Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)
1934-07-04 / 148. szám
DÊLM AGYARORSZAG ,t Somogyi nocn H.,l.rm', Telefon: 23-33.^RladóhtvBi»l hSI«*Mnknnyv«te' é* tegylioda : Aradi ueea Telelőn : »3-0». - Nyomda: Ittw LlfMM uccu 19. Telefon • TArlrnll ir.véleim: Mbnaflraror*»«g Sceged Szerda, 1954 julius 4. 4ra 12 fillér X. évfolyam, 148. sz. CLÖFIZETtS: HnTonto helyben 3.20 VM«ken «« Budape*ten 3j80,kHll»ld»n 0.40 pengA- * Egye« tzám Ara hélkörnnp 12, VMAr- «« Ünnepnap ZO HU. Hlr iletéaek felvétele tnrlfn «WTtnl. Meotrlenl'i h«ifö kivitelivel nnonntn renne) H vörös Németország Mit írhatunk a német események margójára mi, akik a nyugalom és messzeség páholyából nézzük a véres színjátékot? Németország megint vörös lett, de most nem a zászlóktól és nem az elvektől, hanem vértől vörös. Hitler Adolf szabadfolyást engedett — nem az igazságszolgáltatásnak, hanem a vérnek s ahol a politika vérbe fullad s ahol a vér a politika tényezője, ott csak megriadva tud semmibe bámulni a szem, mely mindig és minden jelenségben a haladásnak, a fejlődésnek, a mcgbékülcsnek jeleit keresi. Örülnünk kell, hogy Hitler maradtaz uralmon, — mondotta a magyar politikai életnek egyik megbecsült képviselője. Európának az az érdeke, hogy Hitleré maradjon az uralom. Azzal a forradalommal szemben, amit a német kancellár vérbefojtott, Hitler jelenti a konszolidációt, Hitler jelenti a békét, Hitler jelenti az európai politikát. Az a politikai metódus, amivel a német kancellár megszilárdította uralmát, lehet számunkra rettenetesen idegen s ha valaki azt állítaná, hogy az uralom eszközeiben nincs különbség Moszkva és Berlin között, mi nem vállalkoznánk ennek a megállapításnak eáfolatára. De ha az európai békét ezerszer, kellett is félteni a harmadik birodalom második forradalmának első sikerétől, ha ez a forradalom azzal fenyegette is az európai békét, hogy a rohamosztagosok fegyverrel szállják meg Ausztriát, mégis el kell rettennünk azoktól a rendszabályoktól, melyekben a bosszú, a megtorlás, az élet semmibevevése, a golyó cs a kézi gránát játszák a főszerepeket. Lehet, hogy akiket kivégeztek, valóban bűnösök s lehet az is, hogy cselekményük súlyával a halálos büntetés arányban áll. De az európai gondolat képviselőit, az európai haladás harcosait nemcsak a kivégzések ténye nyugtalanítja, hanem az az igazságszolgáltatási rendszer, mely ezeket az ítéleteket meghozta és végrehajtotta. Németországban nem a rendes bíróságok elé terclik ezeket a vádakat és ezeket a vádlottakat. Németországban egy politikai párt alakította meg a forradalmi bíróságokat s a politikai párt legmegbízhatóbb tagjait ültették be ezekbe a bíróságokba. Kit nyugtat meg a jogszolgáltatásoknak ez a rendszere? Csak azok számára lehet ez megnyugtató, akik az igazság keresésében gyáva s elgyöngitő szentímentálizmust látnak, akik annak a fanatizmusnak megszállottai, amely az emberi életet minden megfontoltság nélkül dobja áldozatul a meggyőződés s a hit páthoszának. A tényállást nem déritik fel, ei tanukat nem hallgatják ki, a bizonyítékokat nem szerzik be s a halálos ítéleteket végrehajtják. A forradalomnak nincs s zü ksége tudósokra, mondták Lavoi5iérnek a francia forradalom hóhérai és kivégezték a nagy tudóst. A forradalomnak azonban nemcsak tudósokra nincs szüksége, a forradalomnak nincs szü ksége igazságra sem, s ha nincs szüksége igazságra, minek akkor az igazságszolgáltatás? S az egész igazságszolgáltatásból nem tartottak meg mást, csak a bírót, az elítéltet és a golyót. S az európai politikának még örülni kell, hogy H i t 1 ri rmn adt az uralmon, Hitler, nem peefíc azok a jobboldali forradalmárok, akii | .ezt akarták veerehaitanL amit Hitler hirdetett í a kancellársága előtt. Mert az tagadhatatlan, hogy Hitler is nagy változáson ment keresztül azóta, mióta felelőtlen pártvezérből felelősséggel tartozó államférfi lett. Ez a változás nem érinti hangját, nem érinti vérmérsékletét, nem érinti talán meggyőződését sem, de érinti cselekvéseit. A bamainges forradalom élharcosai között voltak, akik mégHitlerpolitikájában is megalkuvást láttak s felkelést szítottak, hogy a hitleri politikát a maga intrenzigenciájában, a maga kérlelhetetlenségében, az Európával és a civilizációval dacoló teljességében valósítsák meg. Ez a politika nem méltatlan azokhoz az eszközökhöz, amivel vérbefojtották. Attól a politikától, amit szolgálni akartak, nem idegenek azok az eszközök, amivel ezt a kísérletet leverték. Ki kardot fog, az kard által vesz el. A forradalom forradalmárai most.