Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-11 / 181. szám

augusztus TI. DPI. MAGYARORSZAG Szabadkáról killönyonaloi szándékoznak indítani Szegedre, Az ember tragédiája előadására (A Délmagyarország munkatársától.) Tegnap, a déli órákban Szabadkáról hivták fel telefonon a szegedi idegenforgalmi hivatalt, ahol S k u 11 é t y Sándor irodatiszt jelentkezett. A szabadkai polgármester volt a telefonnál és Az ember tragédiája szegedi szabadtéri előadása iránt érdeklődött. Kiielentette a telefonbeszélgetés során a szabadkai polgármester, hogy értesültek ők is a szegedi szabadtéri játékok nagy sikeréről és meg szeretnék nézni az előadási. Érdeklődött az előadások beosztása iránt és bejelentette, hogy tekintettel a Szabadkán és a környéken tapasztalható nagyarányú érdeklődésre, sürgős felter jesztést intéz a belgrádi vasutügyi minisztériumhoz és kérni fogja, hogy Az ember tragédiája egyik jövő heti előadására engedélyezzen különvonatot Szabadkáról Szegedre. A szabadkai különvonat, amennyiben engedélyezik, az első lesz, amelyik Jugoszláviából Magyarországra jön. Már többször kísérletezések történtek, mindkét részről is, de eredmény nélkül. Az ember tragédiája előadásának kivételesen nagy sikere bizonyára most lehetővé teszi, hogy az első különvonat Jueoszlá» viából átjöjjön Magyarországra. Pé?dáiflan arányokban növekszik az érdeklődés a szabadiéri előadások Iránt Uf Madách-vonalokat jeleznek az ország minden részéből — Előkészületek a sziámi királyi pár fogadására \ páratlan siker kábulatában é\ Szeged. A legvérmesebb reményeket is túlhaladja a szegedi szabadtéri iátékok nemzetközi sikere, amely végleg eldöntötte, megerősítette és megalapozta az állandó szegedi szabadtéri játékok sorsát. Az ország egész sajtója, a főváros legjelentékenyebb lapja az élen, vezércikkekben méltatják annak jelentőségét, hogy Schuschnigg osztrák kancellár a legválságosabb politikai helyzetben is szakított magának időt és repülőgépen Szegedre jött Az ember tragédiája előaáására. A rendkívüli díszelőadás impozáns nagyszerűsége és fényes sikere fokozta a szegedi szabadtéri játékok jóhirét és ennék mindennél ragyogóbb bizonyítéka, hogy a ma esti. a vasárnapi és a jövő l.'eti befejező előadások iránt fokozódó érdeklődés nyilvánul meg. Elvitathatatlan, hogy Schuschnigg kancellár szegedi lá togatásának kulturális jelentőségén kivül messzebbmenő politikai jelentősége is van. Joggal lehet tehát büszke a szegedi szabadtéri játékok vezetősége, amelynek munkássága tette lehetővé- hogy a magyar irodalom egyik legnagyobb alkotása lendülettel folytassa világhódító útját, amelyről ?. kancellár szegedi látogatásával kapcsolatban rendkívül meleg sorokban emlékeznek meg a külföldi lapok. A zászlók még a házak ormain hirdetik Szeged nagy ünnepnapját, de ujabb nagvszerii társadalmi jelentőségű eseményt is jeleznek: a sziámi királyi pár látogatását. A sziámi királyi pár ünnepélyes fogadtatására a szabadtéri játékok *. ezetősége már megtette a legszélesebb körű intézkedéseket. Fz a látogatás nagy jelentőséget ad az előadásnak és fokozza azt az érdeklődést, amely a külföld réTársas utazások: 14 nap (lelence-Mű és Uiareggioüan P 278— 14 nap a Wörthi-tavi vitorlaversenyekhrz V eId e n ben P 197.70 