Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-02 / 173. szám

DEMAGYARORSZAG EttSSSSZ^SSSSfcSSi CsUiöriök 1954 augusztus 2. UUOSSS^SSSSS^l kUlc*Onk»nyvMkr Jegyiroda - Aradi ucca s. Teleion : 13-0®. * Nyomda i Lttw Lipót ucca 1». Teleion : l.l^ofl. TAvIrnd é( levélem : neimoarnrorszAa saened Aura 12 fillér X. évfolyam, 173. sz. A.40 peng«. > Egye* tzAm Ara h«tk»z> nap 12. vasAr- és Ünnepnap 20 ítll. Hír detfefc (elvétele tarlta »atrrlnl. Mente« I1IK MM kivételével naponta reggel Erkölcsvédelem a Tiszaparton Valami szokatlan erkölcsvédő láz vált mostanában úrrá felettünk, mintha veszedelmesen elmerült volna az emberiség az erkölcstelenség fertőjében. Szó sincs róla, háborúk után mindig szemlesütve járkált a szemérem istennője, a francia világözön a forradalmat követő időkben szilajságában túlharsogta a hajdani Rómát s nem volt elég pénz az élvezetek kielégítésére, habár a méregdrága öltözködés már-már tűrhetetlennek találta a puszta fátyolruhát is. De hol vagyunk már a Forradalmaktól, hol a háborútól, akármennyire ijesztgessék is egymást a leszerelés tárgyalásai közben talpig fegyverkező nemzetek I Nehéz, kínos élet van, ingadozó Ma és bizonytalan Holnap s több áhítatos sóhaj száll Ceres felé, mint amennyi Venus megértő szivének segítségét kéri. Hiányzik a gondtalan jómód, az élet várható zivatarainak semmibevevése, kitenyésztő telepe az úgynevezett „erkölcsteleneség"-eknek, a vállrángatással elintézhető problémáknak. Az erkölcsöket azért minden időkben szigorúan meg szokták védeni, ezért járnak napjainkban téliruhában gőzölgő rendőrök — nálunk például — az ujszegedi tiszaparton, kutatják a fűzfákat, amelyek minden korban az anyakönyvi hivatalt pótolták a legszegényebb, de mégis családi tűzhely után sóvárgó, néprétegek szemében, vizsgálják a ruhakivágásokat és hivatalból felháborodnak némely túlzáson, amely pedig csak azt akarja elérni, hogy a test minél nagyobb felületét érje viz és nap. Valószínű, hogy irigykedve nézik az ellenőrzésük alá bocsátott tömeget, hiszen az ő nyári ruhájuk dolgában még mindig csak az ankettezés és a tanulmányozás kátyúiban döcög a gondoskodás szekere, — hogyan törődhetnének másirányu részletekkel, teszem azt, hogy a homokpartról kifinomitott lilás fszaptörvénybe lép a vizetkivánó ember, avagy az élet-standard különféle statisztikai szazalékeltolódásait mennyiben befolyásolja az elszórt zsirpapirok, dinnyehéjak és körtecsutkák mennyisége. (Különös gonddal arra, hogy görög, avagy sárgadinnyéről van-e szó?) Ez most azonban mellékes, a főgondot az erkölcsvédelem foglalta el, azt kell megmenteni és még mindig nem a másik fogalmat, amelyre olyan kevés időt és energiát fordítottak a történelmi időkben: a szépérzéket. Ami ugyanis szép és tökéletes, az nem lehet erkölcstelen. Ha nem igy volna, nem lenne Fejlődés a művészetekben sem. Szent Péter templomában a pápák sírjait a legklasszikusabb lábszáru női alakok díszítik s még a cinikus lélekben sem támadhatnak profán gondolatok, mert művészi remeket látnak. Olyan valami különös dolog az erkölcs, hogy nem lehet rendeletekkel megőrizni, mert sokkal mélyebben fekvő erők szükségesek hozzá, — nem is beszélve a születési hajlamról, meg a nevelésről, — szabályai pedig csak akkor érhetnek el eredményt, ha a természethez igazodnak, nem pedig elhibázottan szembehelyezkednek azzal. Ebben a felfogásunkban egész világ választ el benőnket — a részleteket tekintve — az ugynauMfO nudizmustóL A test elfedésének művelődéstörténeti fejlődése kétségtelenül az időjárás ellen való védekezéssel kezdődött, de egyre jobban szerephez jutott benne a szemérem kérdése is. Most ne beszéljünk arról, hogy ez a világ sok táján különféleképpen nyilvánul meg még ma is, de kétségtelen, hogy vannak primitív népek, amelyekhez viseltes ruhák formájában sem jutott el a kultura, azért mégis ismerik a fügefalevelet. Viszont ellentmondásnak látszik, pedig nem az, hogy Párisban a parkok, — ahol külön a gyerekek számára gyepesitik a területeket, — tele vannak művészi szobrokkal, amelyek láttára bizonyára elfintorítaná orrát a hivatalos erkölcsrendészet és a vallási külsőség Catója, ezek a szobrok azonban éppen azért kerültek a helyükre, hogy közvetve eugenetikái célokat szolgáljanak. A^ fürdéssel felmerülhető „szemérmetlenség"-től tehát nem kell félni. Van valami rejtett bölcsesség, abban a finom régi sanzonban, ahol azt feleli a kislány a tó partján sétáló plébánosnak, mikor meginti, hogy miért fürdik együtt fiukkal: „De kérem, nincs rajtuk ruha, hogyan tudjam, melyik a fiu?" Az erkölcsöt akkor éri a legsúlyosabb defektus, mikor felhívják rá a figyelmet és túlzottan magyarázzák. Hol maradt a szemérmetesség, meg az erkölcs védelme a középkorban, mikor csak a patrícius nőknek engedték meg a mai fürdőkosztümöknél sokkal mélyebb kivágást — viszont teljesen eltakarva a lábujjat is, — s nincs-e vájjon igaza elmúlt idők szatirikusának, ha gonosznak minősiti a spanyol etikett szigorúságát, amely az udvarképes hölgyeknek kötelezőleg előírta a meztelenség határán járó dekoltázst? Az ifjú grófkisasszonyoknál ugyanis ez még nem baj, de a súlyos évjáratú csillagkeresztes dámák bájai a legprogresszívebb gondolkodású embert is arra birják, hogy nyakig gombolt ruhákat követeljen: Csak Berzsenyi versében szép a hervadó liget hulló díszeiről szóló sor. Bizzunk hát abban, hogy a fürdőző nők tudják a legjobban, mit okos dolog rábízni a kifejlődött elfedési kulturára, hol kell menteni a fogyatékosságot, mi az, amit azonnal megszólnak — nem is a szemérmetes Zsuzsannára leselkedő szatirok, hanem a sokkal kíméletlenebb kritikájú női társak. Ezért mondtuk, hogy inkább a szépérzéket védjük, ne az erkölcsöt^ ami ugy sem védelmezhető meg, ha el akar fajulni. Az emberi test alapjában véve takarói lepel nélkül nem is olyan szép, mint ahogy! azt a fiatalkorúak fantáziája elképzeli s a női hiúság, az egyéni érdek vigyáz mindeni törvénynél jobban arra, hogy deformáltságok ne zavarják az esztétikai érzést. Nagyon! messzire menő fejtegetéssel eljuthatnánk odáig is, hogy a strand voltaképpen illúzió* kat rombol, kiábrándít, de többet fejez ki a* anekdótabeli ifjú, mikor arra felelt, hegy el* veszi-e a nyári csónakpartnerét? Azt felelte* hogy ez a jövő kérdése, szeretné ugyani» előbb felöltözötten is látni az ideálját, merí csak nem vesz zsákban macskát? Hindenburg halálküzdelme íi „A végső tusa este 7 órakor megkezdődött Berlinben rendkívüli minisztertanácsra üllek össze a Hitler-kormány tagjai Berlin, augusztus 1. Hindenburg elnök állapota szerdán állandóan rosszabbodott, délelőtt az érverés fokozatosan gyengült, még eszméleténél volt, de már nem beszélt. A birodalmi elnök családja délelőtt már ösz. szegyűlt a neudecki kastélyban. Hindenburg halálos ágyánál tartózkodik fia, leánya, veje és a család néhány tagja. Hitler szerdán délelőtt repülőgépen Neudeckbe utazott, hogy a válságos pillanatban az elnök mellett legyen. Hitler neudecki látogatásáról egy nemzeti szocialista tudósító a következő jelentést közli: — A kancellár Beuruthban értesült arról, hogy a birodalmi elnök betegsége, amelytől könnyebb mértékben már hónapok óta szenvedett. komolvra fordult. A kancellár elhatározta. hogv az elnök betegágyához siet. Berlinbe repült, ahonnan délelőtt repülőgépen Ke1 etporoszországba indult. Meisner államtitkár Délnémetországból szintén repülőgépen Berlinbe sietett és Hitlert Neudeckbe kisérte. Hindenburg ágvhin fogadta a kancellárt. Bövid beszélgetés után a kancellár eltávozott a sulvos beteg ágyától, aki ezután mély álomba merült. Este 7 órakor Hindenburg elnök állapotáról a következő köz. leménvt adták kú „A birodalmi elnök ur állapotának gyengesége fokozódott. A végső tusa megkezdődött Szivereje gyengül." A birodalmi kormány tagjai este fél 10 órakor Berlinben minisztertanácsra ültek össze. Mi lesz azután Beavatott politikai körökben már találgatják, mi lesz Hindenburg halála után Azt tart ják a legvalószínűbbnek, hogy H i nd e n b u r g halálával megszűnik a köztársasági méltóság, amelyet eddig is csak az ő személyére való tekintettel tartott meg a Harmadik Birodalom. Lehetséges azonban az is, hogy Hitler mint „Beichsführer" egyesítené az államfői és a kancellári méltóságot. A Beuter Iroda értesülése szerint Hindenburg halála esetén B u n k e Emilt, a lipcsei legfelsőbb törvényszék elnökét választják mog birodalmi elnöknek a birodalmi gvülés 1932 ben hozott határozatának megfelelően. Búnk» azonban csak rövid ideig marad meg tisztségében és azután Hitlert fogják meghívni az elnöki székbe. Valószínűleg néDszavazá&t tart«*