Budapest- Szeged, Kárász ucca 11. sz. Telefon 33—78. \ szanálás másod'k evében 90 százalek alá szorlffáh flehó póladóiát Elkészüli a város költségvetése (A Délmagyarország makói tudósítójától) Ma kó főszám vevője. Vári Lajos most késztette el a jövő évi költségvetést. A nagy körültekin­téssel összeállított költségvetés 545.129 pengS bevétellel szemben 961-994 pengő kiadást tün­tet fel. úgyhogy a költségvetési hiány 416865 pengő. Ennek a hiánynak fedezésére 125 szá­zalékos pótadó kivetését javasolja a főszám­vevő. A költségstés bizottsági tárgyalása sorá t több kisebb jelentőségű I-s őisszegü módosítást tárgyaltak. így a polgármesteri reprezentációs költség csökkentését, a postabélyegek átalányo­zását, az államrenáőrségí hozzájárulás leszállí­tását. a napközi otthonok és az izraelita sze­gényház segélyének felemelését s ezzel szem ben az egyházak és lelkészek segélyének törlé­sét Ezek a változtatások végeredményben nem módosítanak a köitségvetésen, annál jelentősebb azonban az a javaslat, amely a szükséges pót­adókulcsot csökkentené lényegeseit Vári főszámvevő ismertetése szerint a bel­ügyminiszter a város ezévi, még mindig jóvá­hagyás alatt álló költségvetésébe pótlólag 50 ezer pengő államsegélyt illesztett be ¿s ha a jövő évre ugyanilyen összegű államsegélyt vesznek számításba, ugy a pótadó 110 száza­lékra csökken- Minthogy pedig a fős lámvevő jelentése szerint ez a pótadó is elviselhetetlenül magas a lakosság teherbíró képességeheí,, a bizottság javasolja- illetőleg a közgyűlés ké­relmezni fogja, hogy a belügyminiszter a jövő évre S2.522 pengő államsegélyt juttasson, illetve ilyen össziegot állítson be a város költségveté­séibe. amely esetben a pótadó 100 százalékra száll alá- Erre minden reménye meglehet a városnak, tekintve, hogy 1933-ra 190.000, 1934-re pedig 85.000 pengő államsegélyt kapott Makó városa­A nagy gonddal összeállított költségvetés 960 ezer pengős kiadásai havi 80 ezer pengő szük­séglet előte emtését követelik- Ennek az ösz­szegnek a biztosítása remélhető, tekintve, hogy az idei év első felében a város bevételei 434 ezer pengőie rúgtak, ami csak 46 ezer pengővel marad alatta a 480 ezer pengőnek tehát a havi 80 ezer pengős átlagnak s ami az év második felében egyensúlyba is jön, tekintve, hogy me­zőgazdasági városban az év második felében várfiatök a teljes bevételek. A jövő évi költségvetés bizonyítja a város szanálásának előrehaladását. Míg a városi pót­adó 1933-ban 117 százalék volt, 1934-re már 110, a jövő évre pedig minden bizonnyal 100 százalék, tekintve- hogy megbízható infoirmá­ciónk szerint a város pénzügyi ellenőre a 100 százalékos pótadót is magasnak találja a város teberhiró képességéhez s minden igyekezetével azon fog dolgozni, hogy W százalékos pótaáó­val biztosítsa Makó jövő évi adminisztrációját. Kitűnő málnaszörp nagyban és kicsinyben — olcsón kapható TOKAI! BOmZALONBAN Széchonyi tér 8. sz. A DfcLM AGYARORSZÁG NOVELLAPALYÁZATA 20 A novella Jelige: Novella. Csúf téli este volt. Hónélkül, sürü, kemény köd­del. Kemény volt a köd Kimondottan kemény. Rá­feküdt a városra, az uccákra, mindenre A lámpák álmos bepólváltságukban hunyorogva meregették szemüket, de nem sokat értek el vele. Éppen csak­hogy egy-két mélerre, ha ellátszottak. De nem is Igen törődtek most vele, mert a fagyos, sikos jár­dán alig pár ember lépegetett nagy óvatosan és nem volt kire pazarolni nyálasan lesikló csókjai­kat. Ott ment az uccán Ádám Péter, az egyik dél­előtti újság rajzolója is. A szerkesztőségből jött. Almos volt és rosszked­vű az időtől, meg minden összejött dologtól. Leg­jobb volna már otthon lenni! Az otthon ilyenkor mindig valami megnyugtató mentsvár. Bundája kopott-fekete műszörmegallérját maga­san gyűrte fel, kalapja kissé lehajló része alá. Szá­jában cigaretta, mely azonban alig akart égni a nedvességtől. Lassú körülményességgel lehúzta kezéről a kez­tyüt, melyből néhol klbarnálott már a bőre, meg a körme; aztán kigombolta télikabátja felső két gombját és benyúlt az órájáért. Tiz óra! A folyó lassú, alig észrevehető mozgással folyt, görgetve maga fölött a vékony kis jégdarabokat, melyek piszkosak voltak, mint a víz, a nemrégiben olvadt hólétöl. Adám Péler lassan visszadugta az óráját, aztán begombolta a két gombot és tovább indult a lám­pa alól. Másodika volt. Ma kapta meg a fizetését a szer­kesztőségben. Nem sok, állapította meg, mint már ezt minden hónap elején meg szokta tenni, — nem is szólva a hónap végéről, mikor már olyan sok­betüs szám áll a naptár lapján, — határozottan nem sok! De legalább valahogyan meg lehet élni belőle. Ugy — ahogy. Éppencsak! Adám Péter hirtelen megállt. Kalapjához nyúlt. — Hagyja csak! Nem érdemes ilyen ronda idő­ben még kalapot is emelgetni! Ismerem én eléggé magát...! Ádám Péter csodálkozva nézett a fiatalember arcába. Ismer. Érdekes! A hangja is olyan... Csak az a büdös lámpa! Pont háttal áll neki! Legalább az arcát láthatnám jobban! De egészen különös. Hogy... Ugyan!? Hogy ugy hasonlit...? Hogy én...? Nem! Beteg vagyok? Ilyeneket gondol­ni?! Hogy én ...?! Tizennyolc? Kinéz annyinak. És milyen kopott rajta az a zöld lódén kabát! Miért hord ez télen... miért nem téli... Na mindegy! Állapította meg, mialatt végigfutott szeme az előtte álló fiun. — Gondolkodik, hogy ki vagyok? Nem érdemes! Én ismerem magát jól és majd rájön maga is ké­sőbb. Most fontosabbat szeretnék magával be­szélni. Sokkal fontosabbat, mint ez! — Fontosabbat? — T^en. fontosabbat! — És pedig... ? — És pedig azt, hogy mi maga most tulajdonkép­pen. A foglalkozását értem ... Egészen különösen hatott ez a kérdés és Adám Péter meghökkent egy kissé. Hogy mi vagyok én? Miért érdekli ez öt?! Mt köze hozzá egyáltalában is?! De amint az arcába nézett és meglátta azt a fur­csán csillogó fekete szempárt, mely keményen sze­geződött rá, valami nyugodtság fogta el. Mintha már látta volna valahol ezeket a szemeket!? Ezt a lázban égő csillogást?! — Hogy én...? Hogy mi vagyok én most. azt tetszett kérdezni...? Hogy mi vagyok én...? — Igen, azt! — Hát tulajdonképpen ... Végeredményben ... Olyan rajzoló vagyok a „Szenzációdnál, tetszik tudni... — és most elszégyelte magát. Maga sem tudta miért?! Nagyot nyelt: — Én csinálom azokat a rajzokat, tetsziktudni... azokat a rajzokat, me­lyek a cimlapon vannak és a gyilkosságok illuszt­rálásához trtoznak. tetsziktudni... \ rajzokat csi­nálom ... Mindennap egv rajzot csinálok tetszik­tudni ... — Ugy? — Rövid és gunvosan bántó volt ez az -Ugy?" — Igen... nirult el Ádám Péter és nagyon dühös tett. hogy elpirult De aztán lehajtotta megint a fpjét. — Tetsziktudni Tetsziktudni. . ma ezt fizetik ... Ma ebből mégis valahogyan meg lehet élni. . Ebből... — Megélni...? — Igen: megélni.. — És mondja! Mik lettek a régi tervek? Azok a nagy célok? Mind csak hóvirág? Bombaszt? Tizen­nyolc éves fogadkozások?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom