Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-25 / 166. szám

1934 Julius 25. OtCMÄGyARORSZÄG GvAri lerakat Minden hölgy csak oFb harisnyát visel PaHAk Tes'vórehnél Még iart a fesiőmunkások szírájkja, de rövidesen békés megegyezést várnak (A Délmagyarország munkatársától.) A sze­geai festő, és mázolómunkások sztrájkja vál­tozatlanul tart, a jelek szerint azonban ma, vagy a holnapi napon sikerül a békés megegye­zés. A munkások és munkaadók képviselői, — mint a Délmagyarország jelezte —, kedden dél­után az ipartestületben értekezletre ültek ösz­sze. Az értekezleten őt munkaadó jelent meg, továbbá a Munkaadók Szövetsége részéről Pongrácz Albert elnök és P1 e s k ó Andor, a festő- és mázolómunkásokat ugyancsak öten képviselték és jelen volt a központi kiküldött is. Az iparhatóság képviseletéhen dr. Rőth Dezső tb. tanácsnok vezette a tárgyalásokat. _ A tanácskozás során a festőmunkások képvi­selői ragaszkodtak a kollektiv szerződés életbe­léptetéséhez és tizenöt százalékos béremelést kívántak, mégpedig ugy, hogy a bérek elérjék a kollektiv szerződéstervezetben megjelölt óra­béreket. A munkások a következő órabérek be­vezetését kívánják: egy éves segédnél 32 fillér, 1—3 évig 40 fil­lér, S—5 évig 48, öt éven felül 56, önálló mun­kásnál 62 fillér. A munkaadók ezzel saemben a következő órabéreket ajánlották fel: 1 évig 30 fillér, 1—3 évig 35, 3—5 évig 40, ötön felül 44, önálló munkásnak 46 fillér. A tárgyalások este 9 óráig tartottak, de meg­egyezés nem jött létre. Szerdán délelőtt tiz óra­kor a kereskedelmi és iparkamarában folytat­ják a munkaadók és a munkások a tárgyalást. t)r. Rőth tb. tanácsnok közölte a Délmágyar­ország munkatársával, hogy a hangulat a mun­kaadók és 3 festőmu nkások között meglehető­sen békülékeny, — remény van arra, hogy rö­videsen perfektuálni lehet a megegyezést Lefoglalták a Mars-téri artisták felszerelését (A Délmagyarország munkatársától.) Kedden délben küldöttség járt a városházán: tizennégy szerződésnélküli artista, Kóbor Jancsi, az ismert zenebohóc vezetésével. Az artisták tiz nap óta a Mars-téren játszanak, de meglehetős részvétlen­séggel küzdenek. Minden második este az eső miatt kell abbahagyniok az előadást másnap pe­dig a sárban nem megy ki a Mars-térre a közön­ség. Kóbor Jancsi keserűen panaszolta a város­házán, hogy naponkint helypénz cimén 20 pengőt fizet a társulat, tekintet nélkül arra, hogy tarta­nak-e előadást, vagy sem. Eddig 180 pengő hely­pénzt fizettek ki. Kedden azután ujabb meglepetés érte az artistákat: bírósági végzést kézbesítettek nekik 90 pengőről és «cneik fejében lefoglalták a felszerelésüket Bajáról jöttek Szegedre az artisták' és egy te­herautófuvarozó 90 pengőért hozta őket Szegedre, de a fuvarköltséget nem tudták megfizetni. Azt hitték, hogy majd Szegeden jól keresnek és megfi­zetik a tartozást. Most aztán lefoglalták a felsze­relésüket, nem tudnak továbbmenni, pedig Nagy­kőrösön már hirdetik fellépésüket. Az artisták tehát nagy zavarban vannak és azt kérték a vár ros hatóságától, hogy a kifizetett 180 pengő hely­pénz felét térítse nekik vissza. Amíg az ügyüket elintézik, tovább játszanak a Mars-téren. s a kezében tartott levelet néhány szóval átnyújt­ja a félelmetes nagy umak. — Jelentést hoztam, kegyelmes uram, arról, hogy Görgei tábornok, a magyar seregek fővezére ma előttünk letette a fegyvert. Valami kezdődő dühroham rázza meg a nagy őr roskatag testét, de látszik az is, hogy le akar­ja gyűrni s le is gyűri az ujabb rohamot. A pár szavas hir is csillapító, semmi az