Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-03 / 147. szám

DEL M AGYAKORSZAG SEBOED. SMrkeMMM««: Somogyi ucca j2 i em ToIeloBiZV53.^KladóhlvBtol k»let«nk»Dy*<<U fegylrodn: Aradi ucca 8. Teleion r 13-00. - Nyomda : llnrtt ucca 1». Telefon r H'OO. Tarlrall «t levéldm t DétaaoyawritóO »«fled Kedd, 1954 fulius 3. Ara 12 fillér X. évfolyam, 147. sr. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken «» Budapetlen 3.«0,kUlf»ld«n n.40 penqd* * EíTye» tzAm Ara hélk«*« nap 12, vn«<Sr- «g Ünnepnap 20 >111. Hlr del««ek fel-vétele tailta> »zerlnL Mealrlenl'f híttO klvíldívelInnoonln rr""*"1 Szeged a szegedieké Nem felkérésre foglalkozunk a polgármesteri székfoglalónak ezzel a mondatával. A magunk véleményét, a magunk álláspontját mondjuk el, anélkül, hogy erről a kérdésről vagy a nyomában támadt hirlapi polémiáról egyetlen szót is váltottunk volna a polgármesterrel. Magunk is tapasztaltuk, amikor az a mondat elhangzott, mindjárt ott a közgyűlésen, hogy a — legkülönbözőbb megítélésben részesült. Voltak, akik helyeseltek s ennek nemcsak a polgármesteri székfoglalót követő szünetekben, hanem a beszéd közben is kifejezést adtak hangosan. Voltak, akik észre sem vették. Voltak, akik megbántva erezték magukat. S voltak, szegediek is, akik nem értettek egyet vele. Nekünk az volt a véleményünk, mindjárt a közgyűlésen, de az most is, hogy sokan fölöslegesen tulajdonítanak ennek a nemcsak lokálpatrióta hévben, de kellemetlen utóizü tapasztalatok keserű levében is született mondatocskának offenzív jelleget. Azt, hogy Szeged a szegedieké, érthette-e ügy az ünnepélyesség hangulatában beszélő polgármester, hogy annak, aki részt kér a közéleti munkából, magánál kell hordani és kívánatra fel kell mutatni a — születési bízonyitvárvyt? Gömbös Gyula miniszterelnök kormányzói kinevezése után a királyi várból a Sándor-uccába ment s délután hét órakor a rádióközpont párnázott falak közé helyezett mikrofonja előtt elmondta azt a feltűnést keltett beszedjét, amelyben az inaugurálni készült nagy nemzeti munkához meghívta minden polgártársát. Zsidó polgártársaimat is, mondta Gömbös, aki revizió alá vette álláspontját, együtt hirdetett felekezeti békét és nemzeti munkát s mindenkit testvéréül fogadott, aki nem gátolja vagy elősegíti a megújhodás folyamatát. Mai témánk nem alkalmas-annak a fejtegetésére és feszegetésére, hogy az akkor hirdetett programból mennyi valósult meg s hogy mért olyan gazdag még mindig a program és mért olyan szegény még mindig az élet? De a konszolidációnak abban az atmoszférájában, amelyet Gömbös Gyula teremtett meg, azokkal a szegedi híveivel szemben, akik minden alkalmat, azt is, hogy az installációs polgármesteri beszéd egyes részeit kifogásolják, a felekezeti gyűlölködés ébrentartására használják fel, meg keli kérdezni, hogy kinek van igaza? Bethlen Istvánnak, Gömbös Gyulának, Perényi Zsigmondnak, Hómann Bálintnak, akik a felekezeti gyűlölködés üszkét, mert égeti nemcsak az egymáshoz, hanem a revízióhoz való közeledés hídját is, távol akarják tartani, vagy pedig azoknak a szegedi párthiveiknek, akik város és ország veszedelmére, nem tudnak, de talán nem is akarnak kigyógyulni a minden áron való felek-ezGtieskedésből? De nem .mulaszthatjuk el — azért sem, hogy a témához viszsínatérjünk — azt is megkérdezni, föl lehet-e tételezni Pálfy Józsefről, hogy azt, hogy Szeged a szegedieké, ugy értette, hogy a városért való szakadatlan fáradalmakban való osztozásnak előfeltétele, hogy a születési bizonyítványnak nem a vallásról, hanem a születési helyről tájékoztató rubrikája nyugtasson meg rendezett viszonvokról? Nincs éretten gondolkodó ember ebben a városban, aki helyeselte volna a választási harc kíélesitését. Nem olyan időket élünk, amikor megengedhetjük magunknak a fölösleges tusák fényűzését. Nem akart harcot Pálfy sem, akinek legkevesebb köze a bektiegérharchoz volt. Bzzel szemben tapasztalni kellett, hogy a polgármesterválasztó front túlsó szárnyán a vezérkar javarészt azokból az urakból tevődik össze, akiket a szegedi közélet hosszú évek óta ismer, mint délvidéki klubot, akiket a