Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-25 / 166. szám

1934 Julius 25. OtCMÄGyARORSZÄG GvAri lerakat Minden hölgy csak oFb harisnyát visel PaHAk Tes'vórehnél Még iart a fesiőmunkások szírájkja, de rövidesen békés megegyezést várnak (A Délmagyarország munkatársától.) A szegeai festő, és mázolómunkások sztrájkja változatlanul tart, a jelek szerint azonban ma, vagy a holnapi napon sikerül a békés megegyezés. A munkások és munkaadók képviselői, — mint a Délmagyarország jelezte —, kedden délután az ipartestületben értekezletre ültek öszsze. Az értekezleten őt munkaadó jelent meg, továbbá a Munkaadók Szövetsége részéről Pongrácz Albert elnök és P1 e s k ó Andor, a festő- és mázolómunkásokat ugyancsak öten képviselték és jelen volt a központi kiküldött is. Az iparhatóság képviseletéhen dr. Rőth Dezső tb. tanácsnok vezette a tárgyalásokat. _ A tanácskozás során a festőmunkások képviselői ragaszkodtak a kollektiv szerződés életbeléptetéséhez és tizenöt százalékos béremelést kívántak, mégpedig ugy, hogy a bérek elérjék a kollektiv szerződéstervezetben megjelölt órabéreket. A munkások a következő órabérek bevezetését kívánják: egy éves segédnél 32 fillér, 1—3 évig 40 fillér, S—5 évig 48, öt éven felül 56, önálló munkásnál 62 fillér. A munkaadók ezzel saemben a következő órabéreket ajánlották fel: 1 évig 30 fillér, 1—3 évig 35, 3—5 évig 40, ötön felül 44, önálló munkásnak 46 fillér. A tárgyalások este 9 óráig tartottak, de megegyezés nem jött létre. Szerdán délelőtt tiz órakor a kereskedelmi és iparkamarában folytatják a munkaadók és a munkások a tárgyalást. t)r. Rőth tb. tanácsnok közölte a Délmágyarország munkatársával, hogy a hangulat a munkaadók és 3 festőmu nkások között meglehetősen békülékeny, — remény van arra, hogy rövidesen perfektuálni lehet a megegyezést Lefoglalták a Mars-téri artisták felszerelését (A Délmagyarország munkatársától.) Kedden délben küldöttség járt a városházán: tizennégy szerződésnélküli artista, Kóbor Jancsi, az ismert zenebohóc vezetésével. Az artisták tiz nap óta a Mars-téren játszanak, de meglehetős részvétlenséggel küzdenek. Minden második este az eső miatt kell abbahagyniok az előadást másnap pedig a sárban nem megy ki a Mars-térre a közönség. Kóbor Jancsi keserűen panaszolta a városházán, hogy naponkint helypénz cimén 20 pengőt fizet a társulat, tekintet nélkül arra, hogy tartanak-e előadást, vagy sem. Eddig 180 pengő helypénzt fizettek ki. Kedden azután ujabb meglepetés érte az artistákat: bírósági végzést kézbesítettek nekik 90 pengőről és «cneik fejében lefoglalták a felszerelésüket Bajáról jöttek Szegedre az artisták' és egy teherautófuvarozó 90 pengőért hozta őket Szegedre, de a fuvarköltséget nem tudták megfizetni. Azt hitték, hogy majd Szegeden jól keresnek és megfizetik a tartozást. Most aztán lefoglalták a felszerelésüket, nem tudnak továbbmenni, pedig Nagykőrösön már hirdetik fellépésüket. Az artisták tehát nagy zavarban vannak és azt kérték a vár ros hatóságától, hogy a kifizetett 180 pengő helypénz felét térítse nekik vissza. Amíg az ügyüket elintézik, tovább játszanak a Mars-téren. s a kezében tartott levelet néhány szóval átnyújtja a félelmetes nagy umak. — Jelentést hoztam, kegyelmes uram, arról, hogy Görgei tábornok, a magyar seregek fővezére ma előttünk letette a fegyvert. Valami kezdődő dühroham rázza meg a nagy őr roskatag testét, de látszik az is, hogy le akarja gyűrni s le is gyűri az ujabb rohamot. A pár szavas hir is csillapító, semmi