ehhez, hogy a cár embere vétett a szavával. De ha a szemei ölni tudnának, megölné ezt a fickót mert nem vigyáz a nyelvére. Az ezredes bámul és meglepődik a hiren és az elmaradt megtorláson is. A levél címzettje hamar feltépi a borítékot. Ol­vassa a levelet. Látszik, hogy valamin felakad, de az ujabb rohamjelei nem mutatkoznak az arcán. Talán a kibírhatatlan szégyen, hogy a lázadó lem előtte hódolt, az ölte meg dühét. A levelet az asztalra veti. Nem ahhoz a kettő­höz szól, aki előtte áll, inkább magának mondja a mérhetetlen bosszankodás hangján: — Azoknak a csizmadiáknak meghagyták a kardjuk?! Hát ez már micsoda? Erre nem vált feleletet, de a hadnagy kérdezet­lenül is megszólal. — Nem csizmadiák voltak azok, kegyelmes ttram, hanem hősök, derék katonák! A szegény ezredes ma már sokat átélt. Most megint majd elszédül erre a vakmerő szóra. A tábornagy pedig mintha arculcsapták vobra, felhördül: — Mit mond, he? Mit merészel? Hogy érti ezt, he? A hadnagy szinte várta a kérdést, mert a vála­sza rögtön kész és szabatos fogalmazásban hang­zik: — Ugv értem kegyelmes uram, hogy azok a de­r$k katonák százszor győztek az ellenségükön, őket meg le nem győzték, ezért megérdemlik, hogv tiszteletből és megbecsülésből a kardjaikat meg­hagyják nekik. — Ugy? Elmehet Gondoskodom róla, hogy okta­lan fecse&éséért mearkacia ö magasságától a bün­tetését. Mehett A hadnagy tiszteleg s kimegy. Dévaj mosolyát elfojtotta. De ha lett volna, aki megfigyelte, lát­hatta volna, hogy ugy megy ki a nagy ur szobájá­ból, mint aki nagyon elégedett magamagával. Annyi minden történt egy negyedóra alatt, hogy az ezredes már igazán nem tudta fiu-e vagy lány. Éppen hogy megértette azt, amivel elbocsátotta az ura. — Ezredes wr látta és hallotta ezt a fickót. Je­lentést ir erről Paskievits hercegnek és megirja, hogy szemtelen sértéséért elégtételt várok. Végez­tünk. Az ezredes örült, hogy elmehetett. Bizonyosan felsóhajtotta magában, hogy ez a félóra a kegyel­mes urnái felért egy ádáz ütközettel. Másnap Nagyváradon Paskievfts herceg előtt állt a fiatal testőrhadnagy. Mogorván és szigorúan fogadta a herceg: — Mit mondtál te tegnap Haynaa tábornagy ö kegyelmességének? A hadnagy mikor meghallotta, hogy csak erről van szó, mindjárt biztosra vette, hogy bármilyen zord is a herceg arca, ezúttal nem éri haj fecsegé­séért Ismerte a háznál a dörgést és tudta, hogy az osztrák megjfricskázásáért itt büntetést nem szoktak kiszabni — Fenség, csak azt mondtam, hogy a wagvsfok mindig derekasan verekedtek s ezért tisztjeik rá­szolgáltak arra, hogy meghagyjuk a kardjaikat. A fenség homlokáról elhúzódnak a komor fel­legek. — Hm. Hát ezt kifogásolta ö kegyelmességeí Te csak ezt mondtad? — Semmi többet fenség. — A herceg már derűsen mosolyog: — Értem, értem. Most már nagyon értem ö ke­gyelmessége haragját Azután az alacsony, tömzsi nagyúr felnyúlt a szálas tiszt vállához s jókedvűen megveregette. — Jól van fiam, jól mondtad. Ha máskor futárt kell küldenem ö kegyelmességébez, megint csak léced küldelek. i paprlkatermés és az értékesítés Mélyen tisztelt Szerkesztő ur! Napok óta az ér­velések és viták egész sorával találkoztunk a Dél* magyarország hasábjain, városunk világhíressé gét a paprikát illetően. A viták igen helyesed egyedül abban egyeznek meg, hogy a küszöbön ál­ló uj termésnek valahogyan, akárhogyan piacol kell biztosítani! Az „akárhogyan"-t nem vonatkoz­tatjuk az árra, hanem csak azért irjuk, mert volt aki csak a szabadkereskedelem révén, volt aki csak a kormány beleszólása révén és amint 