Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-18 / 186. szám

MAGYARORSZÁG ^ 1 JA* J _Jo ELOFIKETeS: flavonla helyben 3.10 9BBOBD, Szoilliíal. 1934 aUQUSZlUS 15. Vld«ken Btidapeslen 3.«VO,ltUlHilrilír» Xt..l.em, Telelőn: 23-33.^RH»lólilyato ^AUIllUUl, 3 A.40 penq«. / Egyes >zám Ara h«tk«z­^J^'oda : Aradi Ara 12 fillér nap 12, raíto- «« Ünnepnap 20 Hll. Hl«. ucc« Telefon = 13^.-Nyoma® ^HW «fift <le««>el( felfele farlto »«erlnl- Meate­Llp6< ticea 1«. Telefon , 13--o6. Trtylrr.«! ^ eVIOlyam, ISO. §Z. le»Ue MÉia klveieievel naponta renget ^ leveleim t DeimooTo»oM«Ao SBOULII ^ Ünnepek után Gyönyörű volt, páratlanul szép. Közel két hétig ugy éreztük magunkat, mint a szegény ember, aki látogatóban jár a gazdag rokon­nál s ezalatt kiélvezi a sziveslátás, az ellátott­ság minden tündéri adományát, amihez a szürke napokban csak az éjszaka megszínesí­tő, kiszínező, álmai révén juthat. Beleképzel­vén magát a módba már-már azt hiszi, hogy minden az övé a sok káprázatból, azért nem keserűség fogja el, hanem felvillanyozó erő és reménység, hogy egyszer a maga ember­ségéből s a maga portáján is lehet mindeb­ből része. Szeged azt jelentette nekünk ezeken a na­pokon, aminek dusfantáziáju időinkben ál­landóan elképzeltük, folytatva az előttünk ál­modók álmát Nagy-Szegedről, a „metropo­lis'-ról, ahol egy kis kulturáért, másoktól va­ló megkülönböztetésért csak könnyedén a mellényzsebünkbe kell nyulnunk, mit méltóz­tatik parancsolni, mert van itt minden elkép­zelhető, finom portéka, nivó, — életi Az, ami lanyhán pezseg szerte a világon, unalmasan folyik a megszokottság halk ütemü medré­ben, de hosszú böjt után hozzánk megérke­zett. Élet pezsgett a városban, világvárosok forgalmát villogtatták meg a pályaudvarok, zsibongás, zaj a rendszerint néma helyeken, ahol valamikor napi háromszáz vonat szágul­dott keresztül, Szeged pedig iparban, keres­kedelemben itt marasztalta az alulról jövőket, mert fölösleges volt kielégülésért tovább igyekezniök. Ma némák a pályaudvarok, vil­lamos ivlámpájuk csak elvétve igyekszik fényt szórni a magyar éjszaka sötétségébe s néhány kurta szerelvényünk ballag alig né­hány kilométernyire, — a határra. Hosszú esztendők óta hiányzik ebben a halálban a mindig kedvesen fogadott lárma, a sváb diá­kok hatalmas tömege is, — a svábok ma ama pángermanizmus felé orientálódnak, amelynek első délvidéki kísérleteit valamikor ők fojtották el csirájában, püspökük, a volt magyar egyházmegyei kanonok, pedig tisz­telgő látogatást tesz — a Führernél. A város egy kissé nagyon is magára ma­radt, baja volt az is, hogy a legnagyobb szi­vek egyike szeretni kezdte, felfedezte értékét, kibányászható kincseit, akárcsak a házasodni kívánó legény, aki nem a telekkönyvben kez­di a leendő párja tanulmányozását. Ám van­nak magyar specialitások, amik beidegződ­tek, akárcsak a leromlott szervezetben a mor­fium. Kávéházat még soha nem vett át uj tulajdonos anélkül, hogy „a kor igényeinek megfelelően" át ne alakította volna, ami any­nyit jelent, hogy lemosatta a régi székekről a rájuk ragadt ruhaszennyet s felgyalultatta a padlót. A politikában sem kedvelik a régi szeretőt, egyszerre