Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-29 / 170. szám

Í034 julius 29. ÖfCMÄGyÄRORSZÄG 7 MILYEN NYELVET TANULJUNK? Irta TONELLI SÁNDOR Mult vasárnapi cikkemben azt próbáltam kifejteni, hogy milyen veszedelmes egyoldalúság fenyegeti Németország szellemi életét. Bizonyos Könyvek — és itt nemcsak a kimondottan kommunista és szocialista könyvekről van szó, — nem jelenhetnek meg, a lapok és folyóiratok csak azt közölhetik, ami az uralmon levő irányzatnak megfelel, sőt egyoldalúak lettek még azok a folyóiratok is, amelyek nem önálló cikkeket kö. zölnek, hanem kivonatolják, ami más nemzetek lapjaiban és folóirataiban megjelent. Pedig ezeknek a folyóiratoknak éppen az volt az értékük, hogy minden pártállás, minden felfogás szóhoz jutott bennük és lehetőleg mindenről tájékoztatták az olvasót. Ennek előrebocsájtása után azt az aggodalmamat fejeztem ki, hogy a németek esetleg eltalálják vesziteni azt a domináló szerepüket, melyet a világ szellemi életének közvetítésében játszottak. Hozzáfűztem ehhez mindjárt, hogy ez kimondhatatlan kárára lesz nemcsak Németországnak. hanem az egész emberiségnek. Ugy látszik, ez a cikkem némi érdeklődést váltott ki, mert a megjelenése után való nap két levelet is kaptam, egv harmadik érdeklődő ismerősöm pedig telefonon fordult hozzám, — ugyanazzal a kérdéssel. A kérdések azonosságát megmagyarázza, hogy mindhárom érdeklődő szülő, aki természetszerűleg legnagyobb problémának látja maga előtt gyermeke jövőjét. A kérdés, amelyre tőlem várnak feleletet, az, hogy a magyaron kivül milyen nyelvre taníttassák gyermekeidet? Bár meggyőződésem szerint ez a kérdés nem következik feltétlenül azokból a megállapításokból, amelyeket cikkemben leszögeztem, ugy érzem, hogy bizonyos felelősséget vállalok, miI-'or rája ismét a nvilvánosság előtt válaszolok. Más ugyanis az elmélet és más a gyakorlat. Más, ha én sajnálom, hogv bizonyos dolgok ma hiányzanak a nyomtatott betű német biroCianozfasson eribb és lecolcsrtbb vállalatnál. Fillére« árak. Télies aarancla. lakásf ertőtlQniíő Vállalat, Dugonics tér 12 Tisza Laios körút 58. Tel. 3t-77ss dalmából és más, ha valaki arra kér választ, hogy mit tartok hasznosnak gyermeke jövendő életére? Ebben a formában feltéve a kérdést, bármilyenek legyenek is pillanatnyilag a viszonyok csak azt felelhetetm, hogy a magyar szülőnek, különösen a polgári osztályhoz tartozó szülőnek, aki azt akarja, hogy gyermeke a magyar mellett még egy idegen nyelvet is elsajátítson, a németre kell a legnagyobb súlyt fektetni. Nemcsak azért mondom ezt, mert iskolában és iskolán kivül nálunk leginkább a német nyelv elsajátításának lehetőségei vannak adva, hanem azért is, mert erre utalnak a földrajzi és népi elhelyezkedés adottságai. Közép-Európa állami és népi berendezésén változtatni nem tudunk és azon se tudunk változtatni, hogy Közép-Európának Németország a centrális fekvésű országa. A dolgok természetes rendje hozza magával, hogy a nyolcvan milliós németség e helvzetéből kifolvólag, — — a birodalmi németséghez nemzetközi érintkezés szempontjából hozzá kell számítani Ausztria, Svájc, Csehország és Lengyelország németségét is, — a maga nyelvét tudja közvetítő nyelvvé tenni a szomszédos országokban is. Politikailag ma a németség kétségtelenül izoláltan áll és kétségtelen az is, hogy a német gazdasági életnek a világviszonylatban való jelentősége is visszafejlődött. Hosszú lejáratra azonban nem képzelhetem ennek a helyzetnek állandóságát. Adottságainál fogva, legalább is emberi számítás szerinti időkre, ezentúl is a német marad meg Közép. Európában a kereskedelmi és gazdasági érintkezés nyelvének. De számitanom kell arra is, hogy az az egyoldalúság, amelv a német szellemi élet terén most tapasztalható, szintén nem tart örökké és mire a gyermekeink felnőnek és helyüket az éleiben elfoglalják ebben a vonatkozásban is, éppen olyan szükségük lesz a német nyelvre, mint volt minekünk. Szeretem hinni, hogy én nem tartozom az olvan elfogult emberek közé, akik rangsorokat akarnának felállítani a nvelvek közölt s eprien azcrt én a nyelvek tanulásának kérdését tisztán a mi helyzetünkből kifolvólag ítélem meg. Olcsóbb mint bárhol! 