Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-27 / 168. szám

Ma délelőtt ujabb helyszint szemle lesz a Mars-téren (A Délmagyarország munkatársától.) A sze­gedi köyezőrripstorek küldöttsége kereste fel csü­törtökön délelőtt dr. Tátli Bpla polgármesterhe­lypttest, akit arn^ kértek, hasson oda, hogy a Marsrtér rövidesben végrehajtandó kövezést muwkála tarnál szegedi kövezőmesterdvct ós 'mun­kásokat foglalkoztasson a megbízott vállalkozó. A polgármesterhdyiettes közölte válaszában, hogy a küldöttség kívánságát annál nyomatéko­sabban támogathatja, mert a vállalkozóval kö­tött szerződésben is benne van. hogy a munká­latoknál szegedi kövezömestereket és munkdso­A knlatiz még fehér keztyüben szalutált, amikor megmutattam neki jegyemet, a pályaudvaron ezüst tálcán hozták a restiben a reggelit, bádogdoboz­ban aranyvégű Prince of Monacot vásároltam, azt hiszeim, hogy az étkezőkocsi pincérénél három ko­ronába került egy doboz, béke volt még, de a ro­bogó vasúton már valahogyan érezni lehetett a ké­szülő vihart. Feltűnt — és érdekes, hogy ez volt legelső impresszióim arról, hogy valami nincsen rendben — az, hogy hiányzanak az utazók. Béke­beli utazásaimnak felejthetetlen, kedves, örökké anekdotázó útitársai. Akkor még ők is másodosz­tályún utaztak, bérletük volt és vagy kalábert ját­szottak, vagy üzletkötéseikről beszéltek, ha nem voltak anekdotázó kedvben. Gyakran előszedték jól szabott ruhájuk belső zsebéből vastag tárcáju­kat és megmutatták az asszonyuk ós gyerekeik ké­pét. Aztán elmondották, hogyan adtak el konyakot Pécsett, vagy bort Galíciában. Ha végigmentem egy vaggon folyosóján, mindig akadtam közöttük ismerősökre. A belgrádi gyorson, 1914 julius 24-én nem kalá­berezett egyetlen utazó sem. És én ebben a pilla­natban éreztem, hogy vihar készül... AVig hagytuk el Pestet, szuronyos készültség mailt át a kocsikon. Elől egy káplár, utána két baka. A másik kettő a lépcsőfeljáratnál állott Bé­niitek minden fülkébe, aztán tovább mentek. És a szolgálati szakaszban le volt zárva az ajtó. Elfüggönyözve az ablak. Amikor belülről a Függönyt fellebbentették, meg­ismertem az utast: Fi 11 ári bácsi volt. a rendőr ségről. Detektív. Ha az udvar Bécsből Pestre jött, Filláiri bácsi a várban teljesített szolgálatot. Ilyen­kor nagy staniclikben vitte haza a zserbót. És az ezüst, meg a^any staniolba csomagolt csokoládé­bonbonokat. Néha a rendőri sajtóiroda Is hozott helőlük. Hosszú fehér bajusza volt Fillári bácsi­nak és mosolygott mindig. Most komor volt, rossz­kedvű, alig állt szóba velem. Végigjárta az egész vonatot, aztán egy közbeeső állomáson kiszállt. Nem figyeltem meg, hogv hol. De uj, ismeretlen alakok szálltak fel 3 vonatra. És egyre több katonatiszt... Szabadkán egv patrul átkutatta a fülkéket. Újvidéken megint. És Újvidéken láttuk, hogy a péterváradi hidon apró lovak vontatnak ponyvával letakart csövű ágyukat. Tüzérek ülnek a bak mellett... Itt feltűnően sokáig állt a vonat. Amikor elindultunk, nyílt pályán megálltunk ú jra... És megint katonai őrjárat szállt fel az egyik narmadosztályu vaggonbií. Amikor át akartam oda menni, egfy ur állta utamat. „Tessék megállni" — csak ennyit mondott és én nem mentem tovább. Egy utast leszállítottak. Iparos kinézésű ember volt, puha kalappal, széles, r^igv cúgos cipőkkel. Hangtalanul ment a katonák között. Előtte ment egy freiter, meg két baka, középen ő és a háta mögött megint feltűzött szuronnyal két katona. A nap szikrázott a manlioherek fényesre pucolt bajo­nettjain. A* ulasok, kevesen voltunk, a vaggonok ablakainál álltunk és megbámultuk a menetet. A katonák visszafordullak az állomási ¿oiUei felé. a kat kell foglalkoztatid A kövezés ügyében különben pénteken