elfogultak lesznek vele szemben, még pedig kárára. Uj szerelmek crl :eznek, esetleg csiszolatlanok, nem is túlsá­gosan fejlődés-képesek, de hát az idegélet divatjának örök körforgásában is ugy van, hogy a sugárkarcsuságot felváltják népszerű­ségben a darabos idomok. Egyszóval kiadták az utunkat, még éreztet­ték is azt velünk a gyöngédtelenségnek azzal bí ősi kegyetlen őszinteségével, amely kihűlt érzelmeket udvariassági palástba sem tud ta­karni. Aztán felvetettük a fejünket, eb ura fakű megmutattuk, hosrv az ui kedvek mel­lett is vagyunk valakik. Hogy a magyar városok szinte versenyezve ébredeznek a nyárspolgári kényelemből s a kugliversenyeken, szájharmonikus koncerte­ken kívül más életjelt is adnak magukról, — ez minden esetre nem csupán élniakarást, ha­nem benső kulturális feszitő erőt is jelent. Az idők megváltoztak, önmagától semmi sem jő helybe, tehetségek és képességek száz száza­lékos kiaknázására van szükség, hogy eleven bizonyságát is adjuk annak a kulturfölénynek, amit annyiszor hangoztatnak a fölénynek sokszor alatta maradók is. Jó szándékában kedves nekünk a legkisebb város legszeré­nyebb teljesítménye is, hiszen a mozsárágyu­ban s a görögtüzben is lehet becsületes szán­dék, akár csak a Miasszonyunk bohócában. A mi megnyilatkozásunk azonban tui jutott az ország határain és világeseménnyé vált. Kötetek kerülnének ki a kritikákból, megem­lékezésekből, sorból való kiemeltetésünkből, nevünket zengi híres lapok milliói és millió száma, — azért most, amikor nem mérleget készítünk, csak az ünnepek irtán meghatot­tan Hajtjuk meg fejünket, nem ebben látjuk a legnagyobb sikert, hanem — az itthoni érdek­lődés példátlan fokában. Akiknek Szeged épp olyan vidéki város volt csak, mint akármelyik más, azok is megtiszteltek a látogatásukkal, nyári időben, kényelmetlenséggel nem tö­rődve, talán első pillanatban a kuriózumra kí­váncsian, de aztán meghatva, elragadtatva mindentől, amit találtak a Dóm-tér messzire hangzó és messzire néző csodái között. Azt is mondhatnók, hogy Szegedet megint felfedez­ték, lévén az ' a sorsa, hogy Anteusz­ként mindig ujabb erőre kapjon, valahány­szor a földre teritik. Mégis csak kell valami­vel többnek lennie ebben a talajban annál, amit az agrogeológia kézzel fogható vizsgála­ta kimutat. A földben van-e, a levegőben, a felülről érkező és diplomáciai némasággal hömpölygő Tiszánkban, vagy az Erdély bá­natos üzenetét közvetítő, iszaposan rohanó Marosban, — ki tudja azt? Higyjük minden­esetre rendületlenül, hogy van és mozgassule meg ölbe eresztett kezünket, hogy ezután is legyen. Szombaton hirdetik ki az ítéletet ^ a RAWAG-puccsisták perében Két rendőrvádlott ellen beszüntették a statáriális eljárást Becs, augusztus 17. A RAWAG-puccsisták biraperéraek negyedik tárgyalási napján Tauber védő azt kérte- hogy intézzen a rendkívüli tör­vényszék átiratot a legfelsőbb alkotmányjogi bírósághoz és kérdezze meg, alkotmányos volt-e a rendkívüli bíróság felállítása. Mielőtt a® elnök kihirdette volna a határozatot, a védő visszavon­ta indítványát. Elsőnek pénteken délelőtt Grasel Rudolf törzs­kari rendőrkapitányt hallgatták ki tanúként, ö