Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-12 / 130. szám

1934 funlus 12. DPCM AGyARORSZAÖ 3 Somogyi Szilveszter emlékezete a törvényhatóság gyászközgyülésén A főispán, a polgármesterhelyettes, a liberális párt, a szociáldemokraták és az egységes párt emlékezése Szeged nagy alkotó polgármesteréről (A Délmagyarország munkatársától.) Hétfőn délután Szeged törvényhatósági bizottsága em­lékezett' a város nagy halottjáról, dr. So­mogyi Szilveszterről. Az emüéikközgyülést a főispán a szomorú nap első hónapfordulójára tűzte ki. A városháza toronyárbócára felvonták a fekete lobogót, amely komoran hirdette Sze­Ked gyászát A Széchenyi-téren, a városiháza előtt díszru­hás lovasrendőrök álltak őrséget, a városháza lépcsőit szőnyeggel borították be ós a közgyű­lési terem baloldalán kiállították Somogyi Szil­veszter maradandó művészettel megfestett por­tréját — Nyilassy Sándor utolsó alkotását — gyászfátyolba vont pálmaággal díszítetten. A sötét ruhába öltözött bizottsági tagok csendben gyülekeztek és öt órakor már zsúfo­lásig megtöltötték a közgyűlési terem padsorait. Az erkély középső páholyában az elhunyt pol­gármester gyászfátyolos özvegye és mély gyászba borult családjának tagjai foglaütak he­lyet, az elnöki emelvénnyel szemben elhelye­zett székeken meghívott vendégek, középen dr. Clattfeláer Gyula megyéspüspök, mellette dr. vitéz Shvoy Kálmán altábornagv és Apostaghv József tábornok, aki Nagyszombathy Miksa altá­hr>rnaigy képviseletében jelent meg. majd Láng­Miticzky Ernő táblaelnök. Széki Tibor rektor Zombory Jenő főügyész. Tarajossy Béla ügyész­ségi elnök, Paraszkay Gyula törvényszéki, Lu­káts Ignác járásbirósági elnök. Lőw Immánuel felsőházii tag, főrabbi, dr. Aigner Károly ny. főispán, Bugyi József postaigazgató és Szepessv Aladár pénzügyigazgató. Hat óra után néhány perccel vonult be Bárá­nyi Tibor főispánnal az élén r. város magisztrá­tusa és ebben a pillanathan megkondult a városháza harangja. A főispán elfoglalta az elnöki széket és mély csendben üdvözölte a meghívott vendégeket, a gyászoló család tagjait, majd megnyitotta az ülést. — Ezt a rendkívüli közgyűlést — mondotta Bárányi főispán — nemcsak a magam elhatá­rozásából, hanem a közóhajnak engedve hivtam egybe, hogy a törvényhatóság '-¡fejezhesse fáj­dalmát, melyet polgármesterének elvesztése fe­lett érez. Somogyi Szilveszter emléke kitöröl, hetetlenül él mindannyiunk lelkében, de gondos­kodnunk kell róla. hogy utódaink is megőriz­hessék ezt az emléket. A város harangjának állandó zúgása közben mondotta ezután a főispán: — Indítványozom, hogy a törvényhatósági bi­zottság néma felállással ,'ldozzon Somogyi Szil­veszter emlékének mindaddig, amíg szól a ha­rang. A közgyűlés tagjai néma megilletődéssel áll­va, mozdulatlanul várták meg, amíg elhal hz emlékező-gyászoló harangzugás. Ezután megilletődött csendben dr. Pálfv Józser polgarmesterhelveftes emlékezett Somot"'i Szilveszterről. — A férfiú, — kezdte beszédét Pálfy polgár­n.esterhelyettes —, aki husz éven keresztül ebben a teremben annyit vitázott, érvelt, ellenzett és vé­dett, bölcs előrelátással, igazságának biztos tuda­tiban, kiváló szónoki képességeinek meggyőző erejével, bátran szembe szállt ellenvéleményeikkel, téves felfogásokkal, sokszor egymaga mindnyá­junk ellen, ...a férfiú, aki mindenkor önzetlenül, jó közügyért harcolt és küzködött fáradhatatlanul, ...aki a közigazgatás útvesztőjének legalaposabb ismerője és e város minden polgárának jóságos alvja. pártfogója, barátja volt, ...a város közön bégének őszinte fájdalmára és pótolhatatlan vesz­teségére, ... az élők sorából örökre eltávozott. — Szeged alkotó, nagy polgármestere, kinek ne­jéhez fűződik e város fejlődéstörténetének legfé­Ttvesobh korszaka, a legnehezebb idők husz eszten­dejének bölcs, tapintatos, előrelátó és igazságos városkormányzata, a