Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-12 / 182. szám

T934 aufinwrtui Ti. DffTMAGyARORSZAÖ WBMW Dr. JEAN BAPTISTE POQUELINE DICSŐSÉGES MENNYBEMENETELE* Irta Dr. MÜLLER VILMOS kir. tanácsos A szegedi szabadtéri játékok alkalmától Madách Imre halhatatlan emlékének... 1823. Színhely: Párizs, kárpltosmühely. A kis kárpitösmühelyben nitgy az öröm: négy leány után megszületett a várva-várt fiu. Apa (boldogan tartja karjaiban az apróságot Fele6égéhez)t Marié, ebből aztán nem lesz kárpitos. Anya: Nd, áe nagyra vagy vele! Hát tóit akarsz belőle ósinálatf Apa (kifliizza rtagát, büszkén): Mit? Mit? Hallgass csak ide. ftagy titkot árulok él neked: kilenc hónap Ótá iöitiden garast félretettem. Megvontam magamtól mindent, nem ittam egy korty bort se dolgoztam, mint a barom éjjel-nappal, élére raktam a pénzt, mert mégfogadtam, ha fiunk születik, diplomás embert faragók belőle. ÉS áz Isten meghallgatott Meglásd, milyen szép lesz. há megsüvegelik át emberek, doktor urnák szólítják és ha majd véd valakit a törvény előtt hogyan díszíti a fekete talár! Anya (stómébefi kötiny ragyog)! Csák megsegítene az Isten. Dé olyan gyengé vágyok, félek, ftem érért rteg. Apa (odamegy hozzá, gyengédén homlokon csókolja): Milyen csacsi vagy! Majd elküldelek valami fürdőbei megerősődöl és akkor ujjal fognak mutatni rád á szomszédok: „Látód, — mondják majd egymásnak, — ott megy Jéan Baptiste Poquelin döktöt Ur édesanyja .. Anya (kissé szertfetoáfiyóaö a díszes bölcsőre mutatva, mélyét áz áp« maga faragot'): Igazán rfistélhWjWt «agunkat a szomszédok előtt. Fgveeerü kárpitosmester gyerekének nem való efféle ciifrálkodás, olyan ez a bölcső, mintha királynak készült volná. Apa (sóhajtva): Hát kl tudja, még király is lehet belőle... Anya (jóságosan); Te bolond, miket fecsegsz itt össze-vissza. Jobb lasz, ha hoirtégv a mühelvbe és utána nézel Kottv miből telik maid arra a diplomára II f«p. MAetj!* Párt««. Ae égyeteni. Wosf afátfák flokforWl Jeáft fcáplisté Pomielint Aí apa fékfeté Hálában. Ügy kanta valakitől kölésSn. íutatvány at Wtoak sájtő alátf lé*ő „Élni akarunk" cimű könyvéből. MA AZ EMBER TRAGÉDIÁJA előadása a Dóm-térs* JEGYEK VALTHATÓK: a szinház nappali pénítSrnál: délelőtt 9-12. délután 3-7-ig A Dóm-tér három bejáratánál felállított pénztápaknW: aste 7 ófátftl az előadás kezdeléig A meneljegyiroda pénztárainál kiadott jegyutalványok becserélése délelőtt B órától a szinház két pénztáránál. Igéti napán ál mcgleki nlhelSk: A Tsza; halászati kiállítás « Rudolf-'éten, Művészi Fényképklállltás k Museumban, Gyümölcskiál litós a belvárosi elemi Igko'ábai» Az ecetem dísztermébe, élén áz aranyláncos rektorral, bevonul a selyemtalárba öltözött egye>temi tanács. Jean Baptiste Poquelin a rektor elé lép, aki fennhangon olvassa az eskümintát. Jean Baptiste Poquelin kezét szivére téve utána mondja: „Én Jean Baptiste Poquelin, fogadom az élő Istenre, hogy jogi pályámhoz holtom napjáig hü maradok, hazám törvényeit tiszteletben fogom tartani és másokkal is tiszteletben fogom tartatni. Isten engem ugy segéljen!" A