Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-28 / 169. szám

DELMflöVflRORSZA i Somogyi ncoa .^KladöMralal tg. Telefon • TA*trní1 z Délmagyt Szombat, 1934 Julius 28. A.ra * ffllér X. évfolyam, 169. sz. BldFISEVdS.: HaTonla helyben a.2<jt Wdéken Budapetien 3.00,kUIHHdiht SUO pengd. * Egyes »WSm am^étk»» nap «2, vntAr. «illnnepnap 20 Htl. Hír deM«ek lelvíteíe tnrlln szerint. Mea!e4 leMk hMfö kivételével naponta reoael Csapatösszevonások és katonai tárgyalások az olasz—osztrák határtól Prágáig Olaszország mozgósított három korosztályi — Külön« leges intézkedések a Brenner-vidéken Rfntelen gyanús szerepe a véres náci-puccsban — Fiát és vejét letartóztatták Bécsben pénteken ujabb lázadásról beszéllek Karintbiában és Stájerországban leverték a lázadásokat Biztonsági intézkedések Dollfuss kancellár szombati temetésére Papén bécsi bevonulása Bécs. julius 27. A béosi pttcos vizsgálwta két helyen folyik: aa állambiztonsági rendőrségen és a bűnügyi rendőrségen. r dig őrizetben van: fS2 ember a kancellári palota elleni támadás miatt és három ember a RAWAG elleni támadás miatt. Ezeken kívül még hét rab van. akik rregsebesüttek és akiket rabkórházba« helyeztek el. A támadók közül hármam meghaltak. A kancellári pettota ellem támadás tettesei vaiani'C-wnyien sértetlenek. A nyomozás szerint Doilfitsara egy kilenctagú csoport támadt rá, ennék a csoportnak a vezetője volt az álszázados. A komornyik nagy h galmában nem tudta pontosan megmondani, hogy ki adta le a lövéseket Dollfussra, ezért a bűnügyi tiszitviselők kmentek a Marokanergasseba, ahol az elfogott zien '.ülők kihallgatása fo¡iik és ott kezdték el a közvetlen gyilkos kiitatását. Amikor a tettes iránt érdeklődtek, «z elfogott zendülők egyike a r endőr tanácsos i'if lépett és ezt mondta: — Kár itt embereket faggatni Dollfuss lelővefése miatt. Nyíltan megmondom, hogy Dollfusst én lőttem le! Szerinte Dollfuss meghátrált < rátörő .rendülők elől, akik fegyvert szegeztek rá. Szerintük azonban nem volt céljuk, hogv megöljék, hanem csak fenyegetni akarták. Hátrálása közben Doll- | fuss f-eftaapta a kezét. A "támadó csoport vezetője azt valíja most a rendőrségen, hogy ezt a kézmozdulatot ugy értelmezte: Dollfuss ellentámadásba akar átmen ű. Ebben a helyzetben tc rtént aztttán, hogy eldördült a támadó csoport vezetőjének fegyvere, Dollfuss menten lebukott a padlóra. A gyilkos azt vallja, hogy véletlenül sült el a fegyver. Antikor látta, hogy Dollfuss felemelte a karját, megijedt és ijedtségében sütötte el a fegyvert. Azt sem tudja, hogy egy, vagy két lövést adott-e le Dollfussra. Bécsi jelentés szerint péntekre minden kétséget kizáróan kiderült, hogy ki a gyilkosa Dollfuss kancellárnak. A 152 terrorista közül Panetta Ottó 35 éves volt császár, vadász követte el a merényletet Panettát annak idején nemzeti szocialista érzelmei miatt bocsátották el a hadsereg kötelékéből. Péntekre kiderült az is, hogy F e r s t e 1 Rudolf szinész, a Rawag rendezője hogyan halt meg. Amikor a nácik behatoltak a stúdióba, Ferstel félelmében megőrült, kirántotta az egyik terrorista kezéből a revolvert és vadul lövöldözni kezdett. A szerencsétlen emberhez az egyik náci kézigránátot vágott, amely