fogadalmi templom, az egye­tem, a klinikák, a gazdasági vasút népjóléti, közr egészségügyi, kulturális intézmények és létesítmé­nyek egész sora, aki nemes szivének utolsó dob­banásáig ezért a városért, szülővárosáért dolgo­zott, — pihenni tért a város másik legnagyobb, legjobb és leghűbb polgára, Klebelsberg Kuno gróf mellé. — A mi szemünkben a minden mnló eimnél és rangnál nagyobb tekintélyt és értéket adott kiváló emberi erényekkel és tulajdonokkal áldott egyéni­ségének önmaga. A polgári erények ily ritka egy­sége előtt, a halottakat megillető néma hódolat­tal mélyen meghajtjuk Somogyi Szilveszter emlé­kének idézésekor a tisztelet, elismerés és hála gyászjelvényes zászlaját. — Amikor a ragyogó májusi napfényben tün­döklő érckoporsót fejedelmi tiszteletadással a vá­rosházától a fogadalmi templom kriptájába, leg­főbb működésének szinteréről élete legszebb és legnagyobb alkotásának helyére és nem távoli te­metőbe kisértük, azt akartuk kifejezni, hogy So­mogyi Szilveszter földi maradványait talizmán­ként a városban akarjuk tartani és a balzsamozás­sal nemcsak a pihenőre tért fáradt test épségét, hanem a közöttünk hagyott szellem örökségét kí­vántuk elárvult városunk javára biztositani. — És a két egymás mellé helyezett érckoporsó falán, — fejezte be beszédét — a székesegyház kriptájának hatalmas boltivein át a városra bo­ruló sötét éjszakában világosság sugárzik felénk, Klebelsberg Kuno és Somogyi Szilveszter szelle­mének minden akadályon áttörő rádium fénye az, mely mutatja nekünk és késő utódainknak az utat, melyen boldogtalan hazánk és városunk javáért dolgozó minden hü szegedi polgárnak haladni és nagyjaink megkezdett munkáját folytatni kell. A polgármesterhelyettes ezután indítványozta: mondja ki a közgyűlés, hogy a gyászközgyülésén az elhalt polgármester érdemeinek méltatását tar­talmazó beszédeket, Bárányi Tibor főispánnak a temetésen mondott gyászbeszédével együtt a köz­gyűlés jegyzfikönvvében megörökíti, Somogyi Szilveszter sírhelyét művészi módon liikénezteti. Somogyi Szilveszter emlékére 20 ezer pengős örök alapítványt létesit. a kamatokat évről-évre az ala­pitő levélben meghatározandó célra fordítja, So­mogvi Szilveszter nevéről uccát vagy teret nevez cl. A közgyűlés a határozatok végrehajtásával a polgármestert megbízza azzal, hogy javaslatait a júniusi rendes közgvülés elé terjessze. Somogyi Szilveszternek Nyilassy Sándor által készített arc­képét a városháza tanácstermében helyezik el. A nagy helyesléssel fogadott javaslathoz el­sőnek dr. Tóth Imre az egységes párt nevében szólt. — Husz nehéz éven áf volt a város terheinek, gondjainak hordozója — mondotta — a nemzet és a város történetének legválságosabb, legveszé­lyesebb két évtizedében, fis kiállta a tüzpróbát. Mindig megtalálta a helyes utat és sohasem törő­dött a munkáját, törekvéseit félreértők gvalázko­dásaival, az ellentétek kiegyenlítésére törekedett és azokban a veszedelmes napokban, amikor a vég­zet terült el a város fölött, minden erejével, igye­kezett megakadályozni a már-már elkerülhetetlen­nek látszó vérontást. Szinte elszigetelten állt a polgárság mindenki által elhagyott frontján. So­kan dobálták meg kővel, de ő nyugodt lélekkel járta a kálváriát mert tudta, hogy a hosszú nagy­nrLVAVtQSi Q 7 I Utolsó nap Utolsó nap A Roya' Ápol ó kamara darabja Rió! lányok Az évad legsikerültebb látványos, ?enés és énekes filmje: péntek után elkövetkezik igazságának feltáma­dása. Ezután Somogyi Szilveszter alkotásairól emlé­kezett meg. Szeged népe mindig büszke lehet arra — mondotta —, hogy soraiból került ki, hogy fia volt Nagy családját, ezt az egész várost most ár­ván hagyta itt és mindannyian érezzük az ürt, amely utána maradt. Egyetlen halk örömünk van csak mély gyászunkban, az, hogy a mienk volt A szabadelvű párt nevében ezután dr. Pap Róbert mondott megm« ditó