vezette a RAWAG megoistromlására kiküldött rendőrcsapatot. — A harc rendkívül nehéz volt — mondta —, mert a terroristáknak kitűnő feáezékeik voltak. míg a rendőrség nyílt terepen volt kénytelen tá­madásira indulni. A terroristák mindem rendőrt, akii közeledni próbált az épülethez, azonnal tüz alá vették. Végű! is kénytelen volt gépfegyvert állítani a főkapu elé és a szemben levő pénzügy­miniszteri épület egyik ablakába. Innen vették azután tüz alá a RAWAG palotáját, majd kézi­gránátokkal indultak rohamra. Az adótermet fel­gyújtották a kézigránátok és a puccsistáknak a felső emeletre kellett menekül ni 6k. Ekkor az­után a rendőrök behatoltak az épületbe és ujabb kézigránát támadást indítottak a második eme­let eltein. Heves harc után végire sikerült meg­törni a terroristák ellenállását. Domes vádlott védője, dr. Ott kéTdést intézett a vádlotthoz. Domes elmondja, hogy anyja ül­dözési mániába halt meg az őrültek házában. 0 maga fiatal korában súlyosan megsebesült egy autószerencsétlenségnél. Néhány évvel ez­előtt a városi rendőrség szolgálatában állott s egyizben tűzharcba keveredett több betörőivei és megmentette egy másik rendőr életét. Dr. Ott védő ezutám azt javasolta, vizsgálják meg Domes vádlott elmeállapotát, mert alapos a gyanú, hogy a fiu örökölte anyja elmebaját Nagy meglepetést keltett, amikor az ügyész azt iavasolta, liogy szüntessék be a statáriális eljárást a két rendörvádlott, Grylka és Nikisch ellen és különítsék el ügyüket a többi RAWAG­pucosiista ügyétől Az államügyész azzal indokol­ja ezt a javaslatát, hogy a lefolytatott vizsgálati eljárás nem eredményezett pozitív adatokat arra nézve, hogy a két rendőrvádlott valóban előse­g tette volna a RAWAG-pucosisták akcióját. gyük elkülönítése főleg a-zért szükséges, mart meg kell vizsgálni, vollt-e tudomásuk a julius 25-iki puocs előkészületeiről. A birósig d> ügyész indítványának helyt adott, a két vádlott rendőr elleni eljárást külön tárgyalás lógja tisztázni. A vádlott rendőröket nyomban levezették a fogházba. A vádlottak padján 15 vádlott helyett 13 marad. Aktív rendőr soraik között nincs, a vádlottak eigytőlegyig volt katonák. A tárgyalásvezető Domes fővádlotthoz fordult. A tanúvallomások szerint ő volt a RAWAG el­leni puccs irányitója és vezetője. — Mondja meg. hogy amikor beitört a palo­tába, informálva volt-e a következményekről, avagy sem? — Csak annyit hallottam, hogy a kormányt ujjá akarják szervezni és hoigy a legfelsőbb he­lyekig mináenütt vannak a nemzeti szocialista pártnak hivei. Távolról sem kellett tehát arra számítanunk, hogy erőszakot kell alkalmaznunk, vagy hogy éppen polgárháborúra kerülhet a sor. Ezután a szakértők terjesztették elő jelenté­süket. K a u f f tanút mégegyszer kihallgatták arra vonatkozóan, hogy hogyan folyt le a tá­madás. Pluch rendőrfelügyelő meggyilkolásával kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy Fluchot, Csermákot és Hauptmant, a RAWAG épületbe. benyomuló puccsisták lőtték le. Ferstl színész halálát pedig rendőrgolyó okozta. A három vádlotthoz, Paulhoz, Müllerhez és Mühleisenhez az elnök, mint katona a kato-

Next

/
Oldalképek
Tartalom