az ehhez, hogy a cár embere vétett a szavával. De ha a szemei ölni tudnának, megölné ezt a fickót mert nem vigyáz a nyelvére. Az ezredes bámul és meglepődik a hiren és az elmaradt megtorláson is. A levél címzettje hamar feltépi a borítékot. Olvassa a levelet. Látszik, hogy valamin felakad, de az ujabb rohamjelei nem mutatkoznak az arcán. Talán a kibírhatatlan szégyen, hogy a lázadó lem előtte hódolt, az ölte meg dühét. A levelet az asztalra veti. Nem ahhoz a kettőhöz szól, aki előtte áll, inkább magának mondja a mérhetetlen bosszankodás hangján: — Azoknak a csizmadiáknak meghagyták a kardjuk?! Hát ez már micsoda? Erre nem vált feleletet, de a hadnagy kérdezetlenül is megszólal. — Nem csizmadiák voltak azok, kegyelmes ttram, hanem hősök, derék katonák! A szegény ezredes ma már sokat átélt. Most megint majd elszédül erre a vakmerő szóra. A tábornagy pedig mintha arculcsapták vobra, felhördül: — Mit mond, he? Mit merészel? Hogy érti ezt, he? A hadnagy szinte várta a kérdést, mert a válasza rögtön kész és szabatos fogalmazásban hangzik: — Ugv értem kegyelmes uram, hogy azok a der$k katonák százszor győztek az ellenségükön, őket meg le nem győzték, ezért megérdemlik, hogv tiszteletből és megbecsülésből a kardjaikat meghagyják nekik. — Ugy? Elmehet Gondoskodom róla, hogy oktalan fecse&éséért mearkacia ö magasságától a büntetését. Mehett A hadnagy tiszteleg s kimegy. Dévaj mosolyát elfojtotta. De ha lett volna, aki megfigyelte, láthatta volna, hogy ugy megy ki a nagy ur szobájából, mint aki nagyon elégedett magamagával. Annyi minden történt egy negyedóra alatt, hogy az ezredes már igazán nem tudta fiu-e vagy lány. Éppen hogy megértette azt, amivel elbocsátotta az ura. — Ezredes wr látta és hallotta ezt a fickót. Jelentést ir erről Paskievits hercegnek és megirja, hogy szemtelen sértéséért elégtételt várok. Végeztünk. Az ezredes örült, hogy elmehetett. Bizonyosan felsóhajtotta magában, hogy ez a félóra a kegyelmes urnái felért egy ádáz ütközettel. Másnap Nagyváradon Paskievfts herceg előtt állt a fiatal testőrhadnagy. Mogorván és szigorúan fogadta a herceg: — Mit mondtál te tegnap Haynaa tábornagy ö kegyelmességének? A hadnagy mikor meghallotta, hogy csak erről van szó, mindjárt biztosra vette, hogy bármilyen zord is a herceg arca, ezúttal nem éri haj fecsegéséért Ismerte a háznál a dörgést és tudta, hogy az osztrák megjfricskázásáért itt büntetést nem szoktak kiszabni — Fenség, csak azt mondtam, hogy a wagvsfok mindig derekasan verekedtek s ezért tisztjeik rászolgáltak arra, hogy meghagyjuk a kardjaikat. A fenség homlokáról elhúzódnak a komor fellegek. — Hm. Hát ezt kifogásolta ö kegyelmességeí Te csak ezt mondtad? — Semmi többet fenség. — A herceg már derűsen mosolyog: — Értem, értem. Most már nagyon értem ö kegyelmessége haragját Azután az alacsony, tömzsi nagyúr felnyúlt a szálas tiszt vállához s jókedvűen megveregette. — Jól van fiam, jól mondtad. Ha máskor futárt kell küldenem ö kegyelmességébez, megint csak léced küldelek. i paprlkatermés és az értékesítés Mélyen tisztelt Szerkesztő ur! Napok óta az érvelések és viták egész sorával találkoztunk a Dél* magyarország hasábjain, városunk világhíressé gét a paprikát illetően. A viták igen helyesed egyedül abban egyeznek meg, hogy a küszöbön álló uj termésnek valahogyan, akárhogyan piacol kell biztosítani! Az „akárhogyan"-t nem vonatkoztatjuk az árra, hanem csak azért irjuk, mert volt aki csak a szabadkereskedelem révén, volt aki csak a kormány