10 deka la iriss feavaj 24 fii!. 10 deka la frappiStS Sdjl 18 fii!. 10 SaSüit la juhturó 16 fill. a Központi Tejcsarnok ri. fióktejcsornokolban. 326 Ez esetben pedig akár az angol, akár pedig a francia nyelv, minden jelentőségük mellett is, minálunk többé-kevésbbé luxusnak tekintendő. Ezt ugy értem, hogy a mi viszonyaink mellett angol, vagy francia nélkül akárki meglehet, a német nyelv nem ismerése ellenben bármely intelligens pályán való működésnél súlyos hiányosságot jelent. Az iskolai tömeg, oktatás rendszere mellett, különösen itt az Alföldön, ahol a gyermekek száz százalékban magyar anyanyelvűek és semmiféle idegen nyelvnek az ismeretét otthonról nem hozzák magukkal, keresztülvihetetlennek és eredménytelennek látom azt a elgondolást, hogy a középiskola két idegen nvelv elsajátítását követelje meg növendékeitől. Sokkal helyesebbnek látnám, ha az egész energiát egy idegen nyelvnek, a németnek az oktatására fordítanák, azok pedig, akik ezzel könnyen meg tudnak birkózni, külön órákon tanulhatnák a franciát, vagy angolt. Meg vagyok győződve róla, hogy igy sokkal különb eredményt lehetne mindkét nyelvben elérni. Már most. ha azt kérdezné tőlem valaki, hogv a másik két világnyelv, az angol és francia közül én melyiket választanám, ugv feltétlenül az angolra szavaznék. Nemcsak azért, mert engem egész gondolkozásbeli beállitottsásom «okkal inkább vonz az angolszász világ felé. hanem obiektiv okoknál fogva is. amelyek azt bizonyítják, hogv körülbelül száz esztendő óta a francia, minta ne mzetközi érintkezés nyelve, á'llandó visszafejlődésben és hátralásban Ké z! m ii n ic a üz'e^^nie f f. évi auffusztus 1-én áthelyezem TISZA LAJOS KÖRÚT 57. sz. alá (Korona ucca sarok). Ez alkalommal raktáron lévő kézimunkáimat, fonalakat, stb. kivételes olcsó áron bocsájtoin i. t. vevőim rendelkezésére. Kérem jövőben is szives párfogásukat. Fáy Margit Mintha eltűnt volna a régi fölény. Tudja, miért van ez? Mert félek, hogy egyszer én is mégégek. S ha elérne egyszer ez a szenvedély, nekem nem volna szabad megbuknom. Ha csak egyszer is alulmaradok, tudom, hogy végem van. Elestem, megsemmisültem. Akkor ... — Akkor — nevetett a szőke miss — azt fogják mondani, hogy szegény Bepinello, povero Bepinello befejezte karrierjét, öreg legény lelt povero Bepinello! Már nem az asszonyok veszedelme. — Nagyon jól mondja. Ezért félek most minden nőtől. Hátha ez hozza meg az utolsó felgyfilást. S ebben nekem győznöm kell, mert ha elbuktam, akkor elveszett az ifjúságom. Érti, nekem győznöm kell minden szerelemben! Nekem ne mondják, hogy povero! — Szépen beszélt, Bepinello! Adio! — Adio, mia Cara! A szép szőke miss kacagva sietett ki a szállodából. Fehér szoknyája meglebegett a szélben Aznap, délután. Mai ió hangulatomat Susi grófnő rontotta meg. Susi grófnő nem elég, hogy Ízléstelenül öltözködött, ráadásul még Ízléstelenül is viselkedett. — A férjem mindent tud — jelentette ki. — Most választhatsz, hogy agyonlövesd magad, vagy elvégy feleségül. — Mindenesetbe lehet két halálnem Között választanom — mondtam nyugodtan. — Ne viccelj. Sokkal komolyabb a dolog. — Szóval megtudta, hogv tavalv miért utaztál Hecanati-ba. Azért, mert véletlenül én is ott nyaraltam. És hogy