Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)
1934-07-27 / 168. szám
dhmagyarorszag SKBOED, 9nrke*ztMég: Somogyi uec« ZZ..l.«n,Teleion: 23-33.^KIoclóhlvBlnl kOIO*enkllnyvl6r é* fegytroda: Arndl ooea 8. Teleion i 13-Ofl. , Nyomda : l»w Llpöt ucrn lO. Telefon r T4»1t»H lerelclin! DélmagyaionzAa Sceged (MMMH^HHÜHB^HB Péntek, 1954 julius 27. Ara 12 fillér X. évfolyam, 16S. $z. CLOriZETtS: BnVontn helyben 3.20 Vidéken «* Bodapetien 3.00, ltlIItMlclOn 0.40 pengd* * Egyet *xdm Ara hélkOi« nap tZ, vo*Af «* Ünnepnap ZO (111. Hír de<««ek IrlvMele tarlta »zerint. Menteik h««ö kivételével naponta teagel Dollfuss gyilkosait felismerték és pénteken statáriális bíróság elé álfikják a terrorlegényeket Egész Európa Ausztria drámai eseményeinek hatása alaii Szombaton délután lemelik a kancellári Stájerországban és Karfnthlában még tart a horogkeresztetek lázadása Csapatösszevonások a jugoszláv-oszirák és az olaszosztrák határvidéken Rinlelen öngyilkosságot követeli el, állapota rendkívül súlyos — Theo Habichlei teltiiggeszieliék Hétfőn alakul meg az uj kormány Bécs, július 26. Csütörtöki lapunkban részletesen beszámoltunk Bécs véres szerdájának drámai eseményeiről; Dollfuss megöletéséről és a nácíldzadás leveréséről. Egész Európa a béosi véres események hatása alatt átl. Hajnalig pontos képet nem lehetett alkotni az eseményekről, csak a déli óráikban alakult ki az egész lázadás borzahma* képe. Ma már hivatalos adatokból összeállítható a szerdai események pontos története. Fey drámai elbeszélése Dollfuss megöléséről Fey miniszter drámai ré&zleteket mondott el a szerdai napról — Már jóval dél előtt értesültem arról, hogy fegyveresek gvülekeznek és arról értesültem, hogy nagyon gyanúsak. Doljfusst értesítettem a dologról. A kancellár felhívta az illetékes minisztériumot és ott az államtitká,rokka! tárgyalt, majd a miniiszte-eket és az államtitkárokat magához kérette a palotába. En alarmiroztam a véderőt. A tanácsteremben ültünk, amikor o lépcsőház felöl zaj hallatszott. Puskatussal verték az ajtót és rövidesen betörték. fíyszerrc felpattant a t-xem ajtaja és bezrdult egy csomó Deutschmeister egyenruhás férfi, mindegyik kezében lövésre tartott pisztoly volt. — Dollfuss a t"M-omulók elé sietett. Karv.nsky hozzálépett, visszarántotta és súgott valamit a fűiébe, majd dolgozószobája felé tclta. Dollfuss reflexszerűen engedelmeskedett. Amint a kancellár a küszöbre lépett és háttal állott a zendülők felé, több lövés dördült el: a kancellárt elöntötte a vér és összeesett Hozzáakartam sietni, de i terroristák nem engedtek. Ott kellett maradnom a teremben. Szörnyű órák következtek, többször rámtámadtak a sötét alakok és az volt ez érzésem, hogy én is követem Dollfusst. Három óra múlva az őrség odavitt Dollfuss betegágyához. Dollfusson kezd©ti».íU» kötés volt csupán, nem akadályozta meg. hog vére szabadon folyjon. Elbává kanala, hrsróft.