rektor int egy szolgának, aki bársonypárnán fekvő talárt nyújt ált a fiatalembernek. A rektor odalép hozzá, ráborítja a talárt, azután megöleli és megcsókolja. A többi tanár is sorra lelép a katédrárló és hasonlóan cselekszik, nyek ragjognak. A terem zsúfolásig telt. Eljött a Jó kárpitosmester minden Ismerőse. A szemekben örömkönynyek ragyognak Móst a rektor hangja hallik újra: — Jean Baptiste Poquelin urat királyunk fié^ében dokiorrá fogadom. Isten vezérelje utain! Az egész terem megmozdul, mindenki az uj doktor urhdt tódul, elsőnek a boldogságtól szótlan öreg kárpitos, aki hosszan-bosszan a mellére szorítja A rektor és kísérete, a közönség sorfala között kivonul a díszteremből. A terem lassan kiürül, nem marad más ott, mint az öreg kárpitosmester és fia: Jean Baptiste Poquelin doktor ur Egy pillanat'g boldogan néznek egymásra, majd hirtelen elborul a tekintetük, könny szalad a szemükbe Ha'kan megszólal a Fiu: —• Apám, kimegyünk a temetőbe, édesanyám sírjához.,. ttt Kép. Színhely: .íean Baptiste Poquelin ügyvédi irodája. Idő: Egy év múlva. Az ügyvéd ur Íróasztalánál ül. Előtte sok teleírt papii. Most is ir. Kívül csengetés. Abbihagyja az iráít, izgatottan sz ajtóhoz Wegy, xinyi'.jA Egy nr (belép, hirtelen, minden átmenet nélkül az ügyvédhez): Készen van? Poqnelin: Igen. Az ur: Elolvashatom? Poqnelin; IgeP. Ae ur (néhány ivet gyorsan elolvas, majd izgatottan kérdi): Határozott, ügyvéd ur? Poquelin: Igen. Az nr: (kezet nyújt neki, örömmel): Akkor holnap regééi eljövök önért Isten önnel! roquelin (visszaül íróasztalához, kissé elgondolkozik, majd hirtelen irni kezd. Hanrosan olvassa. amit ir): „Édesapám! Nem tudom megszokni az ügyvédi foglalkozást. Színésznek csaptam föl. Elszerződtem egy társulathoz. Ne haragudj. hogy szégyent hoztam ősz fejedre és tisztes nevedre. Isten áldjon meg, édesapám Jean." IV. Kép. Színhely: A régi kárpftosroűhely. Az öreg kárpitosra alig lehet ráösmérnl: fia szökése óta összeesett, emberkerülő lett. Gvftlöl f mindent és mindenkit. A szégyent, hogy fia az ügy. védséget a léglenézettehb mesterséggel: a vándorszinészkcdéssel cserélte fel. eleinte alig tudta túlélni: ágynak esett, heteken-hónapokon keresztül az nava ls elborul' és csak leénval odaadó gondoskodásának sifcrrfilt őt talpraállitanl. Re, bár Ha szökése őtá idestova fiz év telt el. megnyugodni csak nem tud. A fiáról PÍ idő alatt nem kanotf hírt. de nem is akart róla tndni. Nem érdekli. hol-merre csavarog. Még iószerencse, högv a nevét valószínűiig megváltoztatta, mert legalább igv nem becsteleniti meg a régi becsületes kárpitod-dinasztia tisztességes nevét: a Poquelinnevet. Az öree most ls egv karosszék mellett gubbaszt. azt javítja Orrán hatalmas őkuláré. mert btzonv már rdsszut 1át és az ötalmécses alig világit. Odakünn sötétedik is már Szeptembert őszi délután van. Éppen be akaría csukni a boltot, hiszen llven későn ngvsé vetődik már a kárpitosműhelybe senki. Ebben a pillanatban valaki erő•ten rfir «rántja a hMtaltó Ésengő^sinőrjáf. Az öreg aí apóhoz csoszog, de fel se néz az őktiiaré alól. KinVItla