Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-31 / 171. szám

DEM AGYARQRSZAG SXBOED, ••en»e*»tfl«au: Somogyi ncca SZ^JUem, TcMon: Z3-S3.-KlodóhlVotoJ kHIotOnkltnyvtAr é* legytroda ; Aradi uccu 'S. Teleion: 13M)ft,-NyomdB: Lttw LIpAl neon 1«. Telefon r 1»—o«V. TATlrnil é* lc»eieJro t — * Tunkl Tamás párbaja A szegedi közkórház népszerű sebész­főorvosa orvosi jelentést ad ki a három as számú szoba betegének állapotáról. A beteg nem magas állású ur, nem tartozik azok kö­zé sem, akik a legelső sorokban reprezentál­nák valamely társadalmi osztályt, tudomá­nyos, irodalmi vagy művészeti ágát, sőt^ nen is hitbizományos. Annak, hogy orvosi jelen­tést adnak ki róla, — ritka eset közkórház­ban — mégis kell magyarázatának lenni s ez a magyarázat ugy szól, hogy a beteg ál­lapota iránt megnyilvánuló, más módon ki nem elégíthető, szokatlanul széles körű ér­deklődés tette szükségessé a nyilvánosság rendszeres orvosi tájékoztatását. A háromas számú közkórházi szoba sú­lyos betege mintegy másfél év óta szegedi lakos. Ha nem nagyon szerették volna meg ez alatt az aránylag rövid idő alatt, akkor a rokonszenv és részvét más módon ki nem elégíthető megnyilvánulásai nem tettek vol­na szükségessé olyan adminisztrációs kórhá­zi intézkedést, amely főispáni titká­rok betegsége, sőt a legsúlyosabb föltételü párbajban való megsebesülése esetén is — szokatlan. De a helyi és országos érdeklődésnek és részvétnek sokkal nagyobb arányai sem szol­gálhatnak okul arra, hogy ennek az újság­nak ezen a helyén foglalkozzunk velük. Ha ide jött valahonnan Nógrádból egy fiatal­ember s fáradhatatlan agilitásával, körülte­kintő okosságával, finom előzékenységével s szerény sokoldalúságával bebizonyította, hogy a szegedi társadalomnak is és a szege­di adminisztrációnak is egészen kivételesen hasznos tagja tudna lenni, akkor ezt a fiatal­embert az egész város egész jövője érdeké­ben ide kell kötni. Pozícióba keli emelni. Vezércikket kap majd később. Akkor, ami­kor módjában lesz nagyot alkotni és na­gyot — hibázni. Azért is nehezen tudnánk magunkat elhatározni vezércikkre, mert a háromas számú szoba civil betegét a hord­ágyon a kórházba a lovassági laktanyából szállították. Olyan válágnézlet ellen, amely mellett az ellenfelek a világháború kitörésé­nek huszadik évfordulóján kiállnak egymás ellen pisztollyal a kezükben és tizenöt lépés­nyi távolságról lőnek egymásra, a világnéz­letek mai kaotikus harcában lehet talán leg­kevésbé eredményesen küzdeni. Legkevésbé lehet küzdeni báró Tunkl Tamásnak. De a közvéleményt érdekli a párbaj, mert az egyik fél, aki elesett, főispáni titkár, tehát közfunkcionárius, a másik fél, aki az életveszélyes sérülést ejtette, b i r ó, tehát az állami gépezetnek abban az ágában működik, amelynek törvény a leg­teljesebb immunitást biztosítja, társadalom a legmélyebb megbecsüléssel adózik, mert a legnagyobb államérdekeket kifejezésre jutta­tó, védő és biztosító zavartalan működésé­hez emelkedett gondolkodás, érett visszavo­nultság és valósággal desztillált törvénytisz­telet nélkülözhetetlen. Érdekel bennünket a párbaj, mert az előzményeket isten­itélettel elintézettnek tekinthetik a felek, de nem tekintheti elintézettnek a közvélemény, amely megrettenve látja, hogy a biró, aki birói ítélet kikérése helyett kiállt halálos ki­menetelűvé könnyen válható pisztolypárbajt vivni, ezt a konfliktusát azzal intézi el, hogy kilép az — Emericánából. Kedd, 1934 Julius 31. Xrt% 12 fillér X. évfolyam, 171. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken «» Budapesten 3.00, kUII«ld«n 0.40 pengd. * Egye« txim Arn hétkiíax nap 12, TMAr- «• Ünnepnap ZO 1111. Hlr de««ek teltétele torlta «zerlnt. Megte» tnoIK n«Mö klv«leiéTet naponta reggel ATTÓI, Hogy milyen elbírálás alá esik", ha biró kiáll párbajozni, külön fogunk beszélni. A közvélemény, amely kutatja ennek a sú­lyos kimenetelű párbajnak az előzményeit, elsősorban arra kíváncsi, hogy megfelel-e a valóságnak, hogy ezt a lavinát a büntető biró többrendbeli rágalmazás, tehát bűncselek­mény elkövetésével indította meg? Megfelel-e a valóságnak, hogy a büntető biró — akinek hivatásához tartozik, hogy ha­sonló cselekményekért mások fölött mond­jon Ítéletet — elment egyik szegedi újság szerkesztőségébe és ott — bizonyára nem azért, hogy emlékkönyvbe foglalják — olyan adatokat mondott el báró Tunki Tamásról, hogy nem báró, hogy az apja tőzsdeügynök, ő parkettáncos volt, hogy ném doktor és nem tiszt és hogy mindezeket a vádakat iga­zolni látszik, hogy a tanácsnoki állásért be­adott pályázatához egyetlen okmányt sem mellékelt? Megfelel-e a valóságnak, Hogy a mosta­nihoz hasonló okok miatt máskor is került már a büntető biró ur kényes helyzetbe? Talán nem egészen annyira kényes helyzet­be, mint amilyenbe Tunkl Tamás hozta, da a taknyos szócska, még pedig az ő szemé-, lyével kapcsolatosan, szőnyegre került s a» affért egy emericánás szerzetes közbejc é­vel — fogjuk rá; — békésen in­tézte el? Az esetet nem azért említ­jük meg, hogy pótlólag belekerüljön a lova­gias eljárásról fölvett valamelyik jegyző­könyvbe, hanem egyszerűen azért, mert a szombati pisztolypárbajjal kapcsolatosan széltében-hosszában beszélnek róla s mi al­kalmat akarunk adni a — megcáfolására. Sokat beszélnek a bíró úrral kapcsolatosan bizonyos és úgynevezett sajtóorgánumról.' Azt is tisztázni kellene, hogy megfelel-e a valóságnak, hogy ennek a sajtóorgánumnak egyes rágalmazó cikkeihez az anyagot, egyes rágalmazó cikkeihez a szöveget szállította^ hogy viszont a papirt, amelyet a gyáros szál-« litott, többször kifizette a biró ur és hogy a nyomdaszámla kifizetését sem tagadta meg mindig? Azt is tisztázni kellene, hogy meg­felel-e a valóságnak, hogy rágalmazás míatü eljárás alá vont cikkéért legutóbb is csak Írásbeli felszólításra vállalta a felelősséget^ mert ugy érzi mindenki, hogy mégis csak más az, ha az ujságiró és más, ha a bün­tető b i r ó játszik bújócskát a törvény pa­ragrafusai között." Dollfuss gyilkosai a katonai biróság előtt Hétfőn délután összeült a rendkívüli törvényszék és megkezdte a terroristák első perének tárgyalását — Kedden hirdetik ki az Ítéletet Karlntftiában véget ért a lázadók eüenáílása, helyreállt a nyu­galom — Tömegesen menekülnek Jugoszláviába a lázadók Bécs, julius 30. Panetta Ottót hétfőn részle­tesen kihallgatták a rendőrségen. Kezdetben tagadott, később vallomást tett és előadta, hogy társai egyrészével, akik a szövetségi kancellári palotába érkeztek, felrohantak a bejárón, a jobbra levő lépcsőházban követték egyik társu­kat, aki nyilvánvalóan jól ismerte a járást az épületben. Egyszer csak a kancellár szóbájában álltak, a kancellárral szemben. Panetta elővette pisztolyát és szóváltás nélkül kétszer rálőtt a kancellárra. Még látta, amint összeroskadt. Amikor tettének okáról kérdezték, kijelen­tette, hogy a hadseregből való kizárása miatt, amely politikai felfogása folytán történt, kiolt­hatatlan gyűlöletet érzett a kancellár iránt, akit a nemzeti szocialista ellenes politika exponen­sének tekintett. Bevallotta, hogy mindkét lövést ő ad­ta le Dollfussra. Gyűlölte Dollfust, mert az ő rendelkezése folytán taszították ki a hadsereg­ből, ahol nemzeti szocialista tevékenységet fej­tett ki. A puccs többi résztvevője is azonosít ja magát a gyilkossal és egybehangzóan azt mond­ják, hogy tettük oka bosszú, a kancellár ellen, a hadseregből történt kizárás miatt Megállapították, hogy PanettánésHolz. v e b e r e n kivül a terroristáknak még egy harmadik vezető jük is volt Wallner Károly sze­mélyében. Wallner szintén a védőerőtestület tagja volt, rangja nem volt és szintén nemzeti szocialista tevékenysége miatt bocsájtották el a hadsereg kötelékéből. Panetta a katonai biróság előtt Délután fél 5 órakor összeült a katonai biróság a szerdai puccs részeseinek ügyének tárgyalá­sára. A bíróság elnöke Oberwéger tábor­nok. A fővádlottak Panetta és Holzwé­ber, akiket Dollfuss kancellár meggyilkolásá­ban főrészeseknek tartanak. Törvényszéki fog­ságban van rajtuk kivül a puccs tobb 8 részt­vevője, akik a RAWAG ellen hajtottak végre támadást. A tanács tagja négy tiszt és egy polgári biró. \ m

Next

/
Oldalképek
Tartalom