— igaz, hogy csak egy-két másodpercig, amíg a vezényszó után élhettek, — láthatták, hogy milyen eszközei vannak annak a világrendnek, amit a mások vérével, a mások szenvedésével, a mások életének kegyetlen megvetésével ők akartak megteremteni. Ezt a tanulságot ők már csak" a másvilágra vihették magukkal. De még ezeknek a véres eseményeknek is vannak szelidszavu tanulságai. A vériszapos talaj nem alkalmas erődítmények építésére. Mindenki vállán nyugodjon az állam épülete, ha azt akarjuk, hogy erős legyen. „Vér, vér, vér, vér, sok vér, vérből golfi áram" nem lehet fundamentuma a mai államnak. Az a kétezredév, ami Nérótól* bennünket elválaszt, nem múlhatott el nyomtalanul az emberiség lelke felett. Ez a lélek békét akar, ez a lélek teremteni, alkotni akar, e lélek számára a forradalomban és vérben való szükséglet már irtózatos bőséggel van fe-r dezve. A német minisztertanács törvénnyel szankcionálta a kivégzéseket A Hitler-kormány védelmi intézkedései a külföld gazdasági kényszerrendszabályai ellen Szabadságolják a rohamosztagokat és betiltják a barna inget Papén lemondott és nem vett részt a minisztertanácson Berlin, julius 3. A rohamosztagosok összeesküvésével kapcsolatban német hivatalos helyen cáfolják azl a hírt, hogy a lichterfeldi. politikai rendőrség kaszárnyájában hatvan rohamosztagos! végeztek ki. Á hivatalos közlcs szerint — mindössze husz embert lőttek agyon. Papén alkaneellár lakása elöl bevonták az őrséget, ezzel tudatták, vele, hogy — szabadon mozoghat. Párisi jelentés szerint vasárnap egész délután folytak a kivégzések Líchterfeldben. A kivégzettek számát nem lehet egyelőre megállapítani. Az Agence Radio azl a hírt közölte, hogy Bredow tábornokot, Schleícher volt munkatársát és Killinger szász miniszterelnököt letartóztatták. Egy londoni jelentés arról számol bc, hogy Papéul csak Hindenburg saemélyes közbelépésére bocsa jtották szabadon. A News C.hroniclc arról értesült, hogy de. Rosenl>erg, Hitler külpolitikai tanácsadója nyugalomba vonul, ami jelentékeny engedményt jelentene a Vati. kán irányában. Az Oeuvre római tudósítója azt a hirt közölte lapjával, hogy Mussolini a németországi véres eseményekben lá l ja. Hitler gyengeségének jelét Moszkvai jelentés szerinl a szovjet hivatalos lapja, a Pravda azt írja, hogy Hitler diktátori, kus politikája csődöt mondott. Ismét gépfegyverekhez folyamodott, de most már a saiál sár. dája ellen. Münchenben a politikai rendőrség letartóztatta dr. F I a c k n e r Ernő hirlapirót. az United Press müncheni tudósítóját. Az intézkedések laposak • A Hitler beszámolója a kormány illésén Berlin, julius 3. A kormány keddi ülésén Hitler Adolf részletesen ismertette az akció keletkezését és az akció leverését. Hitler hangsúlyoz, ta, hogy erélyes fellépésre volt szükség, mert máskülönben az a veszély fenyegetett, hogy sok ezer ember élete semmisül meg. Blomberg vezérezredes a véderő nevében köszönetet mondott határozott és bátor maearartásáért. A kormány ezután a következő törvényjavaslatot ter jesztette elö: ..Az 103) június 30-i, valamint a julíu« !-én és 2-án a haza és felsézáiulő támadások leverésére tett intézkedések, mint állami védekezés, jogosak." Gürtler birodalmi igazságügyminiszler kijelentette, hogy az akció kitörése előtt tett clháritó intézkedéseket nemcsak jogosaknak, ha. nem államférfiúi kötelességnek is kell tekinteni. Hiller a következő rendeletei adta ki: „A Röhm-lázadás leverésére tett intézkedések julius elsején éjszaka lezárultak. Aki sa ját felelősségére, tekintet nélkül arra, hogy müven szándékkal és akció lefolytatásaképen, valami" lyen erőszakosságot követne H, — fölette a rendes bíróság Ítélkezik. J