beleszólása révén és amint 15 ón olvashattuk, egyik jeles paprika-exponensünk véleménye szerint mindkét módon egyszerre is meg lehet oldani a paprika elhelyezésének „fogas" kér dését... Mi, termelők, csak röviden szeretnénk az elhangzott kinyilatkoztatások után szerény véleméM nyünket kifejteni Hogy mennyi fog teremni, azt egyedül az időjárás határozza meg. És végeredményben csak az időjárás fogja eldönteni az érté-" kesités körüti vitát is. Mi megtesszük kötelességünket, garantálva, hogyha minden jól megy, a minőség primább lesz, mint akár a szerb, akár pedig a spanyol paprikáé. Ez pedig nem lesz a mennyiség rovására Írandó. A legfőbb kellék: a mindennél jobb minőség az értékesítés probléma-halmazai között a legjobb piacszerző. Eddig sem kellett végakkordként „tengerbe" öntenünk paprika fel es^ legünket, de nem fog ezután sem kelleni. Mindamellett a sok féle-fajta teóriától idegenkedik a magyar ember, nehogy előidézője legyen egy fen* tébb emiitett gyászakkordnak ... A problémákat nyugodtan, higgadtan kell mérlegelni A piac felvevőképességével tisztában levő kereskedelem megtalálja a módját paprikánk megfelelő elhelyezésére, minden korai és felesleges izgalmak nélkül. Nem szabad a paprika 1.50 pengős, vagy azon alóli árára gondolnunk komolyan. Már azért sem, mert mint hírlik, a spanyol és jugoszláv paprika messze mögötte marad minőség dolgában a magyar paprikának. A hírnéven sokat segitett SzentGyőrgyi professzor felfedezése, metj által tudomást szerzett a nagyvilág a magyaC paprika vitamintartalmáról. Exportőrjeink is teljes akcióban vannak és itt ki kell térnünk a németországi problémára, amit az egyik ur 15-én Seívetett. Azzal keH ugyanis elősTÖr tisaftólwn lenni, hogy a német irtózik (legalább 90 százaléka!) a „vörös BiéregMől, vagy mint egy német mondotta, a „tüzes por"-tól. Náluk ez a tévhit hogy a paprika; „méreg", sajnos, mai nap is él. Köztudomásn, hogy Németország sokáig tiltotta a paprika bevitelét ízesítésre és színesítésre szintén tilos volt használni. Tehát furcsa volna valakit vizbe ugratni, hal az illető — nem akar beugrani A nyilatkozó wr ugyanis azt hozta fel, „itt az ideje, hogy Németország nagy borsfogyasjrtA«ü — paprikánkkal viwsszaszoritsuk". A régi kereskedő szemét sem lehetett bekötni, mert csakhamar észrevette hogy a spanyol más borsot árul „piper" név alatt, mint a velencés. A spanyolok ugyanis a paprikának ,.piper" nevet adtak. Ép igy nem lehet a paprikát Pfeffer néven beadni a németeknek, mikor nekik bors kell és nem — paprika! Bár rájönnének, hogy mennyivel finomabb a paprikás eledel, mint a színtelen, fakó borsos étel! És ugyancsak nem lehet » ssabadkereskedelmet a kormánybeavatkozással egy kalap alá vonni. Itt utalunk a — két dudásról szóló közmondásra... Kartelszerü szövetkezésre, szindikátusra, vagy kénysaerrendszabályokra mind a kereskedő és termelő, mind pedig a fogyasztó érdekében gondolni sem szabad. Járjunk a kitaposott uton. Még mindig jobb a 20 filléres visszatérités és a finánc pengő ellenében történő exportálás, mint sem egy elhamarkodott, ki nem próbált módszer. Igen tisztelt Szerkesztő urnák vagyunk lönböztetett tisztelettel: Paprika termelők. Költözködéskori mindenkinél olcsóbban szereli át vIllonyAt, rádióját IT ATCkir¥K rá(UÓ laboratóriumi é* villanyszerelési vá'lalat Dujfonies-tér 2 Beíötttf*, JSSfc „¿SÄ» „VI NDI)LM* tegye oi. Akkor le»a Inrtó* *rok <Ms kttAnft» Im« 1 KytlmSloskOMerTtUó aaer. Kapható a MenlUn«h 0£R<3ELY gyógyszerésznél* lanUifeMaM <