Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-19 / 187. szám

OetMAGYSRÖRSZSG 1934 aui gusztus T9. lyón, után alig van remény arra, hogy a függő kérdésekben, elsősorban pedig a keletkinai vasul ügyében diplomáciai uton megtudjanak •gvezni. Kanton, augusztus 18. "A kínai hatóságok nagy előkészületeket tesznek az orosz—japán feszültség kirobbanásának esetére. A dél kínai kormány nagy megrendeléseket tett angol fegy. ve rgyárakuál. Gépfegyvereket és repülőgépeket rendeltek meg. Délkmában nyilvános társadalmi gyűjtés indult meg, hogy légelhárító ütegeket, fényszórókat és harcászati repülőgépeket rendelhessenek. Ezeket a fegyvereket és repülőgépeket Angliában akarják'megrendelni, Halálra ítélték és kivégezték a Rawag-puccs vezetőjét A többi puccsista életfogytiglani súlyos börtönt kapott Két halálos ítélet Innsbruckban Bécs, augusztus 18. A RAWAG-palota elleni merénylet tettesei ellen folyó bünper véget ért. A védőbeszédek elhangzása után az elnök felszólította a vádlottakat, hogy az utolsó szó jogán tegyenek nyilatkozatot. A fővátlott, Döme s f i, a következőket mondotta: — Kérem a tőrvényszéket, vegye tekintetbe, hogy az egész akcióban csak alárendelt szerepem volt. A másik fővádlott. Paul. aki hazaáruláson kívül gyilkossággal is vádolva van, ezt mondotta: 4 — Minden igaz, amit első kihallgatásom so"án mondottam. S c h a r f : Belátom, h'ogv hibát követtem el. Tgaz, hogy a válság összefüggése nincs kiderítve, kérem a törvényszéket, bebizonyíthassam, hogy mi népünket mindenekfölött szeretjük és csak a hazának óhajtottunk szolgálni. W i n k I e r : Megbántam tettemet, de már megbántani abban a pillanatban, amikor egyik társam a pisztolyt kezembe nyomta. K a 11 i n g e r : Bűnösnek érzem magam. Beismerem. fegwerrel a kezemben betörtem a lAWAfi épületébe, de kényszer hatása alatt cselekedtem. TT o f h a u e r: Bánom a tettemet és kérem a bíróságot, alkalmazzák velem és hajtársaimmal szemben a legnnsvobb könyörületet Papesch: Megbántam tettemet, csak azt kérem, vegye a bíróság tekintetbe, hogv parancsot teljesítettem, mert kötelességtudó SS ember voltam. A biróság ezután a tárgyalást befejezettnek nyilvánította és Ítélethozatalra vonult vissza. A katonai biróság hosszú tanácskozás után a támadásban résztvett valamennyi vádlottat ha. zaárulásban mondotta ki bűnösnek. Domesch Jánost a biróság kötéláltali balálra, valamennyi többi vádlottat életfogytiglani súlyos börtönre Ítélte. Domesch' Józsefen a halálos ¡téletet este 7 óra 30 perckor végrehajtották. Két halálos ítélet Innsbruckban > Innsbruck, augusztus 18. A rőgtönitélő biróság három napos tárgyalás után A b e r g e r József és H a g e n Bruno vádlottakat a robbanó anyagokról szóló törvény elleni büncselekméryek miatt kötéláltali halálra Ítélte. A harmadik fiatalkorú vádlott ügyében a salzburgi ren. des biróság fog ítélkezni. Az ítéletet 15 óra 26 perckor hirdették ki. A két halálraítélt az ítélet végrehajtásának egy órával való elhalasztását kérte, amit a biróság megadott. A halálra itélt vádlottak védői kegyelmi kérvényt küldtek a szövetségi elnökhöz. Félórával a kivégzés ideiének letelte előtt a szövetségi elnöktől az a közlés érkezett, hogy Aherger József büntetését életfogytig tartó sulvos börtönre, Hagen Bruno büntetését pedig 20 évig tartó súlyos börtönre enyhíti. Letartóztattak egy államügyészt Bécs, augusztus 18. X bécsi tartományi törvényszéken nagy feltűnést keltő letartóztatást hajtottak