áz nftW! é-rv 'érfi lép be. Sovánv. magas, beteges külsein. Köhée&at Ezennel értesítjük a NATIONAL ELLEN- j ÖRZÖ PÉNZTARAKKAL már dolgozó, valamint azon üzlettulajdonos urakat is, akik eddig a ¡átlónál eüenorzű p a n z f a r | rendszert még nem vezették be, hogy S/re- ; ged város és a környékező megyék részére azonnali hatállyal kizárólagos képviseletünkkel BUDAI NÁNDOR orat Szeged, Deák Ferenc ucca 24,1.3. bíztuk i meg. — Szíveskedjenek bizalommal hozzá fordulni, mivel nevezett mindennemű felvilágosításai, service-szolgálattal, modern üzleti rendszerek bevezetésével stb. kész- i séggel áll rendelkezésükre minden kötelezettség nélkül. National Regisztráló Pénztárak Terjesztési Vállata R. T. Budapest, IV, Szarka ucca 4. — Mivel szolgálhatok? — kérdi tői« az őre, kárpitosmester. A férfi pillanatokig szótlanul áll, majd lopv. körülhordozza tekintetét a műhely félhomályában Kisvártatva félénken megszólal: — Uram, nem venne meg tőléim két jegyet r mái sfcifiielőadásra? Kis hijja, hogy az öreg « szavakra fel nem ka pott a körülötte heverő ócska falábakból egye s az idegen fejére nem suhintott vele. Hogy vala ki olyan merészségre vetemedjék, hogy rácsongésse az ajtót és színházjegyet kínáljon neki? Éppen neki, aki egész lelkével gyűlöli még a szinház szót is, amióta ügyvéd fia erre a becstélen pályára lépett! Fel se néz az okúiáré alól, hajlott alakja egyszerre kiegyenesedik és fenyegetően rivall rá a látogatóra: — De most már aztán takarodjék ki azonnal az ur a műhelyemből, ha jó dolga van! Mert... És ezzel már kezébe is kap egv falábat és fia a fiatalember félre nem ugrik, fejbe sújtja. — No-no, ne haragudjék már annyira — édesapám ... Az öreg kárpitos nem tudj*: Sbren van-e, vagy álmodik. Lekapja szeméről az ökulirét, a fiatalemberhez lép, aki átöleli őt és hevesen magihoz szóritjá. Percekig sírnak egymás kanjaiban. Végre halkan megszólal á Fiatalember: — Ugy-e, apím, eljön a mai előadásra? A ki-» rály őfelsége, XIV. Lajos ls megígérte, hogy megjelenik. „A képzelt beteg"-et adjuk. Az öreg még mindig nem akart hinni füleinek! Hát bolondot járát vele ez az ember? Értetlenül bámult vézna fiára és dadogva kérdezte meg tőié: — Azlán, mi keresni valód van neked azon az előadáson? — Hogy mi, édesapám? Csak annví, fiogy 9 színdarabot, amit ma ádnak, én írtam és én is Játszót" benne a főszerepet, — mert tudjad, édesapám, ki vagyok én? Mollére... (Vége következik/» KStUnö málnaszörp nagvban és kicsinyben — olcsón kapható TOKAJI BGASZALÓKBAN Széchenyi tér P. gr. Két teljes hét a Lídón Indulás Budapestről augusztus 15-ikén. Részvételi dij: P 249'Magyar-svájci cserevonal Indul Budapestről augusztus 26-ikán, érkezik Budapestre szeptember 5-ikén. — Tartózkodás Arosa-Brunnen, Luganoban. Részvételi di|: P 328 A részvételi dij mindenütt III. o. gyorsvonaton értendő, benne foglaltalik elsőrendű elszállásolás, ellátás, borravalók, kl- és beszállítási költségek. — Jelentkezéseket elfogad a Máv. hivatalos menetjegyiroda (Magyar-Olasz Bank Kárász-u. 2., hol további felvilágosítással szolgálnak. 168