Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-14 / 157. szám

[MAGYARORSZÁG t: ZV33. ' KladAhhratal é* legylroda : Aradi ucca a. Teleion s 13-oe. - Nyomda ? U>* UpM aocB 1«. Telefon : 13^0«. TáTlrell levélcím : D«lmngyaronz«>< S«eqeil Szombat, 1934 julius 14. 4ra 12 fillér X. évfolyam, 157. sz. ELŐFIZETÉS: Hnvontn helyben 3.20 Vidéken é* Bndapeslen 3.60, kUltUld»n 0.40 penqd* * Egye» Min Ara hétkttznap ÍZ, rn»Ar- és Ünnepnap ZO (111. Hlr de<ések felvétele tarlla szerint. Me«jfe-» lenl'> hé«« kivételével naponta rrno«*I Hitler a Röhm-puccs véres leveréséről (Tudósitás a 2- oldalon.) Szabadtéri játékok Augusztus eleje. Hétköznap. Délután háromnegyed öt. Ázon a salzburgi téren, amelyen délelőtt tizenegykor harangjátékra gyűlnek. A térnek a templom előtt elterülő részén autó autó mellett. A hercegérsek palotájának azon a sarkán, ahonnan a főucca mindkét kávéházának terraszát át lehet látni, puhafából épitett pénztárfülke, ahol csak az mehet tovább, aki jegyet vált, vagy akinek mór van jegye. Tolongás nincs. Egy hangos szót nem hallani. Ki siet. Ki nézelődik. De most mindenki a kis kapuszerű alakulat felé tart, amelyen át a Dóm-térre lehet bejutni, ahol a templom előtt a szinpad s vele szemben kezdetleges tribün padsorai várják az Európa minden részéből ide sereglett nézőket. Vannak, akik szemlélődnek. Közvetlenül az előadás előtt is. Az utolsó pillanatig. A legtöbben azonban a helyükre sietnek. Néhányan könyvet szorongatnak. Sokan kottát lapoznak. A hercegérsek udvarán este kilenckor kamarazene lesz. Annak az anyagával foglalkoznak. A padsorok egy részére élesen tüz le a nap. Jobb oldalról jön. A Dóm háta mögül. A hegyek felől. Egy ur, angol vagy amerikai, szavaló akcentussal magyarázza, hogy a nap abban az arányban ereszkedik mindig lejebb és lejebb a hegyek mögé, amilyen arányban a cselekmény előre halad. Akkor, amikor Moissi fehérruhában nem megtörten, hanem megtisztultan áll előttünk, a nap sugarai a hegyekbe ütődnek, a tér hangulatos alkonyba öltözik. „A természet itt szerves része az előadásnak" tetőződik be a halkan tartott magyarázat. Ebben a pillanatban a két oldalépület tetején megszólalnak a harsonák. Határozottan, élénken, sőt élesen. Messzi behallatszhatnak, a hegyek közé. ö t ó r a. Mindenki elfoglalja a helyét. Egyszerre csend lesz. Áhítatos csend. Kezdődik az előadás. A Jedermann salzburgi szabadtéri előadása. 2. A százezer lakósu, mégis kis mezővárosként ható Veronának a mi arányainkhoz képest nagy vasúti állomásán egyik zsúfolt vonat a másik után ontja az utasokat. Két órakor Génuából, röviddel utána az osztrák határ felől, öt óra táján Velencéből, alig valamivel később Milánóból érkezik gyors. Egyegy hangos Jelenet megállítja a többi sietőt. Sok az utas. Kevés a hordár. Autóra is egyre többen várakoznak. Lakás mindenkinek jut. Ha nem is a legmegfelelőbb. Az étlapok se sokkal szegényebbek, mint a salzburgiak. A forgalmas uccákon mindenhol hatalmas plakátok. Sehol máshol nem látott óriási fekete betűkkel nyolcszor, tizszer egymás alatt: ,,P e r t i 1 e", vagy „G i g 1 i." De inkább Pertile, mint Gigli. Legalább egy kirakatból vagy üzletbejárai ból minden uccában ontják a hangokat gramoíonlemezek. Városszerte az Á1 arcos bál valamelyik áriáját halljuk. Nyolc óra táján, mikor már gyorsan kezd sötétedni, zsúfolva az éttermek és csemegeüzletek. Vacsoráznak, vásárolnak. Készülnek. Fél kilenckor sürü emberrajok tódulnak a hatalmas aréna hatvannégy kapuja felé. Itt is Európa minden részéből keverednek az érdeklődők. Túlnyomó számban mégis olaszok. Mellettük egy néniét csoport ballag. Kényelmesen. Nézelődve. Melegük van. Fáradtak. Rómeó és Júlia sirjától jöttek. De nincsenek meghatva. Se a romantikus szerelem nagyszerűségétől. Se Shakespeare géniuszának eszményi közelségétől. Különösen azért elégedetlenkednek, mert az olasz Shakespeare — vonatkozások nincsenek rendszeresen összegyűjtve, elrendezve, megszervezve. A kőpadok most már gyorsan telnek. Kitűnően megszervezett rendezői gárda mindenkit a helyére vezet. Egyetlen esetben se fordul elő, hogy valaki másnak a helyét foglalná el. Sokan vacsoráznak itt. Kedélyeskedve. Percekkel kilenc óra előtt harminc ezer ember ül * helyén. A köralaku hatalmas aréna föl a legmagasabb sorig rogyásig megtelve. A színpadon, amelyet az előadás