Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-22 / 164. szám

f. DPíM AGyARORSZSG T054 fuKus 22. tak robbanó anyagokkal. Valószínű, hogy tulajdonosa így akart szabadulni tőle. Szombat éjszaka Marék János bécsi villamosszerelő lakásán robbanás történt. A nyomozás során kiderült, hogy Marék fia robbanó, anyaggal kevert agyagja tékot kapott állítólag ismeretlen embertől és ez robbant fel. A házkutatás folyamán a fiatal Marék birtokán nemzeti szocialista propaganda iratokat is találtak. Innsbruckbn szombaton feltartóztaták a nemzeti szocialista párt egy tagját, akinek birtokában több mint 100 kis stearin csomagot találtak. Működik a statáriális bíróság! Bécs, julius 21. Két nemzeti szocialista robbanóanyagszállitmányokat juttatott Németországból, Karinthiából és Salzburgból. Rőgtönitélő biróság ma hozott Ítéletet ügyükben. Haun Kurtot 5 évi, Köbe Dragot 6 évi súlyos börtönre Ítélték. Lengijel cikk Csehszlovákia és a keleti eguezmenv ellen Varsó, julius 21. MTI. 'A' Stovo Ouo Vadis Galiia hosszabb cikket közöl Romer Ádám gróf tollából. A cikk kifejti, hogy a keleti egyezmény scmrni*le előnyt sem jelent Lengyelország szú ndra és csak Oroszországra és Csehszlovákiára volnának naigvwi előnyösek. Franciaország és főleg a szabadkőművesek mentem és biztosítani akarják Csehszlovákiát, aimelv Ml- és belpolitikai veszélyben forog. Az egyezmény Magyarország ellen is irányul és ezért Le-nrvelorszáír nem cscV.áko-haiik hozzá. Berlinből jelentik: Mint Moszkvából jel antik, a firtn kormány Szovjetoroszországgal való eszmecseréje során kijelentette, hogy Hiaiarszág részvétele a keleti egyezményben nem időszerű, mert a békés viszonyt Finnország és Szovjetorszország között a nemzetközi szerződésok egész sora biztosítja. A boncolás szerint öngyilkos lett a madocsal csendőrgyilkos Madocsa, julius 21. Márkus Szabó Jánosnak, a csendőrök által agvonlőtt halálraítélt csendőrgyilkos holttestét felboncolták Madocsán, minthogy a gyilkos csendőrfegyver használata folytán halt meg, a csendőrök ellen megindul a hadbírósági eljárás. A boncolás után a holttestet nem temetik el, hanem viszszaadják a családnak, azonban kétséges, hogy a család erről miképen tud gondoskodni, mert a családtagokat letartóztatták. Az ujabb nyomozás során mindenkit letartóztatnak, akinek része volt a bujkáló csendőrgyilkos rejtegetésében, vagy megsegítésében. Délután boncolták fel a madocsal csen d őrgyilkos Márkus Szabó János holttestét. A boncolás során megállapítást nyert, hogy Márkus © Töri oromi, ezüst, záiosie«yoeváltás! Ora, éksrerlorltások ggorson, pontoson, olcsón Tóin Órásnál. Eladás részletre. ABC ntalvánuon elöleti nélkül. Szabó Jánost nem a csendőrség lövedéke érte, hanem saját pisztolyával követett el öngyilkosságot. A temetés ma délután hat órakor meg is történt. Az ügyész rabtemetést rendelt el és csupán szüleinek engedte meg a temetésen való r< vételt. Elpusztult a Hsmaláiaexpedició 3 tagja London,' frilRm 21. A Renter iroda szfentaí jelentése szerbit meghaK a német Hdmalája-exdfcló három tagja, Merkt, Wielend és Welsenbach, akik hóvitarba kerültek és napokig nem tértek vissza. A jelentés hírül adja,, hogy hét bennszülött teherhordó is életét vesztette. Gyófjyaxerltírban leavHatól Ultimátummal fenyegetőznek az amerikai sztráikolók (Budapesti tudósítónk fdefonjelentése.) Londonból jelenítik: Az általános sztrájk vil&irfolhöje látszólag Sarofranciscóból Minneapolls felé vonult él. ahol a sztrájkoló toherautóvezetők az állaimi közvetítőirizottsághoz intézett levelükben ultimátummal fenyegetőznek, ha a kivezényelt milüciát nem vonják vissza. Addig nem tárgyalunk, amíg kutyák módjára Tőnek le bennünket — hangoztatják levelükben. A korniányzió kijelentette, hogv bámmelyik pillanatban kész a várast katoniai konmányzás aló helyezni és akkor Minneapolis olyan csendes lesz, mint egy templom. Londonból jelentik: SpnfroTtcíscöbai* a szMJkoló tökatőtnunkásofc több, mint 70 százaiéba ismét munkába állt minden küéteá uétkÜ Száz halottja van az amerikai hőhullámnak London, Julius 2f- Az amerikai hőhullám még mindig tarf. Az ország sokhelyén a hőmérő elérte a 110, sőt egyhelyen a 113 Fahrenheit tokot A hőguta halálesetek száma meghaladja a százat. Londonból jelentik: Az amerikai hőhuláim halálos áldozatainak száma 150-re emelkedett. AZ ÉN