végre. Hivatali szobájában őrizetbevették Stich államügyész!, aki ellen az a gyanú merült fel, hogy nemzeti szocialista tevékenységet fejt ki. Stich ügyész régebben a melki törvényszék, hez volt beosztva, onnan azonban néhány héttel ezelőtt Bécsbe helyezték át, mert már akkor it gyanús szerepet játszott a nemzeti szocialista mozgalomban. Most azután, hogy bizonyítékok is szólnak bűnössége mellett, elrendelték le. tartóztatását Betiltották luooszláviában a Feketeszáru cseresnyé-f Belgrád. augusztus 18. Két hónappal ezelőtt mutatta be Zágrábban a Metro-Goldwln Htatyady Sándor Feketeszára cseresznye cimfl darabját- A filmet a zágrábi cenzúrabizottság, amely rendőrségi és közigazgatási tisztviselőkből áll, betiltotta magyar célzata miatt. Fellebbezése folytán most Belgrádban pergették Ite a filmet a legfelsőbb cenzúrabizottság előtt, amelynek elnöke a szerb hadügyminiszter. A bizottság a filmet végérvényesen betiltotta Szerbiában azzal az Indoklással, hogy a fikn magyar célzatú, magyaros voltát kiemelték, irredemita-filimiet csináltak belőle. — Szerbiában tehát nem engedhető meg a bemutatása. További fellebbezés nincs, a betiltás végérvényes. MINDENKIT MSGELőZVE mutatom be önnek is a legújabb őszi férfi cipő különlegességeket. Győződjön meg ön is, hogy a formáia, tartöss&qa, k'éllftása felette állanak minden más gyártmánynak. — Áraira versenyképesek. Cipőim nem ceak mérték után, hanem készen is kaphatók. Üzem: FEKETESAS UCCA 21. SZ. BUDLI BICSKA, FANYELŰ — 8ZFGEDI EMLÉKEIMBŐL — Irta FARKAS ANTAB Ha az élet csupán tapasztalatok gyűjtése, akkor nem panaszkodhatom: gyűjtöttem eleget világéletemben. Egyebet ne is tessék rajtam keresni, mert nem tudnék előmutatni egy garasárát. Hatévlizedem állomásait puszta kézzel, üres tarisznyával hagytam ott. Legkedvesebb emléktárgyaim is elknjlódlak, szanaszét maradoztak. Diákkort apróságaim Tfiron pusztultak. A túriak Makón, a makólak Szegeden búcsúztak el tőlem. Amiket Szögeden gyűjtöttem, őrizgettem, azokat elnyelte a pesti kavarodás, a pestleket a bécsi és igy tovább. Volt többek közt egy nagyon kedves, diszkötéso< könyvem, szegedi esztendeim egyik kedves emléke: az, amit a Napló negyedszázados jubileumára Jelentettünk meg. Írásban és képben szerepellem ebben mindnzokkal. akik valamikor a redakcióban tanulgatták, gyakorolták az irás és hlrlapirás mesterségét. Hires céhmesterek, reme» kelt iparosok, álmodozó segédek gyűjteménye volt ez. Olvan jólesnék benn« lapozgatni most, évtizedek után... Ki tudja, hol van? A forradalmak idején direktóriumi tagok állítottak be hozzám a villába, «nieljnek egyetlen szobáját hagyták meg nekem konyhádtól egvütt. — Pártkönyvtárt pslnáttnnk a községházán, ¿miből csak a tár van meg, de könyv nincs Itt vóna elég az elvtársnak, aztán ha nem sajnálná... — Mért sajnálnám, M«zen minden a miénk? "Ami könyvem volt, föltalicskáztattam a közkönyvtár részére. Utóvégre én Is a köz egyik része vagyok és éppenugv olvashatom a könyvelmet, mint mások. A temetéskor ugysera rakják a fejem alá. A tir nemsokára megszűnt és Sogy a könyvek fiova lettek, annak már a Jó férfiak a megmondhatói. fin nem értem rá találgatni: sürgősen Bécsbe szólított a kényszerűség. Jólelkű, bátor hajósnémuk jtffl1""^ úsztattak valamit a megmaradt emlékekből, amiknek a számát nyolc esztendő alatt Bécsben szaporitgattam, de amikor arról volt szó illetékes helyen, hogy ugyan ezeket viszszacipelhetem-e édes hazámba, azt a választ kaptam: — örüljön, hogy a saját bőrit hazaviheti. — Köszönöm szépen. Saját bőrkötésben csakugyan jobb fitVpni a határt, mint egy csomó kötellen, de kitiltott könyvvel, amikért aztán lehúzzák a bőrömet. Bécsben ragadt minden tárgyi emlékem. Egy kicsit messze van ahhoz, hogy akkor lapozgassak, turkáljak bennük, amikor kedvem szottyan. Lám, milyen jó, hogy olyan emlékeket ls gyűjtöttem Szegeden, amik vámmentesen, a kutató szem ellenőrzése mellett ls utánam jöhetnek a határokon át ákár a világ végére. .Tóleslk ezek között motoszkálni, ez már tagadhatatlan és még mostanság sem tilalmas cselekedet. Nem kell félnem, hogy például azért a politika! eszmecseréért, amit Hirháger Franci barátommal a Habsburgok politikájáról folytat'unk annak Idején é« aminek éle«phh mondatai most a lelkemben szónokolnak, valamelyikünk esküdtszék elé kerül. (Nem ám, már csak azért sem. mert Hirhásrer Franci barátom as esküdtszékkel egvütt fölvette már a néhai nevet, Magamat meg csak nem jelentgetem.) Mindazonáltal ló lenne egy-egy darabka akármilyen emlék abból az időből, amikor szegedi újságíró voltam: egv virág a Fodor-uccal kvártély kertjéből, amelyet még Móra tépett, én lepréseltem: egy pohár, amellvel Tömörkénnvel koccintottunk, egy féli® elszítt szivar és igy tovább. Semmi, de cemmi. De még csak olvan valamim sincs, ami általános érf*kü szegedi specialitás: egy cső paprika, egy halbicska — Hopp, tévedtem? Ha már a bicskánál tartunk, he kell vallanom ,hogv Igenis van. Lm. nem az én érdemem, hogv van. hanem a másé. Fn r«ak ugv kaptam, mint koldns a garast. Más VAL-VÍ ti. zenkét évet szolgált érte. | Egy-két esztendővel ezelőtt a pesti szerkr-ztőJ ségünk folyosói padján roskatag vén ember iildö1 gélt. Pihegett, mint valami fáradt vándor. Semmi dolgom sem volt már. Mondom a szerkesztőség gondonokának: — Jóska, vezessed be hozzám. Itt a díványon kényelmesebben pihenhet dolga végeztéig. Beszélgethetünk is. Bevezeték, leültettem a csillogó szemű öregurat, akinek ajkán szomorú mosoly játszadozott. — Köszönöm, jólesik a pihenés. Pedig ültem eleget. Éppen most álltam föl. — A mi padunkról? — Fenét! — a priccsröl. — Hogy-hogy? — Ugy, hogy a szegedi Csillag-ban ültem tizenkét évet. Tudod-e már, ki vagyok? — Isten hozott, kedves bátyám! Mingyárt megismertem. Persze ő volt, a régesrégi, garabonciás újságszerkesztő, Bártfay Géza bátyánk, aki még a békében évtizedeken át hábornzott, akinek sok minden nem volt Ínyére, ami másnak igen és aki mindig valami jobb, Igazságosabb után áhitozott. Megkapta a magáét nemsokára: gyorsan kimért tizenkét esztendőt Ez bizony lassan telt el. de az öreg ur becsületesen, közkegyelem és elhalálozás nélkül kibírta. Most igvekszik hazafelé, meg az örökblró elé, aki az ítéletet nem gyorsítottan méri. Hetvenen fölül volt, mikor a Csillag-ba csukták és most már fölül van a nyolcvanon, a kilencven felé dötyög. Bitka madár ez az újságírás erdejében. A papírkosaramból előhúzott szíverősítővel kínáltam. — Nem szegedi termés ngyan, de a kiskőrösi kadarka se kutya. Aztán ő is visszakínált: — Nézd, a Szegeden kapott emlékek tetejébe vásároltam ott két budli • bicskát: egyiket neked adom. Az öregúr már nincs meg. Az én pirosnvelü szegedi hiidliblcskám megvan. Nagvon vigyázok rá, valamiképpen el ne kallódjak mellőle... Kenyeremnek tavát már megettem. Ami míg hátra van, amellé elég lesz ez ls, ez a fanyelű, nyagda budlibicska. Mégis csak szegedi bicskával szelem az utolsót*