délvidékről a világégés vetftt ide, akik városi ügyekét is ugyancsak megtárgyaltak egymás között, képzelhetni, egészen szubjektív szempontok szerint, akiket személyi arravalóság megítélésénél befolyásolt, hogy- az illető tagja-e a délvidéki klubnak vagy se s ak i k közül sokan — ne kívánjanak perrqndszerü bizonyítékokat — nem Szeged, hanem a délvidéki klub szempontjai miatt tartottak ki Széchényi mellett Nem fog sikerülni elhitetni, hogy az inkriminált mondat Raskó Sándor ellen szólt volna, aki pedig csak egy éve plébánosa a belvárosnak, de már is becsülésnek örvend városszerte; hogy a nagyszerű Berecz Jánost kifogásolta volna, aki hosszú távollét után tért ide vissza, hogy annak a Kogutowicz Károlynak vagy Menyhárt Gáspárnak közéleti tevékenysége miatt lett volna aggodalma, akiket áldozatos vendéglátással és meleg szeretettel az egyetem ideköltözése idején fogadott polgárának ez a város? Vannak személyi vonatkozások is, amelyeket üdvös dolog egyszer jó! megvilágitani. Hyen az Eidus Bentian honossága is. Eidusnak a honosságot istenhivő, kiváló keresztény emberek szerezték meg, mert meg voltak győződve róla, — máskép elképzelni so tudjuk —, hogy hasznos, dolgos polgárt szereznek az országnak is, a városnak is. Ki gondolt volna arra, hogy a felekezeti elfogultság Wimmcr Fülöp friss hantu sirján is meg akarja tépázni a babérokat? A szegedi babérokat. Ilyen érveléssel szemben a méltatlankod'is felhevülésében s?m fogjuk vitatni a világhírű Szegedi Kenderfonógyár (számlái, levelei és más nyomtatványai öt világrészbe viszik el ennek a városnak a hirét) robusztus tehetségű és drága emlékű megalapítójának halhatatlan érdemeit. A gyöngébbek kedveért annyit mégis el kell mondanunk, hogy amikor a részvénytöbbség tulajdonosai az egész adminisztrációt föl akarták vinni Pestre, akkor Wimmer — mert szegedi volty i — ellenállt s megkímélte a várost ettől, a behozhatatlanul káros leépítéstől. Az importot az ős-szegediek se ellenzik] Ragyogó esetek beszélnek a fölfrissités elvei mellett ép Szegeden. De azok, akik azt hír-« detik, hogy ki kell irtani minden szabadkő miivességet és minden rotarizmust, — ml egyikhez se tartozunk —, mert azzal, hogy in-» dokolatlanul is mindig támogatják egymást* megmételyezőleg hatnak, ne bújjanak össze»' szegedi ügyekben — délvidéki alapon. Anynyíval kevésbé, mert a legtöbbjük nemcsak ak szegedi társadalomnak, hanem a 'szegedi köz-életnek is szívesen látott, szeretettel invitált,értékes tagja. Szegedi szempontok, szegedi' meggyőződés s ha szükséges, szegedi lokál-« patriotizmus kifogyhatatlan ereje vezérelje' nek. Kivegzesek es veszbirosagok a rohamosztagok vérbef ojtott összeesküvése után A letartóztatott S. /M.-vezérek a lic&terfeldi Kadétiskola pincéjében a pártbiróság fog' lyai — A Ho&enzollern percegek homályos szerepe — Zavargások Breslauban Heines kivégzése miatt Felosztatják a rohamosziagokai ? (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A németországi események még ma is erősen fog. lalkoztatják a világ közvéleményét. Berlini je. lí'nló^pL' C7erínt íi nnrnc/ fnirárnc nxriirrr\AI n In lentesek szerint a porosz főváros nyugodt, a tömeg azonban ellepte az uceákat és igy várja a liíreket. A Wilhefmstrassen, ahol Hitler lakik, vnló.ággarl örvénylett a tömeg, de senkinek sem Mii! szabad megállni a kancellár háza előtt. A l'ikosság körében felmerült a kérdés, hogy mi lesz a barna egvenruhás gárdával? Mindenki tudja, hogy a kivégzett és letartóztatott vezérek n?gv népszerűségnek örvendtek és azt találgat ják, hogy a vezérek letartóztatása, i'lclve kivégzése valóban elfojtotta-e a készülő tömegmozgalmat. Sok szó esik a politikai élet« ben szerepet játszó Hohenzolíern hercegek sorsáról is. A u g u s l W i I h e i m herceg ugyanis Röhm és Ernst baráti köréhez tartozott. Eilel Friedrieh herceg állítólag HoL landiába repült. Boroszló; jelentések szerint hétfőre virradó éjjel zavargások törtek ki Heines boroszlói rendőrfőnök kivégzése miatt. Katonaság fogdosta össze a rohamosztagosok vezetőit, aminek következtében az eltenszegülés uccai harcokra vezetett. Ez történt Beuthenbeu A