MÁRIA-SZOBROCSKÁM - SZEGEDI EMLÉKEIMBŐL — Irta FARKAS ANTAL Kérdezték a szerkesztőségben: — Voltál már Pusztaszeren Árpád apánknál? — Sajnos, még nem volt szerencsénk. — Akkor kimehetnél és két-három hasábnyira méltathatnád az ünnepélyt. — Méltathatom, mert ünnep lesz, ráérek. Akkor este Tömörkény István meghívott a ko-, csijára ö is megy, tartsak velük, örömmel fogadtam az invitálást. Honszerző apánk szobránál sohsem voltam. Ezek a pusztaszeri ünnepségek is szegedi ízűek: a mi érdemes embereink rendezik, a mi apátplébánosunk misézik, a mi kántorunk énekel és a környékbeli publikumon kívül az intelligenciát is mi szolgáltatjuk, hogv ugy mondjam. A hazát Zseny József képviseli, ez az országosbirii magyar, ez a lángoló hazafi, aki szentül hitte, hogy a hatnapos teremtésben kifáradt Úristen a hetedik nap pihenő óráiban már azon gondolkozott, hogy milyen legyen a vitézkötés, milyen stílusban teremtődjék meg a csikóbőrös kniacs, a rézfokos. Napokig elkóborolt a szegedi tanyák közt, ahol Beck sógor útmutatásai alapján óreg pilykegombok, zsinórsujtások, bundakivarrások és egyéb néprajzi ritkaságok után kutatott. Minden pusztaszeri ünnepnek olyan nélkülözhotet'en jelenvoltja vala, mint maga az Arpád-szobor, azzal a különlegességgel, hogy a szobor mindig helyben volt, de Zseny Józsefnek Pestről kellett oda lezarándokolnia. Az ünnep nyitányaképen pálinkás jóreggelt kívántam Tömörkényéknél, aztán kocsira ká&zmálódtunk, nem feledkezvén meg ai utas ember nélkülözhetetlen velejárójáról: * pipáról a csutoráról. (Ha nincs is rá szükség: az utas ember biztonságérzetét növeli a lőcsfőre akasztott kulacs.) Aztán nekiindultunk. ' Mit láttam? Hát a jó Isten tudja kerek harminc esztendő után. Annyi bizonyos, hogy a város kőfalai közül kiszabadult szem gyönyörködött minden bokorban, minden fában, ami elszaUdt a kocsi mellett. Jólesett a legelésző nyájat, a szabadon futkosó csikót, a mélázó tehenet, az elmélyülő szamarat látni. Nyolc esztendőn át eleget kocsikáztam a turi tanyák között, de most megint jólesett egy kis pusztai kocsikázás. — Hej, de jó tanyai paraszttá vedleni, Pista! — Nem izlik a mostani mesterséged? — Izlenék a', fene bele, csak Írni ne kéne! Eovas nemzet vónánk: minden gyalog mesterségben van valami unalmas. — Kérdd mög Engei Lajbist, hátha lovasit Eltréfálkoztunk Árpád apánkig. Feledhetlen benyomással vésődött a lelkembe ennek a pusztai szobornak a fensége. A magyar regék rigmusai muzsikálnak körülötte. Az Ázsiából idáig kódorgó sziél ősrégi himnuszokat zeng a tiszteletére. Az ünneplőbe öltözött népek tarka serege tolong már a lábánál. A kései utód lelke a legmagasabbról is szárnyatört galambként bukik a lábához és dehogy meri megkérdezni: — No, édes apánk, hát mit szólsz a delegációhoz? Megbűvölten, alázatosan térdel a lélek a tövévébe és fcnád&ágos elérzékenyüléssel üdvözli: — Jó napot, adjon Isten, Árpád apám! Nem volna ártalmas, sőt nagyon hasznos vala•mii, ha koronkint a leghangosabb magyarokat ide zarándok altatnák — nem kocsin, ahogy mi urizáltunk, hanem gyalogszerrel, hogy hathatósabb legyen a zarándok ut — aztán itt megmagyaráznák nekik: — Édes fiaim, ezt a hazát karddal szerezték ugyan, de szájjal fenntartani nem lehet, hanem csak kaszát-kapát, kalapácsot, pennát forgató kézzel. Éppen ezért fogadjátok meg Árpád apánk szobránál, hogy kevesebbet szájaltok, de a munkáskezeket annál jobban megbecsülitek. No, én ezt csak ugy gondolom, mert nem hiszem, hogy ennek valami foganatja lenne, hiszen hangos magyarjaink fogadalma, Ígérete éppen anvnyit ér Pusztaszeren, mint — teszem föl — Budapesten. Nőtt-nőtt az ünnepre igyekezett magyarok sokadalma. Kékbelis emberek, feketeruhás asszonyok, fehérruhás lányok áradata fogta körül a szobrot. Megkezdődött a mise. A kántor ur harmoniumkiséret mellett régi magyar egyházi énekeket kántált. Nagyon szép volt. A Zseny József szónoklata is tüzes, magyaros be»zéd. A kései Arpád-ivadék szájtátva hallgatott és csodálattal nézte azt a pompás díszruhát, amiben Józsi bátyánk az ünnep tiszteletére kirukkolt. (Bizonyos, hogy Árpád apánk még sátoros ünnepeken sem feszitett Ilyenben.)' Aztán az imákkal, énekekkel, szónoklatokkal jóltartott publikum hullámzott ide-oda a szekértáborok és a mindenféle portékát áruló sátorsorok körül Olyan jóraraaló bucsa vagy egy ki« vAsáx-