emlék beszédet — Mint ahogy hajdan a hegytetőkön kigyuUa-* dó őrtüzek vitték hirül valamely nagy esemény bekövetkezését — mondotta —, ugy most egymás­után gyúlnak fel a gyásznak a fáklyái itt-amotí, mindenütt a városban és hirdetik, hogy Somogyi Szilveszter nincs többé. De talán sehol nem lobog az emlékezés lángja oly hatalmasan, mint ebben » teremben, amely Somogyi Szilveszternek, e város nagy építőmesterének a műhelye volt — Lehetséges, — folytatta dr. Pap Róbert —, hogy az alkotó láz, amely őt a húszas években el­fogta, gróf Klebelsberg Kunotól szállott reá, de miként a mágnesnek elektromosságra van szüksé­ge, hogy energiát termeljen, ugy Klebelsberg al­kotó zsenije csak Somogyi Szilveszter lelki asszo­ciációja, erős akarata, e város iránti nagy szere­tete utján jutott érvényesüléshez. — Ha Klebelsberg Kuno a mai Szeged megte­remtője, ugy Somogyi Szilveszter annak megalko­tója. Klebelsberg teremtő fantáziája szárnyasze­getten hullott volna alá Somogyi Szilveszter lázas energiája, reális ideálizmusa nélkül. De Somo­gyi Szilveszter nemcsak alkotásaival állitott ma­gának emléket e városban, hanem életének példá­jával is. — A háború fergetegében került a város élére és vezette azt súlyosan megnehezült életviszonyok' között. Százszorosan szenvedte át az összeomlás kínjait, amikor határvárossá látta degradálódni az ő imádott városát. — De ő az Alföld szülötte volt, amelytől szij vósságot, kopársága mellett is termékenységet, szárazságkor is érlelődést hozott magával, éppen­ugy, mint az Alföld növényi terméke, az akác, meív bár futóhomokba ereszti gyökereit, virágai­bóL mézet, fájából szerszámot és tüzelőt ad. Ezért adatott meg Somogyi Szilveszternek, hogy városi­nak népét két évtized nehéz gondjai között is föl­felé vezetni képes volt. — Kétségtelenül voltak érdemes, kiváló segítő­társai, nem ugyan abban az értelemben, amelyet az ő kedvelt irója Tacitus emlit Agricola cimu munkájában. De ha hordtak követ mások is Nagy­Szeged fölépítéséhez, az alkotás, a mü maga, So­mogyi Szilveszter örök dicsősége. Az ő alakja iránt érzett tiszteletben egyek vagynnk e közgyű­lés tagjai pártállásra tekintet nélkül és a szabad­elvű párt is mélyen meghajtja zászlóját az íS feled­hetetlen emléke előtt és benső részvéttel fordul az ő hűséges hitvestársa felé, aki az « otthonát bol­doggá varázsolta és munkásságában erős lelki tá­masza volt. — Történelmi igazságként annyit már most megállapíthatunk — fejezte be beszédét —, hogv Szeged reneszánsza az 6 nevéhez fűződik. Ezért mi ezt a ragyogó, tiszta nevet örökre szivünkbe zárjuk. Végül Lájer Dezső a szociáldemokrata párt nevében emlékezett meg dr. Somogyi Szilvesz­terről. — Mi szemben állottunk az elhunyt dr. Somo­gyi Szilveszter polgármesterrel — mondotta —, ellenfelei voltunk és a legtöbb kérdésben harcokat vívtunk vele. Mégis halálhíre nemcsak megdöbben­tett bennünket banem őszinte bánatot okozott és gyászunknak kifejezést is adtunk, amikor elkísér­tük utolsó útjára. Megtettük ezt azért, mert a sok­közölt ama ritka ellenfeleink közé tartozott, akik nem gyűlölettel és a törvényes hatalmi eszközök keretein tul alkalmazott erőszakkal védik és szol­gálják a mi meggyőződésünk szerint igazságtalan­ságokkal telitett társadalmi berendezkedés fenn­maradását, hanem abban a hitben, hogy az igaz­ságtalanságok megszüntetését a mai társadalmi berendezkedés keretein belül reformokkal is el le­het érni. — Az elhunyt ilyen értelemben koraervativ és egyúttal reformer is volt. Minden társadalmi osz­tály polgármestere akart lenni és minden társa­dalmi osztály érdekeit szerette volna szolgálni. Ha ezt mégsem érhette el. nem rajta mnlt. banem aw» kon, az 6 erejét is felülmúló befolyásokon, melyek a haladás és szükségletek irányát szolgáló tervei­nek megvalósításában akadályozták. Ilyennek is-

Next

/
Oldalképek
Tartalom