előtt fényével a közönség felé irányított reflektorok fénye véd kíváncsi szemektől, szünőben a sürgés-forgás. A zenekar, a S c ala kibővített zenekara, a helyén várja a karmesteri pálca lendülését. Mintha a reflektorok egy pillanatra most kialudtak volna. A félhomályban diszkréten nyüzsgő nézőtérre egyszerre bevonul sötétség és csend. Helyén áll a karmester s ebben a pillanatban a nagyszerű aréna valamennyi részén százával és ezrével gyulladnak ki kicsi gyertyácskák. Tündéri látvány, amelyben nincs a legkisebb banalitás sem, de meghat egy egészen szokatlan illumináciu nagyszerű varázsának intim szépségével, meleg közvetlenségével, de az arányok monumentalitásával is. A reflektorok megint dolgoznak. De fényforrásukkal most a szinpad felé irányítva. Kitárul az Álarcosbál első szine. A karmesteri pálca tovább lendül. Halljuk a Verdi-opera első taktusait. S Olaszország világhírű szabadtéri színpadán a világ első énekeseivel, legnagyobb kórusával s zenekarával megkezdődik az előadás. 3. Az Alföld ö n vagyunk. A nagy magyar Alföldön. Szegeden. Augusztusban. Este nyolc óra felé. A Dóm - tér táján. Ahova a város minden részéből sürü rajokban sietnek. Szegediek is. Vidékiek is. Pestiek is. K ü 1 f ö 1 d i e k is. Bent a téren meglehetősen nagy tömeg hullámzik. Vizsgálgatják a tribünt, amely emelkedőbb, nagyobb és viharállóbb, mint a salzburgi. Távcsövezik a templomot, amely az alkonyuló hangulatban is komoran nyúlik a magasba. Az ég kék. Az alkonyattal és az épülettömbbel harmonizáló szinét a legkisebb felhőcske se zavarja.A világoskék kárpiton sürü rajokban csillogó csillagok. A teretittazégteszi teljesen zárttá. Milyen szép ezl — mondja egy osztrák ujságirónő, aki szerinl ... így irta meg az újságjában —a szegedi Dóm-tér nem várt finom és mély hangulat ok kai késziti előanézőt egy világviszonylatokban is kimagasló darab salzburgi méretekkel mérten is ragyogó előadására. Mindjárt nyolc óra. Nézőtéri felügyelők száguldanak. Több mint hatezer ember zsibong s azokat is, akik még állnak, a helyükre irányítják. Reflektorok védelme alatt készülődik itt is a szinpad. A zenekar hangol. A karmester helyére siet. Ül mindenki. A! várakozás láza tartja fogva a hatalmas teret^ amelyet húszezer nézőre is be lehet renedezni. Most gongütés. Egy! percre megszűnnek működni a reflektorokj Szinpadot is, nézőteret is mély sötétség burkolja. Közel a templom falához két magaa helyen égi fény gyullad ki. Fehérruhás angyalokra veti ragyogását. De benne van ebben a megragadó földöntúli ragyogásban a templom teljes homlokzata is. S az egész nagyszerű „földi" képet mint szerves részt borítja a csillagos égi kárpit. 4. Európa egyik legszebb városában, Budapesten. A szeszélyes kánikulában is figyelmet keltenek azok a közlemények és hirdetések, amelyek az Angol-Park és Állatkert szabadtéri előadásait harangozzák be. Az Angol-Parkba a szokásos módon lehet bejutni. Csak kényelmesebben) Mert hűvös van. És drágábban. Mert szabadtéri előadás van. Egy pengő befizetése ellenében azonban az ember bedriblizi magát és kíváncsian tart a bejárathoz aránylag közel elhelyezett „szabadtéri szinpad" felé. Mindjárt nyolc óra. Erősért szürkül. Egészen természetes, hogy nem látjuk meg a spárgát, amelyet kifeszítettek s amelybe beleütközünk. — Mi ez? — kérdezem néhány úrtól, akik szintén a spárgán innen rekedtek. — A szabadtéri nézőtér kerítése .'.. hangzik a dühös válasz. Azt hirdetik, hogy a szabadtéri előadásra egy pengő a belépődíj, de a spárgán belül leülni csak azt engedik, aki külön fizet harminc fillért. ...A zért, hogy az elvarázsolt kastélyba beengedjenek, szivesen fizetnéd be a külön husz fillért, ugy-e? ... érvel egy másik ur. Én azonban már meg is fizettem a harminc pénzt. Átvettem a jegyemet, amely hosszúkás és kék s amelynek 92.840 száma van és betolongtam a szabadtéri nézőtérre. Négy-öt székoszloppal s néhány üres székkel találtam szemben magam. A közvetlen háttérben vendéglő, mellette terebélyes fa, olyan hangulatos világítással, mint amilyen a velencei Lidón ragadtat el szabadnapos borbélyokat a hires Wagner szomszédságában. A hullámvasut a távolabbi háttérben csendes. Nemcsak a járlatok, hanem jókedvű kurjongatásai és sikoltozásai is felfüggesztve. Nem tudni, a hűvös időjárás vagy a szabadtéri előadás miatt. Más egyelőre nincs felfüg-