délelőtt 9 órakor helyszint szemle lesz a Mars-téren a gazdák bevonásával. Ezen próbálnak dönteni ar­ról. hogy a közgyűlés döntésének megfelelően a szigetperonos megoldást fogadják-e el. Bármi­lyen lesz a döntés, a város hatásága a Mars-tér kövezésére vonatkozó közgyűlési határozatot sürgősen felterieszti jóváhagyás végett a bel­ügyminisztériumba. A kövezést még az őszi eső­zéseik előtt meg keM kezdeni. kalauz sipoJt és a lokoimotiv lassan megindult... Titokzatosan, fülemhez hajolva súgta a kalauz: — ... kém... Kéira-,. Ugyanannyira ismeretlen fogalom volt akkoriban előttünk, mint — az útlevél. Mind a kettőről hal­lottam már, de egyiket se láttam. Riedl ezredes tragédiájáról csak a beavatottak tudtak valamit, mi a kémek világát esak regényekből ismertük. Amikor a kalauz fülembe súgta a hárombetűs szót, Dreyftiss kapitány jutott az eszembe. És Zola cikke: „J'accuse..és m. ördögszi­get, aztán hnsz filléres ponyvaregények, címolda­lukon az óceán közepére deportált, lefokozott ka­pitánnyal Kém... ... Ez már háború... De akkor még nem hittük el. A vaggonok padlóját teleszórták újságokkal az utasok, az állomásokon a bakterok kezéből kap­kodták széjjel a rendkívüli kiadásokat, amelyeket vastag csomagban szállított minden vonat. Már akadt egypár terminus tehnikus, amivel megis­merkedtünk. „Vezérkari főnök," „mozgósítás," „ultimátum," „hadüzenet": mindmegannyi uj kife­jezés annak a generációnak, amely a háborúról mindössze az iskolában a történelemórákon hal­lott valamit Kém... Odaszorítottam fejemet a vonat ablakához Ss mialatt a kerekek muzsikáját figyeltem, magam előtt láttam folyton azt a puhakalapos, cúgos ci­pős. sápadt alakot, akit szuronyos katonák ki­sértek maguk előtt az újvidéki állomás felé. "A kerekek zakatolása lassan láncok csörömpölésébe szaladt át, a telefon póznáié mellett chifre-kuTcsok hevertek, de én ezeket akkor még csalt Verne Gyula regényeiből ismertem... De: biztos, fiogy kém. A kalanz mondta. Neki meg bizonyára a ka­tonák mesélték. Megkerestem a kalauzt. Beszél­getni kezdtünk. de hozzánk lénett egy tiszt, azt hiszem, kapitánv volt és leintett bennünket. Be­mutatkoztam neki. Mutattam a vasúti jegyemef, szigorúan szólt rám: erről az incidensről tieysem szalmd irnl semmit. Zimonvban majd megtudom. _ Hogy mit: azt nem mondotta meg-.­Tav érkeztünk meg délután Zimonyba. Itt már egyre szűkebbre szorult az a flemarka­eiós vonal, amely elválasztotta a békétől a hábo­rút ... A Hotel CentraT-fian szálltam meg. Emlékezteim arra, hogv FröfilicK tfanos, ?iz Uiság riportere, akire mi riporterek mindig meg­különböztetett tisztelettel figyeltünk fel. mesélte egyszer a Piceoló kávéházban, a Central szálloda pincére oktatta ki. hogyan kell minden Írás nél­kül átmenni Zimonvhól Belgrádba. A szálloda ét­lapjára ráütöttek egv hatalmas pecsétet és ezt mu­tatták meg a szerb csendőröknek. Pesten előre nevettem, hogy én is igv teszem majd meg az utat. De Zimonvban eszembe se jutott János bácsi mókája. Mialatt a konflison befelé mentünk az állomás­ról. láttam, hogv sok-sok ember áll körül egy pla­kátragasztót. Mezítlábas szolga támasztotta lét­ráját a falhoz, a földre fektette le zöld plakátiát, 934 Julius 27: aminek a hátát telekente ^sirjzgel. Aztán ráfektet­te a falra, kefével szépen kisimította. Munkájával nagyon meg volt elégedve. És az emberek kidül­ledt szemekkel olvasták a plakáton: „Részleges mozgósítás." Ezerkilencszáztizennégyben, julius huszonne­gyedikén, pénteken, délután... Ott, a zimonyi uccasarkon, a nyári napsütés­ben... A plakátragasztó pedig hóna alá vette a cso­magját és ment tovább. Még sok plakátot kellett kiragasztania. Hatalmas, zold színű plakátokat, amiket már hónapokkal ezelőtt kinyomtattak. És szerte küldöttek azon a nagy darab földön, ami­nek akkor „osztrák-magyar monarkia" volt a neve..