egy hétig azért törted magad, hogy velem megismerkedj. Másik hetedet pedig azzal töltölted el, hogy bebizonyitot-lad, mennyire utálod a férjedet. S miután te voltál ott egyetlen elfogadható nő. megengedtem, hogy néha meglátogass. No, szép kis dolog! — Akkor bezzeg nem igy beszéltél. — Az régen volt. És jó, ha erről sem feledkezel mefi. Kerestem én azóta a barátságodat? Ugye nem! Még szép volt tőlem, hogy időnként eljártam hozzátok. Miért akarod most feszegetni a multat. — Látom, hogy szívtelen vagy. — S különben is, talán azt hiszed, hogy én abból a fajtából való vagyok, amely feleségül veszi régi kedveseit? ó, ettől kicsit messze estem. Eredj haza s máskor, ha drámai jelenetek előadására készülsz, legalább a helyzethez illő komoly ruhát végy fel magadra. Suisi grófnő kirohant a szobából. S miután aznap este találkoztam férjével, aki nem lőtt agyon, ellenkezőleg, igen kedélyesen elbeszélgettünk, tudtam, hogy Susi grófnő ilven ócska trükkel akarta magát velem elvétetni. Ez nem volt szép tőle, különösen, ha meggondoljuk, hogy hányszor adtam neki jótanácsokat a helyes öltözködést illetőleg. De azért a szőke magvar miss ma nagyon szép volt. Ugyanaznap éjjel. Az esti táncnál megint találkoztunk. Sokáig usv tettem, mintha nem venném észre. Csak jó idő múlva k'érfem fel. Addig egy újságíróval s a bersaglieri kapitánnyal mulatott. Az attaché, csodálatoskénpen nem volt sehol. — Már nem is merek magához kedves fenni — fogadott. — Hiszen menekül a nőktől. Ha most magára mosolyognék, azt hihetné, hogy meg akarom hóditani. — Félek, hogy már elkésett — válaszoltam komolyan. — Tegnap talán még mondhatta volna. Sajnos, azóta behódoltam valakinek. — Nos? — Nem jó. ha az ellenfél elárulia sebezhető pontjait. Ne ford;tsn ngy félre a fejé' Hadd nézzek a szemébe. Miiven csodás tűz ragyog benne. Nem csoda, ha megbabonázott. — Ez bók? — Szerelmi vallomás! Az arcát lássam, ezt a büszke dacos kis arcot! Nem tudom, mitől van ily forróságom: ettől az estétől-e, vagy a maga közelségétől?! — Mily nagyszerű ez a tangó. Hiába, a legédesebb tánczene. Ezt hallja az ember, ha .. . — A száját szeretném megcsókolni. Szeretném megölelni... — A legjobb zenekart szerződtették ide. Nincs is jobb egész Velencében ... — Szeretném innen elragadni és magammal vinni. Ugyan hová? Talán arra a tájra, amelynek egétől elloptad a kékséget. Kalászaitól hajad szőkeségét. Mi van benned, hogy annyira megbolonditottál? Beszélj, beszélj! — A legjobb tánczenére sem lehet táncolni, ha maga minduntalan eltéveszti a lépést. — Nem törődöm vele. Te vagy most egyedül a fontos. Te drága,, te büszke kis magyar lány! Nem ittam semmit, mégis megrészegültem. Gyere velem, hagyjuk itt ezt a komédiát. — Maga őrült! Ne beszéljen oly hangosan, hiszen máris idefigyelnek. — De szeretlek! — Ne tegezzen Nos, kapitány, végre rászánta magát, hogy felkérjen?! Viszontlátásra Bepinello! Vigyázzon jobban az ütemre, ha mással táncol. S már el is tünt a hosszú kapitány karján. "Aznap nem táncoltam vele többet. Titokban azért folyton szemmelkisértem. Az attacihéval mulatott sokat, aki valamelyik lokálból kerülhetett elő. J u n i u s 14. A szőke miss szalad, mintha tüz elől menekülne. Együtt járkálunk, de ha a szerelemről beszélek, egyszerre komoly lesz és sietve búcsúzik. Gyakran van az attaché társaságában is. Felveszem a harcot! Bepinello megégette szivét s ebben a küzdelemben győznie kell. Ma este... ma este... ma este... Este. — Szőke miss! — mondtam — nincs sok értelme a játéknak. Játsszunk nyilt lapokkal. Ha maga fut előlem, soha nem tisztázzuk a helyzetet. Azt hiszem, ez világos? — Tökéletesen. S ez a kívánságom nekem is. — Egyszer nlegesik minden emberrel, hogy sze-