darabokra tépte. (Tudósításunk folytatása a 2. ol dalon, a vezércikk után.) Udvariasság A polgármesteri beköszöntő óta a minap az egyik ügyosztály vezetője kötötte a tisztviselőgárda lelkére a köteles udvariasságot: A kérdéssel voltaképpen ugy kellene lennünk, mint az egészséggel: azt is termés? ctestvek találjuk, amig defektusa nem támad 9 csak ebben az esetben beszélünk róla, jobbanmondva hiányáról, hiszen annyira hozzáér-tozik az életünkhöz, hogy lehetetlenség néU külözni a formáit, amiket finom részletekbrr* való fejlődés folyamán alkotott meg maga-», magának az emberi társadalom. A mostani esetben duplán helyénvaló a figyelmeztetés^ hiszen abban az ügyosztályban a legszegé-i nyebb népelem dolgait intézik s hol az a ce* remónia-mester, aki pontokba tudná szőni a gyöngédség, a jóság minden árnyalatát, ami-« vei kiegészítik, esetleg pótolják a segítés kényszerű korlát-muszáját? Ha ugyanis választani kell, hogy a nagy-harácsolásbani van-e több szemérmetesség és érzékenységi vagy az elesettség rezzen össze és vonul visz-i sza hamarabb kielégülés nélkül? — mindeni tétovázás nélkül az utóbbi mellett kell döntet nünk. A nagy vagyonok, a világhírű milliárd dok, szentimentalizmus nélkül halmozódtad toronymagasságra, de az éhség, amely sze* rencsére csak kivételesen robban ki büntet tendő cselekményekben, kisebb falatok mel* lett is elcsitult már, mert jó emberek szelíd finomsága, udvariassága zsírozta meg a ke-* nyerét. A „hivatalnok packázása" témája volt mán Shakespearenek is, skálája azóta megnőtt kiterebélyesedett, de lombjait valahogyan le-< felé bocsátotta, nem a nap irányában, ahonnan éltető erejét kapja. Életünknek nem éppen ma kezdődő folyamán volt alkalmunk megismerni a hivatali udvariasság sokféle árnyalatát s általában azt mondhatjuk, hos^J a magasabb státusok tisztviselői mindig elő-» zékenyebbek, mint a kisemberek, akikeí könnyebben elkap a biztos helyhezkötöttség! tudata s szükségét érzik, hogy a gyermekszoba hiányát, vagy az iskolapadok kisebb frekventálását valami látszattal pótolják',) amely az ő rendkivülisógüket állítja olcsón szerzett misztikus fénybe. Ismerjük azt a típust, amely a feleket hagyja összetömegelói, eszébe sem jut, hogy szándékuk felül őket megkérdezze, mert a széke karfáján lovaeolva éppen könnyed szórakoztató történetet mesél el társainak s a mesét kénytelen végigélvezni a hivatalos ügyében szorongó szerencsétlen fél is. Ismételjük, csak „alul" történik ilyesmi, — nem minálunk, hiszen általánosságban beszélünk, — mert a vezető pozíciókban méltányolják azt a tudatot, hogy az életünk sokkal nehezebb, sokkal több konfliktussal tarkázottak volna, ha nem éreznők valamennyien kötelességnek, hogy embertársainkkal szemben bizonyos udvariassági előírásokat betartsunk. Minden a módtól függ, mert a teljes tgazságosság kedvéért azt is be kell vallani, hogy a hivatalnok élete sem fenékig tejfel, amikor oktalanul feltartja az úgynevezett fél, nem akarja megérteni, hogy rossz helyen terjeszti elő hosszú lére eresztett panaszát, egyáltalában csak beszélni akar, esetleg időt tölteni s azért járja a toronyalját, amiért a falusi paraszt a községháza falának támaszkodva köpköd, hogy igazolja a Köz-höz való