« ... És ugyanezen a déüutSn minden uccasarkon, városokban és falvakban megálltak az emberek, hogy elolvassák a plakátokat, amikre rányomtat­ták azt a két szót: „Részleges irozgósttáa."' A szállodában nehezien kaptam szobát. Lefog­lalták a katonaság számára. A portás azt mond­ta, hogyha Belgrádba akarok menni, határátlépé­si igazolványt kell szereznem. Elmentem a határ­rendőrségre. Ott tintaceruzával irott cédulát ta­láltam, rajzszögekkel felerősítve az ajtón. Ez ál­lott rajta: „Felsőbb utasításra Szerbia területére határátlépési igazolványok nem adatnak ki." Az Inspekciói, rendőrtanácsost kerülni kezdtem, vég­re megígérte, hogy reggelig utasítást kér »8 ügyemben a — ka4onai hatóságtól. Paál Jöfi. Hét évre Ítélték a két Tóthot (A Délmagyararszág munkatársától.) £rcte^es ügyet tárgyalt csütörtökön a szegedi ítélőtábla. Két Tóth nevü vádlott került a bíróság elé, két unokatestvér, akik ellen az ügyészség azért emelt vádat szánáékos.emberölés büntette cimé»v mert február 11-én megölték unokatestvérüket akinek neve szintén Tóth. A gyilkosság a kisteleki kaiszínóbeiíl irtán tör­tént, előzménye régi harag volt Tóth János 22 éves legény éviek óta haragudott* unokatestvé­rére, Tóth Istvánra. Később kibékültek, de Tóik János tovább is várta azt a pillanatot, amikor haragosával leszámolhat A kaszinóban találkoz­tak a haragosok. A bál után Tóth János másik unokatestvérével, a 20 éves Tóth Istvánnal ős»­szebeszélt. hogy a báJ után elintézik Tóth Istváné, aki nemsokára hazafelé is indult, menyasszonya, Tcth Teréz társaságában. Anniikor a fiatal pár az épület sarkára ért, előugrott Túth István és egy bcttal ráütött a vállára. TÓ1H1 Tstván a támadás­ra hirtelen hátrafordult, hogy szembenézzen tá­madójával, ugyanakkor Tóth János is előugrott ős kését betemgtn haragosába. A szwrasnak bor­zalmas hatása volt: a szerencsét!em legény belső­rés »el kifordwftak ós Tóth István nyomban meg­halt. A törvényszék előtt Tótih" 'János tagadta, bossy1 előre késztetek volna a támadásra. Előadta, hogv a gyilkosság előtt a leányokra várakozott, ami­kor jött Tóth István Tóth TerézzieL Nem volt szándékában a legúiyt bántani és nem is történt volna haj, ka Tófcb István nem támad teájuk. De a legény bottal támadt rájuk, ő önvédelemből vette elő kését ős csapkodott vele jobbra-balra. A másik vádlott hasonló módon védekezett A bíróság több tanúit hallgatott ki. többek kő­zött az áldozat menyasszonyát is, aki eskü alaff azt vallotta, hogy a tettesek leselkedtek vőlegé­nyére. Hasonló vallomást tett több más tairu ts. A bíróság szándékos emberölés bűntettében mondotta ki bünösmek a két unokatestvért 'és ezént Tóth Jánost 72. Tóth Istvánt pedig 5 esz­tendei fegyházra ítélte. Az Ítélőtábla a osütörokl tárgyaláson megvál­toztatta az eísőIMróság ítéletét és csupán hálált okozó súlyos testisértés bűntettében mondotta k! birnösmek a két legényt. Ennek megfelelően a büntetésüket is teszállitoifák. Tóth János hat­esztendei fegyházat, Tóth István pedig egyesz­tendei börtönt kaipott. Az ítélet még nem 'fog­erős. 1 éqszekrények hártartílsi 4s méazita», kedvecfi fleetésl félté taták msBett legolcsóbban beszerezhetők Fekete Nándor. Kn.aufh I.. «.loArnl 1«. TM. XI—TL CSÜlár fCHöNBRUNNjt villamossági vállalatánál, Korona «rcca 19, MMmi­nemii villamos munkáinál hívja luluifimii>JM.I>* *>. mo Fürdőtrikók, sapkák és cipők Hat riport a világháború kitöréséről Szemtől szemben az első kémmel Utazás Budapesttől Belgrádig — Senkisem hisz a háborúban — Át­kutatják a vonatot — Újvidéken leszállítanak egy embert: kém...

Next

/
Oldalképek
Tartalom