Filléres haió Bécsbe P 12.80 banküzlet utazási irodája Széchenyi tér 6. széről már eddig is megnyilvánul. Döntő jelentőségű a szegedi szabadtéri játé-» kok nemzetközi sikerére az a hosszú távirat* amely pénteken este érkezett Rómából Szegedre. A szabadtéri játékok vezetősége meleghangú levélben meghívta Az ember tragédiája előadására az olasz ujságirók egyesületét. A meghívásra szívélyes válasz érkezett, amelyben azt közölték, hogy a meghívást örömmet elfogaáják, Szegedre jövetelük attól függ- hogy Mussolini illetőleg az olasz korámnyfő sajtófőnöksége miként rendelkezik a merhivást illetőleg. Ebben az ügyben most örvendetes döntés történt. A fasiszta olasz ujságiró egyesület titkára. Gugtielmot'i táviratilag közölte a szabadtéri játékok vezetőségével, hogy az olasz kormányfő sajtófönöksége örömmel vette tudomásai a meghvást és intasitotta az újságíró vesületet, hogy a szegedi szabadtéri játékokra képviselőiét küldje ki. Emiek alapján az augusz-" tus 14-iki Az ember tragédiája előadására Szegedre érkezik két neves római ujságiró: Ce Valiani Gufielmi és Canigla Osseoui. Az olasz ujságirók Szegedre jövetele ujabb bizonyítéka a szegedi szabadtéri iátékok világra szóló sikerének. Az F.mber tragédiája Dóm-téri előadása ma; Tovább ment az osztás, nem figyelte, ki nyer. — Könnyelmű, hirtelen voltam — gondolkozott s szerette volna fejbe verni magát, ötven fillért lett ki, várta, hogy uj.ra rákerüljön a sor. Nyert! Alig vette észre, hogy mire harmadszor is rákerült a sor, megint kiürült a pohara. Ismét 50 fillért tett. Nyert. — Mért nem is tetteim többet — okolta magát s legközelebb meg sem nézte a lapot: már mondta: — Egy pengő — Megint nyert. — Velem van a szerencse. Most már reszkírozok. — Aztán öt pengőt tett ki. Hetest kapott. — Tartom! — ismételte, de rtár megbánta. Felső, aztán ász jött. Gyorsan összeszámolta. — Huszonegy vágta ki s maga elé húzott öt pengőt. — Ha legalább 50—60 pengőt tudnék nyerni — szorongott benne az öröm. — Megjött a szerencsém, négyszer egymásután Belemelegedett a játékba, hosszú nagy kortyokban ittak, egyre hangosabbnn verték az asztalt. Nyert, vesztett. . újra nyert, megint vesztett. Éjfélfelé öt pengő körüli volt a vesztesége. — Csak az jöjjön még vissza, már megyek is — szorította össze a fogát. Nem volt már iózan. Négy pengő husz fillér volt előtte, a zsebében semmi Felvette a huszfillért, a kiszolgáló lánv felé kiáltott: — Mariska! Bort! Aztán kártyát kért — Négy pengőt! összeolvasta a lapokat — Tropa... Felhajtotta a pohár bort, nézte, hogy húzza el a másik a négy pengőt előle Szénáikul az ajtó fp!é tántorgott, de mielőtt oda ért volna, arra a székre dobta le magát, ahol addig ült, mig a kártyázókhoz nem ment. Hunyorgatott a szemével, homályosan látta a kártyásokat, agyát eltompította az alkohol, csak néha rémlett belé a gondolat: — Oda a oéorl Befejezték a kártyázást. — Bort! — mondta az egyik - most én fizetek, ne mondjátok, hogy csak a pénzeteket nyerem el. Van nekem szivem. . Gyere te is Czakó koma! Ugy idd, mintha a te pénzed árát innád. Odament közéjük, velük ivott, látta, hogy a nyertes összesöpri a pénzt, fizet belőle fi kocsmárosnak is, aki az asztalfiába rakja. Belerévedezett a tekintete a fiókba... sok ezüst- és