15 ón olvashattuk, egyik jeles paprika-exponensünk vé­leménye szerint mindkét módon egyszerre is meg lehet oldani a paprika elhelyezésének „fogas" kér dését... Mi, termelők, csak röviden szeretnénk az el­hangzott kinyilatkoztatások után szerény véleméM nyünket kifejteni Hogy mennyi fog teremni, azt egyedül az időjárás határozza meg. És végered­ményben csak az időjárás fogja eldönteni az érté-" kesités körüti vitát is. Mi megtesszük kötelessé­günket, garantálva, hogyha minden jól megy, a mi­nőség primább lesz, mint akár a szerb, akár pedig a spanyol paprikáé. Ez pedig nem lesz a mennyi­ség rovására Írandó. A legfőbb kellék: a minden­nél jobb minőség az értékesítés probléma-halma­zai között a legjobb piacszerző. Eddig sem kellett végakkordként „tengerbe" öntenünk paprika fel es^ legünket, de nem fog ezután sem kelleni. Mind­amellett a sok féle-fajta teóriától idegenkedik a magyar ember, nehogy előidézője legyen egy fen* tébb emiitett gyászakkordnak ... A problémákat nyugodtan, higgadtan kell mér­legelni A piac felvevőképességével tisztában levő kereskedelem megtalálja a módját paprikánk meg­felelő elhelyezésére, minden korai és felesleges iz­galmak nélkül. Nem szabad a paprika 1.50 pengős, vagy azon alóli árára gondolnunk komolyan. Már azért sem, mert mint hírlik, a spanyol és jugo­szláv paprika messze mögötte marad minőség dol­gában a magyar paprikának. A hírnéven sokat se­gitett SzentGyőrgyi professzor felfedezése, metj által tudomást szerzett a nagyvilág a magyaC paprika vitamintartalmáról. Exportőrjeink is tel­jes akcióban vannak és itt ki kell térnünk a né­metországi problémára, amit az egyik ur 15-én Seí­vetett. Azzal keH ugyanis elősTÖr tisaftólwn lenni, hogy a német irtózik (legalább 90 százaléka!) a „vörös BiéregMől, vagy mint egy német mondotta, a „tü­zes por"-tól. Náluk ez a tévhit hogy a paprika; „méreg", sajnos, mai nap is él. Köztudomásn, hogy Németország sokáig tiltotta a paprika bevitelét ízesítésre és színesítésre szintén tilos volt hasz­nálni. Tehát furcsa volna valakit vizbe ugratni, hal az illető — nem akar beugrani A nyilatkozó wr ugyanis azt hozta fel, „itt az ideje, hogy Németor­szág nagy borsfogyasjrtA«ü — paprikánkkal viws­szaszoritsuk". A régi kereskedő szemét sem lehe­tett bekötni, mert csakhamar észrevette hogy a spanyol más borsot árul „piper" név alatt, mint a velencés. A spanyolok ugyanis a paprikának ,.pi­per" nevet adtak. Ép igy nem lehet a paprikát Pfeffer néven beadni a németeknek, mikor nekik bors kell és nem — paprika! Bár rájönnének, hogy mennyivel finomabb a paprikás eledel, mint a szín­telen, fakó borsos étel! És ugyancsak nem lehet » ssabadkereskedel­met a kormánybeavatkozással egy kalap alá von­ni. Itt utalunk a — két dudásról szóló közmondás­ra... Kartelszerü szövetkezésre, szindikátusra, vagy kénysaerrendszabályokra mind a kereskedő és termelő, mind pedig a fogyasztó érdekében gon­dolni sem szabad. Járjunk a kitaposott uton. Még mindig jobb a 20 filléres visszatérités és a finánc pengő ellenében történő exportálás, mint sem egy elhamarkodott, ki nem próbált módszer. Igen tisztelt Szerkesztő urnák vagyunk lönböztetett tisztelettel: Paprika termelők. Költözködéskori mindenkinél olcsóbban szereli át vIllonyAt, rádióját IT ATCkir¥K rá(UÓ laboratóriumi é* villany­szerelési vá'lalat Dujfonies-tér 2 Beíötttf*, JSSfc „¿SÄ» „VI NDI)LM* tegye oi. Akkor le»a Inrtó* *rok <Ms kttAnft» Im« 1 KytlmSloskOMerTtUó aaer. Kapható a MenlUn«h 0£R<3ELY gyógyszerésznél* lanUifeMaM <

Next

/
Oldalképek
Tartalom