és minden szavánál vérsugár ömlött elő: — .,Nem akarok vérontást. Te Fey, találnod kell valami kiutat ebből a helyzetből, emberáldozait nélkül. Gondolod, hogy lehetséges volna békét kötni a félrevezettettekkel? — A kancellár ezután elalélt, később magához tért és kérte, hogy gondoskodjam családjáról..: Nem sokkal később meghalt. (Tudósításunk folytatása a második old'Ion. a vt relkk utá'ú flz osztrák rémdráma Sorel, a forradalmak teoretikusa, akinek elméleti megállapításait eddigelé a bolsevisták alkalmazták a legtökéletesebben, szögezi le könyvében, hogy nem azok a jó forradalmak, amelyekben tömegek zajonganak és ezrekre menő, fegyelmezetlen csőcselék zudul az uccákra. A jó forradalom na, amelyekben kicsiny, de határozott és intelligens csoport tartja kezeben az irányítást és cselekvést. Jó forradalmat csak nagyvárosokban lehet csinálni s ha a forradalom ott sikerült, a forradalmi vezetők akaratát minden nehézség nélkül rá lehet kényszeríteni az országra. A jó forradalom meglepetésszerűen, rajtaütéssel dolgozik. Néhány ember váratlanul megszállja a központi hatalom székhelyét, elfoglalja a postát és távirőt, az elektromos-, viz- és gázmüveket, kezébe veszi annak a kevésszámú központnak az irányítását, melyek körül egy modern nagyváros élete lebonyolódik. Ha ez sikerült, a forradalom sikere is kilencven százai ék ban biztositottnak tekinthető. Az osztrák forradalom kétségtelenül Sorel receptje szerint dolgozott. A „katonaság és védőőrség formaruháját jogtalanul viselő egyének", a technika minden haladásának figyelembevételével a rádión kezdték meg munkásságukat. A világba kiáltották a kormány lemondását és az uj kormány megalakulását. Azután megrohamozták a postát és a kancellári hivatal ódon palotáját, amelyből valamikor Metternich egész Európa sorsát igazgatta, lefogták az ott tartózkodó minisztereket és ajkára fagyasztva az örökös mosolyt, legyilkolták az uj Ausztria, rokonszenves, kis kancellárját. Pontosan ugyanabban az órában fellobogott a nemzeti szocialista forradalom lángja Ausztria legkülönbözőbb pontjain. A szervezés, az előkészítés és a rajtaütés váratlansága ellen nem lehetett kifogás. A sikerből csak az atiz százalék hiányzott, amelyet Sorel is nem várt eshetőségekre koncedál. Amennyire ma emberi számítás szerint meg lehet Ítélni, a kancellárját elvesztett kormány ura maradt a helyzetnek. Egyes helyeken, főleg Stájerország iparvidékein, még parézslik ugyan a zsarátnok, de tűzvész már aligha lesz belőle. A névtelenek mellett, akik elpusztultak a rádió palotájának ostrománál és visszafoglalásánál, a kancellári palota körül és a vidéki nagyobb városokban, egyetlen igazi áldozata maradt a tizenkét óra alatt lezajlott harcnak, maga a kancellár, aki szinte a személyében testesítette meg az u j Ausztria gondolatát. A mosolygó kis ember, akiért tegnap már gyászistentiszteletet tartottak Bécs valamenynyi templomában s akinek ravatalára az őszinte részvét koszorúját fogják lerakni mindazok, akik rendet, nyugalmat és békességet szeretnének ebben a vajúdásoktól vonagló Európában, tragikus hős volt, aki kormányra jutásának pillanatától kezdve két kemény malomkő között őrlődött. Gátat akart emelni Ausztria határán a nemzeti szocializmus fenyegető áradatának, de ugyanakkor kénytelen volt erőszakosan széttépdesni azokat az érzelmi szálakat, amelyek az osztrák németet testvéréhez, a birodalmi némethez fűzik. Egy csonka, kicsinyre szabott, a párisi botorság által életképtelenné tett országocskából újra ki akarta termelni az osztrák elhivatottság gondolatát és a külön osztrák nemzeti ér-