papírpénzt látott nagyhalomban, elmosódva. A kocsmáros bezárta a fiókot. — Mi azt a fiókot feltörni? — állapította meg magában s keserű gondolata támadt. — Ha hozzáférnék... Még hagynék is benne... fsak pár darabot vennék el. A vendégek kifelé tartottak; ő is. Az udvari ajtón megakadt a szeme. — Azt meg be se zárta, pedig már ott eloltotta a lámpát. Csak elfelejtkezne róla. . Odakint a többi kurjongatva haladt tovább, ő egy fának támaszkodott. A kocsmából kiszűrődő fény is kialudt's még egyre ott bóbiskolt, megmeg botlott. Hirtelen felriadt .megborzongott, fázott. — Szegény kis lányom .. Jót akartam igazán jót akartam — motyogta s az osztó előtt sorakozó pénzre gondolt .. a nevető részeg emberekre... aztán a kocsmaasztal fiókjába zárt ezüst- és papírpénzekre. Elbiggyesztette a száját: — Vacak kis fiók, a bicskámmal fel tudnám feszíteni. A kocsmáros már alszik szobájában, jó •nessze az ivótól, meg azt az udvari ajtót se zárta V Csak a kerítésen kell bemászni. Nekirugaszkodott a kerítésnek, többször is megpróbálta mire sikerült — felkapaszkodni. Elesett, mikor belül leugrott. — Az ajtótól egész az asztalig egyenesem Kell menni, megtalálom. Lenyomta a kilincset: az ajtó nem nyílt Ki. — Hát csak bezárta? — szaladt ajkára az indulat. Tétovázva nézett körül, tekintete egy ablakon akadt meg: egy nyitott ablakon Nagyot nézett. — A fenét! Hát itt ablak van? Nem tudtam... ilyen széles lenne az ivó. hogy még az ablak elfér az ajtó mellett? — csodálkozott magában — Minóegy! Fő, hogy nyitva van! Könnyen, kevés zajjal mászó t be az ablakon» tapoga'va botorkált bennt tovább — Oldalt megyék pár lépés! az ajtóig s onnan egyenesen az asztalig — számolgatta .Tobh'eié lépett, a következő pillanatban megbot-« lolt, valami puha alkalmatosságon végigterült, va-" lami megmozdult alatta s hirtelen sivalkodás vá-« goll a fülébe: — Jaj, jaj! Segitsiég!... Nem tudott, nem mert mozdulni. Felkelhetett volna, hogy kiugorjon az ablakon, de me*, se kf* sérelte. nem volt hoizzá ereje... Érezte, hogy valaki kapálózik alatta, s hallotta, hogy segítségért kiabál. Valahol ajtót csaptak, aztán az ivóból be* áradó világosságban a kocsmáros jelent meg — Mi az?... mi van veled Maris? Csak most eszmélt fel. az alkohol ködén ketesr» tfli _ derengett agyához az öntudat a Maris szobájában volt. végignyúlva az áRyoo — Valaki rámtört — jajveszékelt a lány s lelök-» döstp magáról a kellemetlen terhet. A kocsmáros kimeresztette a szemét, aztán hahotázni kezdett: — Nahát! .. még ilyet, a vén szoknyabetyárt... mi nem kellene neki!... — Az, az, szoknyabetyár — motvogta 8zakó — mi is lennék?... — s a* ablak felé tartót, de s kocsmáros, még mindig fuldokolva a nevetéstől, az ivón keresztül az uccai ajtóhoz vezette — Még ífyet!... Jó lett vobia. nrf? — S meg^ értően kaesiwMT egyet • A ISmp'ából kiégett a petróleum, a kanóc feke^ lén füstölgött, az egész napi veszekedés után foifogató csend fiit a szobára. — Ilyet tenni... flvet tenni — tördelte fcewM nz asszony. — Az egész fabi erről beswél. — TJegnlábR engem nézett volna? — bnggvant M a lánvbóT fs a szemrehányás. Életében először érezte, ftoffv apja rossz, nagyon rossz apa. aki nem törődik vele és gyűlöletes saamnw! néaeít a vén szoknva'betySr Teig.